Pókerbál első alkalommal

Rögtön az elején szeretném kiemelni, hogy ez volt az első Pókerbál, és igen, minden kezdet nehéz. Éppen ezért kicsit elnézőbb voltam jómagam is a szervezőkkel, de ha lesz alkalmam az V. Pókerbálon való részvételre is, ígérem, nem bánok majd velük ilyen kesztyűs kézzel.

A Pókerbál szervezői hagyományt szeretnének teremteni mind a rendezvény, mind az azon kiosztott díjak tekintetében. Szép kezdeményezés, és a zsűri tagjai közt nyilvántartott OPHU képviseletében örömmel vállaltam a feladatot, hogy Selindek társaságban ellátogatok az eseményre. Engem a menü annyira nem győzött meg (nem szeretem a lazacot), de szerencsére a kaja ígéretével Selindek is lelkesen várta február utolsó szombatját.

Először a szervezésről. Trembeczki József igazán remek munkát végzett, az offline pókerkörökben végzett tevékenységéről nem tudok nyilatkozni, de a nagyobb online portáloknál sikeresen kampányolt egy kis reklám érdekében – bár tagadhatatlan, hogy a rendezvény célcsoportját nem elsősorban a frissen nagykorúvá vált freerollerek alkották. A program színes volt, a produkciók érdekesek, kitűnő volt a helyszínválasztás, nagy sikert aratott a tombola és kifejezetten szépek és csinosak voltak a hostesslányok is. A redcarpet.hu munkatársai elkészítették és azonnal ki is nyomtatták a szponzorfal előtt készült képeket, amelyeken a L’Oreal eszközeivel dolgozó hölgyek gyorsszervizének segítségével tündökölhettek eredeti vagy még annál is jobb sminkjükben a hölgyek és urak. Tehát a szervezésben nem volt hiba, a Corinthia Grand Hotel Royal az exkluzív környezetet is megteremtette. Eddig mintaértékűnek tűnik a rendezvény, de most el is érkeztünk a problémához, ami nem más, mint a vendégek.

A zsűri asztalánál hosszas latolgatás után sem tudtunk teljes bizonyossággal megállapítani, hogy ki volt a célcsoportja ennek a rendezvénynek. Nyilván nem az ún. „internetes játékosok”, hiszen az átlagosan 20 éves, otthon a két 24”-os monitor előtt mackóban játszó, redbullt kortyolgató ifjú titánok még a BPO-ra is legfeljebb egy kapucnis pulcsit vesznek fel, szmokingot még egy komoly sidebet kedvéért sem. Élő játékosok között is igen kevesen vannak azok, akiknek kedve, és még esetleg pénze is lenne egy 30 000 forintos belépőre (plusz a szmokingkölcsönzés, taxi, röviditalok). Hosszas tanakodás után megállapítottuk, hogy egy új, pókeres közösségi portál nagy formátumú promóciójáról lehet szó, hiszen a vendégeknek (kb. 100 fő) a fele egész biztosan tiszteletjeggyel érkezett.

Ha elfogadjuk a feltételezést, hogy promó rendezvényről van szó, akkor viszont kifejezetten kevés celeb tette tiszteletét. Debreczeni Zita nem számít, hiszen ő volt az este háziasszonya, Kaló Dénes viszonylag hamar távozott Zimány Lindával együtt, ott volt még Edvin Marton, Majka, és állítólag egy híres bokszmenedzser meg legalább egy playboy-modell is (én azt hittem, ők a playmate-ek, de nem szeretnék senkit a szükségesnél jobban megbántani, úgyhogy maradjon modell). Ez utóbbiak tág értelemben véve sem tartoznak az érdeklődési körömbe, így róluk nem tudok érdemben nyilatkozni, viszont a jelen levő jól ismert pókeresekről szólok pár szót dióhéjban. Elég kicsi dió is megteszi, ugyanis jelen volt Foris Attila, aki az „évértékelő” beszédet mondta, amely gyakorlatilag a két díjazott, Bélabácsi és Probirs eredményeit tartalmazta néhány igazán jó poénnal megfűszerezve. A két díjazott a tengerentúlon csapott szét a profik között, így helyettük Pintér Márk vette át a díjakat, tehát ott volt ő is. Valamint Mogyoró és Levi, akik inkább a hírhedt, mintsem a híres kategóriába tartoznak, és erre most sem cáfoltak rá, tekintve az üres Dom Perignonos üvegeket és a nótájukat elhúzó cigányzenekart… És úgy nagyjából ennyi.

A műsorról szólva, Danny Blue, aki mentalista (ezt meg régebben bűvésznek hívták, de neki sem szeretnék a lelkébe gázolni, így inkább átvettem ezt a trendi megnevezést), csak az egyik számában hibázott, és abban is csak egy kicsit. Dombóvári István dumaszínházas poénjai remekül fel voltak építve, szórakoztató, jópofa előadást mutatott be. Én mégis inkább a tombolát vártam leginkább, ami 0:45-re volt műsorra tűzve. A bor finom volt, a műsor érdekes, ezek szerencsére feledtetni tudták a kis-semmi-nagy-tányéron jellegű vacsorát, így vidáman nézelődve vártuk a sorsolást. Befektettem 1 db 2000 forintos szelvénybe, ami a piros egyes volt. Természetesen a fődíjnak, az Uniben Poker Open belépőnek is örültem volna, de leginkább a két wellness-hétvége egyikére fájt a fogam. A tombolavásárlás iránti mérsékelt érdeklődés jegyében esélyesnek is éreztem magam, már arról ábrándoztam, hogy mikor is megyünk majd Sárvárra, amikor elkezdődött a húzás (időben!).

Levi és Marko egész tekintélyes mennyiségű Spa és egyéb szépészeti utalványt nyert (úgy emlékszem ötöt), a főszervező úrnak is kihúzták vagy két számát, és végül elérkeztünk az engem érdeklő nyereményekhez. Az egyik wellness csomagot a kék egyes nyerte... a másikat pedig Selindek (Mr. Csak-nehogy-megnyerjem-a-wellnesshétvégét!). A Uniben Poker Open nevezés még vigaszt nyújthatott volna számomra, de végül az mérte rám a végső csapást, ugyanis nem más pattogott ki ugrálva átvenni a fődíjat, mint a Való Világ 1. szériájából ismert Ági (2:40-nél, úgy érzem nem kell kommentár). A tombola után, olyan fél kettő tájban szépen elkezdtek elszállingózni a vendégek, így mi is felkerekedtünk, én pedig azon gondolkoztam, hogy eljövök jövőre is, ha nem lazac lesz.

Kíváncsi vagyok, mit sikerül ebből kihozniuk.

Aiiaiiyo