Friss események az oldalon

Hosszasan töpreng a felvilágosult török vendégmunkás Dortmundban. Aztán megadja a 4bet ollémat.
Így bontakozik ki a

vs csata.

A bórd a meglepő és mulatságos



Újabb szép 5 és fél dollárom tűnt el a süllyesztőben. De ez még úgy ahogy rendben is van. Az is, hogy egymás után a harmadik versenyemben esik meg ez apart ugyanígy velem. De nem lehetne hogy egyszer az életben ne egy török nyomjon le?

Vajon mi vezeti a szellemét egy embernek arra, hogy a sztekkje 90%-át feltegye egy mégoly egyszínű 69-re? Szexista lenne? A török nők szőrtermelési együtthatóját ismerve csak akkor, ha mazochista. Fatalista? Lehet. Végülis a dolgok úgy alakulnak ahogy Allah akarja. De miért nem adtak ki közleményt arról, hogy Allah átvette a PS rng-jének irányítását? Mert akkor az ember mégiscsak meggondolná, hogy egy koszvadt monszterrel kivagyiskodjék egy török ellen.

Most megnézem, hogy a 3+R-en mivel lep meg a PS.
Allah nagy.

*** 79442 ***

Béke, nyugalom és hideg honol a házban. Csönd is. Meg jelenleg a kutya is. Ő a szőnyegen. Mert kint hideg van, tíz fok alatt engedékenyebb vagyok a gyerekkutyával. Bár gyerekkutya létére eléggé termetes már.

Ma az 50 dollároson hasznosítottam a tegnap Breethtől ellesetteket. Bejött. Meg bejött egy pár lap is. 55-tel tartok egy emelést, egyszínű flopon ott az ötös. Emelek, visszatolják, megadom, AK az ellennél, ász a színből. Nem jön neki. Új asztal, második leosztás. 44 nálam, emelek, tartják, egyszínű flop, benne a négyes. Emelek, betolják, megadom, AK az ellennél, ásza a színből. Már a törnön fullom van. Remek. Utána egy 88-am tart ki egy tress ellen. Az átlag ötszörösén állok. Új asztal.
Na, ezen csak kézigránáttal nyerhetnék. Minden múv balul sül el, minden CF-et vesztek.
Végül a harmadik fizetős szinten A10-zel koraiból minirézelek egy srácra, akinek az előző 3 leosztásában szétmákolta az agyát mind a három ellenfele. Visszatolja az ollét.
Tulajdonképpen ezt akartam. Megadom. Mert ugye ideges már. AQ nála. Hát mit mondjak, nem rossz lappal ideges. Marad 7000 zsetonom. Két osztás múlva BB vagyok, mögöttem egy rendes pro ül, emel is kicsit. 89 nálam. Treff és kőr. Ez ugye, mint pokerhiro-tól tudjuk, többek között azért félelmetes lap, mert kétféle flössöt is létre lehet vele hozni.
Persze betolom. A bórdon jön is a szín, igaz főleg káróból. De az az ellenfélnek sincs. Van neki viszont jungja. A flop x8J. Eddig jó. Most kell lemákolni. Az mostanság nekem rutin. (Kis tartózkodással, mert a zsetonjaim harmada épp őnála landolt egy AK vs JJ ügykezelés során, mikor az asztalhoz kerültem.) De a törn kilences. Itt egy fennsőbbséges félmosoly jelenik meg orcámon. A riveren vigyorgó ászig.
De végeredményben nincs az előírva, hogy én csak a top 50-ben verhetek a vagyonom seggére.
A PS rng-je ma kiegyenlített teljesítményt mutatott. Nyertem és vesztettem CF-eket, nagyjából egyenlő arányban. Buktam 70/30-at, de nyertem is.

Ma is néztem a ROI-kat. Meg kell állapítani, hogy az induló és a szép bukóban lévő játékosok elfekvője ez a verseny. 80%-a egy éven belüli és minimum 5-6.000 dollár minuszban van.

Na, de a csendre visszatérve. A szilveszteri sültmalac ezekben a napokban lényegül át gombáshússá, töltött karalábévá és töltött hagymává, meg egyéb finomságokká. Ez a metamorfózis falánkká tesz minket. Fogy rendesen a kaja. Pilledünk, lustulunk.
A hálószobánkbéli zord időjárási környülállások miatt tegnap elrekviráltam a kisfiam olajradiátorát. A jégvirágok sikoltozva menekültek át az ő ablakaira. Reggel kérdem a nejem, hogy ugye jobb volt így. Elsőbben is kaptam a pofámra, hogy fagyasztom a gyereket. Aztán hogy nem is hatott semmit.
Az előbbi témakörbeni feddés ügyében vállat vontam, mondván hogy a gyerek fiatal, neki még van hátra bőven ideje melegben lenni, én meg öreg vagyok, s mint ilyen, kényesen fázós.

Én már lábamon szőrös mamusszal, térdemen kockás pléddel szeretem a hintaszékben, a kandalló melegében a Sapka Magazint olvasgatni, míg türelmesen várom a nyugdíjaspostást. Vasárnaponta elfogyasztok néha egy jó adag rántotthúspürét, és kéjenc oldalpillantásokkal zaklatom az injekciósnővért. Ennyi maradt nekem az életből, tessen engem is megérteni.
Ezen gondolatokkal próbáltam megvilágítani életem párjának, hogy miért jár nekem inkább fűtőtest, mint a kölöknek. De nem hatódott meg, hanem visszakézből kiröhögött. Sértetten elvonultam bűzhödt odvamba. Ez volt hajnali 13:30-kor. Azóta némi szunyókálástól eltekintve kockulok.

De most már soká van. Alunni térek. A meleg szobába.
Hacsak vissza nem lopta a fűtőtestet az átok kölkem.

*** 79216 ***

Valaki olvassa a sztárznál a naplómat.
Ez már biztos, s hogy kedvére tegyek a csaláselmélet híveinek, megmutatom, hogy egyetlen billenőkapcsoló megpöckölésével hogyan lehetett nyerőt csinálni a vesztőből. Merthogy az előző posztomat követő fél órán belül kezdődött a Déjli Éjti Grand.

Elsősorban is megnéztem, hogy az asztalomnál ülő pláják mit tudtak eredményként felmutatni eddigi tornapókeres pályafutásuk alatt. Összesített ROI: -318%. A csalás láthatóan elkezdődött; beültettek egy kínos gondossággal összeválogatott lúzerteam közepébe. A csoport negatív összteljesítményét mindössze egy +4 és egy +6%-os versenyző szépítette.
És elkezdődött a verseny. Mint igértem, jegyeztem a mákolásokat. Íme a 47. leosztás.



A csaláselméletek rajongói figyelmét felhívom, hogy én nem láttam a leosztás elejétől fogva a képzett plája ászait, ezt a fícsört sajnos elfelejtette bekapcsolni a jó operátor. A derék ellenfelt a mutatott múvjai alapján reményteli tizes párra pozícionáltam, aki érzi az erőt a lapjában és ezért nem hagyja magát kiblöffölni.

S következett a 61. menet.



Ezzel véget is ért az első óra, új asztal, új ellenfelek, új remények. Az operátor még mindig rendes, a friss csapat összesített ROI-ja -52%, köszönhetően egy +96%-kal rendelkező profinak, aki viszont vészes sortsztekkségben szenvedett. A 74. leosztás izgalmas és fordulatos kalandjait láthatjátok kedves híveim:




A 61. és a 74. között kiesett még valaki. Kaptunk helyettük friss, -99% ROI-nyi reménykedő lapp állattenyésztőt, akik érezték hogy még sokat elérhetnek az életben. A 101. leosztásig békében csordogált az élet, de ott kiderült, hogy a 40% a preferált plája ellen nem nyerhet, mert van igazság a Földön.



Így lett nekem 7000-es átlagnál 14.000 zsetonom, ami állapotot szeretek, főleg hogy némi játékoscseréket követően az asztal ROI-átlaga a drámai -150% fölé semmiképpen nem akart kúszni.
A 126. leosztásban a bátor nyújorki autókereskedő volt képtelen felimerni bennem a terem szponzoráltját és megtámadott (bátor, bátor, bátor!!!)



Lehet hogy a tegnapi eligazítás szerint játszott, mely brossúrában még a kacorkiraly felirat alatt a "push/call w any two cards" jelzés éktelenkedett, biztosítván az előfizetőt, hogy kúlerrel is biztos a siker.

Az óra végére az asztal -39% ROI-n állt, szerintem a PS képtelen volt olyan sebességgel beszerezni örök veszteseket, ahogy én hajigáltam ki őket a versenyről, ezért engedett egy kicsit a szigorú elvein, melyek szerint a kiválasztott tornagyőztes asztalához a nagycsoport csapdlecsacsi bajnoksága vigaszdíjasainál képzettebb pláját nem ültet.
Mindenesetre 11K átlagnál 16K van nekem, továbbra is Ábrahám kebelén ülök, ami egy ilyen göthös öregúrnak komoly egészségügyi válsággal érhet föl.

Most aztán kihívásokkal taalálom szemben magam. SB-ből emelek 1000-ig, a CL, aki épp nagyvak instahatezerrel válaszol. Eldobom. Miért pont az asztal egyetlen olyan játékosa ellen tolódzkodjam, aki közel nullás ROI-val rendelkezik? Aztán egy hetes párt dobok, mikor az 1500-as emelésemre 12K-val ellenhívnak. Ki tudja, hátha elrontott valaki valamit a központban és nem magsslapos bórddal kiegyensúlyozott 22 ellen kellene harcolnom.
Imígyen feszeskedtem a 159. leosztásig, amikor már végképp nem találtam ürügyet a dobásra:



Az új asztalon frissfajta csalással operál a PS, itt már +353% ROI-nyi ember szorgoskodik. A megtévesztő szám azt igyekszik leplezni, hogy a bent ülő másik 8 játékos életében összesen és együttesen kevesebb, mint 80.000 dollárnyi tornabeülőt spendírotott meg a PS-en. Mind afféle hétvégi vadász, bár a sikeresebb fajtából. Van köztük olyan is, akinek ez élete első versenye.

És itt ér az ITM, 74/358. vagyok, 20K átlagnál 28K-val. SZóljon Hallejuja! (http://www.youtube.com/watch?v=rf36v0epfmI)

A PS az ötödik fizetős szinten (221. leosztás) látta jónak újból bizonyítani, hogy képes emberi arcát mutatni, ha csak a riverben is bár:



Majd gyors egymásutánban két leosztásban is bizonyította, hogy igenis TUD nyerni a jobb lap:





Ezt követően indítottam a mélyrepülést. Egy Qs10s-sel indított vaklopásomra visszaemeltek, s dobtam. Aztán egy 5bet végén nem adtam az ollét valamivel, amivel nem ad ollét az ember, ha még a későbbiekben is számot tart arra, hogy a gyermekei példaképüknek tekintsék.
És a legvége: AQ vs KK ütközésben nyert a KK.
2448 indulóból így lettem 61.

A fenti példák mutatják, hogy igenis van valami abban, hogy a 80/20 esetek 4:1 arányban nyernek. Amit hajlamosak a bánatosak elfelejteni, az az hogy ezekre a leosztásokra is kell emlékezni, bár kétségtelenül könnyebb nem foglalkozni velük, hiszen ezek természetesek. Amire emlékszik az ember, azok a természetellenes kimenetelű esetek.

Aki tehát erősen hisz a csalásban, meg hogy az összes pókeristen csak azért maradt fenn aznap éjszaka is, hogy vele kibasszon, kezdje el egy hétig lejegyezni az összes ilyen, sódaunig menő CF és 80/20 leosztásának a kimenetelét. Azt is ám, amikor ő ült kúlerrel rémülten és gúvadt szemmel esengett egy rohadt négyesért a bórdra.

