HSP S.05 E.08

Üdvözlünk mindenkit a HSP (High Stakes Proposing-bets, vagyis a magas alapú mellékfogadások) legújabb adásában. A mai epizódból kiderül, hogy mennyire tetszett a Mátrix Nick Cassavetesnek, hány fekvőtámaszt tud lenyomni Antonio Esfandiari, és fény derül a műsor legfontosabb kérdésére is, hogy mikor látunk ismét rendes pókert! Tartsatok velünk!

Miután véget ér az előző rész összefoglalója, kapunk egy gyors helyzetértékelést A.J.-től. Eszerint Esfandiari és Antonius még mindig félmillió dollár körül van, Laak, Cassavetes és Hachem nyerő, Negreanu, Laak és Lederer pedig kis bukó. Persze a mellékfogadásokról sem szabad megfeledkeznünk, Kaplan emlékeztet is rá, hogy a Ponyvaregényt 97-esre értékelte Cassavetes egy százas skálán, és az ezzel kapcsolatos, Hachem-Esfandiari-Laak fogadást is felidézi. Ezután folytatódhat a játék, azaz kezdődhet a limp parádé!

Antonio nyitja meg a mai epizódot, AQo-val egészít ki, példáját Antonius és Laak is követi. Előbbi esetében ez még érthető is mivel csak egy kis kapcsolódó lap van nála, Phil azonban AK-t kapott, ráadásul osztó pozícióban ül, így elég érthetetlen ez a lépése. Lederernek ez a 400$ is sok, Simon viszont képtelen dobni, pedig látszik rajta, hogy nem szívesen marad játékban J5-tel. A flop Q39, két pikkkel, de csak Laaknak lehetne flösse, és ahhoz is még két lap kéne, így Esfandiari 5.4k-s emelése bőven elég arra, hogy kivigye a potot.

Amikor Phil eldobja a lapját, azt mondja, hogy ő azt demonstrálta, hogy kétféleképpen lehet megjátszani ezt a kombinációt, az egyik, ahogy ő tette, a másik, ahogy mindenki más szokta. Nagyon szereti ezeket a demonstrációkat, bár anyagilag nem jön ki túl jól belőle…

Mivel Antonio arra figyel, hogy jattoljon az osztónak, elfelejti megmutatni legalább az egyik lapját, amit Lederer egy „Te nem fordítod fel, én igen.” Hozzászólás kíséretében megtesz helyette, elég idegesítő és bunkó módon. Nem hiszem, hogy a Professzor túl sok rajongót szerez magának a HSP rajongói között…

Ráadásul egy dáma az ominózus lap, ami elég is hozzá, hogy kicsit erről beszéljenek. Laak biztos benne, hogy ez volt a magasabb, bár utána kijelenti, hogy csak viccelt, hiszen ebben nem lehet biztos. Közben gyorsan vissza is térnek a kedvenc témájukhoz, és mindenki mond egy 0 és 100 közötti számot, amelyek most a Mátrixra vonatkoznak, mint azt Kaplantól megtudjuk, aki ezután elsüt egy poént is, azt mondja, hogy látja maga előtt, ahogy Keanu Reeves ül otthon a karosszékében és felhívja Laurence Fishburne-t, hogy „Hé haver, a filmünkről van szó!”. Természetesen csak az elsőről, aki látta a trilógiát, annak ezt nem kell megmagyarázni.

Negreanu emel elölről pikk 65-tel 2.5k-ig, amit csak Antonius ad különböző színű AT-zel. A flop 348, alulfelül itt, Á magas és pozíciós előny ott, így mi más is jöhetne, mint egy félkasszányi (4000ezres) folytatólagos licit és egy megadás. A turn egy pikk ász, csak hogy egy kicsit izgalmasabb legyen a játék. Negreanu a 15 outjára való tekintettel hív 10k-t, Patrick pedig valószínűleg a kis kasszák iránti tisztelete jeléül, egy kis gondolkodás után csak megadja azt, ami teljesen korrekt lépés, mivel ellenfelénél itt ugyanúgy lehet AK/AQ, mint a totál semmi. Így egy 35k-s kassza mellett kerül le az ötödik lap, egy pikk négyes, amivel bár Danielnek lejött a flösse, de egy duplikálódott asztalnál valószínűleg nem akar túl sok pénzt bepakolni középre hatos magas színnel, így passzol. Kaplan szerint azért teszi ezt, hogy becsapdázza az ellenfelét, de szerintem egyszerűen csak abban bízik, hogyha a finn eddig csak a pozíciója, és a nem túl erős hívások nagysága miatt adta meg, akkor megpróbálhat keresztülvinni egy blöfföt, és így olyan pénz juttat a kasszába, amit máskülönben nem adott volna meg Negreanu harmadik hívása után. Antonius hív is kb. egy félkasszányi 18k-t, amit a kanadai egyből megad.

