A póker egy jó játék

Manapság egyáltalán nem olyan könnyű online pókerezéssel nyerni, mint amilyen könnyű volt mondjuk 2008-ben. Túl nagy meglepetést ezzel aligha mondtam, ám most nem arra gondolok, hogy mennyivel képzettebb a mezőny, mennyivel több a reg, hanem inkább arra, hogy mennyivel több a csaló.

A backing csoportok káros hatásairól már egyszer részletesen kifejtettem a gondolataimat, többet erről már nem is szeretnék beszélni. Hadakozni, küzdeni a létezésük ellen lehetne, de nem érdemes. Körülbelül annyira lenne eredményes, mint ha betiltanák a fogadási oldalakat. Mintha erre egy ország már tett volna kísérletet, és tudjuk, hogy mi lett a vége... Teljesen mindegy, hogy jogszerű volt-e a lépés, a lényeg, hogy nem volt lényegében hatása.

Amit lehet tenni, az az, hogy olyan termet, olyan játékformát választ az ember, ahol egyszerűen nem lehet hatalmas adatbázis alapján játszani ellene vagy összejátszani ellene. Én éppen így cselekszek. Nem gondolnám, hogy eljárt felettem az idő, sőt, biztos vagyok abban, hogy minden eddiginél érettebben, összeszedettebben játszok. Ez azonban bizonyos esetekben kevés.

Lehet ugyanis valaki akármilyen jó pókerjátékos, ha többen összeállnak ellene, netán egy asztalnál 6 zárt lapból játszanak valaki 2 zárt lapja ellen, esetleg 12-ből a 4 ellen, akkor ugyebár nem sok esélye van a nyerésre. Főleg, ha a háromszor annyi lapból játszó személyek értelmi szintje meghaladja x darab közönséges földigilisztáét. De még az sem feltétlenül szükséges, hogy összejátsszanak az ember ellen, elég, ha vesznek róla 100 ezer vagy 500 ezer leosztást.

Ezen piszkos trükköket azonban nem lehet mindenhol bevetni. A termek ugyanis felismerték, hogy nem mindenki élvezi, ha több százezer leosztásnyi adatot tudnak róla úgy, hogy még soha az életben nem játszottak ellene. Szóval arra akarok kilyukadni, hogy az anonim heads-up asztalok elég jó lehetőséget adnak arra, hogy a legtudományosabb backing csoportok tagjai se játszhassanak az ember ellen illegálisan szerzett adatok segítségével. Csak az van, amit hoztál: a pénzed, a tudásod és a lapjaid. Nem tudod, hogy milyen gyakran dob 2nd barrellre az ellenfeled és azt sem, hogy milyen gyakran check/raisel a flopon, és ez így is van jól. Csak akkor tudod meg, ha játszol vele és kifizeted a számlát.

Az alkalmazkodás képessége talán ma éppen olyan fontos, mint a megfelelő bankroll-menedzsment vagy az, hogy tudjon az ember implied oddszot számolni. És nem csak a pókerben.

De visszakanyarodva a pókerhez. Idén jóval többet játszottam élő pókert, mint a megelőző években. Egyetlen session kivételével minden esetben pluszban zártam. Elégedett voltam azzal, ahogyan olvastam az embereket, ahogyan a feszült helyzeteket kezeltem, amilyen higgadt tudtam maradni azokban a szituációkban, amikor sokan azért csak hozzáverik legalább az öklüket az asztalhoz, vagy esetleg még jobban elragadtatják magukat és azt mondják: "a túróba!" (Mond ilyet ma még bárki amúgy?)

Az évet online pókerrel zártam, és úgy tervezem, hogy azzal is kezdem. Élvezem a játékot. S hogy mi vár rám 2023-ban? Sejtelmem sincs, az elmúlt évek után én nem igazán mernék jósolgatni, nem ismerem azt a bizonyos forgatókönyvet... Pókerezni például egészen biztosan fogok, ami a blogom tematikájának szempontjából egy fontos dolog. Terveim szerint legkésőbb év múlva legkésőbb beszámolok a dolgok állásáról.