Alison26 naplója 7. bejegyzés

2008-11-06 18:11 csütörtök

Szerencsejáték


Néha szívből gyűlölöm az embereket...

Néha tényleg úgy érzem, hogy gyűlölöm ezt a szakmát. Amikor a sok birkát nem lehet kezelni, csak ordibálnak, dohányoznak, piálnak az asztalnál, és mértéktelenül szórják a pénzt, és amikor már 160.000 ft-ot belelapátoltak az asztalba, és megzabálja őket a rake, akkor is csak újraváltanak, és próbálkoznak, és az a szomorú, hogy tényleg a hülyéknek van szerencséje, és olyan összegeket képesek hazavinni pusztán szerencsével, amikért én 3 hónapig kapálok.
Nem értem, hogy egy ember, aki külsőre úgy néz ki, mint egy jámbor taxis, hogy jön le ilyen pókerjátékokra játszani? Fogja a kis megtakarított pénzét a dobozból, és "lesz, ami lesz" alapon beül az asztalhoz, ezzel kvázi tökéletes célpontjává válik a pénzéhes, pókerezni tényleg tudó játékosoknak? Mert az biztos, hogy ezek a csávók nem pókeren nyerték ezt a pénzt. Vagy ha igen, akkor rohadtul szerencsések voltak előző alkalommal. Áh, nem értem. Leginkább azt nem, hogy mi az a dolog, ami reggel 8-kor is még ott tartja őket, akár nyerőben, akár bukóban vannak. Reggel 8-kor miért nem lehet hazatakarodni, és belátni hogy eleget nyertük/buktunk mára? És főleg, ha az van megbeszélve, hogy reggel 7-ig tart a munkaidőm, ami már eleve durva, akkor miért csak fél 9-kor tudok végre elszabadulni... Mit hisznek, miből vagyok?