Timing tells - avagy hogyan lesz gazdagabb, aki érzi a ritmust? I. rész

Jó hírem van! Bár a póker elsősorban észjáték, nem csak a kockafejű számítógépagyúaké az összes előny a játékban, az is rengeteg pénzt hozhat a konyhára, ha valaki érzi a ritmust! Kedvenc játékunk ebben a tekintetben is inkább sport, mint bármi más, hiszen szinte nincs is olyan sportág, ahol a sikerben ne lenne kulcsszerepe a jó ütemérzéknek. Sőt, pókerről lévén szó, az előző állítás fordított logikával is igaz: nap, mint nap igen jelentős pénzeket veszíthet a botfülű vagy inkább botszemű… izé… szóval a ritmust nem érző játékos.

Összegyűjtöttem nektek a legfontosabb timing telleket, az ide kapcsolódó apróságokat, és azt is leírom, mire kell figyelni, hogyan lehet dollármagokra váltani az időzítéssel kapcsolatos értékeléseket. (Így még egy célom teljesülhet: azt hiszem, a tantárgy megteremtése mellett méltán tarthatok majd igényt az első ”pókerzenetanár” titulusra.)

Jut eszembe, timing tell = gondolkodási időből kiolvasható árulkodó jel.

A tellek vagyis az árulkodó jelek olvasása olyan területe a pókernek, ahol nem a “szokásos” matematikai készség, hanem egy teljesen más, alapvető emberismereti tehetség, konzisztenciaérzék érvényesül. A testbeszéd megértése, a hazugság tettenérése, az egymásnak ellentmondó apró jelek sokszor intuíció szintű megérzése nyilván az agy teljesen más részéhez kötődik, mint az outok vagy a pot odds gyors fejszámolása. Egy külön játék a játékban az a meccs, ami arra megy, hogy lehetőleg ne bocsássunk ki ilyen jeleket, netán egyenesen félrevezetésre használjuk őket, miközben azért mi megpróbáljuk olvasni az ellenfeleinkét. Az online pókerben az élővel szemben csak minimális forrásból és mennyiségben származnak jelzések. Ez a dimenzió döntő lehet abban, hogy valaki neten vagy élőben szeret inkább játszani – értelemszerűen, akinek az ide tartozó készségei az erősebbek, biztosan a hagyományos pókerre esküszik, míg aki ezt a területet nem tudja annyira jól kezelni, előnyhöz juthat az internetes termek jótékony ”védőpajzsa” mögött. (A profik persze okosan mindenben fejlődésre törekednek.)

Eddig olyan sok újat talán nem mondtam, de fontos a gondolatmenet ahhoz, hogy megértsük, miért is olyan elhanyagolt, és – pont emiatt – mégis nagyon fontos területe ez az online pókernek! Az itteni ellenfeleinknek sem a készségei, sem a gondolkodásuk középpontjában nem ez, a jelekre vonatkozó ”mellékjáték” áll! Ez egy olyan összetevő, ahol könnyen szert tehetünk egy kis plusz előnyre egy olyan játékban, amely az apró előnyök hosszú távú pénzre váltásáról szól!

Online az ellenfeleinkről olvasható jelzések kb. 80 százaléka timing tell (saccolni nagyon tudok!). A maradék főleg licitminta (koncentrálva a konkrét számokra), illetve kis részben apróságok – életkorról, különböző pókeres hozzáállásról árulkodó nickek, chat, stb. A jelzések körüli “játék a játékban” csata lényege, hogy bizony figyelmet, energiát, a már amúgy is agyonterhelt koncentrációnk egy részét a védelemre (elfedés, félrevezetés) és a támadásra (ellenfelek olvasása, csapdák elkerülése) kell fordítanunk!

Egyszerűbben úgy is mondhatnám: a timing tellekre figyelni meló! Ezen belül a fegyelmezett védekezésre figyelni állandó és óriási meló. Ezt az energiát az átlag játékos nem hajlandó, illetve nem képes belefektetni a témába. Ennek több oka is lehet: már így is túlterheli az agyát a milliónyi információ feldolgozásával, alábecsüli a terület fontosságát, lusta vagy ne adj’ isten, ebben nem is annyira jó, mint mondjuk a fejszámolásban.

