Interjú: Sattila

Amint azt a naplójában nemrégen olvashattuk, a nyáron Amerikában töltött kis időt, mesterségének címere többek között a póker. A ,,helyes útra", mint fogalmaz, természetesen Gyuri bácsi ténykedése terelte, majd letöltött egy, a televízióban a játékosok mögött hirdetett termet, és ,,felelős szerencsejátékosként" elkezdett keresgélni a neten a témában. Így találta meg az OPHU-t, én meg az OPHU-n találtam meg őt. :)

- Ez az oldal sokáig az első és egyetlen on-line pókeres fórum volt Magyarországon. A kezdetektől fogva minden nap aktívan olvasom. Régen végigolvastam minden cikket és bejegyzést, de manapság is követem játék közben az összes blogot. Jellemző hogy, a Google Chrome az első ablakban dobja fel az OPHU-t. Nagyon régóta szerettem volna naplót is írni itt, de mindig vártam a ,,nagy dobást". Vegassal szerencsére ez a gond megoldódott.

- Miért döntöttél úgy, hogy belevágsz ebbe a kalandba?

- Miután tudatosult bennem, hogy nagy valószínűsséggel nem leszek nagyon nyerő pókerjátékos; természetesen nem az én tudásom miatt, hanem mert lemákolnak :) a külföldi versenyre kijutás lett a cél. Négy évvel ezelőtt karácsonyra kaptam egy Vegas Strip posztert a hálószóba falára. Minden nap ezzel az álommal feküdtem le. Nagyon akartam és szerencsére sikerült. Óriási élmény lett.

- A naplódban sok mindent leírtál ezekről az élményekről. Amiről (még) nem szóltál, azok a pókeren kívül átéltek... mesélnél kicsit ezekről?

- Most, hogy azért eltelt egy kis idő, nagyon jó érzés visszanézni a fényképeket. Az a tervem, miszerint megírom az egészet részletesen a naplóban, erősen belassult, de azért jönnek majd a bejegyzések. Azzal kezdődött, hogy a Betfair adott egy welcome partit a Madame Tussauds-ban, Aztán este parti volt a Surinder-ben. Ez Vegas egyik legelőkelőbb éjszakai szórakozó helye. Nagyon régen - húsz éve - voltam diszkóban itthon, de ilyet csak a CSI Miamiban látsz. Csak a táncparkett volt akkora, mint itthon egy egész diszkó. Mikor bemondtam, hogy John Tabatabai vendége vagyok (ő a Betfair játékosa, ő adta a partit) kivettek a sorból, elvezettek a háromszáz méteres emberkupac mellett, átadtak egy hostessnek, aki elvitt a kibérelt páholyba. Nem nagyon érdekelnek az ilyen dolgok, de nem bánnám, ha ez az ötszáz méter meglenne kívülről lefilmezve. (Majd a naplóban azért lesznek képek, meg videók). A legdrágább ital potom 50 000 dollár... Itthon a tizenkilenc éves lányom mondta: apa, mekkora királyság, hogy együtt buliztál a Playboy villa lánnyal. Ja, mondtam, de ki volt az...?
Aztán voltam egy éjszakai helikopterezésen a strip felett, de a legnagyobb élmény számomra a Cirque du Soliei. Már láttam őket Budapesten és mindig is lenyűgözött a tehetséges emberek előadása. Ezt tartom a csúcsnak, a szereplőktől kezdve, a látványon át, a technikáig bezárólag minden profi.

- Milyen arrafelé az emberek hangulata és mentalitása manapság?

- Vegasban mindenki a borravalóból él, ezért mindenki kedves. De ez a többségnek valahogy a lelkéből ered. Általánosságban rettentő nyitottak és jókedvűek. Bár voltaképpen én mindenkinek azt mondom a ,,milyen Amerikában" kérdésre, hogy nem tudom, hiszen ez egy zárt üdülő övezet. Gondolom kevesebbet görcsölnek, mint mi, és persze aki Vegasban van, az aztán élvezi az életet.

- Milyen volt a hangulat a vegasi pókerasztaloknál? Volt valamilyen különösen vicces-érdekes párbeszéd?

- A casinókban mindenki jól érzi magát, mindenki beszélget a mellette ülővel, első kérdésük persze a szokásos ,,honnan jöttél." Legviccesebb viszont kétségtelenül egy texasi; hozzám hasonlóan nagydarab; srác volt, akit mindenki Tex-nek hívott és minden körben kért egy italt. Ez tényleg olyan volt, mint a filmekben.

