Gyors megjegyzés

SCOOP

3037./11.366

Búcsú a harmadik körben, az ellenfél jó volt és ömlöttek a lapjai, nekem persze meg mindig akadt valamim, amivel fizethettem. Az első két meccs viszonylag sima volt. Összességében elégedett vagyok, bár 1-2 meccset még játszottam - játszhattam volna. Majd legközelebb.

A szerkesztő megjegyzése

Nem szeretem a szatelliteket, a turbókat meg főleg nem. Ennek ellenére a mai SCOOP HU L eventre sikerült második próbálkozásra bekerülnöm. Stílusosan HU szatellit volt, némi mákkal, de jól játszva, komolyabb hiba nélkül. Szinte ingyen játszom ma este, ennél jobb már nem is lehetne!

1./16

Huszonötödik bejegyzés (II.)

" Régen nem vettem tollat a kezembe, mégpedig azért, mert nem volt miről írnom. Tulajdonképpen ez a naplóírás valamiféle úri divat a magasabb körökben. Persze ezt is a nők kezdték, aztán tovaterjedt és mostanság mindenki naplót ír. Ha kell, ha nem. Nos, nekem most nem kellett. Nem éreztem szükségét és amúgy sem fogja olvasni soha senki. Jobb lenne elégetni talán az egészet, ki tudja. Most kicsit unatkozom, ezért írok valamit a kártyáról, ha már jobb nem jut eszembe. Az elmúlt egy hónapot a küszködés szóval tudnám jellemezni. Le, fel, le, fel - kb. ez megy, persze kicsivel többet le, mint fel. Ebben az új teremben nemigen lelem a helyem és a szerencse is elkerül. Ha az embernek nincs szerencséje nem engedheti meg magának, hogy hibázzon. Én pedig hibázok - jó, persze kezdő vagyok, de ez nem mentség semmire. Igen, teljes mértékben ráálltam a párbajokra: új módszerem, hogy tízes csomagban játszom le őket. A képlet egyszerű: tíz meccsből minimum hatot kell nyerni és az már jó. Első látásra könnyűnek tűnik, de nem az. Vért kell izzadnom minden meccsen, ha a kártya ellenem fordul. Ezt többféleképpen teheti. A legegyszerűbb módja az, amikor gyakrabban nyer a sokkal esélytelenebb lap. A második az, amikor a flop egyáltalán nem illeszkedik az indulólapokhoz, ha pedig igen, akkor roppant kellemetlen a konstelláció. Azt hiszem kisebb pechszériában voltam, ami remélem tegnap tört meg, amikor is két ízben szerencsés fordulattal tudtam nyerni. Ugyanakkor ez az egy hónap sokmindenre rávilágított, amit időbe telik feldolgozni. Az egyik legfontosabb, ami szöget ütött a fejembe, az a megadás kérdése. Van-e értelme csak megadni az ellenfél hívását? Rendben, elismerem: általánosságban ez így hülyén hangzik, nyilván van értelme. De talán nem annyiszor, ahányszor én teszem, bár nem tudom mások hogyan csinálják. Előre kellene gondolkodni több utcán át, sőt, több partin át. És ami a legfontosabb: függetlenné kell tenni a sikerességünket a lapoktól és a szerencsétől. Amennyire csak lehet. Mert a szerencse vagy jön, vagy nem, a lap vagy jön, vagy nem. Erre meg komoly ember nem alapozhat. Van egy-két ötletem, összegyúrom őket és kipróbálom majd élesben. Ez a hónap továbbra is a tanulásról, a kísérletezésről fog szólni, miközben megpróbálok legalább nullában (esetleg minimális vesztésben) maradni.

*

Ami viszont végérvényesen kikristályosodni látszik, azok a különféle termek. A "hol játszam" kérdés több hónapja gyötör, de talán sikerült megoldani a kérdést, már csak egy termet fogok kipróbálni valamikor.

M."

