Gyártsunk fold equity-t!

A saját fold equity-ről (FE), annak alakításáról, szükségességéről vagy éppen az ellenkezőjéről szeretnék pár gondolatot megosztani veletek. Ez amolyan finomhangolás a játékunkon, mert nagyon keskeny ösvényen kell egyensúlyozni, és néha egészen kis apróságokon múlik, hogy be kell dobnunk, vagy éppen bedobattuk, amikor pont azt szerettük volna, hogy ne tegye.

Rögtön az elején szögezzük le, hogy gondolkodó játékosok ellen érdemes a FE-vel manipulálni. Lesz szó arról is, hogyan alkalmazzuk rossz ellenfél ellen is, de elsősorban jó ellenfelek ellen fontos tényező ez. Játékunk olyan finom részéről van szó, amire nehezen jön rá az ellenfél, hiszen a számokon kívül nem áll rendelkezésére olyan információ, amivel azt feltételezheti, hogy ezzel manipulálunk. Ennek több oka van, egyrészt nagyon nehéz ezt megfigyelni – főleg több asztal mellett – másrészt a jó játékos hajlamos főleg az ilyen apróságokban nem feltételezni a level2-t. Tegyük hozzá rögtön, jogosan, hiszen én sem keresek gonosz csapdát, mikor kiszámolom az ellenfél FE-jét, miért is tenném. Pontosan olyan apró csúsztatásokról van szó, ami miatt tudatosan nem cselekszenek ellenkező módon az ellenfelek. Néhány példán keresztül szeretném bemutatni ezeket.

Az első klasszikus eset a versenyek végjátéka. Itt jó esetben olyan 10M az átlagzseton, és preflop döntésre viszik a dolgot. Fontos kategorizálni a lapokat aszerint, hogy melyikkel mit szeretnénk elérni. Abba most nem megyek bele, hogy mivel és milyen stackarányoknál érdemes raise/callolni vagy vakot lopni. Esetünkben CO egy nyerő versenyjátékos, megfelelő mennyiségű resteallel és lopással, szépen játssza az ideálisnak mondható agresszív preflop stratégiát. Vélhetően nem ismer engem.

Ebben a leosztásban az volt a nyilvánvaló célunk, hogy ránk tolja preflop az összes zsetonját. A helyzet teljesen klasszikus. Vaklopás és resteal játék, amit CO kiválóan művel, hiszen ez a nyerő versenypóker alapja. A leosztás egyik kulcsa a visszaemelés mértéke. CO, mivel sokat lop, tisztában van a saját imidzsével, vagyis a resteal számára nem meglepetés, és számítva erre a mi range-ünk sem csak prémium lapokból áll. Ezt meglovagolva és nem mellékesen figyelembe véve a saját magunknak hagyott FE-t könnyedén allin megy, amit nagyon nehéz megadni prémium lap nélkül, pontosabban JJ+ és AQ+. Feszesebb imidzs esetén még ennél is szűkebben callolunk. A CO 4bet allinje mögött álló gondolatok egyik kulcsmomentuma pedig a (szándékosan meghagyott) kiváló FE, ami igencsak pluszossá teszi a move-ot. 50k-t kell megadnunk egy kb. 140k-s potba, ezzel 36 %-os potodds elé állít bennünket, amit tekintettel a szűk 4bet allin range-re, szinte lehetetlen tartani komoly lap nélkül. Mivel 3bet emelésünk szimpla resteal-nek minősül egy agresszív lopóra, így kiváló lehetőséget kínálunk CO-nak erre a 4bet allinre.

Ha ebben a handben 85o van a kezünkben, akkor sokkal érdemesebb 27125-ig emelni, ahol az ellenfél 4bet allin esetén már csak 28%-os potodds elé állít bennünket, amire legitim lap nélkül nem fogja rátolni a 4bet allint, vagyis nem feltételezheti azt, hogy dobni fogunk, ami döntő tényező számára a kezében szorongatott szeméttel. Pontosabban feltételezheti, csak túl kockázatos arra alapozni, hogy szándékosan nem hagyunk FE-t. Felmerül a kérdés: ha nincs FE, akkor miért dobjuk? Azért, mert ezzel az emeléssel késztettük egy jóval őszintébb játékra, JJ+AK+, ami ellen egyébként 23 %-ra teljesít a lapunk. Ennél viszont sokkal fontosabb, hogy ellenfelünk emelő range-ének mennyire szűk részét képezi ez a JJ+, AK+. Elsődleges szándékunk tehát a resteal sikeressége, nem pedig, hogy jelentős hátrányból indulva potodds szerint – adott esetben jól döntve – belemenjünk ilyen preflop allinekbe. Ha a két emelést pont fordítva csináljuk, az szerintem óriási hiba. Gyakran látok játékosokat óriásit emelni a jó lapokkal, és kisebbeket a lopásnál, amivel tálcán kínálják a resteal lehetőségét, a jó lappal pedig kizárják azt, és besöprik a vakokat.

Következő eset egy cashgame parti, amikor flopon kell FE-t kreálni ellenfelünknek, aki az előző esethez hasonlóan szintén kiváló játékos, látja és érti az összefüggéseket, képes blöffölni, floatolni, agresszív és erős postflop játékos.