Más aspektusból nézve a hosszú távot, és az esélyek egyenlőségét.Az itt bemutatott első és utolsó leosztás között a PS-en összesen 6.405.319 parti ment le. Ez a számosság, nem az a 304, amit ezen a versenyen kiosztott. Ez alatt a hat és félmillió parti alatt mutatkozik meg, hogy az matematikai esélyek és tényértékek mennyire vágnak egybe.
Az ilyesmi nem az egyes játékosra és annak leosztásaira vonatkoznak, mert egy játékos egyszerűen olyan kis számú leosztásban vesz részt, hogy azt lehetetlen szabályos statisztikai mintaként tekinteni.

*** 79044 ***

Így az új év kezdetén, feszülő friss energiákkal eltelve sebtiben elbasztam vagy 700 dollárt versenyekre. Tekintsünk most el attól a két versenytől, ahol rosszul játszottam meg a lapjaimat, s nézzük a maradék tucatnyit.
Illetve ne nézzük, csak az utolsót, mely híven reprezentálja valamennyit.
Középső pozícióban vagyok, az éppen kisvak beülte előttig CL voltam az asztalnál, jó respekttel, legitim mutatásokkal. Jellemző módon 5 nagyvakságomból 5 körfold volt.

Most épp 12 ember kiesése kellett még az ITM-hez. Mondhatni benne a buborékban voltunk. Amikor a vakokra utg és utg+1 is limpelt egy jót, mintha nem tudná merre is jár éppen, úgy gondoltam, remek lehetőség elhozni a halott pénzt. Mögöttem kb. velem azonos sztekkekkel ültek a pláják, tehát a sima visszaemelés szóba sem jöhetett.
Nos, a következők történtek:



Nos, mondom én, ez az előfordul esete. Igen. Nade az utolsó 50 (ötven) versenyemen dobott ki ilyen durván a PS a versenyről. Persze hogy nincs ellenem szőtt összeesküvés. De egy versenyen általában jön a buborékig 2 koinflip. A többit elkerüli az ember. Ezekből én rendre elveszítek kettőt. Átlagban négyből egyet nyerek. Általában négyből háromszor úgy megyek bele, hogy nekem van a több zsetonom.
Dehát van mindig az az egy, az utolsó.

Ha valaki azt gondolta volna az utolsó bejegyzéseimben említett bedbítekről, hogy viccelek, hát igen tévednek. Ez alatt az egy év alatt sikerült összesen 1 azaz egy tornát nyernem. A tavalyig sokezres pluszomat lazán ledolgoztam kétezres minuszba.
Mindenesetre mostantól dokumentátort játszom és írom hogy hány koinflipet nyerek, vesztek és mikor sikerül hatalmasat mákolnom, s mikor esik ez ellenem.
Remélem, hogy csak a normál emberi emlékezet csúnyítja a statisztikámat, és a valóságban szépen parira állok.

*** 78934 ***

Idősebb lettem hát egy évvel,
s én látványosan szarom le az idő múlását.
Ha törődnék vele se fiatalodnék.
Nem lépem át terveim bukását
ifjonti hévvel.
Meg se kell próbálnom, úgyis látnád
hogy ez csak vergődés, életpótlék.

Meggebedett kétezer-nyolc is,
és istenbizony örömmel ugrálok tetemén.
Csak afféle volt mint valamennyi eddig:
lovak elé a szekeret kötvén
húzta a kocsist.
Siklunk a csupasz pengén te meg én
vérünkkel a föld kupája telik.

Kétezer-kilenc, Krisztus után,
de másmennyi Mohamed, Buddha, s Izráel szerint.
Akárhogy is számolom, ötvennégy vagyok
évente évvel öregebb megint.
Élek bugyután,
bele a világba, mit idekint
elmúltammal üresen hagyok.

Táncolunk az óév tetemén,
vigadunk erővel és a kényszerképzelt hévvel
Mert hisszük hogy ez vég és kezdet: nagyok,
pedig középtájt, egyhelyben lépdel
a lábunk, szegény.
Folyjon a bor, neminedv és mézser:
Boldog Új Évet, jó magyarok!

Ez érdekes. Mondhatni, hogy kifejezetten jó versenyjátékos vagyok. Vajon hol rontom mégis el a dolgokat?

Azzal nincsen gondom, ha vesztem a CF-eket. Még azzal se ha lemákolják az ászpáromat, mert benne van a játékban. De nem szeretek hülyéktől kikapni. Frusztratív. Rawbiz tud erről a témáról kesergőket nyenyerézni, én csak most egy miniatúrát föstenék ide:

Mellettem jóskapista. Emelek KJ-vel. Adja. 237 a flop. Csekkelek, emel 1BB-t. Adom. A törn: 6. Csekkelek, emel 1BB-t. Adom. A river Q. Emelek 10BB-t. Adja. A két ötösével. Gyorsan megnézem a ROI-ját. Minusz 57 százalék. Érthetetlen hogyan sikerült ilyen magasra kihoznia.
Persze ha hamarabb megnézem, akkor nem blöffölök bele az arcába, mert akkor eleve tudtam volna róla, hogy PhD szinten hozza a hibás döntéseket. De nem néztem meg.

Kissé sort vagyok, 1200 zsetonnal. Az UTG emel az 1700-as sztekkjéből 300-ig 50/100 vakoknál. Fold hozzámig. Nálam KdQd. Visszatolom rá. Adja TJo-val. A flopon két káró. Az egyik tizes.
Usgyi ROI-t nézni. Minusz 43 százalék.

Nadehát kik jönnek az 55 dollárosra játszani, kérem? Azért tolom ott, mert agybarát környezetnek gondoltam. Na mindegy, mostantól erősen dobálok addig, míg meg nem néztem mindenkit az OPR-ben. Mert ezekre lehet számítani, mert nem IQ-ból, hanem egóból tolják. Hogy miért a pókert, miért nem a szemüket a vasvillának, az a tudomány még feltárandó területeinek egyike.

Nakérem.

Az AA-t a következőképpen lehet leverni AK-val:
1./ jön hozzá 10JQ. (2 alkalom)
2./ jön hozzá flöss (1 alkalom)
3./ jön hozzá három király (1 alkalom)

Ugyanakkor az AK leverésére az elábbi lehetőségek adódnak:
1./ AA-val (2 alkalom)
2./ Ax-szel (x= 2,3 ... j,q) (7 alkalom)
3./ két kisebb pár (1 alkalom)
4./ Klf. sorok (4 alkalom)
5./ flöss (1 alkalom)
6./ egyéb; drill, set, póker, stb. (4 alkalom)


További kiesési formák:
óverpár ellen flöss. (kb. 10 alkalom)
TPTK ellen kicsinke sorocska Ax-szel, ahol az x illik bele valahova középre.
Valamint satöbbi.

Ez az ünnepi időszak termése top lapokkal. Viszont 34-gyel egész jó a statisztikám. Az is valami.

Persze amúgy a karácsony rendben telt, leginkább azért, mert javarészt átaludtam. A hírekből annyi jött le, hogy mostanság szünetel a politika is, ami nem baj, mert úgyis túlteng már az országban. Igaz az izraeliek lövik a hamaszt, de az nem baj mert nem itt van, és különben se ünnep semelyik félnek a karácsony.
Egyszóval a béke lengi be a környezetemet, a fiókák mind szépen itt ülnek a fészekben, amitől sokkal egyenletesebb a vérnyomásom, mint amikor állandóan a világ összes óceánjai felett repkednek tíz kilométer magasan, vagy valami ember nem járta őserdőben ülnek azzal az ürüggyel, hogy diplomát szereznek.


Aszongya az edzőm, hogy azért lehetett ma este néha jobb lapokkal is nyerni, mert a PS rng-je nem volt már képes kétszázezer játékosnak egyszerre tolni a brét a szájába. Lehet valami igaza.
Ma fordítottunk a játék kerekén, ma én edzettem őt. Sokkal kevesebb megfontolással és az oddszok gyakori mellőzésével játszattam. Az ő matematikai agyához le nem érő, lehetetlen múvokra késztettem és rettentőn csodálkozott, hogy bejönnek. Lassan kettőnkből lesz egy darab jó plája. Ez a torna volt az egyetlen ITM-em ma. Öröm. Kis öröm, de azért nem hajigáljuk el az ekkorkát se, mert a mély keserűség majdani óceánjában minden csepp számítani fog. Elég baj az, hogy én gyakorlatilag képtelen vagyok búslakodni, másra meg nem átruházható.

Ő azt próbálja rám oktrojálni, hogy léteznek indulólapok, hogy bizonyos esetekben milyen izgalmas tökörészéseket kell csinálni, hogy minél több embert bevonhassunk a potba, nem beszélve a csipencser elvéről. Hogy vannak occok, amikor mindenképpen menni kell, illetve esetek, amikor mindenképpen dobni, mert negatív EV-s lenne beszállni. Én ezt mind tiszteletben tartva rátolattam vele q7-tel az összes zsetonját a két sortra a buborékban, s még az előtt is akár. Ugyanis a játékban két ember vesz részt. És a másik is számol, gondolkodik. Ha amit a kulcslépés előtt csináltunk, egyértelműen arra mutat, hogy jobbak vagyunk, akkor az okos ellenfél a jobb lappal is kiszáll.
Úgyhogy játszottunk olyat, hogy sorozatallineket toltunk. Meg olyat is, hogy visszaemeltünk a semmivel. És mindenfélét. Gyakoroltattam, hogy a póker stratégiai játék. Többször szól a látszatról, erőről és a támadó fölényéről, mint a lapról. Ne3m kell azt például tudni az ellenfélnek, feszesek vagy lazák vagyunk-e. De fel kell ám ismerni, mikor vagyunk mi az ellenfél kiváló stratégiájának szenvedő alanyai. Ez a legnehezebb - a most higgyek neki vagy ne higgyek? Ehhez már tényleg komolyan ott kell lenni az asztalnál, esetleg visszanézni leosztásait gyorsan. Aztán dönteni, de jól.

Mondjuk az ellen nem lehet mit csinálni, ha JJ-vel SB-ről sortsztekk-ként allin megyek és a gombról A6h-val lopni vágyónak megjön a bátorsága, és ehhez lejön a flösse is. Így nem nyertem SM-t. Igaz, ehhez hozzá tartozik, hogy előtte elkövettem egy nagy hibát. AK-val emeltem a gombról, a BB adta. KJ10 volt a flop. Emeltem, adta. Tizes jött. Emelte, visszatolta. És nem dobtam. Nagy hiba. Akkor is nagy hiba lett volna, ha jön egy dáma a river jung helyett, vagy egy másik király. Esetleg egy ász. Szóval volt 10 outom. Ehelyett maradt 5000 zsetonom.

Merthogy sztekkre van szükség, nem a puszta túlélésre. Amíg sztekk nincs, addig lehet feszesebben menni, bár a kínálkozó alkalmakat akkor is ki kell használni, gyengeség büntetlen nem maradhat. Ha viszont van sztekk, méretes, akkor nyugodtan játszhatsz már szabályosabban, ugyanis a bedbítek nem kiejtenek, csak gyengítenek. És akkor lehet előlről kezdeni. Már ha nem jön a flösse az ellenfélnek.

Most lassan vége az ünnepeknek, úgyhogy szépen leállok a hétköznapi pókerezéssel. Megy erősen a család és a meló rovására. Hétvégéken viszont szandi millilyonokat fogok nyerni sorozatban.