A szerkesztő megjegyzése

Mivel a csokipókeren érdeklődés hiányában elmaradt a párbaj-liga, úgy döntöttem, hogy a befizetett mini-bankrollal kipróbálom a termet. Hab a tortán a márciusi OPHU-s rakerace, ami nekem nagyjából 20% rakebacket jelent (ha minden így marad még egy napig), mellette pedig pörög a pici FD bónusz is. Mindazonáltal azt hiszem már nem sokáig maradok itt. Kb. 170 HU-t játszottam döntő többségében mikrotéten, de azért felnéztem egyszer még a 30-as szintre is. A győzelem/vereség arány valahol 53-54% környékén lesz, ha igaz - szerencsére a komolyabb tétes meccseket 4-1-re hoztam. Összefoglalva azt kell megállapítanom, hogy a játékom átlagban erősen közepesnek volt mondható. Ennek részben az az oka, hogy sokkal többet játszottam naponta, mint szoktam és bevállaltam pár "szuper turbó" meccset is, nem tudom pontosan miért. (Amikor fáradtan játszom, hajlamos vagyok a szerencsejátékra.) Az egész sorozatot nagyon lazán kezeltem. Túlságosan agresszíven játszottam és főleg a megadásaim voltak részben eleve rosszak. Ráadásul a sorozat második részében sorra estek le ellenem a 2-6 outok és HU-ban egyáltalában nem megszokott lapütközések sorozatában maradtam alul. Ha pedig ehhez hozzáadjuk azt, hogy a matekot állandó jelleggel, teljesen figyelmen kívül hagyó játékosoknak a megszokottnál/átlagosnál gyakrabban esik a lyuksoruk és az egylapos színük, akkor eléggé szomorú kép alakul ki. A hálózatban használt hétperces vakemelkedés a normál sebességű meccseken kicsit gyors (bár lehetne rosszabb is). Mindenesetre sokat tanultam és a mérleg még így is pozitív. Tudatosság, türelem és frissesség - ezek a kulcsszavak.

Huszonnegyedik bejegyzés (II.)

" Tegnap éjjel váratlanul meglátogatott Air grófja és Sylvia bárónő. Szerencsére eléggé régen hallottam felőlük... Talán emiatt lehetett, hogy az átlagos viselkedésemnél kicsit barátságosabban fogadtam őket. A bárónő felöltőjét például magam segítettem le, amin még ő is megdöbbent. Még a végén kedves leszek!

Amióta levonult a szörnyű árvíz, nemigen hívtak el különféle rendezvényekre, de Sylvia végül rávette Lord Air-t, hogy kocsikázzanak át ide ezen a langymeleg estén. Azt hiszem, hogy ez a vörös hajú nő nem teljesen közömbös a gróf iránt, de úgy tűnt: őt ez nem nagyon érdekli. Meg tudom érteni, bár... Sylvia egyátalán nem csúnya, csakhát az akaratos természete. Ha egyszer valamit a fejébe vesz, attól nem lehet eltántorítani. Így volt ez akkor is, amikor mesterséges mocsarat akart telepíteni a kastélya köré, illetve azon az estén is, amikor elhatározta: ő bizony elcsábítja a jóképű, de hűséges Phillipe de Croansain-t. Persze tegnap is meg kellett hallgatnom ezeket az ostoba híreket. Lord Air eléggé szomorúnak tűnt - állítólag több kedvezőtlen fogadást kötött az elmúlt hónapokban és még a pókerben sem túl sikeres. Nem emlékszem, hogy korábban írtam-e: ő elsősorban versenyjátékos és amikor a grófnő Kelemen kíséretében végigjárta szerény kiskastélyomat, addig Air rám zúdította panaszáradatát. Hogy ő mostanában semmivel sem tud nyerni, mindig kiesik a fizetős helyek előtt, mindenki idiótán játszik... Persze végighallgattam, de ezekkel nem tudok mit kezdeni. Elmeséltem neki, hogy én mostanában hanyagolom a versenyeket, bár talán már eljön az idő, amikor megint elindulok néhányon, persze csakis szigorú válogatással. Lord Air állandóan a nagy nyeremény ábrándját kergeti, de kétlem, hogy ennyi év mérsékelt siker után egyáltalán tudna-e örülni, ha teszem azt megnyerne egy komolyabb tornát. Még nem láttam ugyan játszani, ennek ellenére arra gyanakszom, hogy sok hiba lehet a versenyjátékában, amirő nem hajlandó tudomást venni. Éjfél felé járhatott az idő, amikor elkezdett arra panaszkodni, hogy sok játékost nem tud kiblöffölni egy partiból. Merthogy mindennel megadnak mindent. Akkor miért blöffölsz ellenük? - kérdeztem. "Csak" - hangzott az elmés válasz.

Tény az, hogy a szerencse ellen csak úgy lehet védekezni, hogy az ember idejében megpróbálja eldobatni a másik lapját. Lehetőség szerint kerülni kell a terítést, illetve a balszerencsés river kártyát. Ezt azonban eléggé nehéz hosszú távon kivitelezni, pláne egy több órás versenyen. Lassú játék kizárva, kis hívások kizárva, sok-sok apró-közepes kassza: ez lehet a megoldás. Ha pedig valaki abban hisz, hogy mindig a gyengébb lap nyer, akkor dobálja el az ász párokat és feküdjön rá az 5-2 és társai megjátszására. Ki kellene dolgozni egy feszes anti-stratégiát, aminek az a lényege, hogy az ember csakis a legrosszabb indulólapokkal játszik, ezekkel viszont agresszíven emel. Ha tényleg "csalnak a termek és az osztók", akkor egy ilyen stratégia teljes mértékben nyerő lehet. Jókora marhaságnak tűnik, éppen ezért egyszer ki kell próbálni. Nemde?

m."