Flopon azért emelünk vissza, mert szeretnénk elültetni ellenfelünkben a gondolatot, miszerint nincs olyan erős kezünk. Ezt azért tehetjük meg, mert a flop elég száraz ahhoz, hogy például settel ne üldözzük ki a preflop agresszort a potból. Alapesetben tehát egy ilyen emelés ki fogja váltani a jó játékosból azt a gondolatot, hogy a visszaemelés lehetséges oka egy blöff a száraz potra, néhány esetben pedig egy gyengébb, sérülékenyebb lap védelme (44, 55, 77, 99, TT, 89, 56, 76, 87, 8T, esetleg néhány 8x-es kombináció, vagy 97-tel semblöff). A set alapból is igen kis részét képezi a range-ünknek, aminek az esélyét tovább tudtuk csökkenteni a flop visszaemeléssel. Elérkeztünk a move sikerességének kulcsához, ami nem más, mint a magunknak hagyott FE. Ellenfelünkben már elültettünk a kétség csíráját, és további mankót adunk a kezébe ezzel az FE-vel arra, hogy nagy hibát kövessen el. Ha QQ-val (vagy jobb lappal) 3betelt preflop, akkor mindenképp ránktolja, ami nem hiba részéről, viszont így esély nyílik olyan lapoktól is full stacket nyerni, amiktől például egy nagyobb visszaemeléssel, vagy flop call/turn visszaemeléssel nem tudnánk elérni. Ha talált valamit, akkor pedig pláne ránk fogja tolni flopon. Flop call után például elképzelhető, hogy turnön egy AK check/foldra vált, de ha nem, akkor is bet/foldra. Igaz ez minden kamu resteal lapra is, amivel 3betelhetett. Nem elég a move-ot csak simán a flop raise-zel előkészíteni, nagyon fontos annak mértéke is, hiszen ez lesz a végső lökés ellenfelünknek arra, hogy eljátssza a QQ+-t. Joggal gondolhatja, hogy a feljebb vázolt range jelentős részét ki tudja csavarni a kezünkből ilyen FE mellett. Ez körülbelül 30 %-os potoddsot jelent (160/550). Az egészet könnyen elronthattuk volna egy nagyobb visszaemeléssel, amikor nem fog találni annyi FE-t, hogy megkockáztasson egy ilyen fent látható move-ot. Ami egyébként az esetek több részében sikerrel kecsegtetne.

Végül pedig ellenfelünk egy rossz játékos lesz, ahol egyáltalán nem kell sok mindent csinálni, de azt fel kell építeni. Itt nem lesz szükség arra, hogy vacakoljunk holmi FE számolással, mert nem tartjuk elképzelhetőnek, hogy ezt számításba veszi, amikor tart egy emelést. Jóval vastagabban mérhetjük a valuebeteket, de vigyázni kell, hogy ne essünk át a ló másik oldalára.

A helyzet látszólag sokféleképpen megoldható, és a legtöbb esetben semmilyen formában nem engedik el a lapjukat, de vannak a rossz játékosnak is fokozatai, ezért szerintem nem mindegy, milyen licitálással próbáljuk elnyerni a pénzét. Mindig tervezzük el előre az egész partit a stackeknek megfelelően. Flopon még nem nagyon tudunk variálni, hisz a contbet egy két dolláros csúsztatása nem eredményez nagy változást a pot méretében. A fenti példában tehát turnig szokványos a parti. Itt viszont egy jó egyensúlyt kell megtalálni a betre a teljes stackjét illetően, mert riveren ezt már nem tudjuk korrigálni. A rossz játékos összegszerűen nézi a megadandó tét nagyságát és nem a pothoz mérten. Esetünkben ez „csak 58$ egy top párra, meg kellet adnom”. Ha kisebbet emelünk és emiatt riverben több marad, akkor ott már úgy nézne ki a gondolkodás, hogy „a 120-at már nem adhatom meg, jobb vagy” és bedobhat egy top pár gyenge kickert is. Fontos érv továbbá, hogy az egész licitálás során nem számítunk visszaemelésre, mert nem szokása, vagyis magunkra vagyunk utalva. Ha mégis emel, akkor mindegy mennyit hívunk, mert bekerül az egész. Ez annyit jelent, hogy nem kell manipulálni a saját FE-vel. Amire kizárólag figyelni kell, az a pot felépítése. A fenti példában a turn bet overbet ugyan, de ez egyáltalán nem számít, hisz mint mondtam ez nem lényeges szempont, nem fogja tudni miért van ez, épp úgy call jön, mint a 32 $-os betre. Számunkra viszont kulcsfontosságú a full stacket illetően, mert egy kisebb turn bet esetén bedobhatja riveren az allinre, mondván ez már sok neki. Ebben az esetben már jobb egy normális value betet hívni riveren, de láthatjuk, hogy így nem lesz belőle full stackes parti. Nagyobb turn bet esetén pedig már átesünk a ló másik oldalára, és észreveszi mi folyik körülötte, vagy csak éppen soknak fogja tartani és már turnön bedobja. Láthatjuk tehát, hogy az optimális hívás igen szűk ösvényen mozog, és ha nem tervezünk előre, akkor később már nem tudunk korrigálni.

Mindig gondoljuk át előre, mi fog történni a későbbi utcákon és ennek, valamint ellenfelünk képességeinek tükrében döntsünk arról, hogy mennyit hívunk. Fontos, hogy a saját FE-vel csak akkor manipuláljunk, ha gondolkodó, jó játékossal állunk szemben, egyébként értelmét veszti az egész. Ez a kis apróság dönthet határeset helyzetekben és esetleg hibára is kényszerítheti az ellenfelet. Sok sikert!

Alonso