Minden, aminek nincs köze a pókerhez.
    Marcus Meadow
    Egy kis ingyenreklám Marcus Meadow hamarosan megjeleno könyvéhez. További részletek: meadow.beholder.hu
    4
    2011-07-16 19:54
    csak azért irok ide
    3
    2006-07-15 08:36
    :)
    Jelentem megfigyeltet a járőrautó kiérkeztéig pokerpartira invitáltam.
    Jelentem "River, yess!" felkiáltásokkal tűzdeli játékát, szolgálati bilincsemet és szolgálati durranós puskámat már elnyerte tőlem.
    Royal Flush lapjaimat magasabb kísérővel veri. Állítólag a környéken ő a Boss.
    Kérdésem a feljebbvalókhoz: Ilyen esetben hány éves a Chuck Norris?
    2
    2006-06-02 20:49
    ÖÖÖ!!!Jó ez a nemtom mi!
    1
    2006-05-17 14:08

    Az elfogás

    "Pihenj! Ülj le!

    Na, ámberek, mai eligazításom témája az elfogás. Ez a mi munkánknak az ő kicsúcsosodása! Mert ugye arra akkor kerülhet sor, ha a bűnöző elkövette a bűnt, és el kell őtet fogni. Mostan arról akarok beszélni, hogy az elfogás mithogyanját miképpen vigyük a végibe.

    Én már sokszor fogtam el. Ott van például a Dr. Szakóczay-féle zugírászat, ami országos port vert fel. Emlékszem, be kellett csöngetnünk az irodába, hogy kinyissák az ajtót, amin aztán behatoltunk. Aztán szintén nagy ügyben vezettem a nyolcfős akciócsoportot, amikor lecsaptunk a klónozókra. Csak úgy hullottak a fiolák, meg a baktériumtenyészetek. Meg aztán nyilván nagyon sokan hallottak már a gumibottyáni orgazdáról, a Tolókocsis Tóniról. Na, erre vagyok a legbüszkébb! Mert gondoljanak csak bele, nem olyan egyszerű ám egy tolókocsis embert megakadályozni a szökésben, elrejtőzésben. Először is: gyors, mint a villám, és igen nehéz fémes kötéssel valamely tárgyhoz rögzíteni. Én például a fiam számzáras biciklilezárójával oldottam meg, mehettem is a jutalomért. Dísztőrt kaptam! Meg egy javaslatot, hogy dőljek bele. De visszatérve a tolókocsihoz. Elrejtőzésre is alkalmas. Kinek tűnne fel például egy roncstelepen? Aztán ott van még... hirtelen több nem is jut az eszembe.

    No, ennek fényében figyeljék a szavamat, mert csak egyszer mondom el!
    Először is, a probléma akkor merül fel, ha megpillantjuk a körözöttet! Ha nem tudjuk azonnal elfogyasztani, akkor két lehetőségünk van. Félrenézünk, vagy elfogjuk. Amennyiben térfigyelő - avagy biztonsági kamerával őrzött területen vagyunk, nem javaslom a félrenézést, mert még valaki azt mondhatja: kötelességszegünk. Na, ekkor lép fel az intézkedési kényszer. Magyarul: muszáj valamit csinálni. Legjobb, ha jó messziről ráordítunk a delikvensre, hogyaszongya: "Rendőrség! Ájjá má' meg, teeee!" Ha ügyesek vagyunk, és elég messziről ordítunk, jó eséllyel megpattan, mint a hajszálér - ezt az esetet a továbbiakban *-gal jelölöm. Ekkor kicsiny, a "tessék-lássék" maximális szem előtt tartásával végrehajtott üldözés után kifulladva lerogyhatunk valamely kamera alá, és élő adásban jól láthatóan markolászhatjuk szívünk és/vagy torkunk környékét. Ekkor kérem maximum letolnak, az meg elfér a többi mellett.