Huszonharmadik bejegyzés (II.)

" Párbaj-krónika

Tegnap játszottam egy olyan meccset... nagyon sokat nevettem rajta. Ugye közismert, hogy amikor csak két játékos játszik, akkor általában egyiküket sem találja el a flop és gyakran egy király magas lap is nyerő lehet. Persze akadnak kivételek. De lássuk: ellenfelem feszes-agresszív játékos, aki azonban időnként hajmeresztő megadásokra is képes ász magassal a szín-és soresélyt is kínáló lapoknál, de ez most másodlagos. A meccs úgy kezdődött, hogy sort floppoltam, de hamar dobott. Utána az A4A flopnál nem hittem el neki az ászt, de volt nála egy, majd az A28103 lapoknál is mutatott egy másik ászt. Itt már kezdtem mosolyogni, noha zsetonmennyiségem erősen csökkent. Szerencsére feszes játékának köszönhetően a bagdadi tolvajt megszégyenítő lopkodással nem álltam rosszul. Utána 67s-el fullt floppoltam, amit két párral (!) viszonylag jól kifizetett. Rögtön utána a gombról emelek J10-el, flop: J10J... Itt felnevettem és természetesen hívtam, de sajnos dobott. (Talán ki kellett volna várnom, de addigi játékomat nézve ez gyanús lett volna.) Két partival később osztott lapjaim: KK. Sajnos erősen licitálnom kellett a szín-és sorhúzós flopon, így hamar megvált a lapjától. Következő partiban K5-el emelek, amit megad. Flop 8-9-K. Hívok egy nagyot, megadja. Turn: 9. Itt mindketten passzoltunk. River: 9. Remek lap a számomra. Hívtam, amit csak megadott (?) és megmutatta lapjait: K9. Ezt nevezhetjük pókerfullnak vagy fullpókernek? :) Roppant vicces parti.
A lapömlésben itt némi szünet következett, a vakok 30/60-ra nőttek, zsetonkészlete lecsökkent kb. 500-ra. Ezen a ponton már mindennel emeltem, ő meg mintha csak várt volna valamire. Éppen K10s-el keménykedtem, amire ő all-in ment. Simán megadtam, mire mutat: AA. Szóval erre várt, nem rossz stratégia. Hiába nyert, mert utána megint mindent eldobott, én meg emeltem flop előtt, ahogy tudtam. Q10o sima emelőlap, amire kb. 600-al megint all-in megy, immár 50-100-as vakoknál. Ám legyen. Nem tudtam megverni a KK-t. Aztán egy elrontott partinak köszönhetően én süllyedtem le 700 zsetonra és J10-el betoltam az egészet, amit aztán K3-al fogadott. A riverre fullom lett. Ez már kabaré! De aztán... A10-el all-in rakom, amit nagy nehezen megad... JJ-vel! :) Lapja simán kitart. A tragikomédia vége szerencsére az lett, hogy A8-al valahogy legyűrtem a K9-ét és így duplán vidáman hagytam abba tegnapra a játékot. Ilyenkor nem érdemes tovább húzni. Egy gondolat azért szöget ütött a fejembe: miként fordulhatott elő az, hogy egyetlen partiban sem volt egyikünknek sem royal flush-e? :)

O.M."

Huszonkettedik bejegyzés (II.)

"Olyan furcsa számomra, hogy a legtöbben egyszerre öt-kilenc ellenfelet szeretnének legyőzni az asztaloknál. Nekem egyszerre egy is nehezen megy, illetve komoly fejtörést okoz. Azt sem értem, hogy miért léteznek egyáltalán turbó játékok - szerintem ez csak a szerencsének kedvez. Igaz, legalább gyorsabban pörög Fortuna kereke.

m."

Huszonegyedik bejegyzés (II.)

"Ma megint érzelem-kísértettel ébredtem és nem volt kedvem bámulni áttetsző alakját. Ezért inkább statisztikákat böngésztem. Az elmúlt három hétben a versenyjátékom tömény életveszély - saját magamra nézve. Ezek a shootout turbó versenyek abszolút nem mennek. Miért?