A kommentátorok meg vannak döbbenve utóbbi tettén (Sőt, Gabe szerint még Reeves és Fishburne is meg van döbbenve otthon…), nevezetesen, hogy elmaradt a visszaemelés (ebben különben komoly szerepet játszhatott az a párszázezer dollár, amit eltapsikolt az első hat részben), de szerintem az ő játéka sokkal érthetőbb, mint Antoniusé. Mire számított, milyen rosszabb lap fogja itt megadni a hívását? Vagy ha blöffbe fordította a lapját, akkor miért hitte, hogy egy AK/AQ ennyiért dobni fog? Az lehet az egyetlen magyarázat, hogy közepesen erős/ prémium párra tette ellenfelét (99-KK), és biztos lehetett benne, hogy ennyiért azt nem fogja letenni, főleg, egy olyan laza játékos ellen, mint ő. Ettől függetlenül szerintem egy ekkora hívás egy ilyen szituációban csak kidobott pénz…

Érkezik egy átvezető videó, amiben Negreanu megmutatja, hogy nem csak a pókerben tudja olvasni és helyesen értékelni az ellenfeleit, mert miközben Esfandiari próbálja Hachemet bevonni a Mátrixos fogadásba, Daniel majdnem telibe trafálja a pontos számot, a 88-as tippje csak eggyel magasabb Cassavetes értékelésénél.

A szokásos műsor eleji beszélgetésben természetesen a mellékfogadások adják a témát, Benza azt mondja, hogy a játékosok ezzel egy kis friss vért pumpálnak a műsorba, és új értelmet adnak a fogadás fogalmának. Gabe erre kicsit dühösen csak annyit mond, hogy ő a ’Ki nem sza…ja le!’-nek adna új fogalmat, az adás tele van nagyszerű pókeresekkel, akik kicsit koncentrálhatnának jobban a játékra és hogy a műsor címének rövidítése, a HSP nem magas alapú mellékfogadásokat jelent. (Ajaj, most fogalmazhatom újra a bevezetőt…) Erre Benza előjön azzal a felvetéssel, hogy szerinte külön kéne ültetni Laakot és Esfandiarit, mire társa meglepve kérdezi, hogy „Mi van veled?”, majd Don Corleone-t idézve zárja a beszélgetést: „Soha ne enged senkinek, aki nem tartozik a stúdióhoz, hogy tudja mit gondolsz! Értesz engem? ”

Ahogy visszatérünk az asztalhoz, máris új téma kerül elő, amiből nagyon könnyen egy fogadás tárgyává válhat, nevezetesen, hogy Phil Helmuth mennyi fekvőtámaszt tud lenyomni. Kaplan szerint ezek után már csak az van hátra, hogy megbeszéljék, hogy Doyle hányszor tud elaludni az asztalnál egy óra alatt…

Közben Negreanu emel, ismét második beszélőként 2.5k-val egy 99 boldog tulajdonosaként, ami azt jelenti, hogy legalább 8 leosztást kivágtak a szerkesztők, Igazán izgalmas lehet a játék…

Antonius adja Q8s-sel, Laak azonban elveszi a további lehetséges megadók kedvét egy 16k-s emeléssel. Végre nem demonstrálni próbálja a lapok rossz megjátszásának hátrányait, hanem komolyan veszi, hogy AA-t kapott hátsó pozícióban. Lederer olyan gyorsan válik meg a hetes párjától, mintha égetné a kezét, Hachem viszont nehezebben engedi el az AK-t, csak az után sikerül, hogy realizálja, egy ilyen passzív asztalon egy komoly visszaemelést inkább egy erős lap vált ki, mintsem, hogy valaki egyszerűen be szeretné húzni a kasszát. Mivel Negreanu bent van már két és félezerrel, így bent marad 16ért is, Antonius kóbor lapjának ez viszont már sok, így ketten nézik meg a flopot.

