Tücsök és bogár

Bevezetésnek: nem vagyok egy Gordon Ramsay, tehát ne komoly étteremkritikákat várjatok itt tőlem. A viszonyítási alapom ételek terén - szerényebb életvitelt folytató srác lévén - az elmúlt években kimerült a magyar konyha alapételeiben (nevesen és tipikusan a szomszéd utcában levő kifőzdéből hozott menükben). Alkoholt szinte egyáltalán nem fogyasztok (csak nagyon ünnepi alkalmakkor), így elmondható, hogy nekem minden új volt itt, viszont őszintén elmondom, mit tapasztaltam - a pozitívumokat és a negatívumokat is.

Az étel és az ital Thaiföldön véleményem nagyon finom, európai ízléssel szinte minden fogyasztható. Annyi talán az egyetlen eltérés, hogy aki nem szereti a csípőset, annak óvatosabban kell választania az étlapról, máskülönben nagyon nagy meglepetés nem fog minket érni ha rábökünk egy véletlenszerű kajára.

Az ennivaló egyébként nagyon olcsó itt. Úgy értem: olcsó ahhoz képest, hogy általában frekventált nyaralóhelyen illetve étteremben eszünk, olcsó ahhoz képest, hogy finom, de nem olcsó ahhoz képest, amennyit egy átlagos thai keres, illetve nem olcsó ahhoz képest, mintha Magyarországon akarnánk gazdaságosan kajálni.


YELLOW CURRY

Kezdjük stílszerűen azzal, hogy az OPHU pólóját megjárattam egy étteremben... (Igen, ez itt a reklám helye, mielőtt valaki ismét rákérdezne, de nem azért csinálom, mert ezt megbeszéltük volna előre az OPHU-val, hanem azért mert nagyon jó fejnek tartjuk őket)

A kajáról ami előttem van: ez az úgynevezett yellow curry vagy Kaeng kari. Erről az ételről azt érdemes tudni, egyike a Thaiföldön előszeretettel fogyasztott három fő curry típusnak (red-yellow-green). Természetesen LEHET kérni nem csípősben (ami azt jelentette a konkrét esetben, hogy nem égett ki a torkom, hanem csak annyira csípett, mintha mondjuk elrágcsáltam volna egy hegyes erőspaprikát). Ez egyébként egy indiai eredetű étel, enyhén édeskés, kókuszos mellékízzel. Általában rizzsel (steam rice) fogyasztják, és lehet kérni bele "feltétet", választhatóan kacsát, csirkét, rákot, halat ritkábban disznóhúst. Ezeket a fűszereket tartalmazza: kömény, koriander, kurkuma, görögszéna (sose hallottam róla korábban), fokhagyma, só, babérlevél, citromfű, cayenne bors, gyömbér, szerecsendió, fahéj.

Az ital, amit fogyasztottam hozzá, egy joghurtos áfonya shake volt. A shake-ek rendkívül népszerűek Thaiföldön, a legkülönfélébb gyümölcsökből készülnek, sok jéggel, joghurttal vagy anélkül (anélkül jóval olcsóbbak, a tejtermékek nem túl elterjedtek itt). Kaja ára étteremben: 1.7k huf.

Megjegyzés: felét sem fogyasztottam el, noha aznap nem ettem szilárdat. A maradékot kérés nélkül elcsomagolták nekem távozáskor (take away) és kései vacsorára tökéletes volt.


"LÁNGOLÓ B52" KOKTÉL

Ez nem egy kifejezetten thai koktél (a thaiok alkoholfogyasztási és készítési kultúrája becslésem szerint kimerül abban, mint az enyém, tehát hogy könnyen be tudnak rúgni), de tegnap találkoztam ezzel, vicces volt, úgyhogy leírom.

Ez a koktél három rétegből áll: Kahlúa (mexikói kávélikőr), Bayles (ír krémlikőr), Grand Marnier konyak-likőr (narancs ízű). A legfelső réteget meggyújtják, ezért szívószállal fogyasztjuk. (a lángok a képen nem látszanak, talán a vaku miatt)

Pia ára: fogalmam sincs, egyben fizettünk az estéért.

Megjegyzés: Két hibát lehet itt elkövetni: a shot-os poharat nagyon teletöltik, hogy ne pattanjon el a melegtől, ezért könnyen kiönthetjük az asztalra. Nos nekünk ez sikerült, mrj kezén végigfolyt a lángoló koktél, plusz az asztal is látványosan égett. A személyzet szemrebbenés nélkül kezelte a helyzetet, fel voltak készülve a béna farangokra. A másik lehetséges hiba, hogy sokáig várunk a koktél elfogyasztásával, ami egyrészt azért baj, mert az értékes alkoholt eltüzeljük a levegőbe, másrészt a legfelső réteg olyan forró lesz, hogy leperzseli a nyelvünkről a szőrt. Ez utóbbi hibát Kisbabam követte el. Néhány kör után profi b52 fogyasztókká válhattunk, vagy legalábbis nem érezzük súlyosnak az efféle baleseteket.


DOM PERIGNON (SZÁRAZ PEZSGŐ)

Ez attól tartok, csak végképp nekem lehet érdekes, de hátha rajtam kívül másvalakinek sem volt ilyen italhoz szerencséje. Kikértünk a csapatnak egy üveggel az elérhető legjobb pezsgőből, és a thaiok komolyan veszik az ilyent :) Ha olyant kérsz, ami nincs, bólogatnak, mosolyognak, és elmennek beszerezni... Ha épp csirkét kérsz, és sokáig kell várnod az étteremben, akkor szerintem az is előfordulhat, hogy másfél óra múlva látod visszafelé biciklizni az étterem tulajdonosát hóna alatt egy élő csirkével. (igaz, ez nem Thaiföldön történt meg, de egy pókeres megélte ezt Nepálban). Szóval uszkve egy óra alatt beszerezték nekünk a Dom Perignonunkat, mi addig shotokat ittunk és biliárdoztunk.

Ennek a kajához semmi köze, de egy fish biliárdossal (Gorchevvel, aki viszont pókerben nem fish, hanem ragyogó hyperes) elvertem mrj-ék csapatát, amiben Rayfinkle és (főleg) mrj is nagyszerűen (és rendszeresen) játszanak. Az esélyeinkről annyit, hogy tétbe játszottunk és közel négyszeres pénzt húztunk le tőlük a győzelmünkkel, és simán megadták ezt az oddsot a meccs előtt. A képen nem játszom ténylegesen, csak akartam a győzelmemről egy emléket, úgyhogy beálltam, mintha épp én löktem volna.

És bár nem ide vágott, de hamar posztolom az eredményt, csak hogy mindenki tudjon róla

A bárban varázsoltak nekünk időközben továbbá egy vödör jeget és előhűtött poharakat is, így illően megünnepelhettük a srácok eredményeit.

Pia ára: fogalmam sincs, egyben fizettünk az estéért. Thief kolléga becslése szerint egyébként alsó hangon 500 dolláros ital volt.

Megjegyzéseim:
- nekem az 1500 forintos Törley pezsgő is ugyanígy ízlett, tényleg kár volt belém a Dom Perignon. Tudom, falusi vagyok, de hát ez van.
- A látszat ellenére nem ülök a kopasz kolléga ölében. Jóban vagyunk, de azért nem ennyire :)