1. Türelmetlen vagyok. Úgy játszom, mintha csak ketten lennénk, nem négyen.

2. Túlságosan agresszív vagyok. Hiába ejtettem ki már egy embert, nem tudom megvárni, hogy kiessen még valaki, igyekszem rövidre zárni a kérdést és komoly előnnyel kezdeni a párbajt. Ez jó megközelítés elméletben, de eddig mindig én estem ki harmadiknak...

3. A párbajt a szerencse dönti el. Mire ketten maradunk, úgy megnő a vak, hogy pár parti után all-in parádé kezdődik. Ez pedig nem több szerencsejátéknál - vajon ma a K7 leveri a Q8-at vagy sem - kb. erről szól a dolog. Én ezt nagyon nem szeretem.

Összegzés: azon túl, hogy balek vagyok, a 4-max formátum versenyeken fekszik nekem. Nem unatkozom, sőt... viszont a turbó struktúrától jó időre elment a kedvem.

Megoldás: olyan 4-max versenyeket keresni, ahol normálisan emelkednek a vakok és nem baj, ha nem shootout rendszerű.

Párbaj: tapogatózás az öt dolláron. Egyre kényelmesebben érzem magam ezen a szinten és most semmi más nem számít. Meg kell szoknom a légkört. Sikerülni fog.

M."

Huszadik bejegyzés (II.)

" Átgondoltam ezt a verseny- témát. A jelenlegi lehetőségek mellett maximum 2 dolláros versenyek jönnek szóba. Mivel további feltétel a shootout rendszer, illetve a rövidpályás játék, ezért kilencvenöt százalékban a

2.20$ NL Hold'em Turbo Quintuple Shootout (4-max, 1024 cap.) verseny jön szóba.

Két asztalt kell megnyerni a fizetős helyek eléréséhez (ez kb. 15 dollár), majd a következő asztal megnyerése majdnem 50 dollárt jelent és aztán már jön is az utolsó asztal. Tehát ebből eddig 10-et játszottam és 10%-ban, azaz egyszer értem el a fizetős helyek legalját, tehát ez a folyamat kissé mínuszos még.

Azt hiszem korábban írtam már, hogy nem szeretnék órákat üldögélni eredmény nélkül. Általában másfél óra alatt lehet végezni a két asztallal és ebben még kb. húsz perc szünet is benne foglaltatik. Tetszik a struktúra, így most egy ideig csak ezeken a versenyeken indulok majd. Igyekszem főleg versenynapokat tartani, azaz inkább egy napon indulni 2-3 ilyenen, bár ez nem szentírás. Ha egy hónapban tíz-tizenöt versenyen nem kerülök fizetős helyre, akkor jegelem a témát a hónap további részére.

Kár, hogy nincs nagy választék sehol sem az ilyen versenyek terén, de azért nem reménytelen a helyzet.

A hónap mérlege eddig: 0/2.

Ráadásul egyszer sem jutottam túl már az első asztalon sem, igaz, arról már nem én tehetek, ha a párbajnál a hetes párom ellen nyer az ötös pár, mert lejön hozzá a négy szín. Már egészen megszoktam és viccesnek találom az ilyesmit. Valahogy előre lehet sejteni, de igyekszem optimista maradni. A mezőny simán verhető egyébként, még nekem is. Remélem, hogy ez a gyakorlatban is bebizonyosodik.

M.
"

Tizenkilencedik bejegyzés (II.)

"Őszintén szólva nem tudom mihez kezdjek a versenyekkel: sajnálom rájuk az időt. Valamiféle tervet kellene kidolgozni, maximalizálva az egy hónapra eső nevezési díjak mennyiségét. A párbajozás elfogadhatóan megy ezen a téten, főleg azért, mert amikor veszítek, tudom mit rontottam el. Ez azért reménykeltő. Néha-néha már az is előfordul, hogy súlyos hiba után is nyerni tudok szorult helyzetből - igaz ehhez kell a passzív ellenfél is. Talán ezért, talán másért, de egyre idegenebbül mozgok a versenyeken - no mondjuk eddig sem brillíroztam.

M."

Tizennyolcadik bejegyzés (II.)

"Nem sok kedvem volt folytatni ezt a naplót az utóbbi időben. Időnként megelégelem az írást, aztán újra erőt vesz rajtam, hogy papírra vessek néhány sort. Amúgy is kaotikus hónap áll mögöttem, minden tekintetben. A magány időnként örli az idegeimet és sok energiát emésztett fel a küzdelem a lelki egyensúlyért. Talán megmaradok... talán. Erről most nem fogok többet írni.

+

Kelemen szemében aggodalmat véltem felfedezni. Ez jól esett, bár ezt az érzést csak utólag fedeztem fel, miután ismét elkezdtem másokkal is foglalkozni.