Breeth éppen 202. Remélem megnyeri. Vagy valaki más magyar.

Ajánlott irodalom: Gáspár András - Kiálts farkast
Aláfestő zene: Osibisa - Woyaya

*** 78419 ***

A profi pókeres lét egyik igen fontos attribútumát már teljesítettem, avagyis reggel fekszem le és délután ötkor ébredek. Már csak pókerezni kellene megtanulnom. Ennek érdekében mostanság edzőt alkalmazok. Az edző szakértő tanácsaival segíti a munkámat. Olyanokat mond, hogy dobjam el a lapom. Olyat is, hogy a maradék 658 zsetonomból riveren toljak be 400-at a 3600-as potba.

Az edzőm egy nit. Mikor elkezdtünk ilyenet csinálni, mindketten megállapítottuk, hogy a XXI. század követelményeinek a hiperagresszív stílus felel meg, az hozza az eredményeket. A valóság azonban az volt, hogy ha nem jött lap, illetve a laphoz elfogadható bórd, akkor eldobtuk a szépreményű, ám jól besült lapot. Többnyire.
Az én edzőm egyik lelki társa Bgbss kolléga, akinek jelentős pókerezői múltja ellenére egyszerűen nincsen képessége J2o-val betolni a sztekkje harmadát egy bizonytalankodó ellenfél ellen AK7 flopon. Azt mondja, ez neki olyan érzés mint a gyerekét dobni a jeges Dunába.

Tegnap este - mint már napok óta - a lapdobás művészetét gyakoroltam. Az ilyen akkor jön elő, amikor egyetlen laphoz se jön bórd, minden blöffel végigkísérnek, és a drók 100%-a várja az asztalra a hatodik lapot, amikor már biztos leesik a 16 out közül valamelyik. Emígyen költögetten a pénzemet, amikor egy fentiek szerinti forgatókönyv alapján folyó versenyen aztán elszakadt a cérnám, jól kiestem és durvatilt jelleggel beültem egy turbó 15 dollárosra, ami nem szokásom.
Na, itt valamennyi kojnflipet megnyertem, s ez egy turbó torna esetében nem kevés, valamint minden dróm kiegészült és minden blöffömre engedelmesen dobáltak a pláják. El is jutottam az 1670 indulóból a 25. helyig, éppen 4. voltam zsetonszámban. És akkor AA-m volt, és elfogadták a visszaemelésemet AK-val, amihez jött rr 10jq, amitől maradt nekem valami 25.000 zsetonom. 5000/10000 vaknál. De még 5 leosztást bírtam, és 20. lettem.

Közben párhuzamosan ment a 3 dolláros ribáj torna, ahol a turbóval ellentétben még a rojálflössömet is rendre lejavulta valaki. A frízes részen egyszer csak aszongya az edzőm, hogy dobjak. Nem dobtam. Szegény ellenfelemet minden utcán emelve legyaktam 4000 zsetonig, és nem mutattam meg neki a semmimet, mert valahol mélyen még él bennem az emberség egy szikrája, s karácsony szent napján nem késztetünk öngyilkosságra tisztességben megőszült ájovai szántóvetőket.

Ezt követően aztán remekeltem, támadtam, hajrákiski, 88-cal végigtámadtam egy 59106q bórdon, s lett nekem átlag feletti sok zsetonom. Majd q39 flopon a QJ-mmel való emelésre kaptam egy csekket, a 4-es törnre egy visszaemelést. Mondom az edzőmnek, ennek KK-ja van. Az volt neki. Viszont riverre befaszmákoltam egy második dámát. WP!!!! Aztán pár kör múlva KQ, rámegyek a sortsztekkre, olléba viszem. Jön velem egy jóember, de a flopon ott a dáma, meg egy hármas és egy hetes. Hajrá, emelek, ami ilyen kiejtéses esetekben azt mondja az ellenfélnek, hogy kiszállhatsz, nekem jobb lapom van a kiejtendőnél. De ez megad. A törn: K. Emelek. Közben írom az edzőmnek és Bgbss-nek, aki egy másik emesen ablakban drukkol, hogy sajnos a 33 csúnyán ver. Visszaemelés, de már nem tudom eldobni a maradék 8000 zsetonomat, térdre rogyva, szememben könnyekkel, s ajkamon felelőtlen ígéretekkel kérem a Fennvalótól a 4 outon egyikét, de az sajnos tudván tudja hogy blöffölök, nem fogok én se templomba, se körmenetre járni, és nem adja.

És ekkor volt 3 óra hajnalban, én meg olyan ébren, amilyyen ébren csak egy délutáni szunyókálásából ébredt csecsemő lehet. Hát kibattyogtam a konyhába, nézni magamnak valami üdítő élést. Ahogy tallózgatok a hűtőben, szemembe ötlik a tűzhely mellé tett, kiolvadófélben lévő tucatnyi csirkecomb. Ollé! Mármint felkiáltás és nem zsetonbetolás ollé. Tudom hogy a fiam ha megjön az őserdőből, mindig csirkepaprikást kér. Ez annak az alapja lehet lesz, vélem. Lépcsőzöm a spájzba a hagymáért, pucolom, vágom, sütöm, fűszerszámokat teszek bele, rotyog a csirkepörkölt. Közben nézelődöm, lelek bevásárlólistát. Fel a netre, megtekintendő a teszkó nyitási idejét, Bgbss az emesenen lelkendezik hogy behúzott egy torna második helyet. Hurrá, valamint a teszkó hatkor nyit.
Vissza a konyhába, elpakolom a tiszta edényt, begyűröm a mosogatóba a koszosat, lemosom a pultokat, és általában labortisztaságot teremtek. A kész pörkölt alatt elzárom a gázt, vágódom a kocsiba, irány a bolt. Első vásárló vagyok, beszerzem a felírt vörösborecetet, bort, miegymást, kivéve a gyömbért, amit nem talál a személyzet. Sebaj.
Hazaérve kipakolok, várom hogy a népek felébredjenek.
Van nekem egy kis magánszájtom, a www.kalandor.hu, amin vagy jó 100 különféle flessjáték vaan, azzal múlatom az időt.
Aztán megérkeznek az álomszagú botorkálók. Teljesítményemre büszkén állok ottan, a nejem csendesen jegyzi meg, hogy nem baj ha nem hoztam gyömbért, most hogy a csirkecombokat pörköltté tettem, idejátmúlt az écája, miszerint a feléből mustáros, a másik feléből meg gyömbéres csirkét készítsen.

Megkérdeztem tőle, hogy van-e valami munka még, amit mára tervezett. Mondta, nincsen, vásárlás és csirkecsinálás szerepelt a programban. Ebben megnyugodva elmentem aludni. Délután öt körül ébredvén aztán lejöttem ide. Azért csak nem bírta ki. Készített kelkáposztafőzeléket, ami 4 nappal ezelőtti program lett volna, de akkor egy partizáncsellel étterembe vittem, így elhalasztódott.

Itt a vége.
Azt hiszem most enni fogok.
És talán - de csak talán - pókerezni.

*** 78230 ***

Ne menjen le a Nap a te haragoddal!
Ne múljék el a te éved FT lemákolás nélkül.

Na jó, nem várhatom el hogy minden AA-t legyőzzek. Egyet már sikerült Ad9d-vel gyönyörű flösst imádkoztam össze. De a másodiknál KK volt nálam nagyvakon és nemigen hittem el a kisvaknak hogy jobb lapja lehet. Hát az AA nem is jobb lap, ha jön a bórdra király. De most nem jött.
Ott ült az asztalnál egy 70K-s, egy 110K-s és egy 190K-s játékos. De nekem a 400K-mmal kell kiesni nyolcadiknak. Sebaj, ez benne van a pakliban. Lehetne sűrűbben is benne.

Jó meccs volt ez az 55 dolláros. Hála Mjolnir kolléga végtelen türelmének, mellyel minden szart (még azt is, amit remeknek véltem volna, például a prémium Kc9c-ket) eldobatott velem, sikerült elérni 168.-ként a 171 fős ITM-be. A játék 90%-ában 4000 zseton alatt voltam, köszönhetően a nagyjából 200 darab J3-nak, amit kaptam. Aztán ITM tovább békéskedtem, míg rám nem mosolygott a szerencse, hogy a nagyvakon talált KJ-mre kaptam egy limpet és az SB is csak kiegészített. S jöve AJ a flopba. Valahogy nem hittem én a limpelők ászában, s a közömbös törn után a merészkedő kisvakra visszaemeltem. Na jó, nem akkora wp volt ez, mert a 2000 hívására valami 1300-at tudtam még rátenni, de szerencsére J2-vel jött.

Aztán megint békejáték, míg valahogy a drukkereim minden ellenkezése ellenére csúnya duplázásokat tettem - megjegyzem mindig jobb lappal, ami igen csodás dolog, tekintve hogy az átlaglapom az ITM előttihez képest Q6-ra javult mindössze. Aztán az FT előtt egy óra dobálgaatás, a szomszéd asztalnál rendre felduplázták a sortsztekkeket, akik aztán visszaestek újra, és megint dupláztak.

A majd 400 leosztás alatt volt 1 db. 55-öm dobva oop, 1 db 1010-em dobva multivéj emelt potnál, egy AA-m a vele járó körfolddal és egy KK-m bukva AA ellen.

Na, szép eredmény ez így is, köszönöm a szüleimnek, munkatársaimnak és a közönségnek.

Kellemes Karácsonyt Kívánok Mindenkinek!

*** 78008 ***

Béke. A béke az jó dolog. A békében megölt emberek gyilkosát elfogják, elítélik. Vagy ha nem is fogják el, de össztársadalmi szinten helytelenítik a tettét. Békében lehet dolgozni a jövőért, nem gondolja az ember, hogy a gyerekét nem lesz aki fölnevelje, s nem gondol azzal, hogy a gyerekét erőszakos halál fogja érni. Békében az ember nem vág ki egy darabot a döglött lóból, hogy legyen mit ennie, és békében nem lakik félelemben egy pincében. Békében az ember utazik. Utazik a nagymamához, kirándulni, üdülni. Meg ünnepel. Nemzeti és egyházi ünnepet. Családit is. Évfordulókat.

Kimegy délelőtt a kolbászfesztiválra. Vagy a pálinkafesztiválra. Falunapra, búcsúba, vásárba. Múzeumba is jár. A munka végeztével otthon lazít. Tévézik, olvas, családol. Békében az ember mindenfélét csinálhat szabadon. Őéldául kanállal eheti a pörköltet a lábosból, és hiheti, hogy most aztán adott az etikettnek a pofájára. Békében indivíduum maradhat. A béke egyénisége válogat a ruhaboltban, és pont azt a kacéran svejfolt királykék szoknyát veszi meg, ami annyira illik az egyéniségéhez. A szoknyából ebben a színben és méretben csak ötvenezer darabot gyártottak. De ez nem érdekli. Tudja, de nem akarja hogy ez a tudás elérjen hozzá.

Békében lehet veszekedni. Semmiségeken, butaságokon. Megsértődni, bevágni az ajtót és duzzogni a fürdőszobában. Aztán persze kibékülni is lehet, hiszen az összeveszésben ott van a jövő, ami biztosan lesz. Ami nem jelenti azt hogy majd kibékülés is lesz. De maga a jövő mindenképpen.

