Ledobtam a göncöt

Mazochizmus vagy nem is tudom mi a megfelelő kifejezés arra, hogy nem létező pókeres oldalra, nem létező naplót körmöl valaki, nem létező szerencsejátékról, mindegy, csak belevágok.

Elmondhatnám, de nem mondom el, hogy mi is történt a pókerfronton, de nem sok minden történt.
Játszogatok egy nem létező, de hivatalos engedéllyel rendelkező nem online teremben, egy újfajta játékot, mivel póker már nincs.
Ennek a játéknak a népszerű neve az, hogy kurvázás.
Hárman játsszák, általában két egymáshoz közeli asztalhoz ülök be, mert úgy szeretem ha zajlik az élet, a játékról tömören csak annyit mondanék, hogy egy nyerő van, a lényege pedig az, hogy aki kiesik, annak hangosan többször ki kell mondania játék nevét, mely természetesen tizennyolcas karika.
Mivel háromból kell megnyerni a díjat, így ez roppant egyszerűnek látszik, jók az esélyek, van egy halom ismerősöm, aki szépen profitál is belőle, de én nem vagyok a saját ismerősöm, tehát én nem.
A következő variációk vannak:
Fél óráig egyet nyerek az indított kettőből, egyet vesztek, aztán egyszerűen nem nyerek többet és tíz bukott után elhagyom a termet, kell a koldusoknak az adományom.
A másik opció az, hogy nem nyerek egyet sem, aztán tíz bukott után nem hagyom abba, így jóval többet bukok, de hát kell a koldusoknak a donáció, így ezt könnyű szívvel megteszem, de már nagyon unom mondogatni a játék nevét, be is rekedtem már párszor ettől, így mostanában ritkán nyitogatom meg a terem ajtaját.

Szörfözgetek inkább a neten, mert azt szeretem, néha nyomozást is végzek, izgalmas dolgok derülnek ki olyanról,amiről eddig fogalmam se volt, mondjuk ez nem nagy dolog, eléggé fogalmatlan vagyok sok témában, mint ez már köztudott, bár ez se létezik.
Volt például egy olyan eset, hogy egy kedves barátom megkért, nézzek utána egy Eszterházy Péter elbeszélésében szereplő legendának, mely egy Hindemith nevű, általam sose hallott zeneszerzőhöz kapcsolódott.
Érdekes nyomozás volt, rengeteg dolgot megtudtam róla, de a vége az lett, hogy drága Péter nyilván trollkodott és közzétett egy nem létező eseményt, mely így legendává alakult, hát ez a híres emberek műve, én ha hazudok valamivel, mondjuk, hogy ász párom van, azt senki se hiszi el.
Jó lenne híresnek lenni, mondjuk egy Nobel díj ki is járna nekem, és akkor nyugodtan hazudozhatnék.