+

A játék: nem ment ebben a hónapban, kivéve az utolsó fél hetet, amikor a párbajok tekintetében sikerült egy 14-5-ös sorozatot futnom - de összességében így is csak enyhe mínusz lett a vége. A versenyekből részben kiábrándultam. Rádöbbentem arra, hogy ugyan kedvelem a versenyjátékot, de teljes asztaloknál egész egyszerűen nincs türelmem a játékhoz. Csak ideig-óráig. Aztán előbb-utóbb elveszítem a fonalat, emelek, blöffölök, visszaemelek és kiesek. Újabban ez úgy a harmadik-hetedik parti környékén szokott bekövetkezni, tehát elhatároztam, hogy nem indulok több ilyen versenyen. Továbbá ahhoz sincs kedvem, hogy rendszeresen átverekedjem magam több ezer fős tömegen. Így aztán nekiálltam olyan versenyeket keresni, ahol maximum ezren indulnak és egy asztalnál maximum hatan, de inkább csak négyen ülhetnek. Szerencsére találtam ilyeneket és nagyon tetszik a struktúra, a légkör. Az eredmények eddig elmaradtak ugyan, de ez többé-kevésbé nem számít, mert a szerencse széliránya előbb-utóbb megváltozik.

O.M."

Tizenhetedik bejegyzés (II.)

(...)

A naplónak ez a lapja teljes mértékben megfeketedett, tulajdonképpen már a bejegyzés számát is alig lehet kivenni. Feltehetjük azonban, hogy semmi olyan különleges nem szerepelt ezen a lapon, ami esetleg gyökeresen változtatta volna meg az eseményeket. A történeti hűség kedvéért mégis meg kellett jegyeznünk, hogy volt itt valamilyen írás.

A Szerk.

Tizenhatodik bejegyzés (II.)

"Három napon keresztül egyfolytában kísértett a balszerencse, aztán az utolsó napon már óriási hibákat is elkövettem persze (addig talán csak kisebbeket). Aztán a negyedik napon...

42./1024

Egy kiejtős verseny, ahol azért nem jutottam csak tovább, mert egy kulcsfontosságú partiban rossz döntéseket hoztam. Addig viszont olyan szerencsém (is) volt, hogy már-már irreális. A jobb lapok rendre kitartottak, a rosszabbak meg rendre lejavulták az ellenfeleket. Csak két példa: 77-JJ ellen, river: 7. Q9 -el Q5 ellen, flopon ott az ötös, de a turn: 9...
Meg kell mondjam sokkal jobban szeretem azt, amikor egy adott napon az ember kicsit szerencsés, vagy kicsit balszerencsés, mert sem egyikből, sem másikból nem szeretem a túladagolást. Jó nyilván szerencséből bármikor jöhet, de az is képes hamis illúziókba ringatni az embert, miként a sorozatos pech sem tesz jót az egésznek. Jó lenne néhány szürke nap végre, nem csak fekete, meg fehér.

Nagyon megtetszettek ezek a kiejtős versenyek. Ha az ember nincs formában, vagy éppen csak olyan a kártya, akkor húsz perc után kiesik az első asztalról és nem töltött el több órát, hogy aztán kettővel a fizetős helyek előtt kiessen. Ezen a konkrét versenytípuson viszont ha megnyeri az első asztalt, akkor már csak egy újabb választja el a fizetős helyektől és ez is egészen hamar megvan, kb. másfél óra, legrosszabb esetben. Innentől kezdve indul a jutalomjáték, a még több nyereményért. A harmadik asztal megnyerése már jelentős díjazást garantál (a nevezési díj huszonötszöröse), a negyedik asztal után pedig az ember bejut a legjobb négy közé. (Igen, egy asztalnál csak négyen ülhetnek maximum és ez nekem nagyon tetszik, nem szeretem túlzottan a tömeget). Ott pedig már minden lehet... Nem mondom, hogy könnyű játékforma, mert több stratégiai elvet egyszerre kell érvényesíteni és minden szituációban egy másik elv lesz az elsődleges. Mivel a vakok gyorsan nőnek (öt percenként), ezért a második-harmadik vakszinttől kezdve már lopkodni kell, sőt kötelező. Ugyanakkor mindenképpen el kell jutni a párbajhelyzetig, mert csak úgy lehet esély a végső győzelemre. A jó lapokra négy fős asztalnál nem lehet várni, ugyanakkor az sng jelleg miatt néha akár AA-t is megérheti dobni... akár. Ugyanakkor, ha az ember jelentős zsetonelőnnyel kezdi a párbajt, az nagy előny, mivel addigra a vakok általában már eléggé magasak. Szóval unatkozás kizárva. Szó se róla bele kell tanulnom ebbe, de bizonyos játékelemekben már akad némi tapasztalatom. Sajnos a több fős, egy asztalos SNG-kben roppant gyenge vagyok, tekintve, hogy alig játszottam ilyet, ezért ezt a részt jelentősen csiszolni kell.

