Angliai élmények

Párommal már hétfő este felvonatoztunk Budapestre, hogy másnap ne egész nap utazgassunk. A repülőtéren aztán több kollégával is összefutottunk, Redmond100, vzsolt, janokah és egy hu sng-s pró (és kísérőik) is ezzel a közvetlen járattal utaztak.

Manchesterbe érve a legnagyobb problémánk az volt, hogy minél előbb eljussunk a welcome bulira, ami 5-10 perc sétára volt a hoteltől. Sajnos mi nem igazán találtuk, egy indiai lány segített odatalálni, ott azonban (mivel 20.00-kor kezdődött a buli), már eléggé kihalófélben volt a hangulat, a fenti bár rész már zárt, csak a pincehelyiségben mulattak a kitartóbbak.

Már itt látható volt egyébként a bwin dominanciája az egész GSOP-t illetően, amiből most csak néhány részletet emelnék ki. Kezdve a promóciós csomaggal, akik tőlük jutottak ki, kaptak ilyent:), amiben marketes cuccok vannak (táska, pókering; ezekhez ugyebár a megvágott loyalty rendszer óta elég nehéz hozzájutni...). A welcome partyn aztán foglaltak privát bwines termet (legalábbis nekem azt mondták - gyakorlatilag bárki ki-be mászkálhatott), jelentős mennyiségű ingyen alkohollal. Később aztán a MU-meccsen is a VIP box első sorában is nekik volt a legtöbb helyük, illetve a játékosaik kaptak plusz programot is, utolsó délután gokartozni mentek.

Na, de visszatérve a nulladik estére; nekem infószerzés céljából meg kellett találnom a RedKings képviselőjét, Eero-t, aki azonban már nem volt ott a partyn, így maradt a mulatás a magyar küldöttséggel. Elég sokféle italt ittam, legutoljára a bwines asztalokról kínált 3:1 arányú vodkakólát, ami kellően meg is ütött. Nem berúgni mentem oda, de azért sikerült. A hotelben aztán félálomban még chateltem egyet Skype-on Eeroval, megbeszéltük, hogy reggelinél ellát infóval.


A hotelünk bejárata este

Másnap reggel nagyon jól jött, hogy kint egy órával korábban van, azaz többet aludhatunk...:) A reggelinél megkaptam a RedKings-logót a ruhámra, Eero nagyon készégesen útbaigazított (ez egyébként az egész ottlétünkre igaz, hogy rendkívül segítőkészen, mindig a rendelkezésemre állt, szóval egyáltalán nem bántam meg, hogy a RedKings színeket képviseltem. Ha már itt tartunk, köszönettel tartozom Redmond100-nak is, aki rutinos GSOP-versenyzőként segített eligazodni az útvesztőkben.)


Ilyen buszok vitték a versenyzőket az Old Traffordhoz

A versenyről nagyon újat nem tudok mondani, viszont foglalkoznék kicsit a szervezéssel. Amellett, hogy újszülöttként nagyon magával ragadott a légkör és a profi környezet, a tapasztaltabbak igencsak nehezményezték, hogy nem volt megoldva/kifizetve a transzfer a reptérről, illetve később a stadionba/kaszinóba jutás is csak bizonyos időintervallumokban volt biztosított a versenyzőknek tömegközlekedésse/ingyenesen. A másik dolog pedig az étkezés. Íme a verseny napirendje: 7-10.30 között lehetett reggelizni a hotelben, délben pedig kezdődött a verseny. Két óránként 15 perc szünet állt a versenyzők rendelkezésére, azaz kb. végig ott kellett maradni a helyszínen, ahol a büfében kb. csak csokit és chipset kínáltak. Ehhez képest a vacsoraszünetet 19(!!!) órára iktatták be, ami 7 óra aktív póker mellett elég hosszú idő. Plusz a nem versenyzőknek meg kellett venni a kajabónt. Ide tartozik még, hogy csak addig állta a ház az ebédet, amíg versenyben voltam, amit én egy kicsit kisstílű dolognak tartok, ugyanis (hiába szatról jutott ki a többség) 150$ fee-t fizettünk a versenyért, amiből igazán nem kellene, hogy gondot jelentsen 4 hamburger biztosítása.


Az első asztalom

Persze összességében azért pozitívan éreztem magamat, és maga az event is elég pozitív hatással volt rám. Az osztók határozottan, felkészülten és gyorsan végezték a munkájukat, a floormanek következetesek voltak, az asztaloknál jó hangulat uralkodott, az ellenfeleim és a személyzet tagjai is kedvesek, mosolygósak voltak, Eero pedig folyamatosan sürgött körülöttünk, hogy blogoljon a zsetonállásokról. Arról pedig már korábban is írtam, hogy az esemény rangját emelte sok képzett játékos. (Szerintem nagy jövő előtt áll a GSOP, elég erősen promótálják aminek eredménye pl. William Fry és a sok terem logót nem viselő skandi/német/holland játékos jelenléte.


