Hirtelen halál

Ugyanis focizni voltam...

Sajnos nem volt túl sok cserénk, így időnként (egyre többet) kénytelen voltam kijönni mezőnybe, hogy a többiek is tudjanak pihenni egy kicsit a kapuban.
Tulajdonképpen nagyon megleptem saját magamat - egész jól bírtam a futkosást ahhoz képest hogy múlt héten végig csak a kapuban álltam, de már attól is izomlázam lett egészen csütörtökig...
Most pedig még három méternél hosszabb futásokat is sikerült generálnom valami csoda folytán. :D

Persze, a teljesítményemről inkább ne beszéljünk - maradjunk annyiban hogy idén még nem én leszek az aranylabda esélyese. Csináltam 1-2 jó dolgot, de bénáztam is néhányszor. Hát igen, mezőnyben bennem van még a régi beidegződés, miszerint körbefutom az ellenfél védőjét, majd mögötte keresztben üresbe futok... Na ezzel még nem is volt különösebben semmi baj, legnagyobb meglepődésemre simán bírtam - a probléma akkor kezdődött, amikor ez után még a labdát is megkaptam, vagy legalábbis próbáltak megjátszani. :D

Amíg volt kinek tenni, addg általában nem volt gond, az akkor kezdődött amikor 1:1ben kellett volna vinnem. Egyrészt ugye bennem volt hogy ha 1:1ben szemből rávihetem valakire, akkor általában én vagyok (lendületből) a gyorsabb és rövidtávon biztos lefutom - namármost ez így ebben a formában a jelenlegi 85 kilómmel nem egészen állja meg a helyét sajnos. :)

A másik problémám részben hasonló. Az hagyján hogy 1:1ben a forgolódást még időnként valahogy megoldom mondjuk egy finom sarokpöcköléssel anélkül hogy hagyatt vágódnék, a gond ott van hogy a mozdulat után még fordulni kéne 180 fokot és két méteren belül befutni és beadni középre a labdát... Na ez már egyáltalán nem megy, ami elég mókás jeleneteket hozott össze egyszer-kétszer.
Mondjuk az standard volt hogy amikor ilyesmi ötletem támadt, az esetek 90%ában az ellenfél leggyorsabb játékosát akartam lefutni, lol. :D

Több mint egy órányi játék után volt egy szerencsétlen mozdulatom kapuban, hirtelen lehajoltam, és picit meghúztam a derekam. Szerencsére félidőben cseréltünk - az első félidőt mi játszottuk le cserejátékos nélkül, a másodikat az enemy.
Így aztán gyorsan le is mentem cserének... Alig telt el pár perc, az enemy egyik emberkéje egy hosszú szöktetés után megpróbálta befutni a labdát, de már nem tudta elérni - sem megállni, így mondhatjuk egy szökkenéshez hasonló mozdulattal úgy rátaposott a nagylábujjamra, hogy azt hittem, helyben összefosom magam. :D

Néhány perccel később visszamentem a cseréből, de sajnos alig néhány percig tartott számomra a játék - elöl kaptam a labdát, futás (nem sprint :D) közben visszatettem, azonban ahogy földet ért a lábam, valami hatalmasat csattant a combomban és már borultam is...
Sajnos részemről ennyi is volt a foci, utána már ráállni sem tudtam - mi több, kinyújtani sem...
A combsérülés nem jellemző rám, persze annó amikor napi 8-10 órát fociztam, bejátszott néha egy-egy kisebb húzódás, vagy izomfáradtság miatti görcs, de ilyennel komollyal még nem volt dolgom. Valahogy olyan, mintha combból kifordult volna a lábam, kb 45 fokban, és a teljes combom befeszült és lemerevedett, mintha fából lenne. Ha megpróbálom egyenesbe állítani a lábam, csillagokat látok a fájdalomtól, ráadásul ha maximálisan elfordítom a lábfejem, akkor áll majdnem egyenesben kb a lábam, de néhány másodpercnél tovább nem bírom úgy tartani a szúró-pulzáló fájdalomtól.
Hát, nem tudom hogy megyek holnap így melóba. Lehet, szabit leszek kénytelen kivenni, ami elég gáz, mert mostanában egy csomó szabit kivettem. Hol valami vírust szedtem össze, hol hulla fáradt voltam... A főnökeim biztos nem fognak örülni ha megtudják hogy foci miatt nem megyek be.

Ja, ráadásul már most érzem, olyan izomlázam lesz minden tagomban hogy csak ihajj. :)
Azt hiszem, öreg és dagadt vagyok én már ehhez. Meg ráadásul túl nyomorék is. :D
De azért élveztem nagyon, ki nem hagytam volna semmi pénzért.
Mondjuk, sajnos nagyon könnyen el tudom képzelni hogy kénytelen leszek kihagyni a jövő hetit.
Csak reménykedni tudok abban hogy megúsztam a dolgot egy csúnya combizomhúzódással, és nem valami rosszabbról van szó. Nem lenne jó ha nem tudnék mormálisan járni egy ideig, az meg rémálmaimban ne jöjjön elő, hogy orvossal kelljen megnézetnem, neadjisten műteni kelljen. Brr...