Sajnálom, hogy ennyire kevés kiejtős versenyt lehet találni on-line - a legtöbb teremben nincs is, ahol meg van, ott többnyire lehetetlen időpontokban. "

M.

Tizenötödik bejegyzés (II.)

"24./35

Érdekes szituáció egy kis létszámú versenyen, ahol az induló zsetonszám megduplázása és utána óvatos, szinten tartó játék gyakorlatilag majdnem mindig a fizetős helyek egyikét jelenti. Tehát második vakszint, kb. 2100 zseton. Egy kollega 1300-al flop előtt all-in megy - előtte már eléggé gyakran ezt művelte (elveszített egy nagy partit és kicsit ideges lehetett), tehát gyakorlatilag majdnem bármi lehetett nála mondjuk J10-től felfelé. Nálam egyszínű AJ, ami nekem egyértelmű megadó lap a jelen helyzetben, Csakhogy az előttem ülő kollega kb. 2800-ra emel és szintén all-in megy. Nála már biztosan nem különböző színű kettes-nyolcas lapul... Hosszas gondolkodás után dobtam, majd aztán hosszú ideig jó indulólapokat kaptam, amelyekhez itt-ott flop is jött, de sokat semmivel sem tudtam nyerni, majd a vakok nőttek és A10-ellen kiestem 99-el.
De vajon jól dobtam-e?
Utólag azt mondom: nem.
Ha megnyerem a hármas all-int, szinte biztos a fizetős helyek egyike (és nem is az utolsó), ha kiesek, akkor meg édesmindegy hol végeztem. Az eredeti emelőnél K9 lapult, a visszaemelő 10-10-et mutatott. A flopon pedig se tízes, se király, se két kilences, csak egy bubi... De ha történetesen a 10-10 nyerte volna, akkor is meg kellett volna adnom, mert a megadó laptartománya ellen lapom nem teljesít rosszul, bőven megérte volna a kockázat.

Ezt (is) elszúrtam!

O.M."

Tizennegyedik bejegyzés (II.)

" A legutóbbi párbaj-felvonásomban a szerencse nagyobb szerepet játszott, mint szerettem volna. Párokkal tíz all-inből egyet sem nyertem meg két fölélap ellen, sőt, túlságosan gyakran keveredtem partiba magasabb kézbe osztott párok ellen - ami párbajban elvileg igen ritka. Egy ízben még AQ-AQ összecsapást sem sikerült döntetlenre hozni, mert ellenfelemnek lejött a szín. Általában az all-inekben alul maradtam. Kétségtelenül gyorsabban akartam játszani, mint szoktam, lazábban adtam meg, mint szoktam, félelem nélkül, csakis az esélyekre alapozva. Igaz, egynémely megadás eléggé értelmetlen volt, például kettes párral a második partiban... a legjobb esetben is pénzfeldobásra alapozni egy párbajt, nem jellemző rám. Hogyan lett mégis csak 6-8 a nap vége? Fogalmam sincs. Annyit tudok csak, hogy a felvonás végefelé összeakadtam egy olyan játékossal, aki szinte mindent megadott mindennel, így gyakorlatilag bármit kifizetett, még a harmadik párokat is. Fáradtabb és türelmetlenebb voltam, mint máskor és még a véletlen ellen is küzdenem kellett. Ehhez képest jó eredménynek tartom az enyhe mínuszt, bár lehet: ítéletem becsapós. Ha csak egy vagy két 50-50-et nyerek, máris pozitív a mérleg. Azt hiszem még inkább törekedni kell arra, hogy a kártya döntsön egy-egy nagyobb kassza (és a meccs) végkimeneteléről, bár nyilván a végletekig nem lehet feszíteni az esetleges 10-15 nagy vaktétnyi all-inek megadó laptartományát. Nyilván hosszú távon a jobb lap fog nyerni, de még egy kis türelemmel és lassabb, kis tétes játékkal talán még jobban el lehet venni a szerencse kenyerét. Bizakodó vagyok, érzem, hogy hamarosan... de inkább nem írok semmit!

M."

Tizenharmadik bejegyzés (II.)