Békében lehet politizálni. Hogy a Kelemen Lajos legyen-e a polgármester, aki új bekötőutat igért vagy a Nagylaki Péter, aki víztározót. Lehet szidni a kormányt, mert töketlen, nem ért hozzá és lop. Lehet tüntetni. Sztrájkolni. Elégedetlen hangú nyílt leveleket és komor petíciókat intézni az illetékesekhez. Le lehet leplezni a korrupciót. És háborogni lehet rajta. Az újságban öles cikkekkel lehet kikelni a nepotizmus ellen. Gyűjtést lehet szervezni a szegények, betegek, elesettek javára, s meg lehet tagadni az adakozást azzal, hogy a kormány dolga lenne, és meg is tehetné, ha nem lopná el, költené haszontalanságokra az adómat.

Békében lehet kicsi jövődarabkákat gyűjteni. Egy szép rokokó komódot a nappaliba, amihez majd meglesz a kis íróasztal és az ülőgarnitúra is, csak eleget kell járni a régiségboltokat. Meg lehet venni egy regénysorozat első kötetét, és tudni hogy a hetedik kötet majd megjelenik pár év múlva. Lehet bélyeget gyűjteni. Képeslaapot, szalvétát, sörösdobozt, étlapot. Mindenfélét lehet gyűjteni. És persze gyereket lehet csinálni. Többet is. Gyereket csinálni fontos. Abban van a legtöbb jövő. Tulajdonképpen a rokokó garnitúra is csak kiegészíti a gyereket. Aki fel fog nőni. Óhatatlanul. Mert béke van.

Békében lehet karácsonyozni. Vesz az ember fát, feldíszíti, ajándékokat pakol alá, elénekli a csendeséjt, meg a mennybőlazangyalt. Töltött káposztát eszik dagadóval, halászlevet. Tokajit iszik és nenevesskoránt játszik a gyerekkel. Másnap elfogyasztja a maradékot.

De hát van háború. A háború az rossz dolog. Olyankor az emberölés egészen elfogadott, sőt elvárt tevékenység. Szépséghibája, hogy nem a Péterffy Jóskát lehet megölni, aki igazán rászolgált volna már, hanem vadidegeneket. De vadidegeneket ölni jó dolog, mert azok a mama párnacihájára utaznak, és különben is ölik a mieinket. És még hozzá külföldiül is beszélnek, cukorral eszik a puliszkát. Vagy legalábbis négerek.

Háborúban a dolgok egyszerűek. Ha menni kell, akkor menni kell, de nem szükséges utazási irodát felkeresni, a szabott helyen és időben vonat, repülő, teherautó vár, ami oda visz ahova kell. Nem is kell tudni hova irányul az utazás, a végcél szabott. Nem kell törődni, hogy lesz-e mit enni, mert lesz. Időben lesz, és kalóriában is elégséges. A ruhával sincs gond. Ebből a fazonból sokszázezret gyártottak, és az ember nem gondol arra, hogy milyen jól megy a szeme színéhez, hanem arra gondol, hogy ha sokan vagyunk annyira egyforma ruhában, akkor több esélye van annak hogy a mellettem állót öli meg az ellenség, mert semmi sincs bennem, ami miatt inkább engem lőne le.

Háborúban nem lehet politizálni. Olyankor nincs politika. Már persze van, de azt nem a Sági Pisti alakítja a szavazatával. Hanem a miniszterelnök úr. A haza üdvére. Hogy megnyerjük a háborút. A miniszterelnök urat a háború után persze fel lehet majd akasztani, de addig bízni kell benne, hogy tudja a dolgát. Háborúban nem bekötőút- vagy víztározóberuházás van, hanem bakancstalp- és sátorcövekprojekt. Háborúban az adócsalás megengedhetetlen. A kormány szidalmazása akkor se tolerálható, ha már a fél minisztertanács az elnök oldalági pereputtyából áll. Háborúban nincsen korrupció, mert az gyengíti a háborús erőfeszítéseket. A korrupcióról ezért nem jelennek meg cikkek. Háborúban az újságok nem hírnek látszó eseményekkel töltik meg a lapjaikat, hanem valódi hírekkel. Nem feltétlenül igaz hírekkel, de hát az nem is fontos.

Háborúban nem lehet veszekedni. Háborúban nincs kivel. Az egyik odaát öli a rosszakat, a másik meg ideát hal meg a rosszak munkálkodása eredményeképpen.Na jó, lehet veszekedni, sértődni és puffogni a vécé tetején. Csak nem célszerű, mert ha épp akkor találja telibe egy srapnel a budit, a kibékülés egy örökkévalóságig húzódhat. Háborúban komolyan kell venni a dolgokat. Ha a szomszédasszony rád rázza a szőnyeget az emeletről, az nem akkora baj hogy szólni kelljen érte. Ha viszont húst süt és nem ad a gyerekednek, akkor joggal meggyűlölheted.

Háborúban kicsi jelendarabkákat lehet gyűjteni. Ma krumpli osztottak és nekem sikerült két szatyorral is szereznem. A rokokó puffért fél kiló zsírt kaptam. Nem lőttek be ágyúval az ablakon, és bár igazán sajnálom Károlyiékat, de mégiscsak jobb hogy az ő házukat bombázták le mint a miénket. És a romok közül el lehet hozni a Károlyi Ancsa bundáját, ami valami őrült szerencse okán épségben maradt és más se találta meg, mire odaértünk.

Háborúban lehet karácsonyozni. Szerez az ember fát, feldíszíti, ajándékokat pakol alá, elénekli a csendeséjt, meg a mennybőlazangyalt. Lucskos káposztát eszik, meg halászlevet. Bort iszik és nenevesskoránt játszik a gyerekkel. Csak nem biztos hogy lesz másnap.

Ajánlott olvasmány: Biblia
Aláfestő zene: Szentmihályi: Énekeskönyv - Mennyből az angyal

*** 77858 ***

Van ebben a Selindek féle omaha indulólap elméletben valami. Aki aszerint játszik, sok jó nyereséget seperhet be, feltéve ha házasítja a Kiski féle befejezőlap elmélettel, amely úgy szól, hogy ha törnön verhetetlen nuccod van, vissza ne emelj potot, mert a lepusztult kettesével ott ül szemben veled egy nyálcsorgató idióta és behúzza az egy outját.

És most hogy fény derült Hellmuth pókersikereinek titkára*, én is köszönettel vennék egy teremtől olyan felajánlást, hogy ha ollé megyek, akkor biztosan az én kezemben lévő trash nyerjen. Ez mégcsak nem is ilyen űátlátszóan bukó. Oké, megengedem, hogy ha lehetetlen nyernem, akkor a többieket kiültesse. De ezeken a részleteken majd elmolyolunk a nyereség felosztását célzó tárgyalásokon.

A fiam, elindult hazafelé. Ehhez első lépésben 13 órát ült a columbusi reptéren, mert a koleszból a szemeszter utolsó percét követő pillanatban kivágták a koleszból. Aztán késett a gépe még egy órát az indulással. Most kivételesen nem azért, amiért tavaly, hogy mert hóvihar lett volna, hanem mert az egyik pincérnő rosszul lett. Most már csak a nyújorki 9 órás várakozást kell elviselnie, hogy felszállhasson a hazafelé gépre.
De meg is érdemli az a féreg, aki mellette fog ülni, hogy szagolhassa 10 órán keresztül!

Tegnap érdekes kísérletet végeztem. Megkértem egy profi pláját, hogy játsszunk úgy, hogy én mondom milyen lapjaim vannak, ő meg mondja hogy mit csináljak. Gondoltam, tanulok egy kicsit. Egyfelől ez sikeres volt, mert tényleg sokat tanultam a dologból, másfelől viszont kiesni eddig is tudtam, mert az nekem IQ-ból megy.
Sebaj, majd ma újra nekifutunk.

Ja, éppen most sikerült a befejezőlap elméletemet a gyakorlatban újra kipróbálni. KKJQ duplaszínű lappal K109 flopon emeltem, megadták, a törn kilences, emeltem egy brutálisat, megadták, a river ász, és mit tesz isten, éppen két ász volt az ellenfelemnél.

Aláfestő zene: Happy Easter (http://www.youtube.com/watch?v=G5ZYL1BvXnI)
Ajánlott irodalom: Janikovszky Éva - Kire ütött ez a gyerek?

*** 77656 ***

* http://www.onlinepokerhu.com/poker/hir-1967-Az-UltimateBeten-ross zabb-lapot-mutatva-is-lehet-nyerni-

Kocsit íratok át. Kettőt. Az ilyesmi elég veszkődéses procedúra, mindenfelé kell menni, időpontok, hivatalok, sorbanállás, cégpapírok, egyebek beszerzése, átadása.

Mostanság azonban fotőjből intézem az ilyesmit. Tavaly találtam ezt az átírató céget. Telefonálok. Az ügyintéző készségeskedik, hogy nem lenne-e probléma, ha csak 3 óra múlva tudnának kijönni. Kegyes vagyok, beleegyezem.
Hajszál pontosan 3 óra múlva megáll a ház előtt a kocsijuk, udvarias fiatalember jelentkezik. Nekiáll méregetni, vegzálni az autókat, vizsgálja az eredetiségüket. Ami egy fontos dolog, mert annyi manapság a hamisított kínai SAAB kabrió, hogy nem lehet eléggé vigyázni. Mellesleg én adom el és én veszem is meg, tehát valószínűtlen hogy furfangos ármány áldozatává válnék az adásvétellel.
De a szabály az szabály.
Ülök békében a gépem előtt, kávézgatok, dolgozgatok, tervezem a karácsonyi hemzsegés logisztikáját. Közben a kocsijaim gazdát cserélnek. Engem - rám.

Fizetni kell persze. Naná. A készségesség nincsen ingyen. Az ifjú szekember másfél óra alatt végez, elporzik. A várható kimenet: a kocsik ma estére át lesznek íratva. A biztosítások megkötve, papírok komplettírozva - és házhoz szállítva. Ezen aktus keretében szépen meg fogják köszönni, hogy megcsinálhatták a dolgot.
Tudom,mert a múltkor is így csinálták.
Ilyen egyszerű.

Tegnap megint bejutottam a vasárnapi PS blogger döntőbe. Ez azért jó, mert így eggyel kevesebb ellenfél lesz. Ma is nekiállok és ma is bejutok. A másik blogger fríről az első leosztásban sikerült kiesnem, az 57-emet mákolta le rútul a galád ellenfelem az AQ-jával. Csalás minden szinten, szájton és leosztásban. Nem is értem, miért csinálom.

A mára rendelt szent evangyéliom

Ha jól utána gondolok, Jézus nemigen foglalkozott a szeretet kérdésével. Ő inkább a szolidaritás és az öröm témakörében alkotott maradandót. Igazából feltalálta a hitet. A hitet az emberben önmagában. Már úgy értve, hogy az egyes emberek higgyenek a maguk bűntelenségében, hiszen a bűntelenség önmaga a megváltás. Higgyenek abban, hogy nem bűnösek azért, mert szegények, buták, és/vagy nem ismerik a törvényt. Higgyenek abban, hogy ha hisznek az önnön jobbra valóságukban, az a hit meg fogja őket gyógyítani. Mind lelki, mind testi értelemben.

Ugye Jézus soha nem mondta, hogy ő csodát tett, hogy ő gyógyított meg valakit. Mindig azt mondta, hogy „téged meggyógyított a hited”.
Nagy politikai reformer volt a srác. Meglátta, hogy a zsidók jelentős része kitaszított. Az írástudatlanok nem ismerték a törvényt, tehát eleve bűnösöknek minősültek, a szegények nem tudták fizetni a tizedet, így nem részesülhettek a közösség egyetemleges vallási védelmében.

