Mennyire jelentős egy hiba? (HUSNG ebook 1.3.)

[FB Like]

30 nagyvak mélyen heads-up vagyunk a korongnál és AA-szal emelünk. Az ellenfelünk tart és K63 flop jön, flöshúzó nem lehetséges. Folytatjuk a támadást és tartanak. A turn 9 - még mindig nincs flösesély. Ellenfelünk ismét passzol és tart. A river dáma és meglepetésünkre az ellenfelünk allin megy.

Az ász párt hirtelen kevésbé értékesnek érezzük. Csak néhány rontott húzó lehetséges, és az ellenfelünk könnyedén csapdázhat két párral vagy szettel. Tarthatott valahogy a flopnál JT-zel? Választhatta ezt a licitmenetet egy király párral? Elkezd ketyegni az időtartalék, a leosztás más aspektusain kezdünk gondolkodni - milyen gyakran kell erősebbnek lennünk, tekintve az adott tétméretet, és minden eszünkbe jut, amit eddig az ellenfelünktől láttunk. Végül úgy döntünk, hogy a tartás gombra kattintunk, az ellenfelünk Q9-et mutat, és azonnal megtagadja a visszavágót.


Az ilyen leosztások emléke egész éjjel ébren tart egy pókerjátékost. A dobás mellett kellett volna döntenünk? Természetesen ez a fent említett (és nem említett) részletektől függ, de általában véve ez a szituáció meglehetősen szorosnak tűnik számomra. Van néhány lap, amivel az ellenfelünk következetesen ezt a licitmenetet választja, akár értékért, akár blöffként. Látunk néhány csapdát, pár rontott sorhúzót és olyan leosztásokat is, amelyeket teljesen értelem nélkül játszott (ezek közül némelyikben nyertünk, másokban vesztettünk). De ez egy eléggé ritka szituáció - nem fogjuk nagyon gyakran látni. Ráadásul ez egészen nehéz kérdés - bonyolult nagyon pontos közelítést kapni az ellenfelünk laptartományáról, és a legjobb becslésünk szerint is a tartás és a dobás várható értéke nagyon közel van egymáshoz.

Néhány ember számára ez nagyon fontos és jelentős pókeres kérdéssé teszi a problémát, aminél érdemes segítséget kérni. A döntés gyötrelmes volt. Kiderült, hogy az ellenfelünknél van a jobb lap. Elképzelésünk sincs, mit csináljunk, a szituáció szokatlannak és érdekesnek látszik. Ebből a nézőpontból jó ötletnek látszik sok időt belefektetni a gondolkodásba, hogy vajon a tartás hiba volt-e vagy sem.

Azonban az a tény, hogy ez a szituáció ritka és a döntés szoros volt, valójában az ellenkezőjét jelenti: a döntésünknek ebben a helyzetben szinte semmi hatása sem lesz a nyereményünkre a továbbiakban. Ha megkapjuk a választ arra, hogy a legjobb barátaink többsége vajon azt gondolja-e, hogy "szoros, de valószínűleg tartás" vagy "szoros, de valószínűleg dobás", az talán hozzásegít a számítógép kikapcsolásához és az alváshoz, de valójában nem segít több pénzt keresni a jövőben.

A pályafutásom során a pókerstratégiával kapcsolatos írások közül Ed Milleré gyakorolt rám a legnagyobb hatást, amely teljes asztalos limites hold 'emről szólt. A twoplustwo egyik topikjában rámutatott, hogy a hibáink jelentősége annak függvénye, milyen gyakran kerülünk az adott szituációba és mennyivel csökken a várható értékünk, amennyiben az optimálisnál rosszabb döntést hozunk. Szorozzuk össze a két tényezőt, és megkapjuk, mennyire volt jelentős a hibánk. Következésképpen minél ritkább egy helyzet és minél szorosabb a döntés, annál kevesebbet kell törődnünk azzal, hogy mit kellett volna tennünk.

