A szórás a barátod

Rögtön az elején tisztázzuk: Ez a cikk nem a CG játékosoknak szól. Az utóbbi hetekben elkezdtem elég intenzíven mtt-zni, az ott elért eredmények, ingadozások adták az alapötletet, illetve az azok alapján felállított elmélettel próbálom mostanában nyugtatni magam egy-egy kemény bukó session alatt és után... :) Az mtt-s kalandjaim egyébként az erre a célra beüzemelt MTT naplómban is olvashatóak. Jórészt ugyan élménybeszámolókból és bad-beatek miatti siránkozásokból áll, de azért néha talán egy-két hasznos info is előfordul benne.

A szórás – kicsit esetleg pongyolán, de érthetően fogalmazva – a várható értéktől való eltérés. Ez okozza pl. a nyeremény-grafikonunkban azt, hogy az elméleti EV és a tényleges nyeremény-görbe sokszor köszönőviszonyban sincs egymással. De persze időről időre metszik azért egymást. Vagy legalábbis metszeniük kéne... Általában... A legtöbb embernél...

CG játékosként utáltam a szórást. Nincs annál frusztrálóbb, mint amikor egy (több) sessionön keresztül csak kapom a pofonokat, bukom az összes nagy allint akár alulról, akár felülről indultam benne, és baromira nem vigasztal, hogy az EV grafikonom felfelé tart. Mert persze azért tudom, hogy jól játszottam, és előbb-utóbb én fogom majd behúzni azokat az allineket és visszaáll az EV egyensúly, de nem lenne egyszerűbb, ha mondjuk következetesen megnyernék minden második coin-flipet és pontosan minden harmadik 66-33-at veszítenék el? Semmi stressz, semmi ingadozás, egy 3-4 órás sessionből már nem is nagyon lehetne vesztőben felállni.

Szerintem minden CG játékosnak megfordult már ez a fejében...

Versenynél viszont kicsit más a helyzet.

Gondolom mindenki hallotta már azt a mondást, hogy egy versenyt nem lehet megnyerni a nélkül, hogy az ember ne húzzon be legalább 6-7 coin-flipet. De ezzel analóg az is, hogy egy verseny megnyeréséhez legalább 1-2-szer mákolni kell. Ezt gyorsan járjuk is körül!

A mai versenypókerben nem lehet elkerülni a nagy preflop allineket. A játék annyira agresszív lett, annyi a preflop allin steal és resteal, hogy egyszerűen nem lehet úgy végigjátszani egy versenyt, hogy ne vállalna fel az ember jó néhány ilyen szituációt. (Illetve lehet, de akkor még ITM se nagyon lesz belőle, nemhogy FT.) Nézzük meg először, hogy milyen esélyekkel megyünk neki ezeknek az allineknek:

Feltesszük nyilván, hogy az átlagnál jobb játékosok vagyunk, és így az esetek többségében jobb lappal nézünk majd bele a preflop allinbe. Nos, ez nagyjából igaz is, de csak egy darabig! Amíg van némi zsetonmélység, és van még játékban elég fish, viszonylag életszerű, hogy jórészt 80-20, 70-30 és 60-40-es allinekbe kerülünk. Jó játékosként nyilván el tudunk dobni néhány olyan lapot, amit dominálnának, illetve be tudunk húzni a partiba néhány dominált lapot mi magunk. Így az átlagos preflop esélyünk szerintem simán 60% felett van.

Amikor viszont kezdenek nőni a vakok, és egyre jelentősebb szerepet kapnak a lopkodások, a jó játékosok – azaz akik agresszíven lopkodnak és támadnak – egyre többször fognak 50% alatti eséllyel allin keveredni:

Lesznek olyan helyzetek, amikor rárabolunk az SS vakjára K8s-sel, és Ő talál egy ászt. És az még a jobbik eset, mert esetleg dominálhat is. Lesznek squeeze szituációk, amikor nem dob valamelyik ellenfél és csúnya 30-70-et kell lejátszani. Kapunk olyan resteal-eket, ahol a potodds miatt nem tudnuk már dobni, de az a potodds szintén csak 30%... És persze ott vannak azok a legitim lopások, amikor beletoljuk a stackünket a tényleg jó lapunkkal valamelyik vak mégjobb lapjába. (pl. körföld, nekem SB-n QQ, a nagyvaknak meg AA. De nyilván mindenkinek megvan a saját sztorija...)