Jézus jártában-keltében azt kellett lássa, hogy az emberek jó része nem egyszerűen nyomorult, de ez a nyomor még egy bűntudattal is terhes, hogy Isten szava és parancsa ellenére való módon él. Az ilyesmi azért egy teokráciában rémesen kínos dolog. Akik pedig így éltek, azok állami szinten minősíttettek kitaszítottnak, akivel nem áll szóba a rendes ember, nem keveredik. Marha jó. Még az esszéniánusok is csak akkor voltak hajlandók e nincsteleneket bevenni maguk közé harcolni, mikor már a legnagyobb szarban voltak.

Szóval Jézus látott egy igen kellemetlen politikai jövőt, amelyben a rómaiak totális uralmuk alá hajtják izrael népét, az országot megsemmisítik mind vallási, mind politikai tekintetben. És ez ellen egy ilyen megosztott népnek esélye sincsen tenni. Összefogásra, szolidaritásra van szükség. Egymás elfogadására. Nem valami ködös túlvilági jövőben, hanem ott és akkor. Az az ország, melyet az Isten országaként eljövendőnek ígért, nem a túlvilág volt. Elsőként is az az ország a bűntelenek országa. És ha az emberek megélik a hitet – azt a hitet, hogy Isten semmi mást nem vár, mint a benne való hitet -, akkor ebben a hitben eltűnnek a bűnök. Megbocsáttatnak. Ha a bűnöktől pedig imígyen megváltatott az egyén, a társadalomnak nincs többé oka őt bűnösként, kitaszítottként kezelni. S mert már ebben a hitben egyenlőek, lehetségessé válik az összefogás a kasztok között, s ez összefogás alapozza meg Isten új országát.

És mindezt nem görcsös akarással, ökölbeszorított agytekervényekkel kell elérni, hanem jókedvűen. Már ki vélné, hogy a bűnbocsánat érzése kellemetlen lenne? Ha a hit élő, a bűnbocsánat magától valóvá válik, s ez örömteli dolog. Ebből a gondolatmenetből adódóan Jézus gyakorlatilag végigzabálta, végigbulizta az életét. Meghívatta magát a gazdagokhoz, szegényekhez, és meghívatta őket egymáshoz. Építette az isten országát.

Isten országa jó dolog. Még annak is jó, aki nem hisz Istenben, csak abban, hogy sorsának önmaga az alakítója, és lehetetlen a maga boldogsága, ha az önmagáért és önmagában való. Robinson egyszerűen nem lehet boldog, mert nincs akiért és akivel együtt lenne boldog.
Az Istenben való hit nélkül élő is lehet Isten országának polgára. Teljes jogú polgára. Csak mindig gondoljon arra, hogy ha neki két kabátja van, adja oda az egyiket egy szűkölködőnek, ha két tál étele van, hívjon meg az asztalához valakit, akinek egy sincs.
Ne csak ünnepnapokon.
Tegye rendszerré.
Jézus tök jó fej csávó volt. Érdemes komolyan venni amit hirdetett.

Hatvanötödiknek lenni nem egy nagy dicsőség. Ha azonban az első 72 játékos jut tovább, akkor nem is szégyen. Különösen úgy, ahogy ma én sikerítettem ezt a helyezést. Az éjjel nem aludtam, mert a szokásos lefekvési időpontom, a fél három, túl késő lett volna ahhoz, hogy felkeljek fél ötkor. Amikor is útra kellett kelnem, hogy az én asszonyomat elvigyem a város másik végére.

Így aztán békében játszogattam az éjjel, sikerült az 5+R tornán hoznom a formámat, nyolccal az ITM előtt estem ki. Szóval elmúlt valahogy az éjszaka. És hajnalok hajnalán kezdődött a blogger prefrík közül a plohiló. A kazdéstől számított egy órám volt az indulásig, hát szóü ami szó, elég ambíciózusan játszottam, hogy elég nagy sztekket építsek, hátha kitart amíg a városban kolbászolok.

Sikerült is, aztán azt sikerült is jól lebontanom. Mjolnir kolléga hevesen drukkolt nekem, miközben minden erkölcs és szabály megszegésével gyorstalpaló plohiló tanfolyamot tartottam neki az asztalom csetjében. Sajnos ennek ellenére kiesett. Hazaérvén az első lépéseim a géphez vezettek, és láss csodát, éltem, virultam, és éppen nagyvak voltam 250 zsetonért, s vala még nekem 3600 összesen. A kisvak afféle reflexből rámemelt, gonsolom megszokta hogy nem vagyok ott, így aztán sűrű döbbenettel vette tudomásul a potnyi visszahívásomat. Lett hát nekem elég zsetonom. Később még több. Annyi mindenesetre, hogy nem aggódósan kellett figyelnem a buborékot.

Innentől aztán mentek a dolgok jól, míg sajnos egy roppant hősies, 17 outos flopon nem sikerült javulnom.
S megreggeledett.
Álmos vagyok.
A kávét a fülem se kívánja.
Aludni vágyom.

De nem fogok, mert vagy tízféle olyan tennivalóm van, amit alvás közben nem lehet intézni, és sajnos személyesen kell vele törődnöm. A világ helytelen összerendezéséből kifolyólag reggel hat és nyolc között szinte egyetlen cég, hivatal és hatóság se fejt ki érdemleges aktivitást, tehát meg kell várnom, amíg a henye droidok bebotorkálnak íróasztalaikhoz.
Hacsak addig spontán elalvás által nem merülök naphosszig tartó kötelességmulasztásba.

Most akkor tél van vagy nem van tél? Esik az eső. Mégcsak nem is ónos eső, hanem csak olyan áztató ocsmány. Szemetel, ez a helyes kifejezés. Kitartóan, reggel óta.
Hajnali négy körül rogytam be az ágyamba, mert a PS bloggerfrí versenyén jónak éreztem magam indulni. 450 plája kezdte, 72 a továbbjutó. Ízi. Már ha nyolcvankettedikként ki nem esem. De kiesem, mert pár napja nem szeretnek engem a lapok.
Ugye szakmai minimum nálam, hogy a kezdést kövtő huszadik percben legkésőbb már az átlag háromszorosán legyek. De most pár napja ennek a közelében sem vagyok, inkább a kezdőzseton felén harmadán ilyenkor. Azért így nehéz ám lelkileg.

Na ezen kellene dolgoznom, venni példát Tibzenről, aki képes ötszáz zsetonig lefogyni már 6000-es átlagnál is, ha nem jön neki lap. Kiüli a rossz lapjárást. Nem nagyképűsködik, nem híróblöfföl. Igaz, nyer is rendesen, amit meg is érdemel.
Ez a sikertelenség-sorozatom igen jó alkalom arra, hogy játék helyett, tágra nyitott szemű lurkóként odakuporodjam birs320 bácsi lába elé és áhítattal lessem, hogyan játszik. Napi 3-4 órákat szokok mostanság kuporgással tölteni. És fenemód romlik tőle a játékom. Na ja, ha kotta szerint leblattolom a fűrelízt, az nem lesz ugyanaz, mint amikor a rubinstein papa blattolta.

Ma aztán rám mosolygott a lap, ment a szekér rendesen, mikor hirtelen kiderült, hogy át kell mennem dolgozni az irodába. Nemjátszással viszont nem lehet potokat szerezni. Fájdalom.

A takanéniék disznót vágtak. Biztos minden EU előírás betartásával. Meg HACCP is volt, ha egy kis emberség szorult beléjük. Ez az izé nem a szovjetunió utódja, bár legalább annyira diktatórikus fasság. Mert amíg európaszerte mindenütt üzemelnek a koszlott büfék és étkezdék, addig nálunk a tisztiorvosnak külön gondja van arra, hogy az út mentén felállított hurkasütőnél az alapanyag, a hulladék és a késztermék útvonala nehogy keresztezze egymást. Tehát kaptunk kóstolót. Hurkát, kolbászt, disznósajtot, tepertőt, szalonnát. Ami kell. Két napja ezt eszem. Belenézek a hűtőbe, ilyen főtt, olyan sült, amolyan ezmegaz van benne. Aztán kiveszem a toros tálat, szelek kenyeret és irgalmatlanul belakmározom az egészségkárosító takarmánytömegből.

Remélem elfogy már hamarost, mert sajnos csak addig unom ezt a kosztot, amíg nem szembesülök vele újólag, hogy van még belőle. Mert akkor megint csak erre cuppanok rá. Viszont remekül alszom délutánonként. Igaz eddig is így volt, viszont most ráfoghatom a döglött disznóra, hogy döglött disznóként heverek órákon át.

A tegnapi hivataljárásom rémségesen kezdődött. Olvasom a formanyomtatványt: "Kérelmezem, hogy a végzárással kapcsolatosan a finanszírozást felfüggesztem." Nézek a bú picsára a pult mögött, és nem szólok, mert minek. Kéri, hogy adjam le a cég alapító okiratait bejegyző végzést, megamialófaszt. Mondom neki, hogy ezeket mind egy szálig már leadtam egyszer náluk.
Erre szó szerint megismétli, mit adjak le. Mondom, nem adom le, mert már náluk van. Minek nekik még egy belőle? Erre odafordul a velem jött kollégához és neki is elmondja. Én még perelek vele, de ő tüntetően nem néz rám. Emelem a hangom, hogy éppen beszélek magához kisasszony, tehát szíveskedjék rám nézni, mielőtt még üvölteni kezdenék e megszentelt falak között.
Nem szeret. Kölcsönös.

Ilyen előzmények után megyünk a postára, vagy nyolc cég mindenféle postázási ügyeinek intézésére. Kezünkben tizenöt centis irathalmaz. Egy ember áll előttünk, az üveg túloldalán negyven feletti rút nő, jajrózsaszín pólóban, százhatvan centi, nyolcvan kiló, egérszerű arcberendezés - előre gyűlölöm. Sorra kerülünk.
Köszön, Mosolyog. Segít, javasol, ügyegyszerűsít, kitölt, pecsétel. Percről percre szépül.
Megmenti a napomat.
Ma is megmententődik, ha ébredés után valami oknál fogva folytatódik a délelőtti laphalálmentes szessön.
Save Kiski!
Abcúg Bedbít!

Ajánlott irodalom: Nógrádi - Gyerekrablás a Palánk utcában
Aláfestő zene: Webber - JCS - Overture

*** 77120 ***

A napokban kötöttem egy alkut, ami arról szólt hogy egy 50 dolláros versenyen amelyikünk nyer valamit, annak a 20%-át átadja a másiknak. Összesen így a várható nyereményem 40%-át herdáltam el hozomra, mert két kiváló férfiúval is eldíleltem a boltot. Rizikómegosztás.
Az egyik kiváló férfiú hamar kiesett. A másik kiváló férfiú is. Kb. egyszerre. És akkor ez a másik azt mondja, hogy ha már így alakult, akkor átvinné a deal rá eső kötelezettség-részét egy másik 50 dollárosra, ahol már most ITM. Lássuk be, ez azért egyértelmű óverléj.
Én úgy háromnegyed egy körül kiestem, a beülő levonásával maradó nyereményösszegem 20-20%-át átlöktem a partnereimnek, ezzel sikerült összesen 18 dollárral gazdagítanom őket.

Aztán hajnali fél ötig drukkoltam. Nagyon tudok drukkolni. Na jó, nem mondom, a kolléga játéktudásán sincs már sok csiszolni való, de azért a száz leosztásból 80 darab AQ+; 1010+ lap, amit a kezébe imádkoztam szintén segített neki megnyerni a versenyt. Az általam küldött 9 dollár kissé eltörpült az így adódó 3500 dollárnyi járandóságom mellett. Goodbeat. Asszem. Sőt. Biztos.
Mivel persze erősen röstelltem magam miatta, úgy kértem, hogy ebből 2500 dollárt inkább már az alapítványnak utaljon át, azt mégiscsak leírhatja az adójából, ellentétben azzal, ha nekem adja.

