Huszadik bejegyzés (II.)

" Átgondoltam ezt a verseny- témát. A jelenlegi lehetőségek mellett maximum 2 dolláros versenyek jönnek szóba. Mivel további feltétel a shootout rendszer, illetve a rövidpályás játék, ezért kilencvenöt százalékban a

2.20$ NL Hold'em Turbo Quintuple Shootout (4-max, 1024 cap.) verseny jön szóba.

Két asztalt kell megnyerni a fizetős helyek eléréséhez (ez kb. 15 dollár), majd a következő asztal megnyerése majdnem 50 dollárt jelent és aztán már jön is az utolsó asztal. Tehát ebből eddig 10-et játszottam és 10%-ban, azaz egyszer értem el a fizetős helyek legalját, tehát ez a folyamat kissé mínuszos még.

Azt hiszem korábban írtam már, hogy nem szeretnék órákat üldögélni eredmény nélkül. Általában másfél óra alatt lehet végezni a két asztallal és ebben még kb. húsz perc szünet is benne foglaltatik. Tetszik a struktúra, így most egy ideig csak ezeken a versenyeken indulok majd. Igyekszem főleg versenynapokat tartani, azaz inkább egy napon indulni 2-3 ilyenen, bár ez nem szentírás. Ha egy hónapban tíz-tizenöt versenyen nem kerülök fizetős helyre, akkor jegelem a témát a hónap további részére.

Kár, hogy nincs nagy választék sehol sem az ilyen versenyek terén, de azért nem reménytelen a helyzet.

A hónap mérlege eddig: 0/2.

Ráadásul egyszer sem jutottam túl már az első asztalon sem, igaz, arról már nem én tehetek, ha a párbajnál a hetes párom ellen nyer az ötös pár, mert lejön hozzá a négy szín. Már egészen megszoktam és viccesnek találom az ilyesmit. Valahogy előre lehet sejteni, de igyekszem optimista maradni. A mezőny simán verhető egyébként, még nekem is. Remélem, hogy ez a gyakorlatban is bebizonyosodik.

M.
"

Tizenkilencedik bejegyzés (II.)

"Őszintén szólva nem tudom mihez kezdjek a versenyekkel: sajnálom rájuk az időt. Valamiféle tervet kellene kidolgozni, maximalizálva az egy hónapra eső nevezési díjak mennyiségét. A párbajozás elfogadhatóan megy ezen a téten, főleg azért, mert amikor veszítek, tudom mit rontottam el. Ez azért reménykeltő. Néha-néha már az is előfordul, hogy súlyos hiba után is nyerni tudok szorult helyzetből - igaz ehhez kell a passzív ellenfél is. Talán ezért, talán másért, de egyre idegenebbül mozgok a versenyeken - no mondjuk eddig sem brillíroztam.

M."

Tizennyolcadik bejegyzés (II.)

"Nem sok kedvem volt folytatni ezt a naplót az utóbbi időben. Időnként megelégelem az írást, aztán újra erőt vesz rajtam, hogy papírra vessek néhány sort. Amúgy is kaotikus hónap áll mögöttem, minden tekintetben. A magány időnként örli az idegeimet és sok energiát emésztett fel a küzdelem a lelki egyensúlyért. Talán megmaradok... talán. Erről most nem fogok többet írni.

+

Kelemen szemében aggodalmat véltem felfedezni. Ez jól esett, bár ezt az érzést csak utólag fedeztem fel, miután ismét elkezdtem másokkal is foglalkozni.

