A későbbi hsz-okban már érintik:
Az a bajom az agresszívabb játékkal, hogy bármikor kaphatunk rá egy reraise-t, ami ki fogja csavarni a kezünkből a T párt. A rr ugyanúgy jelenthet egy teljesen jogosulatlan, idióta, fish move-ot is, mint a slowplayből value betre való átkapcsolást. Számunkra az a bibi, hogy az első játékot JÓ játékká avanzsálja az ellen részéről. Azaz: ha túl sok hányadát tudják a lapoknak dobatni velünk, akkor minden hülye belőlünk fog bohócot csinálni.
Ezért kell egyfajta szokásos, uncsi, és ami a legfontosabb: nem provokatív licitmintát követni. A turn 2/3 bet sajna már elég nagy ahhoz, hogy valami "hülyeség" jusson az enemy eszébe - ami azonnal jó játékká lép elő, ha mi J-n kívül kb mindent elengedünk rá! Én ilyesmi helyzetekben (vizsonylag jól állok, az ellen sötét ló, pozícióm van rajta) azért alkalmazom a kis beteket, mert az egy idióta akcióigényét is kielégíti - míg egy passz-passz, vagy egy nagyobb bet valami hiperagresszív move-ra sarkallaná, aztán meg törhetem a fejem, hogy hol állok. Szerintem ilyen állatias ösztönök szabják meg egy agyhalott enemy licitjeit - játszani, akciózni mennek oda, amit, ha nem kapnak meg, kikényszerítenek maguk. Viszont szerencsére alapból nem elég tökös az átlag ahhoz, hogy kisebb betekkel ne lehetne betömni a pofájukat (amit nagy bátran lecallozhatnak, várván -EV-vel a javulást, mint itt) - ha meg lapja van, akkor jelzi... itt nem sok jel utal rá, hogy valami monsterrel fékezne a koma - könyörgöm 2 J maradt a pakliban (45 ismeretlen lap), nála 2 lap - 45/2, azaz : 22 és fél esetből lesz nála 1x a J!
Ez olyan, mintha a river 3 színre minden legitim kezet eszeveszetten dobnánk nagyobb betre "Úgyis lejött a színe, és most value beteli" ugyanúgy mint kisebb betre "Úgyis lejött a színe és a szemét most kisebbet nyit csak". Szóval hozzá kell butulni az ellenhez és kisebb betekkel operálni - szerintem, de eléggé egyedül vagyok, nembaj, kitartok :)