"Mostanában nincs türelmem játszani. Beültem egy versenyre és azon kaptam magam, hogy játszottam, a szó legszorosabb értelmében. Csak úgy játszottam. Mások örömét szerencsére nem sikerült elrontani és eléggé hamar kiestem (44./62), de olyan értelmetlennek láttam, hogy órákat üldögéljek és várjak bizonyos lapokra... Ezért aztán most pár nap szünet következik.
Egyébként semmihez sincs türelmem. Csak pörgetném minél gyorsabban az órákat, a napokat, a heteket, bár nem tudom mi célból. Mire várok? Mire várhatok? Mit szeretnék siettetni? Talán egyszer majd kiderül.

m."

Tizenkettedik bejegyzés (II.)

"Álmomban egy ezüstből épült várost láttam egy olyan kontinensen, ahol örökké esik a hó. Az emberek arrafelé megszokták, hogy négy évszak helyett egy évszak létezik csupán, illetve a tél különféle arcai váltogatják egymást. Jégvihar, kemény fagy, hóesés, enyhe napsütéses idő. Szinte állandóan fúj a szél, ezért a változás gyors és örök. Álmomban nem tudtam meg a város nevét, ezért az Ezüst Jég városának neveztem el. Él ott egy vörös hajú lány, aki régen szép lehetett, de ma már nem az. Nem mintha öreg lenne, csak a szépsége is megfagyott az örök télben. Nem ismerem őt, nem tudom, hogy a különös álom milyen mozaik darabkákból állhatott össze. Bár ne lenne ébredés, bár álomban élhetnék. Igaz, akkor álmomban álmodnék.

m."

Gondolatok a második párbajról

Ezen a meccsen igyekeztem dobás/emelést játszani pozícióból és a flop után pedig lehetőleg rövidre zárni a partikat. Ellenfelem feszes-agresszív stílusban játszott és szerintem eléggé értette a dörgést. Az elején elkövettem néhány kisebb-nagyobb baklövést. A kulcspartiban szinte tudható volt, hogy húzólappal játszik és szerencsére nem jött a nyitott sorához semmi. Utána szerintem ő hibázott a lassan megjátszott ász párral (már eleve figyelmeztető a kiegészítés a gombról, majd az emelés megadása), igaz. talán all-in visszaemelhettem volna a bubi magas színnel a riveren. A nagy tanulsága ennek a meccsnek számomra az, hogy elég sokan és eléggé gyakran alkalmazzák a félblöff visszaemelést húzólapokkal, ami például a Titanon alacsony téten nem igazán divat. Itt a PS-en viszont sok esetben alapjátéknak látszik - tankönyvi játéknak is nevezhetném.

Második párbaj

Tizenegyedik bejegyzés (II.)

"134./1000

Szörnyű passzív játék, szinte semmit sem csináltam. Ki kell találnom valamit, mert különben semmi értelme ezeknek a versenyeknek. Botrányos formában játszom, kész katasztrófa. Pedig már nincs is telihold...

M."

Tizedik bejegyzés (II.)

" Teremváltás - avagy új tisztáson párbajozom.

Állítólag ez a leglátogatottabb on-line pókerterem és itt vannak a legjobb játékosok. Elhatároztam, hogy itt is rendszeressé teszem a "párbaj-szakkört" - korábban már játszottam egy-egy meccset óvatosan, csak úgy felmérve az erőviszonyokat. Vesztes nap lett belőle, bár, ha a sorom nem veszít póker ellen és egyszer nem érkezik a megmentő river az ellenfélnek, akkor döntetlen körül zárok. Mindenesetre a titánok párbajai után itt igencsak levegő után kellett kapkodnom... Az összes meccsem kőkemény volt, a túlzott passzivitás helyett mintha a túlzott agresszivitás lenne a módi - ehhez hozzá kell edződni, szó se róla. A második felvonásban úgy érzem jobban felvettem a kesztyűt és a végén pedig sikerült legyőznöm egy nálam szerintem mérföldkövekkel jobb játékost (legalábbis én így éreztem, persze minden relatív, lehet, hogy nem is jó egyáltalán). Mindenesetre két csillagocska virított a neve alatt, azaz viszonylag sokat játszik ott és nyilván nem véletlenül ült be párbajozni. Mindenesetre most van mit elemezni.

M."

Első párbaj - gondolatok

Nagyjából az első öt partiban kiderült, hogy az ellenfelem egy mániákus játékos, aki elég sok mindennel emel, szeret megadni a nagy semmivel és kis tétekkel operál akkor, amikor üres a keze, viszont tud dobni, ha úgy adódik. Elhatároztam, hogy lehető legagresszívebben rájátszom erre és sok partiban sikerült is, bár igencsak hajmeresztő húzásaim voltak... A végén előbb neki volt szerencséje, majd győzött a jobb lap. Ilyen ellenféllel szemben bármilyen ásszal megadom az all-int, tekintve, hogy az esetek nagy részében jóval gyengébb lapot mutat. Igen ritkán találkoztam alacsony téten ilyen jellegű játékossal. Stílusa meglehetősen sikeres lehet a passzív mezőnyben, bár erről nincsenek adataim.

