Lord Malavine naplója 161. bejegyzés

Tizenhatodik bejegyzés (II.)

"Három napon keresztül egyfolytában kísértett a balszerencse, aztán az utolsó napon már óriási hibákat is elkövettem persze (addig talán csak kisebbeket). Aztán a negyedik napon...

42./1024

Egy kiejtős verseny, ahol azért nem jutottam csak tovább, mert egy kulcsfontosságú partiban rossz döntéseket hoztam. Addig viszont olyan szerencsém (is) volt, hogy már-már irreális. A jobb lapok rendre kitartottak, a rosszabbak meg rendre lejavulták az ellenfeleket. Csak két példa: 77-JJ ellen, river: 7. Q9 -el Q5 ellen, flopon ott az ötös, de a turn: 9...
Meg kell mondjam sokkal jobban szeretem azt, amikor egy adott napon az ember kicsit szerencsés, vagy kicsit balszerencsés, mert sem egyikből, sem másikból nem szeretem a túladagolást. Jó nyilván szerencséből bármikor jöhet, de az is képes hamis illúziókba ringatni az embert, miként a sorozatos pech sem tesz jót az egésznek. Jó lenne néhány szürke nap végre, nem csak fekete, meg fehér.

Nagyon megtetszettek ezek a kiejtős versenyek. Ha az ember nincs formában, vagy éppen csak olyan a kártya, akkor húsz perc után kiesik az első asztalról és nem töltött el több órát, hogy aztán kettővel a fizetős helyek előtt kiessen. Ezen a konkrét versenytípuson viszont ha megnyeri az első asztalt, akkor már csak egy újabb választja el a fizetős helyektől és ez is egészen hamar megvan, kb. másfél óra, legrosszabb esetben. Innentől kezdve indul a jutalomjáték, a még több nyereményért. A harmadik asztal megnyerése már jelentős díjazást garantál (a nevezési díj huszonötszöröse), a negyedik asztal után pedig az ember bejut a legjobb négy közé. (Igen, egy asztalnál csak négyen ülhetnek maximum és ez nekem nagyon tetszik, nem szeretem túlzottan a tömeget). Ott pedig már minden lehet... Nem mondom, hogy könnyű játékforma, mert több stratégiai elvet egyszerre kell érvényesíteni és minden szituációban egy másik elv lesz az elsődleges. Mivel a vakok gyorsan nőnek (öt percenként), ezért a második-harmadik vakszinttől kezdve már lopkodni kell, sőt kötelező. Ugyanakkor mindenképpen el kell jutni a párbajhelyzetig, mert csak úgy lehet esély a végső győzelemre. A jó lapokra négy fős asztalnál nem lehet várni, ugyanakkor az sng jelleg miatt néha akár AA-t is megérheti dobni... akár. Ugyanakkor, ha az ember jelentős zsetonelőnnyel kezdi a párbajt, az nagy előny, mivel addigra a vakok általában már eléggé magasak. Szóval unatkozás kizárva. Szó se róla bele kell tanulnom ebbe, de bizonyos játékelemekben már akad némi tapasztalatom. Sajnos a több fős, egy asztalos SNG-kben roppant gyenge vagyok, tekintve, hogy alig játszottam ilyet, ezért ezt a részt jelentősen csiszolni kell.

Sajnálom, hogy ennyire kevés kiejtős versenyt lehet találni on-line - a legtöbb teremben nincs is, ahol meg van, ott többnyire lehetetlen időpontokban. "

M.