Játék védekezőként

Sok fejezeten át foglalkoztam eddig az agresszív, támadó játékstílussal, de a partik nagyobb részében azért mégis inkább védekező játékot fogsz majd játszani. Alapvetően persze az agresszív stratégia a nyerő a pókerben, azaz ha már játékba kerülsz, akkor lehetőleg emeléssel vagy visszaemeléssel tedd, de mikrotéten egy jó védekező, "elfogó" játék is lehet nagyon nyereséges. Ráadásul ez a stílus a kezdő játékosok számára is könnyebben alkalmazható. Tisztában vagyok azzal ugyanis, hogy bármennyit is írok arról, hogy mennyi előnye van annak, ha emelsz és visszaemelsz szinte minden partiban, kezdőként egyszerűen nem lesz elég merszed - és persze tapasztalatod - hogy ezt elég hatékonyan tudd játszani.

A védekező játék alapvetően más mentalitást igényel, mint amiről eddig szó volt. Ha egy kezdő, mikrotétes ellenfeled emeléssel száll be a játékba, akkor valami teljesen módosult tudatállapotba kerül. Ez nagyjából azt jelenti, hogy úgy érzi, hogy a preflop emeléssel "megvette" a partit, az most már az övé és senki ne akarja tőle elvenni. Ez konkrétan két dolgot jelent:

1.Nagyon-nagyon nehéz ezek után kiblöffölni a potból
2.Igen-igen könnyű elnyerni a teljes beülőjét, ha túlhúzzuk.

Nagyon fontos, hogy érezd a különbséget a között, hogy emelőként vagy megadóként kerültél-e be egy partiba, még ha a kimenetel esetleg ugyanaz is!

Pl. tegyük fel, hogy ♥T♠T van nálad, van egy korai limpelő, te emelsz 4BB-t, a vakok dobnak, a limpelő megadja. Ketten néztek flopot, a pot 9.5 BB és pozíciód van rajta.

Vessük ezt össze azzal, hogy van egy korai emelés 4BB-re, utána pár dobás, Te ♥T♠T-vel megadod az emelést, a vakok szintén dobnak. Ketten néztek flopot, a pot 9.5 BB és pozíciód van rajta.

Látszólag ugyanaz a szituáció, de mégis micsoda hatalmas a különbség! Ha az első esetben is hasonló stratégia alapján próbálnál játszani, mint amikor Te vagy az agresszor (ahogy erről pár fejezettel ezelőtt volt szó), akkor igen-igen sokszor sülne el rosszul a dolog:

Egyrészt a fent említett "elkötelezettség" faktor miatt a flop és turn nyitásokkal vagy emelésekkel szinte soha nem tudnál dobatni. Még ha csak AK, AQ vagy KQ szerű lapja is van, és a flop csupa kis lap, akkor se fogja eldobni, hiszen "Ő emelt"! Neki "Jó lapja van"! Neked meg biztos csak valami AJ vagy QT és megint csak ki akarod blöffölni, mint a múltkor is - gondolja... Másrészt Te is feltételezheted ilyenkor, hogy általában tényleg jobb lap van az ellenfélnél. (Különösen igaz ez mikrotéten, ahol a kezdők többsége tényleg csak monsterrel emel.) Azaz például egy asztalra leeső ♥A vagy ♠K (de akár a ♣Q vagy ♠J is) inkább számodra lesz ijesztő, mint számára. A lényeg az, hogy a nyitásaid és emeléseid erejének a fele elveszik: Szinte semmi esély nem lesz arra, hogy dobni fog.

Ha egyértelműen gyengeséget mutat, azaz nem nyit se a flopnál, se a turnnél, akkor persze átveheted a kezdeményezést, de talán még ilyenkor is érdemes inkább kihagyni a nyitást egy licitkörben. Ugyancsak elkísérheted, ha csak minimum emeléseket csinál... (persze ilyenkor néha jön a riveren az allin és dobnod kell.) De ha elkezd támadni, akkor Te vagy pontosan abban a helyzetben, amibe az agresszív játékkal Te kényszeríted az ellenfeleket. Az általános tanácsom ilyenkor az, hogy inkább add fel a partit!

Ha az ellenfél kimondottan gyenge, kezdő játékos, akkor valószínűleg tényleg csak kész lappal csinálja ezt, tehát ha nem javulsz minimum két párra, úgyis verve vagy.

Ha az ellenfél jó játékos, aki valami miatt mégis ilyen kis téten játszik, akkor elképzelhető, hogy csak blöfföl, de ekkor is számíthatsz visszaemelésre, check-raisere, és mindenféle trükkökre. Minek összeakaszkodni egy jó játékossal, és kockáztatni egy fél vagy teljes beülőt, amikor biztos, hogy van az asztalnál sokkal könnyebben és biztosabban is megszerezhető pénz is?