Mostanság nézem amikor játszik. Megint tanulok pókerezni. Egyfelől oktató, másfelől tanonc vagyok. Mivel a kedvenc Fővadászomat rákapattam a pókerre, kénytelen voltam némi alapokat nyújtani neki a sikeres versenyzés témaköréből. Rájöttem, olyan ez, mint a tévés kvízek. Amikor a tévé előtt ül az ember, mindenre tudja a választ, amikor meg a stúdióban, az se jut eszébe, mi a saját neve.
Fővadász uramat addig hajszoltam az agresszív, lapfüggetlen játékra, amíg elkezdett versenyeket nyerni.
- Emelj! - süvöltöttem az emesenen keresztül.
- Ezzel? - aggódott.
- IGEEEEN! - dörögtem rá, s ő emelt a 37o-val, s az ellenfél engedelmesen dobott.

Tanulás alkalmából pedig kis apróságokat okulok. Például hogy kátoffról és hátrébbról nem érdemes kétes lapokkal emelgetni, hanem egyszerűbb ollét tolni, mert úgy nehezebb engem kiemelni már egy risztíllel. Azt hiszem ez már a következő nemzedék játéka. De szeretem.

Hallgatom Johnny Tillotson - Poetry in Motion ( http://www.youtube.com/watch?v=PPM5khluZWE ) című számát. Ezen mindig marha jót röhögök. Szép szerelmes számnak hangzik. De akkor miért adták neki azt a címet, hogy "A Szarás Költőisége"?
Valamit tudhatnak ezek az amerikai puritánok, ami nekünk magyaroknak soha nem lesz felfogható.

*** 76838 ***

I have registered to play in the PokerStars World Blogger Championship of Online Poker !The WBCOOP is an online Poker tournament open to all Bloggers.Registration code: 756021

A tilt nagyon érdekes dolog. Nem csak olyan van belőle, hogy leriverelik az ász párodat és ettől nekiállsz marhaságokat csinálni a következő fél órában. Legalábbis nekem nem csak ilyenem van. Nekem olyanom is van, hogy mivel eldöntöttem, hogy felviszem az ITM százalékomat 20% fölé, nekem jár a pénzbe kerülés. És ha ez elé olyan piszlicsáré akadályok kerülnek, hogy elbukom pár komolyabb potot, akkor engem alapvető emberi jogaimban ért méltánytalanság és a sorsnak kutya kötelessége kiengesztelni.
Mivel azonban erről a sorsot a megfelelő hatóságok elmulasztották értesíteni, kiesem rútul.
A tilt másik összetevője, hogy nekem jár, hogy olyan sikeres legyek, mint Luigi, Mili, Bélabácsi és Breeth. Mert csak. És azért is jár, mert ha nem járna, akkor legalább annyit kellene tudnom a pókerről, mint amennyit ők tudnak, az meg sok-sok munka és tanulás lenne, amit én nem akarok elvégezni, mert nekem munka nélkül jár a dicsőség.
Így aztán azonosan játszom mint ők, csak éppen nem az azonos szituációkban. Szomorú keserv ez.

Persze néha viszonylag hosszabb időszakokra is képes vagyok hozni amit ők hoznak, csak ezek a hosszabb időszakok nálam egy hetesek és az egyes tornákon belül a top 5%-ig tartanak. Amikor aztán vagy túl késő van már hogy ne kelljen bebúnom a puha-pihe ágyikómba, vagy egyszerűen nem veszem tudomásul, hogy eljött a pillanat, amikortól már nem játszhatom a sztekkemet, hanem ismét a lapomat kell jobban tisztelnem.
(Persze visszatekintve az ilyen tornákra mindig meg kell állapítanom, hogy sok olyan helyzet volt, amiből nem hoztam ki a lehetséges legnagyobb nyereséget, tehát mégsem vagyok képes azt hozni, amit ők, de ezt gyorsan elfelejtem, mert minek ezzel keseríteni a félsiker édes mézét.)

De sebaj, az azért szép dolog tőlem, hogy tudom mik a hibáim, még ha nem is akarok rajtuk változtatni. Ilyesmi, ami miatt például a nejem nem szeret velem hivatalba menni. Tegnap például a CIB nevű bankban volt dolgunk. Egy levelezési címet akartunk változtatni. Nézem a papírt: "Adatváltoztatási kérelem". Ez van ráírva. Csendesen magam elé húzom a papírt, áthúzom a második szót és szépen odaírom: "utasítás". Kitöltöm és a szolga elé teszem. Azt mondja, az űrlapon nem lehet változtatni. Felvilágosítom, hogy lehet, hisz tényszerűen előtte van egy változtatás.
Hívja a főnökét. A másik fapicsa odabilleg, nézi. Hogy ezt nem szabad. Kérdem, hogy ettől változott-e az alaphelyzet, hogy én utasítást adtam nekik, hogy mostantól ne A), hanem B) címre postázzanak? És hogy áll-e jogukban nem teljesíteni ezt az utasítást? Lassan belenyugszanak. A nejem közben föld alá süllyed.
Persze igaza van. Minek kekeckedem ilyen baromságon?

Hát azért, mert amikor a biztosító az orrom alá dug egy megmásíthatatlan formanyomtatványt, melyet ők írtak, és a tetején azt látom, hogy én teszek nekik ajánlatot, akkor is kiver az elmeideg. Felhív telefonon, odajön, győzköd hogy kössek nála biztosítást, és akkor van pofája azt állítani, hogy én tettem neki ajánlatot. Hát egyfélét mindenképpen, az kétségtelen.

De ezek az ügynökök általában véve is jó firmák. A fiam kocsijára kaszkót meg kötelezőt kötöttünk. A máv biztosító meghalása után szépen közöltük az ügynökkel, hogy a providenciához kösse át. Oké, megírtuk a papírokat, odaadtuk a pénzt. Aztán vártuk a kötvényt és az ilyesmiket, amiket küldeniük kell. De nem küldték. Viszont jött egy másik bioztosítótól kötvény, meg aztán sok felszólító levél, hogy iziben fizessünk, mert irgumburgum. Ez csak egy mellékszál; egy olyan biztosítási ügynökcég, akit soha semmivel meg nem bíztunk, a maga örömére átjelentett minet valahova. De a providenciáról semmi hír. Elslattyogtunk hát az irodájukba, ahol kiderült, hogy fogalmuk sincs miről beszélünk. Hát a jó ügynök nem egyszerűen ellopta a pénzünket? Mostan persze aggódik a szegény nő.

Miután ez kiderült, két napra rá hívnak, hogy az ingatlanügynökség, amelyen keresztül vásároltam a minapában egy lakást, szeretne valami díjat adni a legjobb ügynökeinek, és hogy találkozzam már velük. Tettem. Elémtettek egy kérdőívet, amiből az derült ki világosan, hogy nem jutalmazni, hanem börtönözni szeretnék a lelkes ügynököt. Gyorsan kértem névjegyet. Belső ellenőrzés. Aha. Jutalom, persze.
Miután eljöttem tőlük, felhívtam a csajt, nem mintha tartoztam volna neki ezzel, de hát nekem a jó ügynökség hazudott, és azt nem szeretem.
Az ügynök, miután elmondtam neki a dolgot, szabályosan összecsuklott. Ez úgy telefonon keresztül átjött. Összetörtem a világát. Azt mondja: Jézusom, engem kirúgnak! Tízmilliót kell kifizessek, honnan vegyem?
Most mit mondtam volna? Hogy nem kellett volna lopni, nem kellett volna a lopott pénzt azonnal elkölteni?
Aztán megpróbált kárenyhíteni, hogy ha kérdezik, mondjam azt hogy ő nem volt ott a szerződéskötésnél. Szegényke. Megnyugtattam, hogy én a cégével soha nem fogok szóbaállni, mert hazudtak nekem, de ha bíróságra kerül az ügy, biztosra veheti hogy nem fogok hazudni.
Hát komolyan, annyira azért nem tarthat jó embernek, hogy lecsukassam magam érte!

Pedig fantasztikusan jó ember vagyok amúgy.
Tényleg.
Kéretik nem röhögni.

*** 76501 ***

Érdekes ez. Oszposz ugyanúgy játszom, mint az utóbbi időben mindig. De ma minden blöffel, pussal belefutok vagy egy reménypókert játszó ostobába, vagy egy valódi, ám rút ármánnyal megjátszott lapba. Mert ugye most se kapok rosszabb lapokat mint általában, éppen csak mindennel lejátszottak. Két QQ-val, egy KK-val buktam rútul, nem beszélve a legszebben megjátszott eseteimről, amikor egyértelmű nuccom volt már törnön, csak sajnos az enyém képzeletbeli, míg az ellenfelemé valóságos.

Remélhetném, hogy a képzelet és a valóság viszonyában a való életben is én tévedek, de már csak a méretes egóm miatt se gondolom ezt komolyan. Szóval hát: ami leginkább vészesnek tűnik számomra, az az emberek úgyszólván töretlen derűje. Iszonytató szám látok vidám seggeket meredni az égnek, miközben a fejek mélyen a homok alatt tanyáznak.
A "ha valamiről meg kell kérdezned, mibe kerül, azt nem engedheted meg magadnak" és a "fogd vissza magad, mert a futamodásod irányába pont a hadosztálylatrina esik" jellegű figyelmeztetések szépen elszállnak a fülek mellett, hiszen a ficánka fenék pontosan tudja, hogy ha egyszer beüt valami ménkű, arról nem ő fog tehetni, hanem valaki egészen más. És az ő agyával a droid ugye fel se éri, hogy mindegy az ki tehet róla, csak ő lesz akinek nem fogja futni kenyérre, ha a Patásorbán, a Gyurcsánybohóc, a Világbank, a horgasorrúak, a nyilasok vagy a marslakók bizonyulnak is végül bűnösnek.

Ilyenkor aztán nemigen van más megoldás, mint mindenkinek szakma-, szerepkör és/vagy élőhely szerint összállni kalákába. Az ilyen véd- és dacszövetségeken belül ugyan mindenkinek kisebb lesz a falat, de a legnagyobb zűrben is mindenképpen jut legalább valamennyi. Menj el jóbarát a környékbeli többi kőműveshez, és kezdjétek kartellben leverni az árakat. Dobjátok össze egy közös telephelyre a gépeket, rúgjátok ki a segédmunkások felét, állítsatok fel közös könyvelést, különben kutya világ vár rátok.

Elavult, randa kollektivista gondolat ez talán, de mint a derék római köztársaság, majd lenin és mussolini elvtársak is, végtére te is csak oda fogsz kilukadni, hogy a vessző az nehezebben törik, ha nyalábba van fogva. S ha eközben eszednél maradsz ( GYK: nem kezdesz hinni az emberi jóságban, szolidaritásban, kollegialitásban), akkor a baj elmúltával sem fogsz kevesebbel kilépni a közösből, mint a többiek.

Most add el a felesleges szirszarokat, amíg nem vagy kényszerülve eladni. Most még van vevő. Csak nézz körül, keresd a vidám valagakat, ők megveszik. Mondd le a tájföldi nyaralást, csökkentsd a pókerezésre betolt havi összegeket és hidd el, a 2000. évi Bock cuvée helyett megteszi a kadarka is.
Az előrelátó spórolásra még a legkivagyibb ember is büszke lehet, mert az értéket teremt. Ha az az érték csak a párnacihában gyunnyaszt, akkor is. Mert ugye hol gunnyasszon? Bankban? Melyik nem megy tönkre biztosan? És milyen pénznemben? Melyiknek lesz a végén még értéke? Hát ezt döntse el mindenki magának.