+

A játék: nem ment ebben a hónapban, kivéve az utolsó fél hetet, amikor a párbajok tekintetében sikerült egy 14-5-ös sorozatot futnom - de összességében így is csak enyhe mínusz lett a vége. A versenyekből részben kiábrándultam. Rádöbbentem arra, hogy ugyan kedvelem a versenyjátékot, de teljes asztaloknál egész egyszerűen nincs türelmem a játékhoz. Csak ideig-óráig. Aztán előbb-utóbb elveszítem a fonalat, emelek, blöffölök, visszaemelek és kiesek. Újabban ez úgy a harmadik-hetedik parti környékén szokott bekövetkezni, tehát elhatároztam, hogy nem indulok több ilyen versenyen. Továbbá ahhoz sincs kedvem, hogy rendszeresen átverekedjem magam több ezer fős tömegen. Így aztán nekiálltam olyan versenyeket keresni, ahol maximum ezren indulnak és egy asztalnál maximum hatan, de inkább csak négyen ülhetnek. Szerencsére találtam ilyeneket és nagyon tetszik a struktúra, a légkör. Az eredmények eddig elmaradtak ugyan, de ez többé-kevésbé nem számít, mert a szerencse széliránya előbb-utóbb megváltozik.

O.M."

Tizenhetedik bejegyzés (II.)

(...)

A naplónak ez a lapja teljes mértékben megfeketedett, tulajdonképpen már a bejegyzés számát is alig lehet kivenni. Feltehetjük azonban, hogy semmi olyan különleges nem szerepelt ezen a lapon, ami esetleg gyökeresen változtatta volna meg az eseményeket. A történeti hűség kedvéért mégis meg kellett jegyeznünk, hogy volt itt valamilyen írás.

A Szerk.

Tizenhatodik bejegyzés (II.)

"Három napon keresztül egyfolytában kísértett a balszerencse, aztán az utolsó napon már óriási hibákat is elkövettem persze (addig talán csak kisebbeket). Aztán a negyedik napon...

42./1024

Egy kiejtős verseny, ahol azért nem jutottam csak tovább, mert egy kulcsfontosságú partiban rossz döntéseket hoztam. Addig viszont olyan szerencsém (is) volt, hogy már-már irreális. A jobb lapok rendre kitartottak, a rosszabbak meg rendre lejavulták az ellenfeleket. Csak két példa: 77-JJ ellen, river: 7. Q9 -el Q5 ellen, flopon ott az ötös, de a turn: 9...
Meg kell mondjam sokkal jobban szeretem azt, amikor egy adott napon az ember kicsit szerencsés, vagy kicsit balszerencsés, mert sem egyikből, sem másikból nem szeretem a túladagolást. Jó nyilván szerencséből bármikor jöhet, de az is képes hamis illúziókba ringatni az embert, miként a sorozatos pech sem tesz jót az egésznek. Jó lenne néhány szürke nap végre, nem csak fekete, meg fehér.

Nagyon megtetszettek ezek a kiejtős versenyek. Ha az ember nincs formában, vagy éppen csak olyan a kártya, akkor húsz perc után kiesik az első asztalról és nem töltött el több órát, hogy aztán kettővel a fizetős helyek előtt kiessen. Ezen a konkrét versenytípuson viszont ha megnyeri az első asztalt, akkor már csak egy újabb választja el a fizetős helyektől és ez is egészen hamar megvan, kb. másfél óra, legrosszabb esetben. Innentől kezdve indul a jutalomjáték, a még több nyereményért. A harmadik asztal megnyerése már jelentős díjazást garantál (a nevezési díj huszonötszöröse), a negyedik asztal után pedig az ember bejut a legjobb négy közé. (Igen, egy asztalnál csak négyen ülhetnek maximum és ez nekem nagyon tetszik, nem szeretem túlzottan a tömeget). Ott pedig már minden lehet... Nem mondom, hogy könnyű játékforma, mert több stratégiai elvet egyszerre kell érvényesíteni és minden szituációban egy másik elv lesz az elsődleges. Mivel a vakok gyorsan nőnek (öt percenként), ezért a második-harmadik vakszinttől kezdve már lopkodni kell, sőt kötelező. Ugyanakkor mindenképpen el kell jutni a párbajhelyzetig, mert csak úgy lehet esély a végső győzelemre. A jó lapokra négy fős asztalnál nem lehet várni, ugyanakkor az sng jelleg miatt néha akár AA-t is megérheti dobni... akár. Ugyanakkor, ha az ember jelentős zsetonelőnnyel kezdi a párbajt, az nagy előny, mivel addigra a vakok általában már eléggé magasak. Szóval unatkozás kizárva. Szó se róla bele kell tanulnom ebbe, de bizonyos játékelemekben már akad némi tapasztalatom. Sajnos a több fős, egy asztalos SNG-kben roppant gyenge vagyok, tekintve, hogy alig játszottam ilyet, ezért ezt a részt jelentősen csiszolni kell.

