Bevezetés a restealbe

Mióta pókeredző vagyok, számos alkalommal kérdezték tőlem, mikor helyes resteallel próbálkozni. Mivel a tanítványaim nagyrészt alacsony alapon játszanak, akik 20$-os vagy alacsonyabb beülőre specializálódtak, korábban mindig azt mondtam nekik, hogy az alacsonyabb alapokon csak kicsi hiba – ha az egyáltalán -, ha sosem használnak restealt. Rájöttem, hogy káros lehet, ha túl sok tanácsot adok ebben a témában, mert sok alacsony alapon játszó ellenfelük nehezen tudja elképzelni, hogy ugyanabban a licitkörben emeljen és dobjon, mivel gyakran úgy érzik (helytelenül), hogy már “befektettek” a potba, így egy resteal kísérlet túl nagy hazardírozás lenne ellenük ahhoz, hogy hasznot hajtson. Bár ez néha még mindig fennáll, a játék most már nyitottabbá vált, mint bármikor, különösen az alacsony alapokon, és itt az idő, hogy az itt játszók is felvegyék a restealt a fegyvertárukba.

A restealnek (visszaemelés egy valószínűleg lopás célú emelésre) igazán nagy hatása lehet és ugrást jelenthet számodra a versenyben, mert potenciálisan háromszor annyi zsetont szerezhetsz vele, mint egy hagyományos lopási kísérlettel. Ezt a taktikát használva nem kell olyan gyakran kockáztatnunk, mint a lopással, hogy az átlag fölött maradjunk. Valójában ha nem is játszunk más leosztást, három körönként egy sikeres resteal nagyjából elegendő, hogy szinten tartsuk magunkat. Ez különösen fontos a versenynek azokon a kritikus pontjain, amikor nem kapunk kártyákat, sem jó lopási lehetőségeket. Ez a végső zsetongyűjtési taktika!

Az első megjegyzendő dolog a resteallel kapcsolatban az, hogy gyomor kell hozzá. A resteal használatához mindent fel kell tennünk. El kell fogadnunk azt az elképzelést, hogy a versenyéletünk önmagában nem ér semmit. El kell fogadnunk, hogy ez a leosztás lehet az utolsó számunkra. El kell fogadnunk azt az elképzelést, hogy meg akarjuk nyerni az egészet, és nincs más elfogadható eredmény, csak az első hely. El kell fogadnunk, hogy végül bolondnak tűnhetünk, ha tartanak.

Tehát lássuk, mikor vegyük fontolóra a restealt!

Jelentős különbségnek kell lennie az emelő emelési laptartománya és visszaemelést tartó tartománya között

Ésszerű okainknak kell lennie, hogy az eredeti emelést lopásnak minősítsük. Ennek érdekében figyelembe kell venni az emelő helyzetét és a korábbi emelési kísérleteit. Ha az ellenfelünk sokat emelgetett és most hátulról emelt, akkor talán ideje lehet egy resteallel próbálkozni. Valószínűleg széles laptartománnyal emel. Fontos megjegyezni, hogy sok játékos, különösen az alacsonyabb alapokon nem fogja bedobni a laptartománya nagy részét akkor sem, ha az eredeti tartomány valóban olyan széles, amilyennek tűnik. Tehát mielőtt 89s-cel visszaemelnénk és Q9-cel tartanának, legyünk biztosak abban, hogy az emelő képes dobni. Nagy segítséget nyújt, ha legalább egyszer láttuk már az emelőt emelni és dobni ugyanabban a licitkörben, mielőtt ezzel a játékkal próbálkoznánk.

Feszes asztali imidzsünknek kell lennie

Az ellenfelünk úgy érvel magában a dobás mellett, hogy nekünk valószínűleg hatalmas lapunk van, és nem akar pénzfeldobást (vagy rosszabbat) a lapunk ellen. Ha gyakran emelünk vagy nemrégiben kaptak rajta, hogy lopással, resteallel vagy blöffel próbálkoztunk, jó esély van rá, hogy a restealünk nem kapja meg a kívánt tiszteletet. Ha az a gondolat, hogy potenciálisan resteallel próbálkozunk, szöget üt a fejébe, akkor tartani fog egy nem túl jó lappal is, és végül bajba kerülhetünk. Inkább vegyük fontolóra a dobást helyette.