Ezek persze nem azt jelentik, hogy rosszul játszunk, sőt éppen hogy azért kerülünk sok ilyen helyzetbe, mert jól játszunk. A meg nem adott emeléseinkkel többet fogunk össze-rabolni, mint ami a megadásoknál elmegy az EV-n, de maga a játékstílus előhozza azt, hogy bizony sok -EV-s allin-helyzet is lesz.

Összességében szerintem nagyjából 50, de maximum 55% lehet az átlagos allin-esélye egy jó játékosnak egy verseny összes allin-szituációját nézve. Azaz a továbbiakban vegyük úgy, mintha csupa coin-flipet játszanánk csak minden preflop allinnél.

Na, és akkor most vissza az eredeti gondolatmenetre, és nézzük meg, hogy mi lenne, ha versenyjátékosként is tökéletes – azaz közel nulla – szórással kapnánk a lapokat. Az elvárásnak megfelelően megnyernénk pontosan minden második allint. Na, kezd összeállni a kép? Mennyi lenne így az mtt ROI? Valószínűleg még pénzbe se nagyon jutnánk, de ha mégis, az is csak aprópénz lenne, hiszen mint feljebb kiderült, az FT-ig igen sok allint kellene túlélni, de mi veszítenénk minden másodikban!

Azaz egy mtt játékos ne a kicsi, hanem a nagy szórásért imádkozzon! Hiszen a nagy nyeremény, a nagy ROI onnan jön, ha időnként megnyer az ember egy-egy versenyt, azaz amikor egymás után behúz 6-8 coinflipet, ahogy azt a mondás is tartja.

Ennek viszont van egy árnyékos oldala is... ahhoz, hogy legyen 6-8-as nyerő széria, lennie kell ugyanekkora vesztő-szériának is... 6-8 coinflipet persze nehéz egy versenyen belül bukni, így ez a vesztő széria azt jelenti, hogy egy sessionben elbukja az ember minden versenyben az első komoly allinjét, és kiesik mindenhonnan...

Úgy lehet az egészet elképzelni, mintha pénzt dobálnánk fel: Ha írás nyerünk, ha fej veszítünk. (Ezért is jó közelítés, hogy átlagosan coin-flipre vettük az allin-szituációkat.) Minél többször dobjuk fel a pénzt, várhatóan annál hosszabb fej illetve írás sorozatok lesznek benne. Ráadásul minden 8-as írás sorozatra jut átlagosan 2 db. 7-es sorozat, 4 db. 6-os sorozat, 8 db. 5-ös sorozat, stb...

Azaz – feltéve, hogy egy nagy versenyhez mondjuk 8 coin-flip nyerés kell – amíg összejön a 8-as sorozat és a győzelem, lesz 2 eset, hogy a 2.-3. helyen esünk ki, lesz 4 eset, amikor csak az FT jön össze, 8 eset, amikor csak a második asztalig jutunk, stb...

Ha megnézzük a legsikeresebb játékosok eredményeit, ott se csak a dobogós helyek és a final-table eredmények sorakoznak, bizony ott is több száz, de inkább több ezer egyéb – eredmény nélküli verseny áll ezek mögött. A fenti coin-flip matekot ők se tudják megkerülni. Esetükben legfeljebb annyi a könnyítés, hogy a rutinjuk, readjeik, megérzéseik vagy egyszerűen a zsenialitásuk miatt az egyéb partikban kicsit több zsetont tudnak összekaparni, így ők esetleg túl tudnak élni plusz 1 – vagy nagyon szerencsés esetben akár 2-3 – bukott allint is. És tulajdonképpen ez a legtöbb, amire mi is törekedhetünk! Tanulunk, fejlesztjük a játékunkat, hogy kicsit több zsetonnal érkezzünk az allin-időszakba. Mert magát az allin helyzeteket – és azt, hogy ezekből néhányat csak mákolással nyerhetünk – nem lehet elkerülni.

Nos, mire is akartam kilyukadni ezzel az egésszel?

Egyszerűen csak arra, hogy amikor kiesel egy (sok) versenyről, gondolj rögtön arra – na jó, ne rögtön, hanem a közvetlenül a káromkodás után -, hogy ezzel a kieséssel újabb „fej” került a képzeletbeli pénzfeldobás listádra, azaz picit megnőtt az esélye az egyel hosszabb „írás”-sorozatnak, amivel majd egyszer most már tényleg behúzhatsz egy versenyt!

Én is ezt teszem, és mostanában mintha egy kicsit – na jó tényleg nem nagyon, de legalább egy kicsit mindenképp – kevesebbet szitkozódnék éjszakánként...

Selindek