Sajnálom, hogy ennyire kevés kiejtős versenyt lehet találni on-line - a legtöbb teremben nincs is, ahol meg van, ott többnyire lehetetlen időpontokban. "

M.

Tizenötödik bejegyzés (II.)

"24./35

Érdekes szituáció egy kis létszámú versenyen, ahol az induló zsetonszám megduplázása és utána óvatos, szinten tartó játék gyakorlatilag majdnem mindig a fizetős helyek egyikét jelenti. Tehát második vakszint, kb. 2100 zseton. Egy kollega 1300-al flop előtt all-in megy - előtte már eléggé gyakran ezt művelte (elveszített egy nagy partit és kicsit ideges lehetett), tehát gyakorlatilag majdnem bármi lehetett nála mondjuk J10-től felfelé. Nálam egyszínű AJ, ami nekem egyértelmű megadó lap a jelen helyzetben, Csakhogy az előttem ülő kollega kb. 2800-ra emel és szintén all-in megy. Nála már biztosan nem különböző színű kettes-nyolcas lapul... Hosszas gondolkodás után dobtam, majd aztán hosszú ideig jó indulólapokat kaptam, amelyekhez itt-ott flop is jött, de sokat semmivel sem tudtam nyerni, majd a vakok nőttek és A10-ellen kiestem 99-el.
De vajon jól dobtam-e?
Utólag azt mondom: nem.
Ha megnyerem a hármas all-int, szinte biztos a fizetős helyek egyike (és nem is az utolsó), ha kiesek, akkor meg édesmindegy hol végeztem. Az eredeti emelőnél K9 lapult, a visszaemelő 10-10-et mutatott. A flopon pedig se tízes, se király, se két kilences, csak egy bubi... De ha történetesen a 10-10 nyerte volna, akkor is meg kellett volna adnom, mert a megadó laptartománya ellen lapom nem teljesít rosszul, bőven megérte volna a kockázat.

Ezt (is) elszúrtam!

O.M."

Tizennegyedik bejegyzés (II.)

" A legutóbbi párbaj-felvonásomban a szerencse nagyobb szerepet játszott, mint szerettem volna. Párokkal tíz all-inből egyet sem nyertem meg két fölélap ellen, sőt, túlságosan gyakran keveredtem partiba magasabb kézbe osztott párok ellen - ami párbajban elvileg igen ritka. Egy ízben még AQ-AQ összecsapást sem sikerült döntetlenre hozni, mert ellenfelemnek lejött a szín. Általában az all-inekben alul maradtam. Kétségtelenül gyorsabban akartam játszani, mint szoktam, lazábban adtam meg, mint szoktam, félelem nélkül, csakis az esélyekre alapozva. Igaz, egynémely megadás eléggé értelmetlen volt, például kettes párral a második partiban... a legjobb esetben is pénzfeldobásra alapozni egy párbajt, nem jellemző rám. Hogyan lett mégis csak 6-8 a nap vége? Fogalmam sincs. Annyit tudok csak, hogy a felvonás végefelé összeakadtam egy olyan játékossal, aki szinte mindent megadott mindennel, így gyakorlatilag bármit kifizetett, még a harmadik párokat is. Fáradtabb és türelmetlenebb voltam, mint máskor és még a véletlen ellen is küzdenem kellett. Ehhez képest jó eredménynek tartom az enyhe mínuszt, bár lehet: ítéletem becsapós. Ha csak egy vagy két 50-50-et nyerek, máris pozitív a mérleg. Azt hiszem még inkább törekedni kell arra, hogy a kártya döntsön egy-egy nagyobb kassza (és a meccs) végkimeneteléről, bár nyilván a végletekig nem lehet feszíteni az esetleges 10-15 nagy vaktétnyi all-inek megadó laptartományát. Nyilván hosszú távon a jobb lap fog nyerni, de még egy kis türelemmel és lassabb, kis tétes játékkal talán még jobban el lehet venni a szerencse kenyerét. Bizakodó vagyok, érzem, hogy hamarosan... de inkább nem írok semmit!

