D. Negreanu naplója 33. bejegyzés

2007. augusztus 26.

Golf a Fülöp-szigeteken és egy zavaró pókertrend

Mialatt itt voltam a Fülöp-szigeteken, két teljesen eltérő napot töltöttem golfozással. Az első napon volt egy buli a helyi, 60 ütéses pályán, ami sokkal nehezebb, mint gondolnád. Rengeteg az akadály és a lyuk körüli zöld területek olyanok, mint a dombok, jókora törésekkel. Egy öreg parknak látszó helyen építették a pályát, ami jó ötlet volt, mivel ez közel van a kaszinóhoz, míg a többi pálya egy órányi autózásra.

Joe Hachem és én játszottunk ott egy meccset néhány sörben pár PokerStarsnál dolgozó fickóval. Az ütőket kölcsönöztük, és hadd mondjam el, sokkal jobban értékelem az ütőimet, mióta kölcsönzötteket használtunk. A Callaway ütők, amiket használok, igazán hajlékonyak, míg az ott használt ütők olyanok, mint a kardlap és sokkal nehezebb velük ütni.

Sötétedésig játszottunk a zuhogó esőben, és a “zuhogó” nem költői túlzás. Ám ez nem tántorítja el a magunkfajta rettenthetetleneket attól, hogy végigmenjünk a pályán. A következő reggel korán ébredtem, ahogy általában itt, és hajnali fél hatkor már a pályán voltan egy helybélivel, aki rendkívül jó golfjátékos, és játszani szokott az Asian Touron is, a fülöp-szigeteki csapat kapitánya. Nagyon előzékeny volt, és elvitt a magánklubjába. Na most, én még sosem játszottam ilyen korán reggel, és nem gondoltam rá, hogyan befolyásolja a hajnali harmat a labda gurulását. Megütöttem egy erős ütővel, és aztán láthattam, hol ért földet és hol állapodott meg végül… vagy kilenc métert gurult! Annyira mókás volt.

Azonban kulturális szempontból nézve nem tudtam magam túltenni az ütőhordókkal kapcsolatos helyzeten. Itt kell, hogy legyen egy ütőhordód, és miközben körbekocsikázol a pályán, ők cipelik az ütőidet egész végig. Azt hiszem, ez még nem tűnne túl furcsának, ha az összes ütőhordó nem középkorú nő lenne. Nem mintha nem ismerték volna a pályát úgy, mint a tenyerüket! Az első greennél, amikor az ütőhordóm felvette a labdámat, és azt mondta: “Belső jobb oldal, gyors ütő”, valósággal elhűltem. Nem mintha ez olyan nagy dolog lenne, de egy kissé mulatságos volt, hogy annak ellenére, hogy nem nagyon beszélt angolul, pontosan megértette a hetes vas, jobb perem, dupla esély kifejezéseket. Néhány degenerált férfi golfozó azt gondolhatja: “Mi többet kívánhatnál?”

Nem beszélt angolul, de miután nyolc ütéssel végeztem egy 4 paros lyukkal, viccesen megjegyeztem:
- Par.
Mire ő:
- Dupla par. Egy nekem, egy neked.
LOL, nem tudtam abbahagyni a nevetést. Később megkérdeztem, milyen golfozó, mire azt felelte, hogy rémes. Így aztán feltettem egy újabb kérdést, hogy vajon jobb-e vagy rosszabb nálam. Mire azt felelte:
- Ó, úgy játszom, ahogy ön.
LOL, hát ez elképesztően mókás!

27 lyukkal végeztünk azon a napon, de kellemetlenül éreztem magam amiatt, hogy míg én autókázok, egy háromgyerekes anya fut mögöttem az ütőimet cipelve. Egy fiatal srác miatt nem lett volna bűntudatom, de ez a nő aprócska volt, és majdnem 40 éves. Egyáltalán nem panaszkodott, és azon kaptam magam, hogy többször is megkérdezem, hogy rendben van-e, csak hogy aztán rájöjjek, hogy még ha fáradt is lett volna, akkor sem vallotta volna be.

Befejeztük a kört, és fogalmam sem volt, mennyit keresnek egy nap az ütőhordozók. Így annyi borravalót adtam neki, mint mondjuk a Shadow Creekben bármelyik srácnak. Az Egyesült Államokban kapnék érte egy őszinte “Köszönöm”-öt, de ugyanez az összeg sokkal mélyebben befolyásolhatta az asszony életét. Amikor diszkréten a kezébe csúsztattam a pénzt, és ő ránézett, alig tudott megszólalni. Körülnézett, hogy látta-e valaki, mintha helytelen lett volna elfogadnia. Először egy félszeg köszönömöt rebegett felém, de aztán később láthatóan megváltozott az egész viselkedése. Azt hiszem, ez az Egyesült Államokban egészen szokványos nagyságú jatt valószínűleg legalább kéthavi fizetésének felelt meg.

