Altitude

Elindultok a gép felé. A motorok már járnak,elnyomva minden más hangot.Ez most más lesz,mindenki tudja. Ilyen magasságba nem lehetne menni oxigén maszkok nélkül,de mégis mentek. Egyetlen feladat vár csak rátok,amit a földön előtte jó néhányszor elpróbáltatok már: mind a húsz ember érjen időben a helyére.

Utolsónak szállsz be,leülsz a nyitott ajtóban a padlóra,ez a kedvenc helyed. Meglódul a gép,nézed a lábad alatt elsuhanó mezőt és várakozással teli izgalom fog el,amikor felemelkedtek. Látod a többiek arcát és tudod,hogy ők is ezt érzik.

Mire 300m fölé értek,már a félősebbje is beszélgetni kezd,ha baj lenne,innen van idő kijutni időben. Nézed az embereket lent a földön,az autókat, a házakat. És nézed a felhőket is magasan,tudod,hogy most náluk is magasabbra mégy. Hallgatod a szél zaját, a gép remegését és a többieket,amint semmitmondó dolgokról beszélnek. Az ugrás itt már nem téma,mindenki tudja a dolgát.

És akkor meglátod a horizontot. Itt tudod felfogni igazán,hogy ez a valami alattad tényleg gömbölyű,olyan nagy az ívének az elhajlása. Észreveszed a több száz kilométerre lévő zivatarfelhőket, de feletted legfeljebb csak egy vékony cirrus látszik. Látod az ötven vagy akár száz kilométerre lévő városokat. És az egész díszlet mögött látod az óriási Napot,amint megkoronázza a képet.

Lassan négyezren jártok.Mindenki elkezdi a szokásos rituáléját,szigorúan betartva a sorrendet. Van,aki a magasságmérőt ellenőrzi előszőr,a másik a hevedereket húzza szorosabbra,Te a szemüveget veszed föl, a sisakot szándékosan lent hagytad most. Pár emberen látszik már az oxigényhiány,de a többség észre sem veszi.

Kigyullad az első lámpa,pár perc még. Mindenki feláll,még egy utolsó ellenőrzés,majd valami érdekes jön. A gép most úgy néz ki,mintha ütődött álomkóros testgyakorlókat szállítana. Mindenki becsukja a szemét és gondolatban,de látványos mozdulatokkal elpróbálja az egész ugrást,a zuhanást,a bekötést a többiekhez és az oszoljt, egészen az ernyő nyitásáig,sőt tovább,ha baj lenne, megfogja a leoldót és a tartalék ernyő fogantyút.

Kigyullad a második lámpa is.Kezdődik.

Kilépsz a vékony rámpára,egyik kezeddel megkeresed fent a kapaszkodót és kihúzod magad. Kétszázzal vág beléd a szél,minden erődre szükséged van,hogy fentmaradj. De azt is tudod,hogy kilencen másznak ki még eléd oda,ahol négyen is alig fértek el,tehát egyik kezeddel és lábaddal el kell engedned a biztos fogást. Mire mindenki kiér,Te már fél perce küzdesz a fentmaradásért. Visszanézel a gépbe,egyetlen bólintásra vársz bentről,amit hamarosan megkapsz,hogy kezdődjön egy végtelen 90 másodperc. Tudod a ritmust,számolsz magadban és...
...leugrasz a többiekkel együtt. Parabola pályán zuhansz,még arccal a gép felé és nézed,ahogy a bent maradók ugranak utánatok. Talán ha pár száz métert zuhantatok,de már meg is csináltátok az alapot négyen és várjátok a második kört,akik lábra kötnek majd be. Mire megjönnek mind a hatan és a helyükre mennek,addigra a külső körösök is ott vannak és várnak a sorukra. 3000 fölött vagytok még,de mindenki a helyén van már. Nézed a többieket,ahogy eltorzítja az arcukat a szél. Látod a két kamerást,amint körbe-körbe kerülgetik az alakzatot. Most mindenki vigyorog,gyorsabb volt,mint hitte bárki előtte. Érzed a feszültséget az alakzatban,hullámzik az egész. Mint valami óriás élőlény,amint átúszik az égen.

1500 méteren jön a jelzés. Leválik a külső kör,hátat fordítanak és elmennek. Utána a következő és végül Ti is. Megfordulsz,testedet kinyújtod,karjaidat hátra teszed és száguldasz előre. Mindenki így tesz. Lentről olyan,mint egy menekülő halraj,amikor közéjük csap a ragadozó.

Még egy utolsó jelzés,ha valaki esetleg feletted zuhanna,legyen ideje kitérni és kinyitod az ernyőt. Egyetlen mélyről jövő nyögéssel kétszázról nullára lassítasz alig 60 méter és egyetlen másodperc alatt és megfogadod,hogy legközelebb gondosabban hajtogatsz.

Végtelen csend vesz körül először. Megszűnt a szél,a gépet már rég nem hallod. Körülnézel,meglátod a többieket,sehol egy mentőernyő,ez jó hír. Néhányan kurjogatnak,mások még keresik a slidert vagy épp a kormányzsinórt,Te meg behúzod mindkettőt teljesen és hagyod,hogy a kupola összeomoljon feletted és ismét zuhanj. Tudod,hogy megbüntetnek majd érte,de megéri akkor is.

Lassan ideje leszállni. Egy utolsó forduló vár még rád. Meghúzod az egyik hevedert egész a válladig,ekkor a kupola lebukik,alád kerül és Te zuhansz utána. Kiengeded és ha jól csináltad,az magától átmegy siklásba ismét és fékezned se kell. 50-60 métert még a fűben kaszálsz a lábaddal,majd egy utolsó lebegtetés és lent is vagy.

Összeszeded a pakkot,séta közben visszafelé már az ugrásról beszéltek a többiekkel. Látod azokat,akik a földön maradtak és irigykedve néznek rátok. És látod a reptérre kitévedt pár tucat túristát,akik kisebb istenségnek hisznek most.

Mire visszértek,pont lemegy a Nap.Végtelenül hosszú volt,most mégis rövidnek tűnik. Kár,hogy vége.

A video indításához kattints a képre.