M."

Tizenharmadik bejegyzés (II.)

"Mostanában nincs türelmem játszani. Beültem egy versenyre és azon kaptam magam, hogy játszottam, a szó legszorosabb értelmében. Csak úgy játszottam. Mások örömét szerencsére nem sikerült elrontani és eléggé hamar kiestem (44./62), de olyan értelmetlennek láttam, hogy órákat üldögéljek és várjak bizonyos lapokra... Ezért aztán most pár nap szünet következik.
Egyébként semmihez sincs türelmem. Csak pörgetném minél gyorsabban az órákat, a napokat, a heteket, bár nem tudom mi célból. Mire várok? Mire várhatok? Mit szeretnék siettetni? Talán egyszer majd kiderül.

m."

Tizenkettedik bejegyzés (II.)

"Álmomban egy ezüstből épült várost láttam egy olyan kontinensen, ahol örökké esik a hó. Az emberek arrafelé megszokták, hogy négy évszak helyett egy évszak létezik csupán, illetve a tél különféle arcai váltogatják egymást. Jégvihar, kemény fagy, hóesés, enyhe napsütéses idő. Szinte állandóan fúj a szél, ezért a változás gyors és örök. Álmomban nem tudtam meg a város nevét, ezért az Ezüst Jég városának neveztem el. Él ott egy vörös hajú lány, aki régen szép lehetett, de ma már nem az. Nem mintha öreg lenne, csak a szépsége is megfagyott az örök télben. Nem ismerem őt, nem tudom, hogy a különös álom milyen mozaik darabkákból állhatott össze. Bár ne lenne ébredés, bár álomban élhetnék. Igaz, akkor álmomban álmodnék.

m."

Gondolatok a második párbajról

Ezen a meccsen igyekeztem dobás/emelést játszani pozícióból és a flop után pedig lehetőleg rövidre zárni a partikat. Ellenfelem feszes-agresszív stílusban játszott és szerintem eléggé értette a dörgést. Az elején elkövettem néhány kisebb-nagyobb baklövést. A kulcspartiban szinte tudható volt, hogy húzólappal játszik és szerencsére nem jött a nyitott sorához semmi. Utána szerintem ő hibázott a lassan megjátszott ász párral (már eleve figyelmeztető a kiegészítés a gombról, majd az emelés megadása), igaz. talán all-in visszaemelhettem volna a bubi magas színnel a riveren. A nagy tanulsága ennek a meccsnek számomra az, hogy elég sokan és eléggé gyakran alkalmazzák a félblöff visszaemelést húzólapokkal, ami például a Titanon alacsony téten nem igazán divat. Itt a PS-en viszont sok esetben alapjátéknak látszik - tankönyvi játéknak is nevezhetném.

Második párbaj

Tizenegyedik bejegyzés (II.)

"134./1000

Szörnyű passzív játék, szinte semmit sem csináltam. Ki kell találnom valamit, mert különben semmi értelme ezeknek a versenyeknek. Botrányos formában játszom, kész katasztrófa. Pedig már nincs is telihold...

M."

Tizedik bejegyzés (II.)

" Teremváltás - avagy új tisztáson párbajozom.