    Na, most mi van akkor, ha nem vagyunk tőle elég messze ahhoz, hogy hihető legyen az ordításra való menekülés, avagy oly annyira megretten, hogy nem igyekszik meglépni. Ekkor gáz van, ez a szakirodalomban a "súlyos intézkedési kényszernek" nevezett eset. Ez ellen csak úgy tudunk védekezni, ha nem figyeljük a körözéseket, illetőleg ennek hiányában arcmemóriánk hirtelen rosszabbodáson megy át. Ez persze sokakban rossz ízt hagy, akár az ananászszörp az Unicumra, de hát más megoldás a tudomány és a jogrendszer mai állása szerint nincsen.

    Ilyen esetben tehát óvatosan, lassan - hátha meggondolja, és mégis szökni akar (ekkor járjunk el a fentiek szerint) - megközelítjük a körözöttet. Udvariasan, tisztes távolból bemutatkozunk, közben mindig számítsunk, illetve reménykedjünk, hogy *.
    Megkérjük, igazolja magát, nyújtsa át személyi igazolványát, jogosítványát, TB kártyáját, és jó, ha megnézzük legutóbbi EKG-felvételeit is, amelyek értelmezéséhez nyilvánvalóan a laikus is ért, felesleges az az öt-hat év az orvosi egyetemen. Kérdezzük meg, hogy van? Van-e tudomása róla, hogy körözik? Érez-e fokozott stresszt, s ha igen, az milyen szimptómákkal jelentkezik? Tegyünk javaslatot a stresszoldásra, például javasoljunk rövid sétát (hátha *). Miután megnyugtattuk, kérdezzük meg, egyedül van-e, ha nem, akkor rokona, ismerőse él-e az elfogás ellen kifogással. A kifogás kifog rajtunk, mivel a kifogás üti az elfogást, ilyenkor halasztó hatályú telefonálásba kezdjünk, közben figyeljünk, hátha *. Ha senki nem él kifogással, akkor muszáj lesz tovább lépni, és megkérdezni, van-e kifogása a bilincs ellen, ha nincs, tegyük fel, de csak egy kattanásig, lazán, hátha hókon csap vele minket, és * ? ekkor megússzuk két öltéssel, viszont a család nem hal éhen. Ha kifogásolja a bilincset, a "jóvanna, csak megkérdeztem!" szavakkal jelezzük elállási szándékunkat.

    Ezt követően, ha szolgálatban vagyunk, kísérjük szolgálati személygépjárművünkhöz az elfogottat, és kérjük meg, üljön be. Ha a szolgálati személygépjármű műszaki állapotát, avagy tisztaságát nevezett éles szavakkal illeti, háromszori lehetőséget kell neki biztosítani arra, hogy a helyszínre hívott egyéb szolgálati személygépjárművek közül kiválassza azt, amelyikbe hajlandó beszállni. Ha ilyen a megyében nincs, avagy valamennyi szóba jöhető szolgálati személygépjárművet elutasította, úgy el kell engedni a "maga, barátom hatost dobott, és nyert!" szavak kíséretében.
    Amennyiben beszáll, úgy a bekísérés végrehajtható.

    Abban a nem várt, ám extrém körülmények között elképzelhető esetben, ha szolgálaton kívül észlelik a körözöttet, és a fenti intézkedéssort végrehajtották, és sajnos * sem áll fenn, távbeszélő segítségével szóljanak be a 112-re. Hallgassák meg a tájékoztatót két nyelven, majd mondják el sirámaikat, és hallgassák meg az ügyeletes "mi a francért pezsegsz, kicsi Plusz, honnan a gyíkból szerezzek neked járőrt, he!?" kezdetű zokogását, majd a távolabbi jövőben várhatóan kiérkező szolgálati személygépjármű feltűnéséig hívjuk meg egy italra a körözöttet. A gépjármű megérkezése után az eseménysor a fentiek szerint zajlik.

    Ezen metodikától a eltérni veszélyes és nem kívánt, ellenkező esetben ugyanis jó esélyünk van arra, hogy másnap este az úgynevezett "fókuszmagyar" dialektusban több alkalommal halljuk majd nevünket a televízióból.

    Na, emberek, szolgálatot megkezdeni, oszt vigyázzanak magukra!

    Fel! Vigyázz! Kávézáááááshoz!"