Az egyetlen kivétel, ha az ellenfél egy mániákus emelgető. Ez esetben van értelme felvenni a kesztyűt és végigmenni vele, de ehhez egyrészt az kell, hogy már legyen némi infód róla, másrészt ilyenkor már a flop előtt vissza kellett volna emelned - de erről majd lesz még szó később.

A fenti gondolatmenet természetesen csak azokra az esetekre vonatkozik, amikor nem lesz számottevő lapunk a flop után. Azaz magas lapokra, gyenge párra, esetleg top párra gyenge kísérővel. Egyszóval amiket a tanácsaim szerint abban az esetben, ha Te vagy a preflop emelő agresszíven kell megjátszani a dobatás illetve az image-építés reményében.

Ha ennél jobb lapunk lesz, akkor természetesen már a hasznunkra van, hogy a tipikus ellenfél nem tud dobni. Ilyenkor fogjuk elnyerni a teljes beülőjét a ♣4♠4-hez leesett settel, a ♥6♣7-tel floppolt sorral vagy a ♥J♥8-al behúzott színnel.

Mivel a védekező játékban nem a dobatásra, hanem a nagy kezek kifizettetésére játszunk, van még egy lényeges eltérés az agresszív stílushoz képest: Az ideális szituáció ilyenkor az, ha minél több ellenfél van játékban! Agresszorként azért volt fontos a mezőny leszűkítése egy vagy maximum két ellenfélre, mert az esetek többségében mutatás nélkül tervezzük megnyerni a partit. Mivel ez a fentiek miatt itt szóba se kerül, nem hátrány, ha több ellenfelünk van, sőt, még előnyt is jelent! Gondoljuk végig a következőket:

1.Valószínűleg csak mutatással tudunk majd nyerni.
2.Ehhez általában igen jó kézre lesz szükség, minimum 2 párra, de leginkább sorra vagy flushre.
3.Várhatóan igen ritkán fog a lapunk ilyen nagy kézzé fejlődni, azaz nagyon sokszor kell majd dobnunk a flop után.
4.Ahhoz, hogy a sok dobás ellenére plusszosak legyünk hosszútávon, az kell, hogy amikor bejön a lap, tényleg ki legyünk fizetve.
5.Ennek a feltétele az, hogy már eleve nagy legyen a pot, amikor beszállunk, vagy legalább nagy legyen az esély, hogy valaki majd kifizet.
6.Ez pedig akkor teljesül a legjobban, ha már eleve sok játékos van a partiban.

Egyetlen olyan paramétere van a partinak, ami a támadó és védekező játékhoz is előnyt jelent, ez pedig a pozíció! Az egyik előny a fenti gondolatmenetből már kiderült: Hátsó pozícióból láthatjuk, ha több játékos is megadta előttünk a korai pozíciós emelést. A második előny az, hogy tudjuk majd használni a kettővel ezelőtti fejezetben tárgyalt semibluff emelést. A harmadik - és a NL licitstruktúrában sokkal fontosabb - előny az, hogy ha bejön a lapunk, akkor hátsó pozícióból sokkal jobb eséllyel tudjuk kifizettetni azt.

Az, hogy előnyös számunkra a több ellenfél és a hátsó pozíció, előhoz egy érdekes önindukáló stratégiát. Tegyük fel, hogy a buttonon vagy eggyel előtte ülünk. Volt egy 3-4 BB-s korai vagy középső pozíciós emelés, majd mindenki dob előttünk. Van valami olyan lapunk, amivel nem szívesen néznénk flopot egy heads-up szituációban, de 2-3 játékos ellen már megérne egy próbát. Ebben az esetben nyilván a dobás lenne a jó megoldás. Viszont ha mi megadjuk az emelést, akkor azzal nagyon jó eséllyel becsábítjuk a vakokat is a játékba. Ne felejtsük el, hogy mikrotéten vagyunk, néhányszor tíz centről van szó, és azért alapvetően játszani akar mindenki! Ha viszont a vakok is beszállnak, akkor már meg is van a több ellenfél, azaz a megadás épp attól lesz jó, hogy megadtuk! (Ha mi nem szállunk be, lehet, hogy a vakok is bedobnák.) Tudom, elég hülyén hangzik, de meglepően sokszor működik.

Magasabb téten ez a játék már nem biztos, hogy jó. Egyrészt ritkábban fognak bejönni a vakok, másrészt ha mégis bejönnek, akkor rossz lesz a relatív pozíciónk. (Erről majd írok még később, egyelőre elég annyi, hogy mikrotéten nem nagyon érdemes foglalkozni vele)

Nos, egyelőre ennyi a védekező játék elméletéről, a következő fejezetben majd nézünk néhány licitálási mintát is.