Állítólag ez a leglátogatottabb on-line pókerterem és itt vannak a legjobb játékosok. Elhatároztam, hogy itt is rendszeressé teszem a "párbaj-szakkört" - korábban már játszottam egy-egy meccset óvatosan, csak úgy felmérve az erőviszonyokat. Vesztes nap lett belőle, bár, ha a sorom nem veszít póker ellen és egyszer nem érkezik a megmentő river az ellenfélnek, akkor döntetlen körül zárok. Mindenesetre a titánok párbajai után itt igencsak levegő után kellett kapkodnom... Az összes meccsem kőkemény volt, a túlzott passzivitás helyett mintha a túlzott agresszivitás lenne a módi - ehhez hozzá kell edződni, szó se róla. A második felvonásban úgy érzem jobban felvettem a kesztyűt és a végén pedig sikerült legyőznöm egy nálam szerintem mérföldkövekkel jobb játékost (legalábbis én így éreztem, persze minden relatív, lehet, hogy nem is jó egyáltalán). Mindenesetre két csillagocska virított a neve alatt, azaz viszonylag sokat játszik ott és nyilván nem véletlenül ült be párbajozni. Mindenesetre most van mit elemezni.

M."

Első párbaj - gondolatok

Nagyjából az első öt partiban kiderült, hogy az ellenfelem egy mániákus játékos, aki elég sok mindennel emel, szeret megadni a nagy semmivel és kis tétekkel operál akkor, amikor üres a keze, viszont tud dobni, ha úgy adódik. Elhatároztam, hogy lehető legagresszívebben rájátszom erre és sok partiban sikerült is, bár igencsak hajmeresztő húzásaim voltak... A végén előbb neki volt szerencséje, majd győzött a jobb lap. Ilyen ellenféllel szemben bármilyen ásszal megadom az all-int, tekintve, hogy az esetek nagy részében jóval gyengébb lapot mutat. Igen ritkán találkoztam alacsony téten ilyen jellegű játékossal. Stílusa meglehetősen sikeres lehet a passzív mezőnyben, bár erről nincsenek adataim.

Első párbaj

Kilencedik bejegyzés (II.)

Párbaj mindenkinek

Nemes ember lévén a párbajozás a véremben van. Őseim rám maradt feljegyzéseiből tudom, hogy a nagyapám sokszor állt ki párbajozni nagyanyám becsületének védelme érdekében, és általában sikerrel vette az akadályokat. Én azonban csak a kártyában szeretem a párbajozást (heads up, HU), élőben nem szívesen gyakorolnám ezt a műfajt. Valamiképpen igazságosnak érzem ha csak két ember küzd egymással, nem pedig amolyan kaotikus "mindenki mindenki ellen" játék zajlik. Minél kevesebben ülnek egy kártyaasztalnál, az annál jobb érzéssel tölt el. A legjobban azt kedvelem, amikor a végén magam maradok, előttem az összes zseton és örömmel, de kicsit kétségbeesetten nézek körül és keresem a következő ellenfelet, de az csak nem akar megérkezni. Persze az ilyesmi nálam igen ritka tünemény és kétségtelenül könnyebb elérni akkor, ha csak ketten ülünk egymással szemben. Meglátásom szerint azonban a párbaj, a heads up, mindenkié, azaz mindenkinek megéri, ha valamennyire kikupálja magát ebben a műfajban. Az indokok egyszerűek: egy verseny első helyezettje sokkal többet nyer, mint a második, legyen szó bármilyen egy asztalon, vagy több asztalon zajló versenyről. A kiütéses rendszerű versenyeken meg amúgy sem jutunk tovább, ha párbajban képtelenek vagyunk győzni. De még a készpénzes játékokban is gyakorta törekszünk arra, hogy kettesben maradjunk egy ellenféllel, igaz, akkor általában jobb lapunk van mondjuk egy különböző színű K7-nél. Szóval megéri párbajozni tanulni, mert tudásunk szinte bármilyen más műfajban is kifizetődő, nem muszáj célzottan csak párbajokat játszani. Ugyanakkor a játék kettesben műfaj további előnye, hogy egyáltalán nem kell a jó indulólapokra várni, pontosabban kezdő kezek értéke igencsak megemelkedik, éppen ezért kezdetben a szerencse szerepe kisebb, mint egyébként.