A póker – mint hiányos információjú játék - ugye arról szól, hogy megpróbáljuk a lehető legtöbb tényezőt figyelembe véve a lehető legjobb döntést hozni. A kezdő játékos csak néhány fajta információt képes feldolgozni, a haladók egyre többet és többet, a profi és a mester már közönséges halandó számára fel sem fogható mennyiségű tényezőt tud figyelembe venni egyetlen döntéshez. Például … a felsorolást most mellőzném. (És akkor még említsük meg Phil Hellmuth-t, aki sajnos senkivel sem tud a pókerről beszélgetni, mert az egész világhoz képest ő egy másik univerzumban van…)

Természetesen ebben a tekintetben a gondolkodási idő mindössze egyetlen dimenzió, azonban az előbb említettek miatt - és a saját mindennapi tapasztalatom alapján – mégis egy olyan terület, amely sokkal nagyobb hatással lehet a profittermelő képességünkre, mint azt elsőre gondolnánk, ezért egyértelműen megéri a befektetett energiát! Ráadásul az időzítés olyan jelzés, amit akkor is kibocsátunk, ha nem is figyelünk rá, és nem árt, ha feltűnik, egy figyelmesebb ellenfél milyen vélt vagy valós jelünk alapján lépi azt, amit.

Most, hogy sikerült agyonhangsúlyoznom a téma fontosságát, megpróbálok egyre konkrétabbá válni. Azt még hadd jegyezzem meg, hogy az itt leírtak - egy elemként - gyakorlatilag egy az egyben alkalmazhatóak az élő játék licitálási sebességére is!

Először is “mérjük meg” a gondolkodási időt, és jellemezzük, hogy azután rendesen tudjunk róla beszélni. A továbbiakban ezeket a kifejezéseket fogom használni. Szerintem praktikusan egy ilyen skálával érdemes dolgozni:

1. “Insta”: azonnali akció, 1-2 tizedmásodpercnél nem hosszabb.

2. “Rövid/gyors”: már nem insta, de a játékos standard gondolkodási idejénél érzékelhetően - 1-2 ütemmel - gyorsabb akció.

3. “Hosszú/lassú”: a játékos standard gondolkodási idejénél érzékelhetően – 1-2-3 ütemmel – lassabb akció.

4 ”Extra”: utolsó pillanatban hozott döntés, szoftvertől függően a figyelmeztető hanghatás után a legutolsó 1-2 mp.

Definiáljuk az általam éppen most kitalált új fogalmat, a standard gondolkodási időt (SGI): adott játékos azon gondolkodási ideje, amennyi idő alatt általában egy nem túl nehéz, de nem is túl rutin döntést meghoz. Az állandó kattintgatás közepette a legtöbbször ennyi idő alatt klikkel egy akcióra. Jól elkülöníthető szituációknak sokszor egymástól picit eltérő SGI-i lehetnek, de az adott játékosnak arra az adott pókerhelyzetre magához képest mindig ugyanannyi. (Nyilván átlagosan is kevesebbet fogok gondolkodni egy limp utáni passzon nagy vakban, mint a checkraise-em előtt egy emelt pot esetén, ahol négyen néznek flopot. De magamhoz képest ugyanúgy megfigyelhető a standard az ilyen esetekre.)

Az ellenfelek olvasásához az első és egyben legfontosabb lépés felmérni a rájuk jellemző SGI-t.

Ez nem olyan nehéz feladat, pici figyelmet – és egy idő után kifejlődő öntudatlan ritmusérzéket – igényel. Szinte mindig elegendő néhány nem különösebben nehéz vagy rutin leosztás során figyelni a licitálását. Általában valahol 2-5 másodperc körül lesz, de pont azért kell egyénekre szólóan felmérnünk, mert lehet olyan millió leosztást látott cápa, akinek csak 1 mp, vagy olyan lassabb játékos, aki, ha már gondolkodni is kell, alapból dudaszóig kérődzik kattintás előtt. A későbbiekben, ha fontos lesz számunkra értékelni az adott játékos timing telljét, ehhez képest tudjuk megmondani, hogy egy konkrét akció nála gyorsnak vagy lassúnak számít.

Ami pedig a lényeg: a saját standard gondolkodási időnk.

A timing tellre épülő különmeccsen a védelmünk a saját SGI-nk átgondolt megtervezésére és még inkább a stratégiánk folyamatos betartására épül. Drukkerként azt is mondhatnám, tanuljunk az olasz focitól! Igaz, a hatékony védekezés fárasztó, kitartást és állandó figyelmet igényel. De a hatékony védekezéssel meccset lehet nyerni! Sőt, jó védelemből jó támadást lehet építeni, és ez éppen ugyanígy van a pókerben is.