Az ellenfelünknek ideális esetben közepes méretű stackje van

A hatalmas stackek (az emelés több, mint 15-szöröse) gyakran úgy érzik, megengedhetik maguknak a hazardírozást, és gyakran tartanak gyengébb lapokkal is, mert nem látnak bennünk nagy fenyegetést a túlélésükre nézve. A shortstackek (az emelés kevesebb, mint 5-szöröse) úgy érezhetik, hogy ha hamarosan nem kockáztatnak, akkor valószínűleg mindenképpen kiesnek, így tarthatnak. Számunkra az az optimális eset, ha az ellenfelünk előtt az emelésének 5-7-szerese van, de ennél több (7-15-szörös) is megfelel, ha a stackméretünk jó a lépéshez.

Az a legjobb, ha a stackünk mérete az emelés 5-7-szerese vagy nagyobb

Ha a stackünk kicsi, a visszaemelés nem életképes lehetőség, mivel még ha a tolvaj úgy érzi is, hogy “rajtakapták”, esetleg megérti, hogy megvan a pot oddsa arra, hogy tartson a lopó lapjával. Ha a stackünk nagyobb, mint az eredeti emelés hétszerese, sokat kockáztatunk egy relatív kis számú zseton megnyeréséért. Ha 90 000 zsetonunk van és az ellenfelünk 10 000-re emel az 1500-3000 vakszinten, akkor ha 50 000-re emelünk vissza, az összes zsetonunkkal elköteleztük magunkat az ügy mellett, mivel nem dobhatunk egy allinra, így 90 000-t kockáztatunk 14 500 megnyeréséért. Más alkalommal ugyanazt érhetjük el 55 000 zsetont kockáztatva, itt csak egy kicsit nagyobb a valószínűsége a tartásnak. Az a legjobb, ha a lehető legkisebb összeget tesszük be, hacsak nem vagyunk holtbiztosak abban, hogy az ellenfelünk lop és hajlandó dobni. Ez nem probléma, ha a stackünk nagyon nagy, hacsak az ellenfelünk stackje nincs a veszélyzónában, az eredeti emelés 7-15-szöröse között.

Segít, ha megfelelő típusú lapunk van arra az esetre, ha tartanak

Bár nem szabadna resteallel próbálkozni, hacsak nincs rá jó okunk, néha félresikerülhet az értékelésünk, és belefutunk egy hatalmas lapba vagy az ellenfelünk gyengébb lappal is tart, mint vártuk. Ebben az esetben később át kell néznünk a leosztást, hogy volt-e bármilyen nyom, amiből leszűrhettük volna, hogy ez rossz helyzet volt a restealre. Amikor ilyesmi előfordul, segít, ha van némi támaszunk jó kártyák formájában. Olyan lapot szeretnénk, ami jól (legkevésbé rosszul) szerepel egy hatalmas lap ellen. Nézzünk meg néhány tartási tartományt és pár potenciális resteal lapot, és vonjuk le belőle a következtetéseket.

Az emelő kockázatkerülő, nagyon tiszteli a visszaemelésünket és csak JJ+ vagy AK lapokkal tart:

Az emelő erősnek lát, és csak a lapok 5%-ával tart (88+, AJs+, AKo, KQs):

Az emelő gyanakszik, hogy resteallel próbálkozol, vagy laza bolond és a lapok 15%-ával tart (77+, A7s+, K9s+, QTs+, JTs, ATo+, KTo+, QTo+):

Tehát mint láthatjuk, ha az eredeti emelő nem emel sokféle lappal, de nem is tart nagyon sokkal és kockázatkerülő, az egyszínű és kapcsolódó lapok jobban működnek, mint a magas kártya. Még a 23s is megveri az A2o-t a legfeszesebb tartási tartományra adott példánál. Azonban ha az eredeti emelő tartománya laza (bármelyik két kártya), de 15%-ban tart (ez mégis egy jó resteal, mert az esetek 85%-ában dob) vagy nem jött be az emelésünk és gyengébb lapokkal is tart, akkor a magas kártyák megverik az egyszínű kapcsolódó lapokat, mert kevésbé valószínű, hogy dominálják őket. Emiatt ha resteallel próbálkozunk és a legrosszabb bekövetkezésének esetére a lehető legtöbb equityt akarjuk, akkor a gyenge ászos lapokat válasszuk az egyszínű kapcsolódó lapok helyett a széles tartományú emelők ellen, de az egyszínű kapcsolódó lapokat a gyenge ászok helyett a feszes emelők ellen, Mindenki beilleszthetné ide a saját “dehát egyszínű volt” viccét, de az egyszínűség-kapcsolódás számít, amikor nem jön be a resteal. Megjegyzés: a rossz királyok mindig gyengén teljesítenek.

