Az ellenfelek stack-jei

Ha már ilyen sokat írtam az előző fejezetben a stack fontosságáról, kicsit nézzük meg az ellenfelek stack-jeit is. Tulajdonképpen a stack mérete a legelső - és általában az egyetlen - információ valakiről, amikor beülünk egy új asztalhoz. Ha sikerül akár csak a legkisebb következtetést is levonni ebből, máris némi extra információval vághatunk bele az első néhány partiba is.

És itt elérkeztünk a Pókersuli 1 és 2 közötti leglényegesebb eltéréshez! A pókersulit annak idején úgy írtam meg, hogy akkor is működött, ha szinte rá se néztél az ellenfelekre. Limites pókerben rossz ellenfelek ellen pusztán a saját lapok helyes megjátszásával gyönyörű órabért lehetett elérni. Persze nőtt az órabér, ha emellett még az ellenfeleket is játszottad, de jóval többet hozott, ha nyitottál inkább még egy asztalt, mintha elkezdted volna az ellenfelek játékát figyelni és kijegyzetelni.

NL/PL játékban már itt, a legkisebb téteken is a nyereség igen jelentős része fog abból jönni, hogy az aktuális ellenfeledhez is igazítod a játékodat. Ez egyrészt abból adódik, hogy a vakokhoz képest sokkal többet lehet egy-egy partiban nyerni vagy veszíteni, de főképp abból, hogy általában csak egy vagy maximum két ellenfeled lesz egy-egy parti végére a limiten nem ritka 2-3-4 játékossal szemben. Azaz amíg limites játékban elég jó közelítés volt, ha átlag-zombinak nézted az ellenfeleket, itt már elég komolyan befolyásolhatja a parti kimenetelét annak az egy (két) játékosnak a játéktudása illetve játékstílusa.

Szóval már most fel kell készülnöd arra, hogy nem csak a lapjaidat, hanem az ellenfeleidet is kell majd értékelned a játék közben. Ennek első, tétova, kezdeti lépéseit tesszük meg ebben a fejezetben.

Nos, a kissé hosszú és szájbarágós kitérő után térjünk vissza akkor a stack-méretre: Túl sok mindent persze nem lehet megtudni ebből, de néhány apróságot azért érdemes észrevenni:

Ha valaki előtt közel 3 beülőnyi vagy még több zseton van, akkor rá az első partitól érdemes különös figyelmet szentelni. Vagy nagyon jó játékos, aki lejátszotta az elmúlt órában az egész asztalt, vagy olyasvalaki, aki túl sokat kockáztat és jó nagy adag szerencséje volt az előző partik során. Minél több jegyzetet készíts róla, figyeld minden egyes megmozdulását! Jó eséllyel tőle fogod megszerezni (vagy ellene elbukni) a napi nyereségedet! (Hogy pontosan miket is kell figyelned, arról később még írok majd részletesen.)

Ha valaki előtt 60-80 nagyvaknyi zseton van, akkor várhatóan nem túl erős játékos. Mint az előző fejezetben írtam, az optimális stratégia (legalábbis szerintem) az, ha minél több zsetonnal játszik valaki. Egy jó játékos pedig minden apróságra figyel, azaz ha ezzel nem törődik, akkor várhatóan máshol is fog hibázni.

Fél beülő körüli összeggel játszanak azok a játékosok, akik féltik a pénzüket, mert pl. épp most merészkedtek fel az egyel kisebb tétről. Ezt önmagában még nem igazán lehet kihasználni, de ha egyéb infókat is összeszedsz róluk, segíthet árnyalni a kialakult képet. Ha nem teljesen hülyék, kicsit sikeresebben lehet ellenük blöffölni, illetve a fél beülővel általában hibás megadásokat fognak csinálni a húzólapjukkal, ha kellően agresszíven játszol ellenük. (Nem lesz implied odds-a)

Ha ennél is kevesebb zseton van valakinél, akkor az két dolgot jelenthet:

1.Nem érdekli a zsetonmennyiség. Játszik, amíg el nem fogy az összes, aztán újratölt - általában maximumig. Ez esetben szinte biztos, hogy nagyon gyenge játékosról van szó. Ennek megfelelően kell viszonyulni hozzá.

2.Ha beszáll a játékba, akkor szinte mindig allin megy már preflop. Ha veszít, akkor csak 10-20 nagyvakra tölt vissza, ha viszont sokat nyer, akkor ki is ül az asztaltól. Nos, ez egy veszélyes kategória. Az illető jó eséllyel SSS-t játszik. (Ez nem a "Sigue Sigue Sputnik" rövidítése, még csak nem is a szép emlékű "Selindek Software Stúdióé", hanem a Short Stack Strategy, azaz a kevés zsetonos játékstratégiáé.) Az SSS egy viszonylag egyszerű, ám meglepően hatékony stratégia. Ha jól játssza valaki, akkor nem is igazán tehetsz ellene semmit. Általában viszont rosszul játsszák - legalábbis a legkisebb téteken. Esetleg nem is igazán tudja az illető, hogy hogyan kellene jól játszani, csak látott már valakit, aki így játszik, és kipróbálja Ő is. Nos, erre viszont fel lehet készülni - és fel is kell, mert megéri - és megfelelő ellen stratégiát játszani. (Ez azonban szintén egy nagyobb lélegzetvételű dolog, külön fejezetben foglalkozom majd vele.)

A stack aktuális mérete persze nem garantálja 100%-osan, hogy az adott ellenfél tényleg a fenti kategóriákba esik. Figyelni kell folyamatosan, hogy ha veszít, akkor mennyire tölt vissza, esetleg milyen sűrűn teszi ezt. Lehet, hogy a $6.35-el ülő játékos az egyik legjobb az asztalnál, csak épp 5 másik asztalon is játszik, és valahogy pont nem volt még ideje itt utántölteni. És mondjuk épp a megelőző partik valamelyikében bukott át fél beülőt egy "félbeülős" játékosnak, aki így most $10 körüli zsetonnal üldögél, és e miatt fel se tűnt Neked amikor körülnéztél. Szóval az első benyomás - mint mindenhol - itt is csalóka lehet, de most már legalább nagyjából tudod, hogy mire érdemes figyelni.

Ami miatt érdemes volt erről ennyit írni az az, hogy a ellenfelek stack méretét

1. az első pillanattól fogva,
2. és pontosan
tudod követni. Ez később, a játékosok egyéb stílusbeli sajátságosságainak (emelési minták, flopnézés, blöffölési hajlandóság, stb...) feltérképezésekor korántsem lesz már ilyen egyszerű.

És végül még egy apróság, ami ide tartozik:

Ha valaki egy allin bukás után valami idétlen összeggel száll vissza (pl. $6.72), akkor jó esély van rá, hogy ez a teljes maradék bankrollja az adott teremben. Nos, a leginkább jellemző lelkiállapot ebben a szituációban az, hogy betolja az allint az első elfogadható lappal. Az "elfogadható" szint pedig elég alacsony az említett lelkiállapotban (Olyan K9o, Qts körül, esetleg még lejjebb), szóval erre szintén érdemes rájátszani.

Selindek