Legális póker Budapesten - Doyle Brunson Pókerklub
Bár az Újbudán található pókerkomplexum már a pókertörvény életbelépésének évében megnyitotta kapuit, néhány posztkádári reflexnek, konkurenciaharcnak, vagy esetleg (a hivatalos, száraz verziónál maradva) a túlburjánzó bürokrácia lassúságának hála 2012 nagyobb részében játék nélkül maradtak azok, akik itt szerettek volna kártyázni. Idén januárban azonban végre minden szükséges engedélyt sikerült beszerezniük és újra elindulhatott az osztás a kétszeres világbajnok pókerlegendáról elnevezett teremben (akarom mondani, termekben), így elérkezett az idő, hogy a jelenleg is működő budapesti klubok közül utolsóként a Doyle-ról is megjelenjen egy beszámoló.
A bevezetőben szereplő komplexum kifejezés nem véletlen, itt is három terem dolgozik össze, hogy így biztosítsák azt a harminc asztalt, ami minimálisan szükséges egy jól működő pókerklub esetében. Persze, akad példa ennek az ellenkezőjére is, van ahol működik a tízasztalos rendszer, de a 'jó' jelző kiérdemlését nem segíti elő, ha pár tucat nevező esetén is húszfős várólista alakul ki...
De kanyarodjunk is vissza a Nándorfejérvári útra! Az új Doyle néhány változtatástól eltekintve megegyezik a korábbi klubbal. Ezek közül a legfontosabb, hogy az egyik szobából játéktermet alakítottak ki. Igaz, hogy ezzel negyvenről harmincra csökkent az asztalok száma (a kezdeti forgalmat és a jelenlegi magyar pókeréletet figyelembe véve teljesen indokoltan), de így lehetőséget biztosítanak a játékosoknak arra, hogy a tiltet ne csak verbális támadásokkal és hirtelen felindulásból elkövetett cashgame-mel vezessék le, hanem mondjuk úgy is, hogy egy műanyag pisztollyal a kezükben virtuális ellenfelekre lövöldöznek. Emellett azoknak is jó ez a lehetőség, akik közösen szeretnek versenyekre járni, így nem csak a bárpultot támasztva tudják megvárni a havert, amíg ki nem esik vagy döntőasztalra nem jut, hanem helyette billiárdozhatnak vagy léghokizhatnak is egyet.
A klub maga a fent említetten kívül keveset változott, aki az ideiglenes bezárás előtt járt ott, azt nem érheti túl sok meglepetés. A főbejáraton belépve rögtön a tágas előtérben találjuk magunkat, ahol a büfé, és jó pár kényelmes fotel és kanapé kapott helyett, hogy az időben érkezőknek se kelljen állva várakozniuk a késve kezdődő versenyekre. Innen nyílik a három pókerterem, melyek közül kettő a versenyjátékosok igényeit hívatott kielégíteni, míg a Doyle VIP terrace-ra keresztelt harmadikban szinte csak készpénzes játék folyik. A szervezők itt próbáltak megfelelni a név hallatán megfogalmazódó elvárásoknak, ami kényelmes, bőr irodai székek és elegánsabb dizájnt jelent, de például a máshol alapfelszereltségnek számító keverőgépeket már hiába keresi a több leosztásról álmodozó játékos. Cash game asztal a már mindenhol megszokottnak számító 50-50-től (Vigyázat, 10% rakeveszély!) kezdve, 100-100-n át a szinte minden nap induló 100-200-ig bezárólag szinte mindig fut. Bár messze a legkisebb tét a legnépszerűbb, ahol boldog-boldogtalan próbálja egyszerre legyőzni a játékostársait és a raket is, a klub komolyabb játékosok becsábításával is próbálkozik, ennek egyik jele, hogy 500-1000-s asztalt is szerveznek azoknak, akiknek a vállalkozását a különböző ortodox és rendhagyó gazdaságpolitikák még nem jutatták a csőd szélére. Emellett progresszív jackpotot is tervez a terem, amely már a legkisebb asztaloknál is díjazná az elég erős, kétlapos kombinációval kasszát nyerő játékosokat. Viszont hiába a névadó által híressé tett T2o, ha azzal győzünk le egy esélyesebb indulókezet ne jackpotra, csak kifakadásra és a különböző felmenők emlegetésére számítsunk...
A Doyle Rainforrest nevet viselő, meglepő módon esőerdőre hajazó kialakítással bíró teremben kaptak helyet a klub kisebb (pár ezer forintos és freeroll) versenyei, míg a harmadikban, a Doyle City-ben tartják a nagyobb tornákat. Ez bizonyos napokon négyezer forintos (még csak nem is rebuyos) versenyt takar, de a heti naptárat böngészve az is találhat kedvére valót, akinek tízezer forintos nevezési díj alatt eszébe sem jutna lemenni játszani. Sőt, a múlthéten indult versenysorozat, a DSOP (Doyle Series of Poker) csúcspontját jelentő, február tizenhatodikán megrendezésre kerülő torna ötvenezer forintos nevezési díjjal indul majd, a (kacsint) várható összdíjazás pedig négymillió forint lesz a versenykiírás szerint.
A személyzettel sem volt komolyabb gond, az alacsony-közepes árakkal operáló büfé felszolgálólányai közül valaki mindig az asztalok körül várta, hogy felvehesse a rendelést (igaz a házmester esetén néha felcserélték az arányokat, és vice versa) és az osztók közül is sikerült sok korábbi dolgozójukat megtartaniuk. Igaz, újak is akadnak szép számmal, köztük olyanokkal, akik korábban nem dolgoztak ebben a munkakörben, és ez óhatatlanul magában hordozza a rutintalanságból fakadó hibák lehetőségét. A tizenkétezres nyitóversenyen is előfordult, hogy hogy a játékosok segítették ki a kasszát rossz helyre kitoló vagy éppen hibásan visszaadó dealert. De ezek csak kezdeti gondok, ha megfelelőek munkakörülményeket biztosítanak a tulajdonosok, akkor úgyis sikerül hosszabb távon megtartaniuk a dolgozóiakat, így ezek a hibák is szinte teljesen eltűnnek. Arról nem is beszélve, hogy a készpénzes asztaloknál, már a legkisebb téten is csak rutinos, gyorsan és precízen dolgozó osztókat láttam.
A Nándorfejérvári úti klub ott folytatja, ahol a bezárás előtt abbahagyta, csak idő kérdése, hogy ismét az ország két legnagyobb és legnépszerűbb klubjának az egyike legyen. És ezen az az érthetetlen és teljesen felesleges szabálymódosítás sem változtat, ami szerint januártól mindenképpen az utolsó hívónak kell mutatnia először, függetlenül attól, hogy az utolsó utcán volt-e hívás vagy sem(Aki játszott már élőben, az tudja, hogy ennek a változtatásnak nem sok értelme van). De amíg ez a terem legnagyobb hibája, addig nagy gond nem lehet velük.
MM
Doyle Brunson Pókerklub
H-1119 Budapest, Nándorfejérvári út 40. (Autóval bejárat a Hengermalom u. felől)
www.doyle.hu
