Tétlépés után, nem csak a tétlépésről

Legutóbb egy meglehetősen optimista hangulatú bejegyzésben említettem, hogy feljebb léptem. Őszintén, azért nem voltam benne 100%-ig biztos, hogy meg is ragadok a magasabb téten, de most már minden kétség eloszlott. Nem kerültek el a komoly up- és downswingek sem, ami azt jelenti, hogy 1345 játék után már elkaptam 30 beülőt ide, és oda is. Ez igazából teljesen normális, sőt, miután ilyennel szembesültem $3,50-on, az sem lett volna meglepetés, ha nagyobb swingekben részesülök. Egyelőre úgy néz ki, hogy elég ugyanazt játszanom, amit eddig. A mezőny összetétele ugyanaz, gyakorlatilag csak kicserélődött pár név, a dollárosított értékeket kell csak kettővel megszorozni... Néhány regulár az egymás elleni harcot túlságosan egóból csinálja, ennek következtében több spewy linet lehet látni, de tulajdonképpen ez ki is használható valamilyen szinten. Berakok egy grafikont, bár ebből azért ROI-t számolni botor hiba volna, azt majd úgy egy 5K minta alapján lehet nagyjából jól belőni.

Az ok, amiért még mindig nincs 2K minta sem, az az, hogy terveimnek megfelelően sikerült az egy hetes pihenőt beiktatnom február első hetére. A sikeres záróvizsga után úgy éreztem, ennyit igazán megérdemlek, sikerült is feltöltődnöm, ami a póker szempontjából is minden bizonnyal pozitív várható értékkel kecsegtet.

Amiben nem vagyok biztos, hogy $7-os limiten elérhető a Supernova státusz. Elméletben van rá időm, hogy lejátsszam a napi szükséges mennyiséget, de a gyakorlatban elég nehéz elkapni két olyan idősávot, ahol megfelelő mennyiségű ellenfél van. Azzal nincs gondom, hogy olyankor is tolnom kell, amikor több a reg, azzal viszont igen, hogy olykor mindösszesen három asztal jön össze... A legnagyobb félelmem, hogy a normál sng-n tapasztalható alkalmankénti pangás fokozódni fog, és netán teljesen eltűnik a palettáról ez a műfaj. Ráadásul "közeleg" a nyár, amikor még kevesebben fognak játszani.

Többen felvetették, hogy esetleg más termekben is játszhatnék párhuzamosan, de ez gyakorlatilag lehetetlen. A legtöbb hálózatban szinte egyáltalán nincs forgalom a normál asztaloknál, ahol még van valamennyi, az a 888, de ott meg pocsék a kifizetési struktúra. Még egy megoldás lenne, ha bevállalnék legalább néhány turbot, mondjuk egy hosszabb normál, meg egy rövidebb turbo session elméletben működőképes lehetne. A gond az, hogy olyan undorom van már a turbo gondolatától is, hogy amíg nem tartanak fegyvert a halántékomhoz, addig magamtól nem fogok egy fikarcnyival gyorsabb struktúrájú játékra regisztrálni. Ezt szeretem, ezt élvezem, legfeljebb idén még nem leszek Supernova, ha mondjuk az egész évet $7-on töltöm. Persze ha jól megy, akkor ki tudja.

Némi off
Alapvetően pókerről szoktam írni, de ezúttal némileg kivételt teszek. Nyilvánvalóan a pókerasztalon kívül töltött élet minősége komoly hatással van az asztaloknál nyújtott teljesítményre, és ki is kívánkozik belőlem néhány gondolat.

Az évek során rájöttem, hogy nekem mindennél fontosabb az, hogy fizikailag olyan környezetben játsszak, ahol nincsenek zavaró körülmények. Képtelen vagyok úgy 100%-osan koncentrálni, ha fél óránként megcsörren a telefon, egy nyolcfős társaság centiméterekkel a fülem mellett elemzi az analízis vizsgán látott feladatokat, vagy netán egy tanár előadást tart. Akkor tudom a legjobbamat nyújtani, ha teljes csend van, valami halk zene szól, de semmi oda nem illő, ami elterelné a figyelmemet. Sokáig úgy játszottam, hogy ment a háttérben a Comedy Central, vagy valamilyen film, sorozat, de a magasabb tét okozta, elsősorban mentális kihívások rádöbbentettek, hogy egészen biztos, hogy magasabb ROI-t érhetek el, ha nyugodt, ideális körülményeket teremtek. Ezzel nagyjából rendben is vagyok, kiválasztottam az ehhez leginkább passzoló idősávokat, helyszíneket, viszont...

