Porból lettünk, port eszünk, s porrá leszünk

A minap megint belefutottam egy ,,jólmegmondom" cikkbe, ami fennen hirdette, hogy bizony milyen egészségesen kell étkeznünk, hogy szépek és erősek legyünk, no meg kihúzzuk valahogy a nyugdíjkorhatárig. El is gondolkoztam, hogy vajon lehetséges-e egyáltalán egészségesen étkezni a mai világban.

Miért ne lehetne, horkan fel az egyszeri olvasó, tele vannak a boltok polcai, csak a megfelelő helyre kell nyúlni és nem lehet baj. Pedig de.

Kezdjük az elején, mi is számít egészséges étkezésnek? Mit szabad enni? Mit nem szabad enni? Mikor szabad enni? A rövid válasz: tök mindegy. Bármit. Tényleg. Csak a mennyiség nem mindegy. Ha tegyük fel, 2000 kalóriás diétán vagyunk, akkor is bátran indíthatunk negyed kiló szalonnával és kenyérrel reggel. Mondjuk akkor aznapra be is fejeztük az étkezést. Ha fogyni akarunk, akkor a lényeg ugyanis annyi, hogy kevesebb kalóriát vigyünk be annál, mint amit felhasználunk. Ha így teszünk, biztosan fogyni fogunk. Ezért hülyeség az összes fogyókúra, káposztaleves diéta meg léböjt meg miatököm. Simán lehet fogyni franciakrémessel is, napi 3-4 darabot kell megenni. De akkor semmi mást. Talán nem kell ecsetelnem, hogy ez miért nem a legjobb megoldás és miért nem egészséges.

De ha nem franciakrémest, akkor mit együnk, hogy egészségesek legyünk? Hát zöldséget meg gyümölcsöt, kiáltja mindenki kórusban. Az egészséges. Az. Most hadd ne menjek bele abba, hogy vajon mitől lesz egy paradicsom akkora, mint a fejem, és egy sárgarépa akkora, mint az alkarom úgy, hogy mindkettőnek se íze se bűze, ha beleharapok. Nekem még volt szerencsém úgy felnőni, hogy volt egy kiskert a ház mellett, így emlékszem hogyan is néz ki és milyen ízű egy igazi paradicsom. Segítek, nem úgy, mint a boltokban. De itt akár az összes gyümölcsöt és zöldséget fel lehetne sorolni. A legszembetűnőbb akkor volt ez, amikor kiköltöztem külföldre. Itt a nagy nyugati jólétben ugyanis már minden zöldség és gyümölcs úgy néz ki, mintha műanyagból öntötték volna ki. Tök mindegy, hogy a boltban, vagy az öreg bácsitól veszem a zöldségesben.

A húsok dettó. Most ha itt megveszek egy teszem azt 20 dekás karajszeletet, akkor azt mire megsütöm, jó ha marad tíz dekám. Alatta meg nem marad semmi zsír. Ami kisül belőle az mind víz. De olyan mennyiségben, hogy az hihetetlen. Megjártam jópár disznóvágást, így bizton állítom, a karajnak ez nem természetes tulajdonsága. Csirke ugyanez. Vajon akkor mitől lehet ez? Ugye nem a hipergyorsasággal hízlalás következménye? Ugye nem?

Akkor együnk halat, az a legegészségesebb hús a világon! Hát igen, ha valaki egy 1500 méter magasan csordogáló szűz hegyi patakból horgássza ki magának a pisztrángot, akkor esetleg. Ellenkező esetben eheti az arzénos, higanyos, ólmos, olajos vízből (közismertebb nevén tenger ill. óceán) kihalászott halat. És akkor még jobban jár, mint az, aki haltenyészetben nevelt halat vett. Csak egy példát mondok, lazac.

Isteni eledel, sülve, főve, füstölve, igazi úri huncutság, jó drága, lehet vele villogni a szomszédok előtt. Na, ha legközelebb igazán villogni akartok, akkor vegyetek igazi, vagyis vadvízi lazacot (sok sikert egyáltalán találni). Itt minálunk elég sok helyen halásszák, mert víz van bőven hozzá, de még itt is 30 euróba (9000 forint) kerül egy akkora darab, mint a fél tenyerem. Kétszáz fős lagzira nem ajánlott. Ha ennél olcsóbban vesztek lazacot, akkor az bizony farmon tenyésztődött. A vadon élő lazac ugyanis attól lesz olyan szép rózsaszín, hogy élete során sok-sok pici rózsaszín rákocskát evett meg. Na, most erre a farmon sok esélye nincs, így az élelmes haltenyésztők azt találták ki, hogy festékkel festik meg az egyébként tápon nevelt lazacok húsát. És ez az egyik legdrágább hal, képzelhetjük hogyan ,,készülnek" olcsóbb társaik.

Szóval nem olyan egyszerű ám egészségesen étkezni, és elkerülni minden adalékanyagot, ízesítőt, fokozót, jobbítót, szebbítőt még akkor sem, ha árgus szemekkel böngésszük a címkéket.

Egyszer nálunk a konyhán főzés közben a kezembe került egy doboz MSG (monosodium-glutamat, nátrium-glutamát vagy E621 néven lehet vele találkozni a címkéken) gondoltam megkóstolom (egyébként tessék, négy csillagos étterem, és ilyeneket használnak a szakácsok nálunk) milyen az íze. Hát íz íze volt. Nem lehet szavakkal kifejezni. Egy tök egyszerű fehér por, és mégis minden íz benne van. Ezért is teszik mindenbe bele.

Na, azóta ha megkóstolok valamit, rögtön érzem, hogy van-e benne MSG annyira beleivódott az ízlelőbimbóimba. Hogy miért baj ennek a használata? Bár a szakértők véleménye szerint ártalmatlan (khhm...élelmiszeripar-lobbi...khmm) azért ha én veszek mondjuk egy darab kolbászt a boltban, akkor abban húson, paprikán, són meg borson kívül mást nem igazán akarok érezni. Pláne nem egy ,,ártalmatlan" fehér port.

Mert így akár kutyaszart is keverhetnek a kolbászba, jól meghintik MSG-vel és máris finom lesz. Ha tehát találkozunk valami ételnek a címkéjén ezzel az összetevővel, akkor meneküljünk amerre látunk. Nem azért, mert az MSG-től kihullik a hajunk és nő egy harmadik lábunk, hanem azért, mert amibe ezt beleteszik, az garantáltan a leggyengébb minőségű élelmiszeripari hulladék, amit ezzel próbáltak ehetővé tenni. Az jó ételnek ugyanis nincs szüksége semmilyen ízfokozóra.

Ezért kapok hülyét akkor, amikor valaki megfőzi a finom húslevest, majd a végén beledob egy leveskockát. Minek???? Benne a hús, benne a zöldség, a fűszerek, mi a ráknak kell bele leveskocka? (ami egyébként szintén az MSG miatt ad jó ízt).

Hiába hirdetik tehát mindenfelé az egészséges ételek fogyasztásának fontosságát, jól meg kell nézni hol és mit veszünk le a polcról. Azért nem kell persze rögtön pánikba esni és kihajigálni mindent a hűtőből. Aki elkerüli a félkész kajákat, gyorséttermeket és nem disznózsírba mártott rántott kolbásszal tömi tele magát, az nem jár olyan messze a megváltástól.