Én úgy 25 éve minden alkalommal és minden alkalomra aranyat ajándékozok a feleségemnek. Az első karkötőt azzal adtam át, hogy szerelmem zálogául fogadja tőlem ezt az öt kiló zsírt. 1983-at írtunk.


Ajánlott irodalom: Alekszandr Szergejevics Puskin - Anyegin
Aláfestő zene: Varga Miklós - Európa

*** 76294 ***

Nem jó. Sosem élt bennem késztetés, hogy máshol éljek. Még gyermekkoromban sem. Milyen nyelv lenne az, ahol ugyanolyan gyönyörűséges, többszörösen összetett mondatokat tudnék (lehet) írni, mint magyarul? Hol az a nyelv, amely ilyetén fokú árnyaltsággal alkalmas leképezni a tűnékeny és változó valóságot? Amelyben eljátszhatok azzal, hogy ha a kutyával megetetem a macskát, akkor végülis melyikük eszik?

Röghöz kötött vagyok. S vajon azért vagyok-e ebbe a sárba ízesülve, mert félek bevallani, hogy képességek híján nem tudnék megtapadni egy másikban, vagy valóban így jó nekem? S tényleg csak ez lett volna az oka hogy itthon maradtam és itt estem neki a boldogulás bozótja irtásának? Nem annak biztos tudata, hogy ezekkel az átlagos képességekkel sehol se tudnék boldogulni, és csak az egóm tupírozására találtam ki, hogy a hazaszeretet tart itthon?
Ha csak a legelemibb kérdést veszem, hát csajozni rettenetesen nehéz mutogatással. És hogyan töltök ki egy formanyomtatványt, mikor azt se tudom, hol lehet beszerezni; ha bántalom ér, hova, kihez forduljak; melyik hivatal milyen osztálya rendelkezik bizonyos általam nem is ismert dolgaim ügyében? Kinek kell az a diploma, amit itt szereztem? Hogyan viseljem el, hogy idegen vagyok ott? Lehet azt elviselni? És egyáltalán, miért kellene nekem idegennek lennem bárhol, mikor itthon otthon vagyok?
Ott van otthon az ember, ahol nem tagadhatják meg tőle az ottlevést. Ahova be kell engedjék, és ahonnan nem kell elmennie, ha nem akar.

Ma azonban elképzeltem magam, amint békenyugalommal ülök egy verandán valahol Argentínában, Amerikában vagy Rómában, abban a nyugodt tudatban, hogy én vagyok az a fura öreg ott, aki ad egy süteményt vagy egy almát a gyereknek, aki mosolyogva mond neki durvaságokat. Egy afféle haszontalan valaki.
Ahol nem akarom a bölcsességemet megosztani senkivel. Idegenben az a jó, hogy erre ha akarnám se lenne módom - s nem is ér csalódás, hogy nem kiváncsi rá senki. Nem akarok se udvari bolond, se konyhafilozófus, se bölcs lenni. Habár e három talán nem is igazán különbözik, csak a felhasználási területei szerint neveztetik másképpen, valamint a teknő, a lavór és a vájdling.
A kuka öreg. Az jó. Azzal nincs gond, nem kell értelmezni, nincs benne rejtély, nincs téves megközelítés. Ránevetnek - mosolyog, megdobálják - rázza a botját.

Hogy le lehet-e állíítani az agyat? Rosszabb-e a karalábé világlátása mint Rousseau-é? Kell-e több, kell-e többre jutni mint napi 2000 jóízű kilókalória, 20 foknál nem hidegebb környezet? Biztonság. Talán még a biztonság kellhet. Lehetek-e itthon kevesebb mint vagyok? Már ha egyáltalán kevesebbség ülni a verandán egy hintaszékben, mint hemzsegni fontos ügyek érdekében.
Nagyon nehéz fenntartani azt a magabízást, hogy fáklya vagyok, ha soha még nem húzódott hozzám közelebb senki, hogy olvasson a fényemnél.

Tegnap éjjel 12. lettem az 55 dollároson. Hajnali négyre. De addigra elfáradtam. Nem volt már bennem energia újabb másfél-két óra figyelemre, türelemre. Pedig hát az első helyért egy félévnyi tandíjat lehetett beseperni. Ma Sólyom László, köztársasági elnök fogadást adott a karitatív szervezetek tiszteletére a Sándor-palotában. Én ugyanekkor százzal itm előtt kiestem az 5 dolláros tornáról.
Bolond öregembernek azért csak idegenben jobb lenni.
Hamár egyszer az.

*** 76122 ***

Magyar ötdolláros verseny a PS-en. Vettem egy szép dupla ribájt az elején, mert valaki lemákolta a J7o-mat. Eklkor elhatároztam hogy rém feszes leszek, hiszen Anth0nypapa és csenya is versenyben van, tehát nem kell nekem foglalkozni a prájzpúl növelésével. Aztán nyertem egy pici potot. Majd negyedikként Qh10h-val bepofátlankodtam egy olléparádéba és vittem olyan 13.000 zsetont. Innentől kezdve nem voltam rosszabb 4.-nél sosenem. Skill.

Aztán 10hendiden tologattuk egymásnak a zsetont hosszasan, nekem meg ömlött a kispár a kezembe. 88-ból gyakorlatilag egy Lichtenstein méretű ország teljes éves termelését ki tudtam volna váltani, de azér 10-12 leosztásonként egy-egy ászpár is akadt. De a kis párjaim nem tudtak megélni, még mutatóba se jött a flopon semmi soha. Ekkor begurultam. 88 megint. A flop 3910. Ollé, hogy a fészkes, beteges ragya rángassa az osztó fitymáját hasfalig hátra erőből! Nem is csodálkoztam hogy megadják. nem csak úgy az én szemszögemből, hanem kívülről nézve is tök értelmetlen, felesleges allin volt. De az ellenfelem AdQd-vel - hírózott és bukott. FT. Hurrá. Csiplíder vagyok. Első leosztás: nálam AA utg+1-ben. UTG limpel. Emelek 4BB-nyit. Adja. A flop 8 magas. Eemelek sokat. Adja. Király a törn. Komittid vagyok, tolom. Adja. K8 nála. A riveren nem duplul semmi, ász se jön. WP. Maradt 12.000 zsetonom, 1010-et kapok a következő leosztásban, UTG+2 21.000 zsetonnal úgy gondolja tiltollét nyomtam, riréz allint jelent. Valami kósza nagysztekk is bejön, kiejt mindkettőnket.

Közben lelkesen olvasom az OPHU közvetítését a BPO-ról. Kb. olyan élmény ez, mintha valami pléjmét magazinban olvasnám a híreket arról, hogy mennyire örül a riportalany, hogy anyává tették. GYK: mivel fogalmam sincs kiről van szó, cseppet sem izgatna a dolog, ha az anyává tevésről nem lennének kellemes emlékeim.

Szegény Bábu, lemékolták. Nagyon rondán lemákolták. És ahogy olvasom a naplovát, állandóan lemákolják. Felteszem, hogy valahol azért sok pénzeket nyer, amiről nem ír, különben kész anyagi csőd egy ilyen sorozat - már ha nem afféle grófi sarj, vagy argentin pampacsászár a mi szeretett Bábunk.

Most egy klasszikus vaasárnapi ebéd következik, húsleves, rántott hús. Meg tejszínhabot is vettünk, ebből gyanítom hogy édesség is kerül az asztalra.
Fussa nekem drága étkekre, mert jelentkeztek az oroszok a rántásporért. Sok rántásporért.
A jónép viszont, akinek nem fussa, napestig a várost dúlja ajándékért. Így lesz Öcsi bácsinak új, elefántmintás nyakkendője, Trézsi néninek elektromos masszírozója, Józsikának friss DVD-filmjei, Kari papának szép vázája, a Manci leánynak meg rakott szoknya. A mama is kap új háztartási robotgépet, a papa a mindentudó szerszámkészletnek örülhet, pedig még a tavalyi se fogyott el.

Elköltünk országosan olyan 120 milliárdot, ebből 100 milliárd egyenesen landol a szekrényben, soha senki nem fogja használni semmire. Dehát egyfelől karácsony van, másfelől meg egyszer élünk, ugye, ami mindenre mentség. Mi - összcsaládilag - úgy döntöttünk, nem veszünk senkinek semmit. Amit év közben kapott valaki, azt kineveztük karácsonyi ajándéknak. A nagyfiam például kapott egy félév amerikai egyetemi tanulást, a kisebbik kontaktlencséket és autójavítást, én sok könyvet és lekvárfőzési jogot, az asszony meg skóciai és velencei utazást.

Ajánlott irodalom: Jerome K. Jerome - Három férfi egy csónakban
Aláfestő zene: Ravi Shankar - Buddhist Mantra ( http://www.youtube.com/watch?v=Vjg5hU3MfIw )

*** 75723 ***

Hálás köszönetem annak az adminnak vagy olvasónak, aki az előző posztom olvastán azonnal belenyomott jó 300 kattintást, nehogy már természetes úton essenek a dolgok. Jelzem: vagyok én ezügyben egy húron pendülő a Csörcsill bácsival, jobban szeretem a magam által hamisított statisztikát.

Ja, amíg el nem felejtem:

2008. december 5-én, MA este 8 órai kezdettel örömversenyt alapítottam a PokerStars nevű oldalon.

A verseny száma: 124586858 (Versenyek - Zártkörű)
A verseny jelszava: hetvenot
Nevezési díj 5+0,5 dollár

Jelenleg vagyunk négyen, ami szánalmas, mondhatni.

Nagyon szépen tartom magam az apróversenyeken. Úgy 50% az itmbe jutásom. Persze kell is, mert aprópénzből való bankrollépítés esetén igen veszélyes elveszteni a beülőket. A nagy pénzek előtt aztán kiesem, ott nemigen jönnek be a cf-ek, de sebaj. Belefér.

Van egy ügyvédi iroda, melynek tagjai minden évben összeállítanak pár gyerek számára némi karácsonyi ajándékot. Roppant lelkiismeretesek, tájékozódnak az iskola által kijelölt gyerek felől, és úgy vesznek neki ajándékot, mintha a saját gyerekük lenne. Aztán mi ehhez hozzáteszünk vagy 10 kiló jóféle kaját és együtt adjuk át. A 35 kilós gyerek lila fejjel erőlködve vonszolja a nagy zsákot a székéig, anyukája megilletődötten nézi, nem mer felállni a székből, előjönni segíteni. Igaz, ő se sokkal nehezebb a kislányánál.

A protokoll: a tanító néni mond egy beszédet, a gyerekek mondanak 2 verset, énekelnek 2 dalocskát, a szülők és a megajándékozott gyerekek ezt csendben, szépen végigülik. Hiába no, nincsen ingyen ebéd, az ajándékért is meg kell szenvedni. Aztán az ügyvédek átadják az ajándékokat, és szublimálnak a teremből.
Maradok én. Mert beszélgetnem kell az iskolaigazgatóval. Igényli. Nagy ember a nagy emberrel. A tanító néni a két méteres körzetünkben téblábol. Menne már haza, de amíg a diri ott van, nem teheti.
Minden jótett magában hordja a büntetését.

A kocsirádióban kívánságműsor. Nem tudom miért nem tűnik fel az összes zenei szerkesztőnek, hogy egy ilyen december eleji 3 órás kívánságműsorban egyetlen hallgató se kér karácsonyi dalt. Valószínűleg mert nem igénylik az emberek. Ha meg ennyire nem igénylik, akkor biztos szívesen nem hallgatnak ilyesmit előtte és utána se. Az éves dzsingülbell és a stillenakt kereslet görbéje nagyon meredek, és szenteste kulminál.
Jövőre is leírom majd ugyanezt.

