Él, életre kelt!

Modern kori Frankeinstein doktorként ezt kiabáltam volna legszívesebben hörgő hangon, amikor elindult életem első, saját kezűleg épített számítógépe. De ne szaladjunk ennyire előre.

A történet fonalát valahol ott ejtettem el, hogy várok, várakozok az alaplapra. A türelmem csökkent, az agyvizem hőfoka meg napról napra nőtt. Megírtam nekik, hogy ha az adott héten nem adják postára a cuccot, törlöm a rendelést a francba. Egy órán belül visszaírtak, de nem Alan, a kedves supportos, hanem a területi sales igazgató atyaúristen írt egy két oldalas levelet, amiben azt ecsetelte, hogy miért nem sikerült eddig teljesíteni a rendelést. Állítólag rossz volt a szériaszám a weblapjukon az alaplaphoz. Inteles kellett nekem, de a szériaszám AMD-sre mutatott, s e miatt az ütközés miatt a raktár folyamatosan visszadobta a rendelést. Arra, hogy ez miért három hét után derült ki, nem tért ki a levél. Arról is biztosított, hogy még ma (akkor ma) feladják cuccot, hétfőre meg fogom kapni.
Szerintetek megkaptam? Naugye. Keddig bírtam, ekkor kurvára bepöccentem. Mondom ha egyenesen a Szilikon-völgybe adom le a rendelést, s ott a bányászattal kezdik az alaplap megépítését, mostanra akkor is itt lenne a kezemben. A türelmes balek vásárlóból átmentem passzív agresszívba. Három e-mail címet találtam a honlapjukon, mind a háromra elküldtem egy levelet, amiben már kevésbé kedves hangnemet ütöttem meg. Egyikre se jött válasz, így elküldtem mindhármat újra, majd óránként újra. Gondoltam egyszer megunják. Hát megunták, két nap után jött egy mail, hogy postára adták a cuccot.
Hétfőn meg is érkezett, s kezdődhetett a nagy szerelés.

Mint már említettem, totál analfabéta vagyok a számítógépekhez ilyen szinten, mégis minden gond nélkül ment. Legalábbis én azt hittem. Az alaplap kézikönyvét Bibliaként zsolozsmázva minden a helyére került, megtöröltem a homlokomat, s ráraboltam a bekapcsológombra, mint tyúk a takonyra. Lenyomom, semmi. Újra, még nagyobb semmi. Meg sem moccan semmi a gépben. Na jó, megvizsgáltam mindent, kábelek, érintkezések, áram. Próba újra, semmi. Semmi, semmi, semmi. Kezdett leverni a víz. Itt állok egy számítógéppel, ami négy számjegyet kóstál nem forintban, s eddig csak nehezéknek jó, meg dísznek. Felmásztam a netre, hátha valami evidens dolgot elfelejtettem. De nem találtam semmit. Ekkor belémcsapott a villám. Mi van, ha rossz a táp? A számláját persze nem találtam, így még jobban kivert a víz. Teljes pánik, ekkor már öt vagy hat órája szenvedtem. Fogalmam sem volt mi lesz, abban biztos voltam, hogy főzök egy kávét.

Amíg lefőtt, kitaláltam józan paraszti eszemmel, hogy szétszedem az egészet, újra összerakom, de most lépésenként kipróbálom mi működik és mi nem.
Szétkaptam az egészet, nem maradt semmi csak az alaplap meg a táp. Bekapcsolom, és ni! A proci ventilátora halk duruzsolással pörgésnek indult! Csoda történt!
Ez után szépen elkezdtem mindent rádugdosni az alaplapra, s próbát tettem minden új alkatrész után. Minden működött. Kiderült azonban, hogy ha egy CHA FAN nevű alaplapi pöcökbe bedugom a belevaló pöcköt, akkor nem indul el a gép. Később utánanéztem, a cha fan az a gépház ventilátora. Ez tehát nincsen bedugva, kisebb csodának tartom, hogy a ventilátor ennek ellenére üzemel. De hát én már nem lepődök meg semmin.

A gép tehát működik, immár két napja, és hát brutális. A bootolási idő már a win telepítés közben is másodpercekben volt mérhető, azóta meg nem lehettem szemtanúja. Olyan gyors ugyanis, hogy mire a monitor végigellenőrzi a csatlakozásokat, s bejön a kép, a win már betöltődött.

Közben sikerült megtalálnom az amazonon Stephen King: Az írásról című könyvét, természetesen csak angolul. Ennek a könyvnek a magyar változatát évek óta hajkurászom, de egyszerűen lehetetlen beszerezni. Angolt sem találtam mindig, de most meg fogom rendelni.

Fantasy ligában megint kiszoptam 120-as projról, így elúszott a playoff. Pedig titkon reméltem, hogy idén összejön a tavalyi csúnya bukta után. Mondjuk ahhoz képest mennyire értek az nfl-hez az is nagy szó hogy nyertem meccset :)