Írjunk feljegyzéseket azokról, akik variálják az emelésük mértékét

Még mindig igaz, hogy minden szinten rengeteg játékos másképp emel erősebb vagy sebezhetőbb lapjaival, mint amikor lopni akar. Ha csak egy dolgot jegyzünk fel, én erősen ajánlom, hogy ez legyen az. Ha a jegyzeteink azt mondják egy játékosról, hogy

4x=88, JJ, AK
3x=AA, AJ
2,2x=A9o, KTo LP,
és aztán észrevesszük, hogy a BB 2,2-szeresével emel, gyakran megállapíthatjuk, hogy kevéssé valószínű, hogy hatalmas lappal állunk szemben. Azonban legyünk óvatosak, rengeteg kezdő játékos csinálja ezt, és ők lehetnek azok, akik nehezen szabadulnak a leosztásból, ha már tettek a potba. Így legyünk extra figyelmesek arra, hogy vajon láttuk-e már korábban az emelőt emelni és dobni ugyanabban a licitkörben.

SNG-ken is alkalmazzuk a restealt? Vagy ez MTT-ken a legjobb?

Igen, SNG-ken is alkalmazhatjuk a restealt, de sokkal kevésbé nagyvonalúan, különösen ha csak pár játékos maradt. Amikor tartanak, az equity egy meglehetősen nagy része azokhoz a játékosokhoz megy, akik nem vettek részt a leosztásban, így óvatosan válasszuk ki a csatáinkat! Míg az MTT.-ken egy sikeres resteal több ezer dollárral előrébb lökhet a fizetési listán, egy SNG-n a legnagyobb jutalom, amit kaphatunk, az csupán 4,5-5 beülő, attól függően, hogy kilenc- vagy tízszemélyes SNG-ről van szó. Egyszerűen itt nem olyan nagy az előnye, mint egy MTT-n. Ez nem azt jelenti, hogy sose használjuk a restealt. Vannak nagyszerű lehetőségek rá, például az, amikor vezetünk a buborékban, és erősen gyanakodunk arra, hogy a második játékos gyengébb lapokkal emel. Nyomás alá helyezhetjük, hogy dobjon, ha tudatában van annak, hogy a buborék katasztrófa.

Úgy érzem, ez jó bevezető azoknak, akik még nem próbálkoztak ezzel a taktikával, de szükségük van fegyverre a játékukban. Bár ez a cikk egész biztosan nem meríti ki a témát, elegendő alapvető dolgot közöl ahhoz, hogy sikeresen alkalmazhassuk a restealt. Amikor kétségeink vannak, hogy egy emelés lopás vagy sem, menjünk az ösztöneink után. Ez a legtöbb esetben helyes eredményre vezet.

Végül szeretnék mutatni egy védekezési módot a resteal ellen

Ha nagyon jó játékos ül a BB-ben, és mégis lopni akarunk, maradjunk kívül az optimális 5-7-szeres emelési zónáján. Például ha a BB jó játékos és 30 000 zsetonja van, a vakok 800-1600, az ante 125, akkor inkább 8000-et vagy 3800-at emeljünk a szokásos, nagy vak 3-3,5-szöröse helyett, ami pont az elsődleges resteal területre tenné őt. Úgy értem, hacsak nincs nagyon jó lapunk. Ebben az esetben ugyanis emeljünk nagyjából a stackje 1/5-1/6-ával, hogy kiváltsuk a kívánt restealt.

Szórakozz jól, miközben a zsetonok röptét figyeled, ne félj a kaszástól, és emlékezz arra, hogy egyetlen győzelem többet ér, mint számos fizetős hely!

Jennifear

Fordította: brian

A fordítás a pocketfives.com engedélyével készült.