Na, erről jut eszembe a napi téma, elhunyt szegény elnökünk, isten nyugosztalja, Allah Akhbar, ja kerim, ja szelim.
Sajnos elolvastam egy TGM nekrológot ezzel kapcsolatban, bár ne tettem volna.
Árpi bácsiról nekem nem sok emlékem van, csak annyi, hogy mocskosul kifütyülték volt rabtársai, mert szerintük vamzerkedett a börtönben, de persze ez így nem igaz.
Persze halála után felmentik e bűne alól a rabtársai, mert ott meg lehetett törni.
Persze, meg lehetett.
Igaz voltak akik nem ezt az utat választották, belőlük hősi halott lett, nem pedig köztársasági elnök.
Na mindegy, vissza TGM-hez.
Emlegeti 89 szellemét, hova lett mára.
89 szelleme szép volt, de nem volt igazi szellem.
Egyrészt a szovjet csizmák árnyékában született, emlékszem az ötvenhatosok temetésére, az Orbán beszédére, mindenki be volt szarva, hogy lesz megint mészárlás a ruszkik részéről, nagy szerencse, hogy nem lett.
Ez a szellem 94-ben kapott egy iszonyatos nagy pofont, mikor a liberálisok jól benyaltak az utódpártnak.
De addig is döcögött, szegény szellem.
Vége lett a kommunizmusnak, elkezdődött a várva várt demokrácia.
Csak senki se szólt ennek a kurva, pardon, ez játék, szóval ennek a csóró népnek, hogy ez a demokrácia kapitalista alapokon épül, a kapitalizmus alapja pedig az, hogy van egy uralkodói réteg, kb 10%, mint a pókerben a nyerők, a többi pedig pitiáner kis lúzer lesz, pont ugyanúgy, mint a póker nevű nem szerencsejátékban.
Ezt hozta 89 szelleme, 10 százalék nem szerencsejátékos, a többi játékos meg átállt a kurvázásra, ami szintén izgalmas játék, ugye, van aki nyer benne és csatlakozik az establishmenthez, a többi meg bereked a játék nevének üvöltése közben.
És ebben a játékban volt osztó Árpi bácsi.
Kiemelkedhetett volna, hős lehetett volna, osztó helyett lehetett volna igazi teremfőnök, de ezt az utat már 56 után se vállalta be.
TGM szelleme után olvastam a liberálisok búcsúzóját is.
Írták, rendes ember volt, mindenki nagyon szerette, fő tette az volt, hogy a taxis sztrájk idején nem engedte meg a katonaság bevetését, ezzel tulajdonképpen meggátolt egy esetleges vérfürdőt.
Már a helyzet is borzasztó, a kommunizmus rémtettei utáni első néhány év múltával egy demokratikus vezetés hogy tud odáig jutni, hogy katonaságot vetnének be tiltakozó állampolgárok ellen?
És Antall még szobrot kapott.
Igaz tán nem is létezik, senki se tudja hol van, csak én, de még onnan is el kéne tüntetni.
Node vissza a liberális nekrológhoz.
Írják, 94 után jobboldalról sokan támadták, pedig szinte teljesen visszavonult, ugyanígy az első Orbán kormány két évében.
És pont.
Tehát azért volt remek államférfi, mert elnöksége alatt az ország 10 százaléka kisajátította a másik kilencven százalék elől a vagyont, egyszer nem engedte meg a katonaság ténykedését, és utána hat évig semmit se csinált.
Hát tényleg büszkék lehetnek erre a liberálisok, ezért is van ennyi szavazójuk amennyi van.
De rendes ember volt.
Kap majd ő is talán egy szobrot, valahol elrejtve a világ elől.
Az én kedvenc hősöm nem élt szerény életet.
Magyarul alig tudott, megnősült, aztán szerelembe esett saját felesége testvérével, nem is lehetne nagy példaképe a nemzetnek.
De amikor kitört a vihar nem volt rest odaállni fedetlen mellel szembe a jeges árral, bevállalta azt, amit sokan nem mertek, hű maradt végig eszméihez, népéhez, és népe örök emlékkel, örökmécsessel emlékezik rá.

El is sétálok a Szabi tér felé és gyújtok neki egy mécsest.

De előtte ennyi szomorú dolog után még muszáj közölnöm egy roppant jó hírt, a legközelebbi irodalmi Nobel díj várományosa lettem.
Egyik nap arra ébredtem, hogy csodálatos verssorok tobzódtak bennem, megcsókolhatott álmomban a múzsa, azt mondjuk nem tudtam, hogy a közfal a múzsa, de hát minek forgolódék én hámlokommal a falnak éjnek idején?
És csak jöttek a rímek, csoda alliterációk tobzódtak, elégedetten hátra is dőltem, de mire felkeltem el is felejtettem nagy részét, csak két szó maradt meg belőle.
Most már csak a többit kell újra megtalálnom, addig is sóhajtozva nyomogatom a sárgás-zöldes dudort.