Pontosabban csak Laak nézi magát a flopot, mert Negreanu kijelenti, hogy előre passzol, és csak azt figyeli, hogy mi történik az asztal túloldalán. Nagyon sok mindent nem láthat, mert ellenfele gondolkodás nélkül szintén passzol a KT2-es board láttán. (Hachem meg közben biztos veri a fejét a falba, hogy miért is kell ilyen feszesen játszania…) A turn egy hetes, Negreanu most már megnézi a leérkező kártyát és csak azután passzol, Laak viszont úgy érezheti, hogy ideje egy kicsit építeni a potot a fölé-párjával, és különben is elég volt mára a csapdázásból, de a 17.5k-s hívása csak arra jó, hogy kivigye a 37ezres kasszát.

Phil mutat egy lapot, jó alaposan megnézve, hogy a kör A legyen az mindenképpen, mert két kör is volt az asztalon, és így könnyen színhúzóra tehetik. Esfandiarit azonban nem tudja félrevezetni, mert már a mutatás előtt azt mondja, hogy „Ászai voltak. Passz a flopon, gyenge hívás a turnön, Nyam-nyam!”

Miközben már majdnem a póker lett újra a téma, gyorsan visszatérnek a fekvőtámaszok kitárgyalásához. Mi viszont maradjunk a játéknál! Megfordultak a szerepek, most Negreanu kapta a magas párt és Phil a közepeset (KK és 88), amivel könnyedén adja a kanadai korai pozíciós 2.5k-s emelését. Így tesz Lederer is KJs-sel, Cassavetes pedig elérkezettnek látja az időt arra, hogy nagyvakként kasszát építsen, AJ-val a szokásos megfontolt, vagy inkább mondjuk ki, baromi lassú zsetonválogatása után 9300-ig emel. Negreanuval jobb dolog nem is történhetett volna, ellenfele megmentette attól, hogy három másik játékossal kelljen megnéznie a király párjával a flopot. Ő azonban úgy látszik, nem ismeri a hála fogalmát, mert ráhív még 20k-t. Laak és Lederer egymásnak mutatva dobják a lapjukat, aminek az lesz a vége, hogy utóbbi egy hihetetlen béna mozdulattal közben felfordítja a kártyáit. Negreanu csak annyit mond, hogy „Óvatosan gyerekek”, Laaktól viszont megkapja a már nagyon esedékes ’Seg…ej!’ titulust. A baj viszont már megtörtént, és egy bubi látványa bőven elég arra, hogy Nick hosszú gondolkodás után dobja a lapját. Daniel megkérdezi tőle, hogy megadta volna-e az emelést, ha nem borulnak a kártyák. A „Természetesen” választ hallva elég ideges lesz, mivel ellenfele képességeit kicsit felülbecsülve arra a következtetésre jut, hogy csak JJ lehet nála…

Negreanu azért megmutatja a király párját, csak hogy mindenki átérezhesse, milyen veszteség érte azzal, hogy az asztal leggyengébb játékosa nem adta meg az emelését, mire Laak eljátssza, hogy hogyan is történt a borulás, a maga sajátos, humorosnak szánt, de inkább kicsit erőltetett módján…

Antonius emel elölről 77-tel három és fél ezerig, amit csak Negreanu ad, miközben kijelenti, hogy a flopban is szeretné látni azt a KJ-t, ha már ennyi bosszúságot okozott neki. (És mi más is lehetne nála, mint pont ez a lap) A flop ha két párral nem is, de egy bubi drillel megörvendezteti és ez bőven elég ahhoz, hogy az agresszor elé passzoljon. Antonius 5.5k-t hív, Negreanu azonban, bár a flop teljesen száraz, mégsem lassítja a játékot, hanem visszaemel még 12000-t. Ezzel tökéletesen leplezi a lapja erejét, mert itt a játékosok 95%-a csak megadott volna egy drillel. Ellenfele ezek után nehezen tudni elképzelni, hogy milyen lap lehetett nála, az a legvalószínűbb, hogy blöffre teszi a kanadait, esetleg egy bubi és kettes közötti párra. A turn egy Ász, ráadásul kör így már kettő van ebből a színből lent. Negreanu ismét passzol majd csak adja Patrick 27k-s hívását. A river egy kör négyes, egyikük sem hív, így Negreanué az epizód legnagyobb kasszája (98k$)

