sajtika naplója 38. bejegyzés

Amikor Szotyi úr megnyerte, akkor sajtika berakott egy tucat handet tőle, amikor sajtikától beraknak egy partit, akkor djelevennel ért egyet, hogy nem kell a sírás.
(idézet az ophu-szülnapi topikból)

A válasz egyszerű, nem vagyok én se tökéletes (úgyhogy jó eséllyel ez az okfejtés se lesz az).
Egy hsz.emben rövid jellemzést adok egy kollegáról, majd később közszemlére rakok handeket tőle. A kettőt igen könnyű bárkinek összekötni s ok-okozati összefüggést azonosítani.
És itt kevés, hogy amikor beraktam a handeket igyekeztem arra törekedni, hogy ne kommentáljam őket. Először azt is szándékoztam írni felvezetőnek, hogy "No comment", csak aztán meggondoltam magam, mondván ebbe elég könnyű negatív (sírós/dühöngő) kicsengést belegondolni.

Nem véletlenül van nálam kiszűrve az összes sírós/dühöngő topik, és az olyanok is amikben eléggé elharapóztak az ilyen jellegű adok-kapok meccsek.
De ettől még én is dühöngök, mondjuk például így, hogy külső szemlélőként megérintenek bizonyos történések s belülről megtámadnak.

Trógernek elkezdtem válaszolni, de meggondoltam magam, és utólag átírtam arra, hogy dj-vel értek egyet. Amúgy az eredeti válasz sem volt szerintem se támadó, se kioktató, de valójában nagyon nem volt mit válaszolni, tudatos döntést hoztam, ráadásul még a jövőre vonatkozóan is, megvan nekem erre a kockázatelemző algoritmusom, de ennek a részletei nem nyilvánosak..
Ha mégis elvesztettem volna azt a partit, az szinte biztosan egyet jelentett volna számomra a véggel - a megmaradó kb. 33 BB-m ellenére is (na ja, a kéj hirtelen átvált kínba)...

Valójában egy pókeres ugyanabban a cipóben jár, mint egy bérgyilkos: ha nem képes érzelmek nélkül végezni a munkáját akkor elbukik.