Újabb poker-boomot hozhat a koronavírus

Nem élek túl rég óta ezen a bolygón, de amióta az eszemet tudom nem volt még ilyen sok ember otthon. És hogy ez miért érdekes számomra?

Az emberek egy ideig sorozatokat néznek, aztán megunják. Játszanak a telefonon, számítógépen, Xboxon, Playstationon, mittudoménmin, aztán megunják. Szexelnek, aztán azt is megunják. S ekkor jön képbe a szerencsejáték és a póker.

A szerencsejáték és a kártyajátékok úgy általában véve olyan izgalmi faktort nyújtanak ugyanis amelyhez hasonló nincs az általam ismert létformák számára. Rendkívül sokszor felmerült már, hogy na jó jó, izgalmas játék a póker, de azért öt maláj nővel sem lehet olyan rossz ilyen és olyan mutatványokat művelni. Én az efféle összehasonlítgatásokat sosem értettem, mert ez körülbelül olyan, mint azt egymáshoz mérni, mi a jobb:

A töltöttkáposzta, vagy egy karosszék?

Kétség kívül a pókert és a szexet lehet azon aspektusból vizsgálni, hogy tevékenységek, de ilyen alapon a töltött káposzta is összevethető egy karosszékkel, hiszen utóbbiak a tárgyak halmazát képezik. Mégis belátható, hogy az efféle összehasonlítgatásoknak semmiféle értelme sincs.

Visszakanyarodva arra a bizonyos pókerre. Az addig teljesen világos, hogy az emberek bizonyos hányada magasról tesz a kijárási korlátozásokra, vagy tilalmakra, ne lovagoljunk a szavakon. Egészen addig amíg fegyveres erők nem állnak a házak ajtajai előtt, biztosan lesz az a réteg, aki úgy mászkál, mintha mi sem történt volna. Azonban úgy fest, hogy a társadalom egyre nagyobb szelete veszi komolyan ezt a maradj otthon témát, és ha csak lehetséges, nem mozdul ki - legalábbis erre a következtetésre jutok mindig, amikor kimerészkedek az ajtón túli veszedelmes világba.

Na már most ha otthon maradnak, akkor azok, akik korábban nem ismerték a pókert, azok is eljutnak egy ponton oda, hogy kipróbálják ezt az izét, ezt az ötlapos texasi nincsfelső határt, vagy annak valamelyik elkorcsosult változatát.

Ekkor jövök a képbe én, aki mintegy jótevő megszabadítom a nyerés bonyodalmas pszichés elviselésének nyűgjétől az embereket, és felnyalábolom a halak lisztre, wc papírra és konzervekre még el nem költött pénzét.

A GameIntel 2020. március 31-én mutatott egy grafikont, ami hatalmas ugrást mutat a készpénzes játékosok állományának számában, a 30 ezer alatti átlag 42 ezer fölé ugrott. Ez biztató.

Ami felvetődött, mint jogos aggodalom, hogy ha ilyen szinten szűnnek meg a munkahelyek, zárnak be a gyárak, boltok, akkor bizony ez a feneketlen pénzrengeteg, amit a halak most belepumpálnak nagy sietséggel a rendszerbe, mintha nem volna holnap, hamarosan el fog fogyni. Prognosztizálok a lelkesedésben némi törést egy bizonyos nem túl távoli ponton én is, de lássuk be, az emberek továbbra is fognak étkezni, előbb-utóbb a wc papír tartalékok is kiapadnak, szóval ilyen vagy olyan úton de pénzhez fognak jutni, hogy ezen szükségleteiket kielégítsék. Itt jegyezném meg, hogy azért nem csak tönkremenő vállalkozások vannak ebben a helyzetben, sokan álltak át a házhoz szállításra, amihez kellenek jó kis webshopok, marketing, futárok, emberek akik előállítják a kiszállítandó bármit, szóval igen. A helyzet az, hogy vannak, akik most hihetetlenül megszedik magukat, és azt sem tudják majd, mire költsék pénzüket. Meg persze bőven marad keresőképes réteg, aki sosem tudta, hogy mire költse a pénzét, de azért biztos ami biztos alapon szórta.

Miután a háromgyermekes, nincstelen családokat is látom, hogy bőszen majszolják a pillecukrot, amire józan ész keretei között amúgy nem telne, nem félek attól, hogy válság hatására az emberek elkezdik megtanulni beosztani a pénzt, és logikusan fognak költekezni. Hacsak nem jegyrendszer lesz, úgyis fognak pókerezni. Sőt, ha jegyrendszer lesz, úgyis lesz, aki lemond a kajajegyről, és beváltja némi virtuális zsetonra. A világ már csak így működik.

Kíváncsian várom a közelgő időszakot az asztaloknál!