Ha sikerül egy nekünk testhezálló, optimális SGI-t találnunk, a későbbiekben állandó és alapvető célunk az lesz, hogy lehetőleg minden akciót ennyi idő alatt tegyünk meg. Ennek két nagyon fontos célja lesz:

1. Köd: alapvetően olvashatatlan lesz a játékunk időzítési szempontból.

2. Félrevezetés: az SGI-nktől eltérni - ha rendszerint sikerül betartani - csak tudatosan fogunk, azért, hogy félrevezessük a többieket.

Mindezt pedig csak az esetek 99%-ában fegyelmezetten, újra és újra betartott SGI-nk alapozhatja meg!

Meló? Igen! Kinek ne lenne kényelmesebb – pláne ha több asztalon játszik szimultán –azonnal passzolni BB-ről 69s-cel, majd egyből passzolni egy ♥K ♣2 ♦A flopot? Állandóan gyorsan rakni a continuation beteket? Rövid gondolkodási idő alatt visszaemelni AA-szal? Ez mind, mind timing tell!

Megéri áttérni egy rendes védekezésre? Igen, meg fogjátok látni, hogy mennyire!

Hogyan határozzuk meg az SGI-nket?

Alapvetően a saját standard gondolkodási időnk megválasztását három nagyon fontos dolog határozza meg:

• A lehető legtöbbször tudjuk tartani – ne fussunk ki az időből rendszeresen csak azért, mert például több asztalon játszunk, és torlódás van, vagy elaludtunk, esetleg izgi jelenet van a tévében, stb. Tehát ne legyen túl rövid.

• Elég hosszú legyen ahhoz, hogy egy nehezebb gondolatmenetet is végig tudjunk futtatni alatta úgy, hogy az időből ne derüljön ki a többiek számára, hogy ez most nekünk picit bonyolultabb volt. Ismét csak, ne legyen túl rövid.

• Ne veszítsük el a saját ritmusunkat, és a kedvünk se menjen el a rendes timing tell védelemtől – magunkhoz képest túl hosszú se legyen.

Tehát azt javaslom, hogy mindenki olyan SGI-t válasszon, ami 1-2 kényelmes ütemmel hosszabb, mint ami a definícióból teljes koncentráció esetén neki következne. Nem azt mondom, hogy mindenki mindig dudaszóig játsszon, épp csak a tényleg kényelmesnél még egy jó sóhajjal többet.

Ha ez megvan, akkor innentől kezdve erre építhetünk, ezt kell majd betartanunk. Sajnos ez azt fogja jelenteni, hogy sok esetben meg kell majd erőltetnünk magunkat, hiszen sokszor hamarabb meglesz a döntésünk, de mégis ki kell várnunk az ütemet az akció előtt, ami bizony fárasztó.

A jól megválasztott, és fegyelmezetten betartott saját SGI viszont rengeteg előnnyel jár! Pontosítok: még csak nem is úgy, hogy mindig be fogjuk tartani. De az adott licitnél akár betartottuk, akár valami miatt mégsem (elfáradás miatt nagy vakban azonnali passz, nagy torlódás miatt lassú akció), a standardunk miatt mindig tudni fogjuk, hogy most timing tell szempontjából milyennek tűntünk a többiek számára. Ez pedig óriási előny a sokszor nyitott könyvként olvasható, őszinte sebességgel játszó ellenfeleinkkel szemben. Az nem olyan nagy baj, ha véletlenül túl gyorsan nyomunk egy cbetet A-magassal – ezt is beszámítva játszunk majd tovább -, az viszont óriási hiba lenne, ha például fel se tűnne, hogy “semmivel” rendszeresen gyorsabban continuation betelünk, mint mondjuk kombinált húzólappal, amin azért gondolkodni is kell.

A védelmünk tehát összefoglalva: egy megfelelő saját SGI megválasztása – ennek betartása a lehető legtöbbször –, így a saját kibocsátott timing telljeink kontrollálása, illetve mindig pontos kép arról, hogy adott akciónkkal – szándékosan vagy véletlenül – milyen képet sugároztunk a többiek felé.

Ha csak ezt sikerül beépíteni a játékunkba, már az is nagyon hasznos lesz, de lássuk, a helyes védekezésen kívül hogyan tudunk még a timing tellekből profitálni. Hogyan olvassuk, értelmezzük, manipuláljuk ezeket a jeleket?

(folytatjuk)