Nem is annyira "szakmai" inkább talán pszichológiai kérdés ez a leosztás számomra, kíváncsi vagyok a véleményetekre. Bár az is lehet, hogy marhaság az egész. :-)
8 fős élő STT vége, hárman vagyunk. Csak ez első hely fizet! Nagyjából egyenlő zsetonállásnál buktam egy allint TT-vel A4s ellen, 2 nagyvakom maradt. Ezzel vakon allin, 63-ra jött egy river 3, és felmentem 1400-ra. Vakok 100/200.
Következő 3 körben sorban allin mentem, AQ, 22 és K9 lapokra, mindegyikkel csak a vakokat vittem, egyiket sem mutattam meg.
Kérdéses parti:
Nagyvak vagyok, előttem marad cirka 1600 zseton, vakok még mindíg 100/200. UTG megkérdezi mennyim van, és annyira emel. Kisvak dob. Ránézek a lapomra, AJo. Mit csinálok?
Online nem kérdés, push, és csókolom.
DE!
Itt kicsit bonyolultabb a kérdés.
1. Ha jó lapja van, miért nem csak limpelt, bízva abban, hogy én ismételten allint mondok, és ő röhögve elfogadja?
2. Ha nincs jó lapja, miért akarja megkockáztatni, hogy esetleg feldupláz egy kétséges allinnel?
3. Zavaró volt, ez a "mennyid van, pont annyit hívok" mondás, nem szokott ilyeneket csinálni, nagy erőt mutat szerintem.
4. Láthatóan egyáltalán nem érdekelte, hogy a kisvak mit fog csinálni.
Read:
Ez a srác nyomorított meg a TT vs. A4 csatában, ő mondott allint preflop, én pedig adtam, egy river 4-el pedig drillje lett.
Tapasztalt, jó játékos, bár kicsit konzervatít preflop, ha lapja van védi. Hajlamos a blöffre, de sohasem ész nélkül. Nagyon jó readjei vannak, szinte belelát az ember fejébe.
A társaság egyik legjobb játékosa, ritka, hogy nincs benne az első négyben egy-egy STT-n. Sokat játszottunk előtte együtt, sohasem csinált még ilyet, nagyon meglepett.
Mi a helyes döntés, és miért?