Talpra magyar!

Még mindig nem jó a lábam. Azt hiszem, az orvos kissé alábecsülte azt a 7-10 napot, ami feltétlen szükséges ahhoz hogy járással terhelhessem...
Vicces. A főnökeimnek azt mondtam, hogy szeretnék a héten menni, bár hét elején még biztos nem fogok tudni bemenni. Úgy néz ki, kicsit túl optimista voltam.

Na ehhez képest pillanatnyilag úgy érzem, teljesen reménytelen a jövő heti melóm. Már valamennyire rá tudok állni, azonban nem tudok még normálisan menni, inkább csak sántikálok - amikor a járó mozdulat végén "húznám ki" a lábam, érzem hogy ezt bizony még nagyon nem kéne erőltetni, mert csúnya dolgok történhetnének...
Futár lévén így elég gáz lenne melóznom.

Ami a vicces, pénteken hívott az egyik főnököm, hogy hétfőn mindenképp be kéne mennem, mert az egyik cég végelszámolásával kapcsolatban el kéne intéznem egy kis papírmunkát (én vagyok az ügyvezető, meg a végelszámoló is :D). Mondtam neki hogy hétfőn megyek orvoshoz, de szerintem kedden már megyek... És még komolyan is gondoltam én hülye. :D
Szerintem már tele a tökük a lábammal (nekem is), bár persze nem szóltak egy rossz szót sem.
Azért gáz a helyzet, mert idén sokat voltam itthon... Szabin is voltam pár napot, beteg is voltam, most meg a lábammal vagyok itthon már két hete, és egyelőre olyan érzésem van, jön a harmadik is... Baromira elegem van már a fekvésből. :S

Azt hiszem, sajnos a fociba visszatérésem is el fog tolódni júniusra - nem akarok kockáztatni semmit. Ráadásul éppen most láttam a debrecen-pápa meccset a sport1en, hát mit ne mondjak, a mérkőzés megtekintése inkább csak azt a benyomást erősítette az emberben hogy soha a büdös életben labdára inkább rá sem nézzen - a foci halott magyarországon... Borzalom. :D