Két óra alatt érek haza. A nejem morog a forgalmi népsűrűség miatt. Kérdem miért? Hát mikor van alkalmunk 2 óra hosszat úgy együtt lenni, hogy a világon semmi más dolgunk nincs, mint egymásra figyelni, beszélgetni? A szempont mérlegeltetik és akceptáltatik.
Megálllunk a könyvesünknél. Én ott hitelbe vásárolok, mert nem hordok magammal pénzt soha. Amikor beesem, mert arra visz a végzet, veszek 5-6 kiló vegyes könyvet, ő felírja. Amikor az asszony is velem van, akkor felüti a kis kockás füzetét és mond egy rémisztő számot. A nejem ilyenkor biccent, elmegy egy átéemhez, kifosztja, fizet a könyvesnek. Emelt fővel viseli a megpróbáltatásokat. Megedződött negyed század alatt.

Ajánlott irodalom: Lázár Ervin - Hétfejű tündér
Aláfestő zene: Barry White - My Everything (http://www.youtube.com/watch?v=aS2Fve72AZg )

*** 75495 ***

Rövidesen várható hogy megkattan a letöltésszámlálón a 75.000-es szám. Ennek örömére

2008. december 5-én, pénteken este 8 órai kezdettel örömversenyt alapítottam a PokerStars nevű oldalon.

A verseny száma: 124586858 (Versenyek - Zártkörű)
A verseny jelszava: hetvenot
Nevezési díj 5+0,5 dollár

Namost az eddigi tapasztalatokól okulva jelzem, hogy minden olvasóm nevezésére számítok, függetlenül attól, hogy az adott időpontban ráér-e vagy sem, sőt.
Az versenyeimre való nevezési létszámok eddig azt mutatták, hogy 5 embernél több nem olvassa a naplómat, ami fájdalmas, különösen annak tükrében, hogy átlagosan 200-300 letöltés mutatkozik posztonként. Tehát vagy az van, hogy öt ember főmunkaidőben kattintgat, vagy 195, pókerezni nem szerető ember is olvassa.

Nade a lényegre térek. Hajnali 3-kor a kedves játékostársam megjegyezte, hogy állati szép és jó dolog ez a badugi, de már több mint 3 órája nyűjük a lapokat, és ő szeretne eludni menni. Mondom neki válaszul, hogy magam is így volnék vele. Erre aztán három partin belül rendeztük a nézeteltérést, és a beülőm 16-szorosát nyerve másodikként végeztem. Sajnos nem 2000, hanem csak 2 dolláros verseny volt.

A badugi egy kellemesen unalmas játék. A feladat, hogy A234 kombinációt mákolj össze úgy hogy nincs nálad két egyforma színű lap. Jó a 10JQK is eltérő színekből, de azzal azért érdemes viszonylag óvatosabban nyomulni. Cserélgetős játék. Háromszor lehet cserélni, közben remek licitálásokra adódik lehetőség. Fix és potlimites verzióban lehet kapni a teszkóban.

Az első lépés, hogy a szakember szemrevételezi a lapjait. Eldobja, ha talál benne 4 vagy 3 egyforma színt és ebben egy párt, vagy két párt, drillt, és hasonló moslékot. Az összes durván játszható omaha magas lap megy a kukába. Kivétel ez alól, ha eltérő színű A2, A3, A4 is van a lapok között, ilyenkor tartjuk a tétet, és elsőre cserélünk kettőt.
Közben meredten skubizzuk, hogy ki mennyit cserélt. Ha az ellenfelünk 3 vagy 4 lapot cserélt, akkor lapunktól függetlenül emelünk, ha nem cserélt, akkor ha nem sikerült minimum 10 magas badugit összehoznunk, bánatosan dobunk.

A badugi versenyek résztvevői szűkölő anyámasszony katonái. A maximum agresszió, amire vetemednek, hogy megadják a nagyvakot. Ezt követően az összes többi licitkörnél csekkelnek. Ha tehát azt látod, hogy valaki emel és nincs kész lapod, akkor kevés esélye van annak, hogy a valaki blöffölt volna. Nagy sztekkel meg lehet nézni, hogy az emelő plája cserél-e a következő körben. Ha igen, akkor elkönyvelhető a várható bukta.

Visszaemelésre a legritkább esetben dobnak, hiszen kész lappal miért is tennék? A pot limites verzióban komoly erő van tehát pl. az Ac - 2d - 4-h - Kh lapokkal való végigemelésben. Abban az esetben ugyanis, ha az ellenfélnek nem sikerült négy eltérő színű és számú kártyát összeimádkoznia, az három színű A-2-4 lapot csak az A-2-3 fogja verni.

Természetesen a jó pozíció itt is számít. Ha az ellenfél is és te is csak egyet cserélt, és ő nem emelt, akkor szinte biztos hogy nincs kész keze, nyugodtan lehet pozícióból potot emelni rá. Ha megadja valami félreértésből kifolyólag, akkor a következő cserekörben megtekintjük, mennyit cserél. Ha egyet se, akkor beismerjük a blöfföt, és cserélünk, hátha tényleg lejön nekünk is a badugi. Ha cserélt, akkor viszont nem érdekes milyen lapunk van, mi nem cserélhetünk, hioszen azzal lebuktatnánk a blöffünket és ökölbeszorított segglukkal újra ráemelünk a passzolására. De annyira azért nem kell félni, 90%-ban eldobja.

Szóval ilyen egyszerű.

Miután sikerült 3-kor álomra hajtani ősz üstökömet, jól elaludtam gyorsan. Mert nyolckor kelés volt, ma munka lett tervezve. Bé kellett mennem a nagyvárosba. Úgy gondoltam, a belváros ma nem alkalmas nekem kocsival, megyek villamossal, metróval. Elsősorban is jegyet szereztem be, mert bliccelni az ember 20 éves koráig bliccel, onnantól szégyell lebukni. Kilenckor tehát megkezdtem antropológiai tanulmányaimat. A villamos beállt, az életerős, fiatal egyedek felrohantak és leültek. Utánuk következtek az életgyenge öregek. Ők felvonszolták magukat és megálltak. Aztán jöttem én, aki nem sietett. Mivel negyed tíz volt már, úgy éreztem, a nyugdíjasok teljes joggal villamosoznak. Egy fél megálló után tehát átváltottam megfigyelőből népnevelőbe. Megkocogtattam egy olyan 17 év körüli gyerek vállát. Az felnézett kérdőleg. A szememmel odavágtam egy néni irányába. A gyerek nem értette, elfordult és visszamerült a zenehallgatásba.
Megint jöttem, kocogtattam. Felnézett. Mutattam, vegye ki a füliből a muzsikát. Nem tette. Személyes terében inzultáltam, kikaptam én. Aztán odahajoltam a hallássérült fiatalkorúhoz és beleüvöltöttem a fülébe, hogy "Kérlek szépen, add át a helyedet az idős hölgynek!" Ettől annyira meglepődött, hogy átadta. Körülnéztem, hogy mit tehetnék még a világ jobbításáért, de nem volt tennivalóm. Villamoskocsiszerte fiatalok pattantak fel önként és dalolva, s kínáltak hellyel öregeket.

Mivel a világot emígyen már megjobbítottam, a megbeszélésen már könnyedén ellenálltam annak az ötletnek, hogy pusztán emberbaráti indíttatásból, s holmi reménybeli igéretek fejében beengedjek magam mellé döntéshozónak negyven darab polgármestert. Az igéretek olyan pénzek ügyében hangzottak el, melyek felett ezek a polgármesterek nem rendelkeznek, de ismernek egy olyan embert, aki hallott valakiről, aki azt igérte, hogy esetleg létezni fognak valami összegek, melyek átvételét nekem kell majd aláírni és ők költik el becsületesen.
Rémesen magas beosztások lettek keresztnéven, helyenként szemérmesen becenéven emlegetve. Egyszerűen el voltam bűvölve, ragadtatva, csak ámultam-bámultam. Irigykedtem, hogy ekkora potentátokkal kenyeres pajtások a beszélgetőpartnereim. Szinte éreztem a felbecsülhetetlen értékű lehetőséget, hogy akár még én is személyesen megismerkedhetem egy miniszterrel, de legalább egy államtitkárral. Ezért aztán azt igénylettem, hogy írják szépen össze, végülis mi a francot akarnak és fussunk neki újra.

Most ebédelni fogok. Aztán pár percre lehajtom buksi fejem a kispárnámra s mély meditációba merülök, feldolgozandó a csalódást, hogy nekem már soha nem lesz miniszterpajtásom.
Este viszont badugizom majd.
Ott keveset számít az ismeretség.

*** 74783 ***

Az éjjel kezembe akadt a fiam egyik verse. A Halotti beszéd a XXI. század elejéről című. Hát nem jól aludtam ma.

Látjátok feleim, meghalt, útra kélt,
De a szomorú mégis az ahogyan élt.
Ismertük őt, hisz mindenki ismerte,
Volt aki gyűlölte volt aki kedvelte.
És volt aki szomorún, megvetve
Tekint most le rá innen fentről,
Nem volt ő, csak egy a tízezerből…

Okulhattunk volna azon a példán,
De csak fogjuk a fejünk és méltán
Érhetne minket bármily büntetés,
Mert bármit is tettünk az mind kevés
Volt, hogy ne váljon sejtté az ember
S most nézhetjük könnyező szemmel,
Lassan semmivé fajuló világunk:
És szépen egyenként téglákká válunk
Egy élő emberekből rakott falban,
Senki sem segíthet minket a bajban.

Nézzétek ezt az apró, jelöletlen sírt,
Melyre senki, egy apró betűt sem írt,
Mert minek is órákat vesződni vele?
Egy senki hullája fekszik csak benne.
És nincs benne misztikum, köd, rejtély,
Kiölte belőle az a fekete fekély,
Amit csak úgy hívtunk, huszadik század:
Száz hosszú évnyi bűnös gyalázat…

Akárki is lehetett ez, mert csak anyag volt
Most is az marad: egy magányos holt.
Egész életében pár sztár után loholt,
Mert önállóan csak lassan bandukolt
Volna céltalan a világba.
Létének sosem volt iránya,
Csak ment tovább mint egy birka,
S ha elfáradt mert már nem bírta
Tovább, meglátta a kis juhászkutyát
S arra használta maradék akaratát,
Hogy lépjen még egyet amerre a tömeg megy:
Nem volt ő csak sokmillióból egyetlenegy.

Nem kell keresned se, hogy megtaláld,
Mindenkor büszkén mutogatja magát,
˝Nézd én vagyok az a halott,
Meg az a másik, még élő ott!˝
Nem halt meg, a birkákban él tovább,
Csak teste mocskolja itt a föld porát,
És elmúlását hiába kísérte a bánat,
Csepp veszteség nem volt a világnak.

Édes barátaim e hullához nincs történet,
Csak járt az úton mit mások törének,
De nem emelt csákányt, nem tehette,
Világunk a kezéből azt gondosan kivette.
Ezért nem törhetett se jóra se rosszra,
Nem csaphatott fegyverével a gonoszra.
Bár igaz, maga sem válhatott azzá,
Így védték, hogy ne válhasson gazzá.
S most itt fekszik csendben, rendben,
Nagy örömét lelné ebben,
Hogy pont úgy fekszik itt mint akárki más
S most végre róla is szól egy írás.
És ha tudná se hozná vissza senki:
Mindenki igyekszik gyorsan elfeledni.

Mintha nem is létezett volna… <