Természetesen ez egy kicsit túlságosan is leegyszerűsíti a dolgokat. Erről a leosztásról beszélgetve tanulhatunk a blöffök elkapásához kapcsolódó általános döntésekről. Megtanulhatjuk, hogy flöshúzó lehetősége esetén sokkal gyakrabban követünk itt el jelentős hibát, ha dobunk, és beszélgethetünk arról, milyen fontos következtetések vonhatók le az asztal textúrájából különböző helyzetekben. Ráadásul néha egyszerűen szórakoztatóbb ritka döntésekről beszélgetni, és az is értékes, ha képesek vagyunk élvezettel beszélgetni a póker elméletéről. Azonban az emberek nagyon gyakran hajszolják a választ, miközben az itt gyakorlatilag semmitmondó. Térjünk vissza egy pillanatra az előző cikkben említett példára: olyan tanulás ez, ami jónak érződik, de valójában nincs hatása a profitunkra.

A nagyobb jelentőségű hibák gyakran kevésbé érdekes szituációkban fordulnak elő. Ha 97o-tel dobunk egy minimális emelésre, miközben nincs semmilyen jelzésünk arról, hogy az ellenfelünknek feszes laptartománya lenne, esetenként csak a nagyvak töredékét veszítjük el várható értékben nézve. A nagyobb jelentőségű hibák gyakran kevésbé érdekes szituációkban fordulnak elő. Azonban mivel a helyzet újra és újra előfordul, különösen, ha figyelembe vesszük az összes hasonló leosztást, amelyben talán szintén tévesen dobunk, már nagyon jelentőssé válik a hiba. Tulajdonképpen egy későbbi cikkben szó lesz az általam ajánlott pozíción kívüli laptartományról, és mutatok olyan adatokat, melyek szerint egy konzervatívabb (de nem őrültségig az) laptartomány nagyjából 60 000 $-ba került volna a karrierem során. Mivel ezek a döntések nagyon gyakoriak, hosszú távon óriási összeggé adódik össze az általuk okozott kár.

Ennek ellenére ezekről a döntésekről akarnak az emberek a legkevésbé beszélni. Talán azért, mert az olyan alapdolgok, mint a nyitó és tartó tartományok, a folytatólagos támadás (c-bet) szükségessége, az alapvető szokásainknak az ellenfelünk hajlamaihoz igazításának mértéke nem tartoznak a menő témák közé, amelyekkel az emberek szívesen töltenék az idejüket. Azért is lehet, mert az emberek kényelmesebbnek érzik, ha a játékuk szokatlan, bonyolult döntéseit kritizálják, mint ha azt mondanák neki, hogy sokkal egyszerűbb döntéseik helytelenek. Ehhez gyakran a "stílushoz" kapcsolódó magyarázat társul - egyszerűen jobban szeretnek néhány lappal passzolni hátul és smallball stratégiát használni, nem akarnak túl sok szélsőséges szituációba keveredni pozíción kívül. Ezek a kijelentések a "még ha tévedek is és néhány más játéknak jobb a várható értéke, akkor is igazam van, mert másféle stílust játszom és nyerek vele" típusú állásponthoz vezetnek. Ez a fajta érvelés szinte mindig nehezen elfogadható, különösen, mert gyakorlatilag azt mondják vele: ,,mindenképpen igazam van". Ahelyett, hogy ezen az úton indulnánk el, el kell fogadnunk, hogy van esély olyan változtatások felfedezéséhez, amelyek sokkal több pénzt jelentenek számunkra.

Emiatt ebben az ekönyvben sokat beszélünk az alapvető döntésekről- a kulcsfontosságú gyakoriságokról és olyan változtatásokról, amelyeket állandóan végre kell hajtanunk a gyakori helyzetekben különböző ellenfelekkel szemben. Ezek a cikkek bemutatják az ilyen típusú döntések igazi komplexitását, és bebizonyítják, hogy a haladó elemzés nem csupán az elméleti gyakorlatokban lehet jelentős segítség, de a döntéshozatal javításában is. Ahogy haladunk előre, gondoljuk át a kérdéseket, amelyekről eddig beszéltünk: Mit tanulunk, ami megváltoztatja a szemléletünket a valódi, játékbeli szituációkban? Mennyire jelentősek a hibáink, a gyakoriságot és a nagyságukat tekintve? Folyamatosan figyeljünk ezekre a kérdésekre, mert a legjelentősebb hasznot ezek hozzák.


Fordította: brian

A fordítás a HUSNG.com engedélyével készült.