WSOP 1969-2006: Az ember és a hely
Nem, a cím nem tévedés. A hatvanas években egy Tom Moore nevű texasi úriember az általa tulajdonolt Holiday Hotelben, San Renóban, minden esztendőben megrendezte a Texasi Szerencsejátékosok Találkozóját (The Texas Gamblers Reunion). Valóban ott volt szinte minden hivatásos, aki csak számított az akkori pókeréletben, többek közt Benny és Jack Binion, Amarillo Slim Preston, Doyle Brunson, Treetop Straus, Johnny Moss, Puggy Pearson, Bill Boyd és Jimmy the Greek. Természetesen pókereztek, méghozzá nem is kis alapon. 1969-ben rendeztek egy meghívásos versenyt, amelyet sokan az első World Series of Pokernek tartanak. A tornát - ez még nem a főverseny, nem is volt ilyen - a pedáns öltözködése miatt Dandynek becézett Crandell Addington nyerte. Egyébként Addington ezután nyolcszor került az első tízbe a WSOP főversenyén (ez mind a mai napig rekord, de ne gondoljunk a mai hatalmas mezőnyre), ám egyszer sem tudott nyerni. 1974-ben Johnny Moss, 1978-ban Bobby Baldwin mögött lett második.
Azonban az 1969-es összejövetel után Moore eladta a szállodáját, így az évenkénti találkozókat veszély fenyegette. Am volt egy ember, Benny Binion, aki látta, mennyire jól érezték magukat a játékosok együtt, és azt is megérezte, hogy pénz lehet benne, így elhatározta, hogy felkarolja Moore ötletét. A hely adott volt: Binioné volt a Horseshoe kaszinó Las Vegasban.
Benny (eredetileg Lester Ben) Binion 1904-ben született Texasban, és ott is nőtt fel egy nagyon szegény családban. Gyerekkorában nagyon beteges volt, ezért a szülei úgy döntöttek, hogy el kell kísérnie lókereskedő apját az üzleti útjaira, mert úgy gondolták, hogy a sok szabad levegő megerősíti. Mindent megtanult a lovakról, részben ezért is kapta a Cowboy becenevet. (A másik ok valószínűleg az lehetett, hogy egy időben három pisztolyt is hordott magával, két 45-öst és egy kis 38-ast.) Az egészségével valóban nem akadt aztán különösebb gondja, viszont minden rendszeres iskolai képzésből kimaradt és megismerkedett a szerencsejátékkal.
Binionnak nem a WSOP volt az első érdekes vállalkozása. Húsz éves lehetett, amikor alkoholcsempész lett. Abban az időben szesztilalom volt Amerikában, és Biniont kétszer el is ítélték. 1928-ban egyfajta számjátékot kezdett működtetni, ahol megjósolhatatlan dolgokra, például a napi tőzsdei árfolyamokra lehetett fogadni. Ez szintén illegális volt. Mégsem ezért került vád alá, hanem egy másik alkoholcsempész, Frank Bolding meggyilkolása miatt, aki vita közben úgy tett, mintha megtámadta volna. Bolding kétes hírneve miatt csak két év felfüggesztettet kapott. Később megölt egy számjáték-üzemeltetőt, de mivel az rántott először fegyvert, és Binion ezt fordította a támadója ellen, önvédelem miatt felmentették. 1936-ban kockajátékokat kezdett működtetni a Beaumont olajmező környékén, ahol bőven akadt pénz.
1946-ban Las Vegasba költözött, mert Texasban már túlságosan hírhedt volt. Nem pusztán a törvény elől menekült, Texasban számos üzleti riválisát ölték meg, és neki elege lett az erőszakból. A múlt persze Nevadába is elkísérte. Egyik ellenfele, Herbert Noble, miután túlélt pár merényletet, saját szemével látta a feleségét felrobbanni az autójában, és Biniont gyanította a háttérben. Pilóta volt, és úgy döntött, megtölt egy repülőt bombákkal és Las Vegasba repülve lerombolja Binion házát. A rendőrség épp akkor tartóztatta le, amikor két bombát, egy nagy robbanóerejűt és egy gyújtóbombát pakolt be a repülőjébe,.