A river passzát nem igazán értettem, nem tudom, mire tehette ellenfelét, ha arra számított, hogy hívni fog, bár lehet, hogy még mindig a korábbi bukók emléke volt rá rossz hatással, és emiatt nem mert hívni a lapjával. Antonius játéka most viszont elég tiszta, Negreanu flop-turn játéka egy olyan blöffölőjére hajazott, akinek nem volt pénze egy második töltényre a pisztolyába. A riveren pedig már érezte, hogy nem tud semmi hiteleset előadni a valószínűleg bubi drill, esetleg ász-bubi két pár ellen.

A téma továbbra is a fekvőtámaszok mennyisége, miközben Esfandiari emel hátulról Q2-vel, csak a nagyvak, Laak adja hatos párral. A flop Q2A, Antonio hív, és a partinak vége is, így ismét a beszélgetésé a főszerep.

Antonio mutat egy dámát, mire Laak kifejti Antoniusnak, hogy ez volt a lehető legkisebb lap, ami ellenfelénél lehetett. A ’jégembernek’ becézett finnt extrovertált társa hirtelen jött barátkozó kedve hidegen hagyná, amikor azonban Phil a vállára is rácsap, látszik rajta, hogy gondolatban legszívesebben egy szívlapáttal verné agyon az őt kissé kényelmetlen helyzetbe hozó Laakot.

A beszélgetés közben kezd konkretizálódni, Cassavetes és Antonio rátérnek a részletekre, hogy mennyiben is fogadjanak a fekvőtámaszokkal kapcsolatban. Közben előbbi meghívja az AK-ját előlről 2.5k-ig, amit csak Antonius ad 76-tal. A flop 975, a lyuksor+második pár pedig bőven elég arra, hogy Nick 4.2k-s folytatólagos hívására 14.2k-ig emeljen vissza. A színész-rendező gondolkozik egy darabig, majd inkább dob, hogy minél előbb visszatérhessen a fogadásukhoz.

Végül megegyeznek, Antonionak 35 fekvőtámaszt kell nyomnia ötezerért. Ám hiába kezd bele, Cassavetes kevesli a távolságot, amit a talaj felé megtesz, mondhatni, hozzá sem ér a mellkasával. Úgy tűnik, hogy a fogadás vitába torkollik és nem lesz belőle semmi, ám végül Lederer és Laak előáll a mentőötlettel, három tányért raknak egymásra, így már a csörömpölésből is tudni lehet hogy mennyinél tart az olasz. Esfandiari belekezd, miközben Kaplan viccesen megjegyzi, hogy ez az, amit négy szezonon keresztül hiába vártunk, hogy valaki ’fekvőtámasz fogadást’ tegyen. A készítők kiraknak egy kis számlálót a képernyő bal alsó sarkába, hogy ott is követhessük, mennyi van még hátra. 35-nél kicsit megpihen, majd végül 47-tel zárja az Esfandiari a kihívást. Ahogy Negreanu fogalmaz, „Szép munka, de most már térjünk vissza a pókerhez!”

Kaplan még elhint egy poént, hogyha a reklám után, Howard Lederer fog guggolni. Ezután két kis interjút kapunk az előző fogadás résztvevőivel, Cassavetes a szerencsejátékosok kockázatvállalási hajlandóságáról beszél, míg Esfandiari azt mondja, hogy még arra is fogadna, hogy a beszélgetőpartnerén milyen színű póló volt reggel, és hogy bár kedveli Nicket, ő az ellen fogadott, hogy le tud nyomni 35 fekvőtámaszt, és ezért bukott 5k dollárt.

