biktop naplója 3. bejegyzés

Van egy munkatársam, egy lány. Nem régen jött a cégünkhöz, én vettem fel, kedves, aranyos lány, veri a férjét. Azaz volt egy eset, amikor a férfiú részegen hazatámolygott és ő nekiesett egy üres üveggel és agyba-főbe verte. Mondom, kedves lány. Persze másnap a férj kérdezte, hogy mi történt vele, de a lány szemrebesgetve nem tudott választ adni, mik is azok a kék-zöld foltok a testén. Ez a lány az én kedvesemmel van egy szobában és jóban, ad neki tanácsokat. Kicsit félek.

Történt, hogy elmesélte nekem, van egy dolog, amiért megverne (ismét mondom, kedves egy lány), de nem teheti, mert ő is eme bűnös útra lépett: a póker. Nocsak! - kaptam fel a fejem. Póker? Hol, merre, miért, mennyiért? Azt mondta, semmi különös, egy vidéki bajnokságon vett részt, és itt ismét bejön a képbe a férje. Ugyanis eme nemes lovag a munka után nem haza, hanem a pókerterembe ment és ezért ő is részt vett a versenyen. Utál pókerezni, de mégiscsak legalább a férjével van. Játszani nem szeret, az nem az ő világa. Keserű szájízzel dobálgatta a zsetonokat, otthon akart lenni a párja karjaiban, az esti vacsora, a TV és a romantika járt a fejében, amikor visszazökkent a valóságba: Ön következik! - mondta az osztó. Tette be a tétet, ingerülten, hogy megfosztották álmaitól. A háta közepére kívánta az egészet.

Aztán végre elindulhattak haza! Végre ismét egymás közelségében, érintve a másik testét, végre elérkezett az, amire egész este várt! Gyorsan át is ölelte a férjét az autóban, ha macska lett volna, dorombolt is volna. Milyen jó végre kettesben, elől az autóban. Nem a póker, hanem a kapcsolat az ő világa. Nem is nagyon érdekelte az első helyért kapott kupája a hátsó ülésen.