A (nem teljes) magyar küldöttség

Közben eszembe jutott még egy kritikus megjegyzés. Ahogy hallottam a többiektől, elég rugalmatlanok voltak a termek a csomagok cserélgetését illetően, azonban az első nap vége felé bejelentették, hogy az a tizenvalahány játékos, aki csomagot nyert, de jött el, az visszakapja a nevezési díját és az összeg levonásra kerül a prize pool-ból...no comment...

A második naptól kezdve városnézés volt a program, janokah-val és Redmond100 párjával el is jutottunk a katedrálisig, addigra azonban olyan erősen kezdett esni, mi pedig olyan szinten átáztunk, hogy fordulhattunk is vissza a hotelbe. Később aztán janokah-val elmentünk a stadiontúrára, ahol jártunk a múzeumban, a lounge-ban, a taktikai szobában, és persze a lelátókon is. Nekem, mint stadionmániásnak óriási élményt jelentett, és nagyon vártam a másnapi meccset.


Stadiontúra


"Sir Gabesz Ferguson" by nothinner:)

A következő napon a párommal felkerestük a bevásárlóutcát és az Arnalde plázát is, majd rátaláltunk az óriáskerékre (és a Katzor-családra:), amire rögtön fel is ültünk (efogadták a magyar diákigazolványomat!).


Kilátás az óriáskerékből

Aztán egy kis pihenés és kezdődött a MU-NY Cosmos barátságos meccs. A VIP boxban, ahol a verseny a második napjától is zajlott, 3 széksor volt felállítva, ahol leghátul már alig lehetett ülve látni valamit. Egyébként a VIP box hermetikusan el van zárva a lelátótól, így a kinti hangulatnak csak a töredéke jött át az üveg másik oldalára (persze, ez a legkevésbé sem a GSOP hibája:), a hangot pedig úgy oldották meg, hogy bekapcsolták hangszórókon a meccs tv közvetítését, így pedig több információval voltunk ellátva, mint a kintiek. A meccs előtt egyébként felállítottak két asztalt a teremben, ásványvízzel, sörrel, snackekkel, ingyen fogyasztásra, a meccs alatt azonban a MU házirendje szerint tilos alkoholt árulni/kínálni a stadionban!


Fogadás a meccs előtt

A második félidőre elég sokan hazamentek a boxból, így előrébb ülhettünk és elénk tárulhatott a stadion csodás panorámája. A magyar mag a kaszinó felé vette az irányt a cg asztalokat és a side eventet betámadva, én pedig egyedül maradtam a 76.000 angol között. Egy darabig mentem a tömeggel, de taxit sehol sem láttam, így egy idő után azt vettem észre, hogy elvesztem:) Végül véletlenül belebotlottam egy másik hotelbe, a Ramadan-ba, ahol a recepciós roppant kedvesen rendelt nekem telefonon egy taxit, amivel visszajutottam a hotelbe:)


Gól!


Kilátás a boxból

Az utolsó teljes nap lightos városnézéssel telt, megvettük az utolsó ajándékokat is, az esti bye-bye partyra pedig már nem volt kedvünk elmenni, helyette inkább megnéztünk két szökőkutat közel hozzánk. Érdekes egyébként látni, hogy az angolok milyen borzalmasan egészségtelenül táplálkoznak, rengeteg ugyanis a gyorsétterem, és a szupermarketekben is vadászni kellett az egészségesebb ételeket. A második furcsaság, hogy nem jöttünk rá, hogy hova teszik a kommunális szemetüket a helyiek, ugyanis az utcán és a plázában is egyszerűen nem találtunk nyilvános kukákat! Tök jó, hogy a Starbucks Café eiscafé demóval kínál bennünket, de nem értjük, hogy hova dobjuk az üres poharat:) Ami még feltűnt, hogy elég merev társadalmi rendszer lehet odakint, ugyanis szinte az összes színesbőrű és indiai ember (akik egyébként roppant kedvesek), akiket láttunk, takarító, eladó, taxisofőr, pincér, stb. beosztásban dolgozik, és megfordítva is: az ilyen beosztásokban csak elvétve láttunk angolt.

Másnap egyébként 80 perces késéssel, de épségben hazajöttünk, és kb. 10 perc földön tartózkodás után hamar rájöttem, hogy itthon vagyunk, Ferihegyen ugyanis sokkal-sokkal lassabban zajlott az útlevelek ellenőrzése, mint odakint...:)

Összességében azért csodálatos kis élmény volt ez, öröm volt (újra) találkozni és megismerkedni a magyar Ongame-s elittel, remélhetőleg nem is olyan sokára ismét lehet részem ebben. Összességében egyetlen dolog miatt fáj a szívem, mégpedig a balul sikerült verseny miatt... De talán legközelebb az is sikerül!