Egyszerre elég csak egy ellenfelet legyőzni.

Utolsó kommentek

  • Azért egy dolgot nem értek
    _user_57379 - 2011-05-04 08:09:43
  • -->
  • Aki mindig nyer
    _user_57379 - 2011-05-04 08:06:48
  • -->
  • Aki mindig nyer
    _user_12680 - 2011-05-04 07:37:44
  • -->
  • Azért egy dolgot nem értek
    _user_31720 - 2011-05-04 01:35:57
  • -->
  • Azért egy dolgot nem értek
    _user_12680 - 2011-05-03 22:18:56
  • -->
  • Azért egy dolgot nem értek
    _user_57379 - 2011-05-03 21:44:14
  • -->
  • Azért egy dolgot nem értek
    cashinhand - 2011-05-03 17:43:36
  • -->
  • Azért egy dolgot nem értek
    _user_57379 - 2011-05-03 17:22:56
  • -->
  • Azért egy dolgot nem értek
    _user_12680 - 2011-05-03 16:53:12
  • -->
  • Azért egy dolgot nem értek
    siuras - 2011-05-03 15:36:41
  • -->
  • Aki mindig nyer
    _user_57379 - 2011-04-28 21:55:33
  • -->
  • Aki mindig nyer
    cashinhand - 2011-04-28 21:46:21
  • -->
  • Mágusok és mentalisták
    _user_57379 - 2011-04-26 16:24:16
  • -->
  • Mágusok és mentalisták
    siuras - 2011-04-26 12:01:30
  • -->
  • Miért is jó ez?
    _user_57379 - 2011-04-24 20:26:23
  • -->

Napló topikok

Lord Malavine naplója 150. bejegyzés

  • 2010-02-02 10:47:40
  • Lord Malavine


Kilencedik bejegyzés (II.)

Párbaj mindenkinek

Nemes ember lévén a párbajozás a véremben van. Őseim rám maradt feljegyzéseiből tudom, hogy a nagyapám sokszor állt ki párbajozni nagyanyám becsületének védelme érdekében, és általában sikerrel vette az akadályokat. Én azonban csak a kártyában szeretem a párbajozást (heads up, HU), élőben nem szívesen gyakorolnám ezt a műfajt. Valamiképpen igazságosnak érzem ha csak két ember küzd egymással, nem pedig amolyan kaotikus "mindenki mindenki ellen" játék zajlik. Minél kevesebben ülnek egy kártyaasztalnál, az annál jobb érzéssel tölt el. A legjobban azt kedvelem, amikor a végén magam maradok, előttem az összes zseton és örömmel, de kicsit kétségbeesetten nézek körül és keresem a következő ellenfelet, de az csak nem akar megérkezni. Persze az ilyesmi nálam igen ritka tünemény és kétségtelenül könnyebb elérni akkor, ha csak ketten ülünk egymással szemben. Meglátásom szerint azonban a párbaj, a heads up, mindenkié, azaz mindenkinek megéri, ha valamennyire kikupálja magát ebben a műfajban. Az indokok egyszerűek: egy verseny első helyezettje sokkal többet nyer, mint a második, legyen szó bármilyen egy asztalon, vagy több asztalon zajló versenyről. A kiütéses rendszerű versenyeken meg amúgy sem jutunk tovább, ha párbajban képtelenek vagyunk győzni. De még a készpénzes játékokban is gyakorta törekszünk arra, hogy kettesben maradjunk egy ellenféllel, igaz, akkor általában jobb lapunk van mondjuk egy különböző színű K7-nél. Szóval megéri párbajozni tanulni, mert tudásunk szinte bármilyen más műfajban is kifizetődő, nem muszáj célzottan csak párbajokat játszani. Ugyanakkor a játék kettesben műfaj további előnye, hogy egyáltalán nem kell a jó indulólapokra várni, pontosabban kezdő kezek értéke igencsak megemelkedik, éppen ezért kezdetben a szerencse szerepe kisebb, mint egyébként.

Pár hónapja alacsony téten kezdtem el művelni ezt a játékformát és határozottan állítom: össze-vissza játszottam. Igaz, most is össze-vissza játszom, hiszen kezdő vagyok, de próbálok valamiféle tudatosságot vinni az egészbe, amennyire lehet és amennyire csekélyke tapasztalataimból futja (kb. 300 párbaj alacsony téten, nagyon enyhe nyereséggel). Úgy vettem észre, hogy az utólagos elemzés sokat segít ebben a folyamatban, ezért időről-időre megörökítek egy-egy érdekesebb, tanulságosabb meccset. Talán más, hozzám hasonló kezdő játékosnak is érdekes lehet a dolog, míg a haladók nyilván fejüket verik majd a falba egy-egy leosztást látván. Ők vegyék úgy, hogy előző soraimmal minden egyes meccsre kitettem a THU, táblát, azaz Tanuló HU-játékos. A meccsekről mindig leírom majd az általános gondolataimat, de már előre is figyelmeztetek mindenkit: csak a saját pénztárcája felelősségére utánozzon engem!
Tudom azt is, hogy a profi párbajozók különféle segédprogramokkal mérik fel előre az ellenfelüket és lehetőleg gyenge, vesztő játékosokkal játszanak. Ez mindenképpen követendő példa, én azonban tudatosan nem kémkedem előre, sokkal inkább az első néhány partiból igyekszem következtetéseket levonni az ellenfél játékából és így megkeresni azt a fegyvert, amivel legyőzhetem. A jobbaktól remekül lehet tanulni, de gyengébbeket pedig adott esetben még le is lehet győzni, ami jót tesz az önbizalomnak.

Lord Oscar Astellarius Malavine"


Hozzászólások...