Pár hónapja alacsony téten kezdtem el művelni ezt a játékformát és határozottan állítom: össze-vissza játszottam. Igaz, most is össze-vissza játszom, hiszen kezdő vagyok, de próbálok valamiféle tudatosságot vinni az egészbe, amennyire lehet és amennyire csekélyke tapasztalataimból futja (kb. 300 párbaj alacsony téten, nagyon enyhe nyereséggel). Úgy vettem észre, hogy az utólagos elemzés sokat segít ebben a folyamatban, ezért időről-időre megörökítek egy-egy érdekesebb, tanulságosabb meccset. Talán más, hozzám hasonló kezdő játékosnak is érdekes lehet a dolog, míg a haladók nyilván fejüket verik majd a falba egy-egy leosztást látván. Ők vegyék úgy, hogy előző soraimmal minden egyes meccsre kitettem a THU, táblát, azaz Tanuló HU-játékos. A meccsekről mindig leírom majd az általános gondolataimat, de már előre is figyelmeztetek mindenkit: csak a saját pénztárcája felelősségére utánozzon engem!
Tudom azt is, hogy a profi párbajozók különféle segédprogramokkal mérik fel előre az ellenfelüket és lehetőleg gyenge, vesztő játékosokkal játszanak. Ez mindenképpen követendő példa, én azonban tudatosan nem kémkedem előre, sokkal inkább az első néhány partiból igyekszem következtetéseket levonni az ellenfél játékából és így megkeresni azt a fegyvert, amivel legyőzhetem. A jobbaktól remekül lehet tanulni, de gyengébbeket pedig adott esetben még le is lehet győzni, ami jót tesz az önbizalomnak.

Lord Oscar Astellarius Malavine"

Kilencedik bejegyzés (II.)

"Kelement elküldtem az erdőbe, hogy kicsit kiszellőztesse a fejét. Azért zaklatott, mert a szakácsnő nem kapott megfelelő minőségű tengeri halat, ezért ma sült kolbászt fogunk ebédelni. És igen, ezt haladéktalanul közölnie kellett velem, éppen velem, aki egyáltalán nem törődik az étkezéssel...

m."

Nyolcadik bejegyzés (II.)

"68./68

Már a legelső partit sikerült elrontanom, de alaposan. AQ-val emelek, amire egy jó játékos visszaemel. Itt akár már el is dobhattam volna a lapot, mert nagyjából QQ+-al állok szemben, sőt a verseny első leosztásában ez szinte majdnem biztosan KK+, de inkább AA. A megadás talán még nem lett volna rossz játék, csakhogy valamiért visszaemeltem, hátha a túloldalon elhiszik az AA-t. Persze azonnal érkezett az all-in, amire már aztán végképp dobnom kellett volna, csakhogy gondolkodás nélkül megadtam. KK ellen estem ki. Komolyan mondom, hogy néha nem értem magam. Csak az vígasztal, hogy legalább gyorsan vége lett az egésznek, ha már az elején ilyen kiváló formában játszom, mi lett volna később... te jó ég! Csak meg kellett volna adni, aztán amikor nem jön a flopon ász, a másik hív és könnyű dobás, teljesen egyértelmű a helyzet. Időnként csak nyomogatom a gombokat, semmi értelme az egésznek. Azt hiszem túlságosan megörültem a korai duplázás lehetőségének, meg huszadjára is kiváncsi voltam a másik lapjára. Nem tudom miért, hiszen a kézbe osztott magas pár szinte átégette a képernyőt... Rutin dobás helyett, rutinosan kiestem. Viszont utána támadt egy ötletem. Mindjárt le is írom, csak beszélnem kell még Kelemennel, mert sürgős közlendője akadt és itt toporog az ajtó előtt.