Első párbaj

Kilencedik bejegyzés (II.)

Párbaj mindenkinek

Nemes ember lévén a párbajozás a véremben van. Őseim rám maradt feljegyzéseiből tudom, hogy a nagyapám sokszor állt ki párbajozni nagyanyám becsületének védelme érdekében, és általában sikerrel vette az akadályokat. Én azonban csak a kártyában szeretem a párbajozást (heads up, HU), élőben nem szívesen gyakorolnám ezt a műfajt. Valamiképpen igazságosnak érzem ha csak két ember küzd egymással, nem pedig amolyan kaotikus "mindenki mindenki ellen" játék zajlik. Minél kevesebben ülnek egy kártyaasztalnál, az annál jobb érzéssel tölt el. A legjobban azt kedvelem, amikor a végén magam maradok, előttem az összes zseton és örömmel, de kicsit kétségbeesetten nézek körül és keresem a következő ellenfelet, de az csak nem akar megérkezni. Persze az ilyesmi nálam igen ritka tünemény és kétségtelenül könnyebb elérni akkor, ha csak ketten ülünk egymással szemben. Meglátásom szerint azonban a párbaj, a heads up, mindenkié, azaz mindenkinek megéri, ha valamennyire kikupálja magát ebben a műfajban. Az indokok egyszerűek: egy verseny első helyezettje sokkal többet nyer, mint a második, legyen szó bármilyen egy asztalon, vagy több asztalon zajló versenyről. A kiütéses rendszerű versenyeken meg amúgy sem jutunk tovább, ha párbajban képtelenek vagyunk győzni. De még a készpénzes játékokban is gyakorta törekszünk arra, hogy kettesben maradjunk egy ellenféllel, igaz, akkor általában jobb lapunk van mondjuk egy különböző színű K7-nél. Szóval megéri párbajozni tanulni, mert tudásunk szinte bármilyen más műfajban is kifizetődő, nem muszáj célzottan csak párbajokat játszani. Ugyanakkor a játék kettesben műfaj további előnye, hogy egyáltalán nem kell a jó indulólapokra várni, pontosabban kezdő kezek értéke igencsak megemelkedik, éppen ezért kezdetben a szerencse szerepe kisebb, mint egyébként.

Pár hónapja alacsony téten kezdtem el művelni ezt a játékformát és határozottan állítom: össze-vissza játszottam. Igaz, most is össze-vissza játszom, hiszen kezdő vagyok, de próbálok valamiféle tudatosságot vinni az egészbe, amennyire lehet és amennyire csekélyke tapasztalataimból futja (kb. 300 párbaj alacsony téten, nagyon enyhe nyereséggel). Úgy vettem észre, hogy az utólagos elemzés sokat segít ebben a folyamatban, ezért időről-időre megörökítek egy-egy érdekesebb, tanulságosabb meccset. Talán más, hozzám hasonló kezdő játékosnak is érdekes lehet a dolog, míg a haladók nyilván fejüket verik majd a falba egy-egy leosztást látván. Ők vegyék úgy, hogy előző soraimmal minden egyes meccsre kitettem a THU, táblát, azaz Tanuló HU-játékos. A meccsekről mindig leírom majd az általános gondolataimat, de már előre is figyelmeztetek mindenkit: csak a saját pénztárcája felelősségére utánozzon engem!
Tudom azt is, hogy a profi párbajozók különféle segédprogramokkal mérik fel előre az ellenfelüket és lehetőleg gyenge, vesztő játékosokkal játszanak. Ez mindenképpen követendő példa, én azonban tudatosan nem kémkedem előre, sokkal inkább az első néhány partiból igyekszem következtetéseket levonni az ellenfél játékából és így megkeresni azt a fegyvert, amivel legyőzhetem. A jobbaktól remekül lehet tanulni, de gyengébbeket pedig adott esetben még le is lehet győzni, ami jót tesz az önbizalomnak.

Lord Oscar Astellarius Malavine"

Kilencedik bejegyzés (II.)

"Kelement elküldtem az erdőbe, hogy kicsit kiszellőztesse a fejét. Azért zaklatott, mert a szakácsnő nem kapott megfelelő minőségű tengeri halat, ezért ma sült kolbászt fogunk ebédelni. És igen, ezt haladéktalanul közölnie kellett velem, éppen velem, aki egyáltalán nem törődik az étkezéssel...

m."