- Most, hogy a vegasi élmény mögötted van, mi a következő álom? Vissza Vegasba?

- Szeretnék egy olyan rollt építeni, amelyekből kicsit magasabb nevezési díjú versenyeken is bátrabban indulhatnék. És persze megígértem a feleségemnek: legközelebb őt is viszem valamilyen versenyre. Ha az Vegas-ban lesz, nem fogom bánni.

- Ezek szerint MTT-ben utazol.

- Kilencven százalékban igen, mellette 6-max SNG-k futnak, bankroll építése céljából. Sajnos manapság nem tudok eleget játszani... Évekkel ezelőtt sokkal többet - azaz minden nap - játszottam. Mostanság heti három-négy nap, három asztalon bénázom. Általában nyolc körül kezdem a sessionöket és hajnali egyre már végzek is, ami sokat elmond az eredményességről...

- Akkor számodra a póker afféle hobbi. Vagy van valamiféle távlati célod vele?

- Abszolút amatőr játékos vagyok, és mi tagadás: jobban szeretem az élő játékot. A célomat év elején találtam meg: nevezetesen kétszáz dollár befizetésével, szigorú bankroll management mellett felépíteni a tíz dolláros szintre egy rendes bankrollt és ebből élő versenyekre kijutni. Mondjuk én sem gondoltam volna, hogy Vegas lesz az első... Az egész különben nagyon érdekesen alakult ki. Egy másik közösségi oldalon találtam egy olyan promóciót, amelynek keretében netes játék után be lehetet jutni a Betfair Live Event-jeire. A satellitek sora Béccsel kezdődött: itt az elején kiestem. Jött London: húsz fizető (és két kijutó) helynél 21. lettem... Utána: Tallinn, két kijutó hely - én meg bronzérmes. És végül a vegasit megnyertem, de erről már beszéltünk. Tulajdonképpen hiszek a folyamatos fejlődésben. Feleségem aztán mondta, hogy azért a versenyen nem nyertem meg a fődíjat. Akkor tudatosult bennem: ez nem is volt a célom, mert túlságosan realista vagyok.

- Ha túl realista vagy, akkor ezek szerint Te nem vagy a csaláselméletek híve, mert különben régen nem játszanál már. Ez igaz?

- Azt gondolom erről a kérdésről: miért a másik fishnek csalna az rng és miért nem nekem? Aztán meg ugye azoknál a kezeknél, amelyekkel a sírból nyerünk, azoknál meg nekünk csalna...? Szóval ebben nem hiszek. Egyébként az élő játékban is láttam már az osztó-rng működését. Bármelyik utcán, bárkit képes agyhalottá tenni.

- Manapság is élőzöl még?

- Régen heti két alkalommal játszottam, manapság heti egyszer. Semmi komoly, helyi szintű baráti játék, mindössze tíz-tizenöt fős tornák. A hazai élőjátékban egyébként nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt a +EV-s döntések, illetve a ,,ha kiesel, akkor azonnal mehetsz haza" lehetősége között. A környezetemben néha úgy érzem magam, mint mikor annak idején Luigi vagy Iteo magyarázta el nekem a döntéseit. Néznek rám, mint az űrlényre. Kedvenceim mellesleg a ,,póker nem matematikai játék" és a ,,flushhuzó mindent visz" típusú ellenfelek.

- Gondolom a Zappában más volt a helyzet.

- A Zappa, azon kívül, hogy az akkor kezdődő póker őrület első élő színtere volt, tényleg nagyon jó ötvözete volt a baráti, ugyanakkor versengő játéknak. Megfordult itt mindenféle játékos: a régi motoros szerencsejátékos fajtától egészen a kezdőkig. A legnagyobb nyeresége az volt, hogy kialakult egy olyan közösség, amelyik egymás sikereiből tanulva fejlődhetett. Nekem talán az jelentette a legtöbbet, hogy a mai napig követem az összes ottani barátom és az ő későbbi barátaik fejlődését is. Végigolvasva cikkeiket, blogjaikat, üzeneteiket, kaptam meg valamiféle alapot a pókerhez való hozzáálláshoz és ezeken keresztül szedtem fel valamiféle tudást is.

Lord Malavine