O."

Hetedik bejegyzés (II.)

"
80/86.


Egyátalán nem tudok omaházni, csak kipróbáltam. Jó kis játék lehet.

+

3./40

Eddigi szokásaimmal ellentétben megpróbáltam feszesen játszani az elején. Mi tagadás, remekül sikerült. Ász drillt vertem színnel (első duplázás), majd hatos drillel király párt (második duplázás). Két lapütközés, semmi több. Utána szinten tartottam magam amennyire lehetett (csak nehezen lehetett), majd a legjobb négyben már nekem volt a legkevesebb zsetonom, de igyekeztem nyomást gyakorolni a többiekre, részben sikerült is. Egy sorral bejátszottam magam a dobogóra, majd csúnyán elszúrtam egy partit kedvező zsetonállásról második párral, legmagasabb pár ellen. Úgy látszik még mindig hajlamos vagyok az átgondolatlan ostobaságra... de egyre ritkábban, ez jó jel. Talán az első helyembe került, talán nem, fogalmam sincs. Összességében már az utolsó asztalnak is örültem, tekintve, hogy fáradtsági szintemet a feleslegessé vált motorolajhoz lehetett volna hasonlítani. A harmadik hely pedig egyenesen remek eredmény.

+

50./70

Még sosem játszottam olyan versenyen, ahol ennyire ne jöttek volna a lapok. Ezt már az első tíz parti után tudtam: blöffölnöm kell, mert semmi esélyem másképp. Összesen két elfogadható lapom volt: egy 56o, amivel a 6-6-x flopon meglehetősen jól éreztem magam, de persze a végén elfeleztük a kasszát, mert a másiknál ott lapult a negyedik hatos. Aztán érkezett egy király pár is, az emelésemet csak öten adták meg és a flopra érkező K-x-x színveszélye miatt egy jókora emeléssel be kellett söpörnöm a viszonylag kicsi kasszát. Szinte biztos volt, hogy valakinek lejön a harmadik színe; ilyen napokon ez egyszerűen száz százalék, megérzem az ilyesmit. Aztán se kép, se hang. Pontosabban hátradőltem és az esélytelenek nyugalmával roppant kockázatos blöffölésbe kezdtem. Eleinte még sikereket is értem el, majd végül 10-10-el visszaemeltem egy emelésre, amit csak megadás követett és az A-x-x flopon nem hittem el, hogy a másiknál lehet ász, pedig nyilvánvalóan dobnom kellett volna. Inkább kiestem. Megint a türelmetlenség, igaz, előbb-utóbb kiblöfföltem volna magam a versenyből. Vagy jött volna pár jó lap? Sosem fogom megtudni.

M."

Hatodik bejegyzés (II.)

"Voltaképpen a mai napra kirándulást terveztem a hegyekbe. A köd, az árvíz, a suttogás, a vajákos asszony már a múlté. Most a csend az úr. Mégis nem hagynak nyugodni a történtek. A falusiak nem érdekelnek többé, de a sziklák között lappangó titok vonzóbb, mint bármikor. Friss és csábító a hideg levegő, csakhogy még gyenge vagyok ehhez az úthoz. Még nem készültem fel eléggé.

+

Kelemen ma reggel arról tájékoztatott borotvált arcával, hogy a falu újjáépítése jól halad. Hiába mondtam neki, hogy ez engem cseppet sem érdekel, csak szövegelt vagy öt percet minderről. Nem várok hálát senkitől, sőt, ha tehetném, súlyos varázst bocsátanék az emberekre, hogy örök időkre elfeledjenek. Kelement elküldtem forró csokoládéért, így végül viszonylag rövidre fogta az új főtér elrendezésének részletes ismertetését. (Tudnám, hogy miért építenek templomot? Talán a régi megvédte őket a katasztrófától?)