***************************************************************** *

Ma elindulok Barcelonába, és remélem, hogy az alvásritmusom helyreáll a barcelonai EPT első versenyére. Ez lesz az első szereplésem az EPT-n, és a legjobb formámat akarom hozni. A kimerültség a pókerjátékos legnagyobb ellensége, és egyedül amiatt aggódom, hogy Barcelonába érkezve nem lesz elég időm, hogy felkészüljek a versenyre.
Hadd jegyezzem meg, hogy a közvetítésekkel kapcsolatban van egy zavaró trend a mostani pókerversenyeken. Ami az ez évi WSOP-n kezdődött, az a WPT-körúton teljesen elfogadott lett. A Harrah’s eladott egy csomagot Bluff/PokerNews-nak, mellyel kizárólagos jogokat szereztek a WSOP közvetítésére, és úgy tűnik, a WPT eggyel továbblapozott ebben a könyvben, és exkluzív közvetítési szerződést kötött a CardPlayer.com-mal. Egy olyan társaság számára, mint a Pokerwire.com, ez lényegében azt jelenti, hogy becsukhatja a boltot, és azt gondolom, hogy ez szégyenletes, mivel a Pokerwire zsetonszámolói és tudósítói voltak a legjobbak ezen a téren. Tudták az összes játékos nevét, legyen akár internetes sztár, akár veterán profi, megszerezték a fontos leosztások pontos részleteit, és időben sem csúsztak el a közvetítéssel.

Azonban amennyiben a Pokerwire nem állt készenlétben, a pókerdrukkerek szerencséjére a friss versenyhíreket mindig meg lehetett találni a CardPlayer, a PokerNews, a Bluff, a PokerPages, a Gutshot, vagy a számos többi honlap egyikén . Minél nagyobb a versengés, annál valószínűbb, hogy bőséges közvetítést kapunk.

Ezeknek a jogoknak az eladása – bár pénzt hoz a versenyszervezőknek - nem jó NEKÜNK. Mi soha, úgy ahogy mondom, soha nem látunk egy petákot sem ebből a bevételből, és ahogy minden monopóliumnál, a termék minősége mindig kárt szenved. Az, hogy három vagy négy honlap próbálja a lehető legjobb közvetítést nyújtani, mindegyiket arra kényszeríti, hogy fejlesszék a közvetítésüket, különben nem maradnának meg. Ha csak egyetlen helyről informálódhatunk, egyáltalán nem számít nekik, hogy hanyag vagy nagyszerű munkát végeznek.

Például, hajdanán csak EGYETLEN telefontársaság volt. A díjszabások nevetségesek voltak, a szolgáltatás lassú és rettenetes. De ez nem számított, mert ha telefonálni akartunk, nem volt más választásunk, mint fizetni. Amikor ez megváltozott, és egyre több cég kezdett telefonszolgáltatást kínálni, az árak lejjebb mentek (jobb lett a fogyasztónak), és a szolgáltatás színvonala nőtt (ez ismét csak a fogyasztónak kedvezett).

Én tökéletesen megértem, miért akarja ezt tenni a CardPlayer, mivel úgy látom, a WPT lépésre kényszerítette őket, akárcsak a PokerNewst a Harrah’s és a WSOP. A CardPlayer versenyben akar maradni, és az egyezség, amit aláírtak, előnyös a társaságnak. Én személy szerint egyszerűen gyűlölöm azt az ötletet, hogy ezeket a jogokat eladják egyik vagy másik cégnek.

El tudod például képzelni azt, hogy egy olyan honlap, mint a www.neverwinpoker.com túllicitálja a többieket a versenyközvetítések jogáért? Biztos vagyok benne, hogy a közvetítés vidám lenne, de úgy képzelem, hogy azokat a tudósításokat enyhe mariska füst lengené be (csak viccelek, srácok).

A legtöbb ember, akivel erről beszéltem, egyetértett velem, hogy ez egyáltalán nem a póker érdeke. Valójában hosszú távon csak hátráltathatja a póker terjedését, ha annak köszönhetően, hogy a verseny házigazdája korlátozza, ki tudósíthat az eseményekről, kevesebb honlap lesz, ami versenyeket közvetít. Ám mielőtt hisztériás rohamot kapnál, azt hiszem, fontos megérteni, kié a felelősség ezért. A felelősség a Harrah’s-nál kezdődik, és a WPT-nél ér véget. Ők a saját szemszögükből nézve azt teszik, aminek üzleti szempontból a legtöbb értelme van, és csakis azt (dollár és társai). Azonban ezek az érdekek nem egyeznek a tieddel, a pókerjátékoséval.

Egyezhetnének, ha a bevételt valamilyen módon megosztanák a játékosokkal, de hiába terjed gyorsan a póker évek óta, még mindig kevés vagy éppen semmi bevétel nem áramlik vissza a játékosokhoz, és nem úgy tűnik, hogy ezeknek a nagy cégeknek bármelyike is azt tervezné, hogy valamivel viszonozza a játékosoknak az együttműködésüket.

Eddig az évig a Harrah’s a Tournament of Championnal, egy kétmillió dolláros freerollal tulajdonképpen biztosított egy lehetőséget a játékosok számára, hogy visszakapjanak valamit. Ez jelentős mennyiségű pénz, és elég ahhoz, hogy a játékosok úgy érezzék, értékelik őket. Azonban idén nincs TOC, így az ingyenes versenyre szánható kétmillió dollár eltűnt.

Ami a WPT-t illeti, ők is megpróbáltak ingyenes versenyt szervezni a PPT-vel, de ez nyilvánvalóan megszűnt, így ez a pénz is elúszott.

Azt hiszem, a Harrah’s és a WPT egyaránt rengeteg jó dolgot tettek a póker és a játékosok reklámozásáért, de ebben az esetben, a tudósítási jogok eladásában egyetlen honlap számára, úgy érzem, rossz döntést hoztak.