Mi mindent bele lehet magyarázni egy cikkbe... A fickó egy nagyszerű sorvezetőt tesz a játékosok elé, és tárgyilagosan leírja, hogyan lehet belőled valaki a pókerben. Ennyi. Mindezt tök ingyen. Ennek a helyes értelmezése vagy sikerül vagy nem - hogy ez mitől függ, nem mennék bele, tekintve, hogy a pókerjátékosok tetemes hányadában tombol az egó, és azonnal azt keresné, hol lehet megsértődni, felhorkanni. Csaló szoftverek, rng meg ez a nagyképű cikkíró! Mindig lehet valamit találni, mndig lehet valamire fogni.
Aztán 30 felé közelítve (jó esetben), az ember szembesül a Sanyi által a 26-os hsz-ben felvázolt szomorú tényekkel, amelyek fájdalmasan találóak. Lehet hitegetni magunkat mindenféle maszlaggal, de attól nem lesz jobb. Simogatjuk a lelkünket, hogy nem mi vagyunk a hibásak, nem rajtunk múlik, és ilyenkor megnyugszunk, hogy huhh, hát akkor úgysincs mit tenni, jó úgy minden, ahogy eddig volt, majd csak lesz valami. És itt valóban elúszhat az ember élete.
Én a 7 év online pókerből kb. 5 és felet simán lehúzhatnék a vécén, legalábbis ami a valós tudást és a játékhoz való hozzáállást illeti. Valós tudás: ez az, amiről mindenki (na jó, mondjuk a játékosok 95%-a) azt hiszi, hogy neki x mennyiség van, miközben a helyes összeg valójában x-y, ahol az y sok embernél elég durva szám... Visszaolvasva a régebbi hozzászólásaimat vagy blogpostjaimat néha nevetek, néha meg szörnyülködöm, mit össze sírtam, vagy hogy játszottam meg egy-egy leosztást.
Érdekes ez a folyamat, illetve az eredménye. Topin stílusától pl. mindig falra másztam, ami a hsz-ei tartalmát illeti, arról pedig az egóm gondoskodott, hogy hagyjam figyelmen kívül, mert az is biztos kötekedés, meg különben is...! (Indok mindig van.) Aztán elértem egy pontot az életemben, és rádöbbentem, hogy változtatnom kell, mert az eddigi út nem vezet sehova - de ami a legfontosabb, rá is léptem arra a másik útra (aminek még mindig az elején vagyok) -, azóta az ő hozzászólásaiban sem találok fogást, nagyjából mindig azt mondja, amit én is mondanék. Mindezt csak azért, mert már egy másik oldalról közelítem meg a dolgokat.
Amíg nem történik valamiféle megvilágosodás, addig az ember nem is változtat a mentalitásán - ebben az esetben marad a dagonya a poshadt vízben, marad az önáltatás. Vicces, de a mostani tudásom már inkább csak arra elég, hogy lássam, mit nem tudok még. Bár a jelenlegi EV roimat 60$ hyper hu-ban százból kilencveniksz ember szerintem azonnal, kérdés nélkül elfogadná magának, nekem épp csak arra elég, hogy biztassam magam, lesz ez még jobb is, ne adjam fel, ne csüggedjek... Ebben mondjuk szerencsém is van, mert olyan HU-sok vesznek körül, akik a topba tartoznak, és igazán jók - mellettük nem lehet elkényelmesedni, muszáj folyamatosan fejlődni.
Végezetül: Sanyi, az ego kérdés csak azért kavart meg téged, mert a magyar nyelvben nincs elég szó, nincsenek elég pontos definíciók a téma körülírásához. A cikkben sehol nincs róla szó, hogy fel kéne adnod a személyiséged, a kreativitásod: az író szvsz. az egóra mint negatív érzelmek összességére gondolt a pókerasztalnál, amelyek hátrányosan befolyásolják a játékod.