Binion betársult a Las Vegas Club kaszinóba, azonban egy év elteltével otthagyta a partnerét, mert nem tudtak megegyezni a tétek nagyságában. 1951-ben megvásárolta az épületet, amely korábban otthont adott a Las Vegas Clubnak és megnyitotta a Westerner Gambling House and Saloont. Még abban az évben megvásárolta a Las Vegas belvárosában lévő Eldorado Clubot és az Apache Hotelt is, és a kettőt együtt nyitotta meg Horseshoe néven. Bár senki sem gyanította, ezzel a kaszinóval Binion és Las Vegas életében is új korszak kezdődött.
Ő volt az első, aki limuzinokkal szállította a vendégeket a kaszinóba, és aki ingyen italt adott a játékgép előtt ülőknek. Az akkor szokásos tízszeresére, 500$-ra emelte a kockajáték tétjére vonatkozó korlátot - a Horsehoe-ban folyt a legnagyobb alapon a játék. Ez csábítóvá tette Binion kaszinót, ide lehetett vele csalogatni a Stripről a játékosokat. A keno limitjét is ekkorára akarta emelni, de Dave Berman megfenyegette, hogy megöli, ha valóban megteszi. Miután Berman hírhedt maffiózó volt (Bugsy Siegellel együtt működtette a Flamingo kaszinót), Binion ez egyszer meghátrált. Az idő kerekét azonban nem lehetett visszaforgatni, és pár hónap múlva csöndesen, immár ellenvetések nélkül megvalósult a limitemelés.
Binion a külsőségeken is változtatott: a fűrészporos padlót szőnyegesre cseréltette, ami 18 000$-ba került. A munkát egy játékos végezte el, és Binion pár nap múlva visszanyerte tőle a pénzt. Megnyitotta a kaszinóját minden játékos előtt, és nagyvonalúbb volt a játékosokkal, mint bármelyik másik kaszinótulajdonos. Jelmondata az volt: good food, good whiskey, good gamble, azaz jó étel, jó whiskey, jó szerencsejáték. Volt még egy mondása, ami ennél is jobban mutatja üzletpolitikáját: "Ha gazdag akarsz lenni, a kisemberek érezzék nagynak magukat nálad. "
1970-ben kibővítette a kaszinóját, és megnyitott egy sarkot, ahol pókerezni lehetett. Előtte a póker több okból is alávetett szerepet játszott Las Vegasban: nem volt annyira jövedelmező, mint például a rulett, és képtelenek voltak kiszűrni a csalókat. Binion azonban tudta, mennyi erő rejlik a pókerben, hiszen 1949-ben ő hozta össze Nick Greeket (Nicholas Andreas Dandolost) Johnny Moss-szal, és ő gondoskodott öt hónapos pókercsatájuk helyszínéről. Látta, mekkora publicitást kap a játék által, és hogyan válik turistaeseménnyé az öt hónapig elhúzódó párviadal, amelyben Dandolos nagyjából 2,4 millió dollárt vesztett. Amikor majdnem húsz évvel később belevágott a WSOP megszervezésébe, ez az esemény adta az egyik lökést.
Ám nem csak a Binion bízott a pókerben, a kaszinó játékosai is bíztak Binionban. Amikor valaki kételkedett, hogy ki tudja-e fizetni az esetleges nyereményét, Binion hátravitte, és megmutatta, mennyi készpénz áll a kaszinó rendelkezésére. Később felállíttatott egy üvegpatkót, amelyben egymillió dollár volt. A patkó népszerű látványossággá, az egyik kedvenc fényképezkedő hellyé vált. Binion nem aggódott, hogy ellopják a pénzt, mert tízezer dolláros bankjegyeket használt, amelyeket nem fogadtak el a normális kereskedelmi forgalomban.
