D. Negreanu naplója 19. bejegyzés

2007 május 7.

Fogadjunk!

Időtlen idők óta nem volt részem ennél szórakoztatóbb játékban, egy csapatnyi őrült figurával játszottam együtt.

Íme a lista, nem vicc:

Antonio Esfandiari
Shawn Sheikan
Mike Matusow
Phil Hellmuth
Phil Laak
jómagam

Iszonyú banzáj volt, és senki sem akart tönkremenni, úgy vélem azért, mert mindenki jól szórakozott, és élvezte a többiek társaságát. Idegességnek nyoma se volt, és azt hiszem, ez igazán kitűnő műsort fog eredményezni.

Meglepődnél, milyenek az emberek igazából, szerkesztés nélkül. Erre tökéletes példa egy olyan fickó, mint Sheiky. Én IGAZÁN szeretem Seant, és azt gondolom, túláradóan vidám. A képernyőn tökfejnek látszott, de ez egyfajta poénkodás, igazából csak egy szerep, és nem gondolja komolyan. Amikor olyasmit mond: „Doyle egy kicsit se képes játszani, egyikőtök se tud egy hangya***nyit sem”, az mindössze humoros nyelvelés.

Ma golfozni mentem Gavinnel, Erickkel és Sheikyvel, és jól szórakoztunk. Végül mindannyian elmentünk vacsorázni a Konába. A golfozás alatt 14 golfkocsi követett bennünket, sokon tévé kamera volt. Valamilyen szórakoztató műsorhoz filmeztek, amit nemsokára látni is lehet.

A szórakoztató műsorról szólva, a Mojón, egy új high definition (magas felbontású) csatornán épp most néztem meg Phil és Antonio új műsorát, amelynek címe Fogadjunk! (I bet you) Valójában az interneten, a www.mojohd.com-on láttam.

Őszintén szólva egy rakás szerencsétlenséget vártam. Azt gondoltam, hogy egészen ostoba és butácska lesz, de haver, alaposan meglepődtem. A műsor briliáns! Végignevettem az egészet.

A műsor koncepciója egészen egyszerű. Láthatod Philt és Antoniót Los Angelesben kószálni és fogadni mindenféle véletlenül útjukba akadó dolgokra egy ing árától kezdve addig, ki tud gyorsabban átkelni a városon egy fitying elköltése nélkül.

A kedvenc jeleneteim egyike az alkoholszondás. Fogadtak, melyikük tud közelebb kerülni a 0,08-as véralkoholszinthez. Annyit ihattak, amennyit akartak, és akkor fújtak a szondába, amikor úgy gondolták, megközelítették. Komolyan azt gondolom, hogy bármelyiküket legyőzném, mivel van egy saját alkoholszondám, és sok “gyakorlatom”.

Azonban ami igazán működteti a műsort, az a kettejük kapcsolata és az elfogódottság hiánya. Arról az érzésről beszélek, ami elfogja az embereket, amikor idegen emberekkel kell beszélniük. Kevés ember érzi kényelmesen magát, ha ilyesmit kell tennie, és ez a kettő teljes nyugalommal kérdezgetett vadidegen embereket arról, viselnek-e harisnyát.

Sok szerencsét kívánok nekik a műsorhoz, de ha a többi rész is olyan jó, mint az első epizód, nem lesz szükségük szerencsére.