+

Délelőtt leballagtam a kártyaszobába, ami már több hónapja kong az ürességtől. Senki nem járt a teremben azóta, hogy a faluból már senki sem lakik a kastélyban. Kissé nyomasztó érzés, amikor valami ennyire kiürül.

m."

Ötödik bejegyzés (II.)

" (...) Az elmúlt pár hét alatt kipróbáltam pár játékformát és végérvényesen letettem a garasom a versenyek és a párbajok mellett. Semmi mást nem fogok játszani. Taktika és fegyelmezettség terén előre kell lépnem, le kell magam fékezni, nem változtathatom puszta szerencsejátékká a partikat. Nagyon-nagyon sokat kell játszanom ahhoz, hogy rögződjön valamiféle tudatosság, egyfajta minta.
(...)

+

Éjjeleim továbbra is nyugtalansággal terhesek. Alszom, de mintha egy másik világban ébren lennék. Ez fáraszt. Milyen ez a másik világ? Nem tudnám pontosan leírni. Fényeket, színeket látok, a tér süket; ugyanakkor erős érzelmek kerítenek hatalmukba. Az egész annyira valóságos, hogy az érzelmi lenyomatok ébredés után is hosszú időn át megmaradnak. Nyomasztó jelenség, a kandallótűz lobogása sem segít semmit.

m."

Negyedik bejegyzés (II.)

" 4./98

Úgy érzem magam, mintha hullámok dobálnának, fel és le. A szörfdeszkám elveszett és csak reménykedni tudok benne, hogy akkor találom meg, amikor éppen egy hullámnegy tetején evickélek. Mint most. Tulajdonképpen én az ég világon semmiről sem tehetek, csak igyekszem nem kiesni és a lehető legjobban megjátszani a hatalmas lapjaimat. Két napon keresztül mindennel veszítettem, most meg szinte bármihez jött a lap. Tényleg bármihez és még csak el sem tudtam dobni. Nem emelt rám senki, így nagy vakból 10-4-el kénytelen voltam flopot nézni. Tényleg nem akartam, fullom lett a végén, a flop két pár után. És ez csak egy csepp a tegnapi tengerben.
Én örülnék a legjobban, ha végre jobban tudnám irányítani az eseményeket, de tegnap félig öntudatlan állapotban csak nyomkodtam a gombokat. Semmit sem kellett tennem. Amikor dobálnom kellett, olyan lap jött, amivel nem lehetett játszani. Amikor kicsit játszanom kellett, mindig jött egy-két érdekesség és szépen ki is tartott a végéig. Tényleg félelmetes. Hogy létezhet ilyesmi, majdnem háromszáz leosztáson át? És valaki kérem keresse már meg a deszkámat!

M."

Harmadik bejegyzés (II.)

"Régen írtam a kártyáról, nem véletlenül. Tanácstalan vagyok. Verseny, készpénzes játék, párbajok... meg kellene állapodnom végre egy játékformánál, de képtelen vagyok eldönteni melyik fekszik a legjobban. Jelenleg talán egyik sem... Talán ki kellene kérnem valamely szakértő véleményét, de ehhez túlságosan gőgös vagyok."

O."

Második bejegyzés (II.)

"Szeretném kiírni és kiírtani magamból a félelmet, a dühöt, a türelmetlenséget és az érzelmeket. A szenvedély felemel, megpörget és elhajít, akár egy bábot. Tehetetlenül pislogok csak, rémülten, elhagy az erő és az élet.

Válaszút előtt állok és fogalmam sincs merre menjek tovább. Minden út rögös és sötét, vakon tapogatózom. A legjobb lenne visszafordulni, de nem tehetem. Haladni kell.

Láttam egy lányt, hasonlított valakire és emlékeket ébresztett. Folyamatosan bugyborékol a múlt, alakok bukkannak elő és meg kell velük küzdenem. Egyedüllétre vágyom és bizonyosságra.

Lord Oscar Malavine"