A Horseshoe kezdettől fogva családi vállalkozás volt: Benny Binion két fia, Ted és Jack felügyelte a játékot, és a felesége, Teddy Jane vezette a könyvelést. Ez nem jött rosszul, amikor Benny Binionnak 1953-ban a texasi ügyei, adómegkerülés miatt négy évre börtönbe kellett vonulnia. Ekkor a kaszinóját el kellett adnia a bírósági költségek miatt, a vevő, Joe W. Brown, egy ismerős szerencsejátékos volt. A történetnek itt két változata ismert, az egyik szerint valódi adás-vétel történt, a másik szerint Brown gyakorlatilag csak megőrizte a kaszinót Binion számára. Az előbbi variáció helyességére utal, hogy a család 1964-ig nem tudta visszaszerezni a száz százalékos tulajdonjogot. Ezután lett a kaszinó neve Binion's Horseshoe. Maga Benny Binion soha többé nem kaphatott szerencsejáték-engedélyt, a kaszinó fizetési listáján mint konzultáns szerepelt. Ennek ellenére Benny Biniont Nevada harmadik legbefolyásosabb emberének tartották. Ez nem akadályozta meg a bíróságot, hogy beidézzék tanúskodni amiatt, hogy pénzt adott a helyi seriffnek. Binion azt mondta: "Ez nem volt megvesztegetés. Ha a seriff nem fizette volna vissza, le kellett volna mosogatnia." Abban az időben a seriff volt Nevada második legbefolyásosabb személyisége.
Bár a Horseshoe Las Vegas egyik legjövedelmezőbb vállalkozása lett, Binion nem változtatott szokásain: nem borotválkozott mindennap és általában nem viselt nyakkendőt. A cowboyingén aranyérméket hordott gombként, és élete végéig fegyvert viselt. Nem volt irodája, egy étteremben intézte az ügyeit, és nem kellett időpontot kérni a beszélgetéshez. Előfordult, hogy szenátor vagy szövetségi bíró ült le az asztalához.
Mivel Benny Binion hivatalosan nem vehetett részt az irányításban, Jack Binion lett az elnök és Ted Binion az igazgató. Ted Biniont 1993-ban drogügylet miatt eltiltotta Nevada Szerencsejáték Bizottsága, és 1998-ban rejtélyes körülmények között meghalt. 1998-ban némi jogi csatározás után Binion lánya, Becky vette át az elnökséget. Jack Binion a szerencsejáték-ipar fontos figurája maradt, féltucatnyi városban működött Horseshoe néven kaszinója, hihetetlen sikerrel. 2004-ben eladta ezeket a Harrah's Entertainmentnek.
Becky Binion megpróbált spórolni a költségeken, és ezt a játékosok nem nézték túl jó szemmel. Megváltoztatta a WSOP-ből befolyó pénz elosztását, ami hátrányosan érintette az osztókat. Bezárta a kaszinó egy népszerű éttermét, pedig annak idején az apja ennek egyik asztalánál intézte az ügyeit. Eltüntette az egymillió dolláros üvegketrecet. Pénzügyileg sem vezette jól a Horseshoe-t: 2004-ben az adóhatóság bezáratta a kaszinót, mert nem fizette meg az adókat. Így az eredeti Horseshoe kaszinó szintén a Harrah's Entertainment birtokába került. Ma Binion's Gambling Hall and Hotel néven működik, és az MTR Gaming Group tulajdona. A 2004-es WSOP-t még itt rendezték, de azóta a Rio a versenysorozat otthona.
Természetesen Benny Binion ezt már nem érte meg: 1989 karácsonyán meghalt. Az egykori szeszcsempésznek ma szobra áll Las Vegasban.
brian