Viszont van, ami még így is bizonyos fokig hatással van, ha nem is tudatosan, hanem tudat alatt, és nem kizárólag rajtam múlik. Ez pedig az emberi kapcsolatok pillanatnyi alakulása, vagy éppen annak hiánya. Borzasztóan irigylem azokat, amikor olvasom, hogy őt támogatja a családja, beleértve a testvérét, szüleit, feleségét/barátnőjét.

Sajnos nekem ez soha nem adatott meg, legfeljebb csak megtűrik, hogy a pókerrel foglalkozom, van, aki pedig szabályosan drukkol a közvetlen környezetemből, hogy tönkremenjek. Persze ez bizonyos szinten motiváltan is tart, hogy bizonyítsak hónapról hónapra, évről évre, hogy látod, még mindig nem mentem tönkre, de azért frusztráló is egyben. Azt, hogy kivel élsz, vagy kivel nem élsz együtt, te magad eldöntheted, legalábbis a nem élsz részét biztosan. A kivel élsz részén, ha éppen az, akivel szeretnél, nem akar, meg kell próbálni nem stresszelni, na ez a legnehezebb, és nekem nem is megy mindig tökéletesen.

Az ember ahogy felnő, elképzel magának egy ideális életet, amit folyamatosan próbál közelíteni, és talán soha nem éri azt el. Olyan ez, mint amikor az egytől elindulunk a nullához úgy, hogy kettővel osztunk. Folyamatosan egyre közelebb kerülünk, de soha nem érjük azt el. Szóval elvégeztem a sulit, felhasználhatom a diplomámat, a nyelvvizsga bizonyítványomat, meg a jogosítványomat rendeltetésszerűen, vagy épp berakhatom vízszintezni a snooker asztalom alá... Klassz dolgok ezek, és sok munka van mögöttük, de némileg úgy érzem, hiábavaló.

Valahogy azt veszem észre, hogy manapság az emberek, legalábbis a fiatalabb korosztály nem képes tartós monogám kapcsolatban élni. Sok hasonló korú ismerősöm van, mint én, rengeteg, de az a vicc, hogy tulajdonképpen egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányan vannak mondjuk öt évnél hosszabb ideje együtt valakivel. Ez egyrészt megnyugtató, hogy nem csak bennem lehet hiba, másrészt viszont arra tanít, hogy nem érdemes hosszútávon tervezni gyakorlatilag senkivel, ami viszont kiábrándító. Olvasgattam a témában, sokan sokféle teóriát gyártanak, hogy ez mitől lehet, de választ igazából nem kaptam a kérdésemre - majd egyszer, talán. Vagy nem.

Záró gondolatok
A bejegyzés offtopikos része így utólag visszaolvasva elég szürke képet fest, de azért alapvetően sok okom nincs a panaszra. Az emberek tépelődnek, hogy nincs munkájuk, ha van, akkor biorabszolgák, és semmire sincs idejük, sok esetben még pénzük sem. Legalább ilyen gondjaim nincsenek. Mások nem hisznek abban, hogy egyáltalán érdemes-e élni, van, aki magában a szerelemben nem hisz... Én hiszek, legalábbis próbálok.

Meg kell találni az élet értelmét. Nekem maga a póker ad egy olyan értelmet, ami miatt már megéri élnem, mindig motiváltan tart, mindig ott egy újabb és újabb cél, gyakorlatilag véget nem érő célokat lehet felállítani. Lehetsz még jobb, és még jobb, miután nem lehet meghatározni, hogy ki a legjobb, még akkor sem, ha megnyered a WSOP főversenyét. És ez a legklasszabb az egész póker dologban.