„A pókerjátékosok mindenre szeretnek fogadni, kívánom, hogy ezt a játékban tegyék” mondja Gabe amint visszatérünk az asztalhoz, és csak igazat tudunk adni neki. Esfandiari emel első beszélőként 99-cel 2.3k-ig, Antonius adja egyszínű A8-cal, amit Hachem nem hagyhat annyiban, és bár a lapja szinte teljesen megegyezik a finnével, a squeeze, Harrington óta jól ismert fegyveréhez nyúl és 10500-ig emel. Ez azonban nem egy torna, hanem egy cashgame asztal, mindkét ellenfél adja a hívását. A flop bubi magas két kis lappal, Esfandiarinak egy fölé lap még nem ellenfél, így kb 2/3 kasszányit, 25k-t hív, és ezzel övé is a pot. A végén nem maradhat el a lapvillantás sem, ami után Laak már szinte látja is maga előtt Antonio 98-t vagy T9-t, Negreanu azonban hozzáteszi, hogy akár 99 is lehetett.

Lederer elsőként nem hív Ász párral, amivel majdnem sikerül egy szép családi kasszát összehoznia, miután Simon (54) és Negreanu (KQs) is megadja a vakot. Esfandiari azonban össze akarja szedni a limpelők pénzét, és 7.3k-ig emel, megmentve ezzel a Professzort egy több résztvevős partitól. Lederer 28k-ig emel vissza, (valószínűleg azt hihette, hogy Antonio csak prémium lappal hív ekkorát) Negreanu még eljátszva, hogy véletlenül felborítja a lapját de ennek persze nem is lenne jelentősége, mindenképpen Ledereré a kassza.

Antonius emel osztóként 3500-ig 75-tel, amit csak a kisvak, Laak ad különböző színű AK-lyal. A flop KJ7, két káróval, amit mindketten elcheckelnek. A turn egy káró négyes, amit Phil nem hagyhat szó nélkül, és káró-ellenőrzést (mármint a lap színét vizsgálják meg, nem a nadrágjukban matatnak) javasol ellenfelének, háromig számolnak, majd egyszerre nézik meg a kártyáikat. Bár Laaknak a királyával lehet még színe, inkább passzol, amit ellenfele nem hagyhat szó nélkül, és 5k-t hív gyorsan. Phil ad, majd a river ász-t is elpasszolja, mint utóbb megfogalmazza azért, hogy megsemmisíthesse az ellenfelét egy jól időzített kivárás-emeléssel.

A parti után kiderül Ledererről, hogy definíció-sznob, de ami még fontosabb, hogy eljutottunk az utolsó leosztáshoz. Laak hív hátulról pikk T7-tel 3600-ig, amit csak a nagyvak, Hachem ad kör K3-mal. A flop egyiküket sem találja el igazán, bár az ausztrálnak a 652-s asztal egy lyuksort ad, meg persze a király magasával különben is ő volt az erősebb, de ezt még csak nem is sejti. A lényeg, hogy mindketten passzolnak, majd a hármas turn után Hachem 3k-t hív, ami a kassza harmada. Ez akár egy kész sor is lehetne, mert elég építő jellegű a hívása, de Laakot ezzel mégsem győzi meg, mert ráemel ellenfelére még 10k-t, amivel talán egy lassan megjátszott overpárt akar érzékeltetni. Hachem azonban nem adja fel, elfogadja a kihívást, megadja az emelést, hogy a riveren érkező Á segítségével blöffbe fordítsa a lapját, és megpróbálja eldobatni ellenfele feltételezett kézbe-párját. A 20500$os emelés már csak azért is több mint elég, mert ellenfelének csak egy tízes magas lapja van.

Így Hachemé lett az utolsó kassza, és még plusz ötszáz dollár, mert miután megmutatta a királyát, Esfandiari hajlandó volt ennyit fizetni azért, hogy láthassák a másik lapját is. A hármas láttán az asztalnál mindenki meg volt róla győződve, hogy egy blöfföt láthattunk az előbb. (Pedig csak egy szimpla értékhívás volt, akármilyen furcsán is hangzik…)

A legfontosabb, ami az előzetesből kiderül, hogy Simon helyett Durr folytatja a következő adásban, és hogy ez mit is jelent, azt Esfandiari fogalmazza meg a legfrappánsabban: „Hölgyeim és Uraim, Durr megérkezett! Jobban teszik, ha bekapcsolják a biztonsági öveiket!”

MM