Svédcsavar

Három kávéba és fél óra merengésbe került, de bizony, ilyen szellemes címet sikerült mára kitalálnom. Ezzel már akár a Nemzeti Sporthoz is jelentkezhetnék.
A cím viszont nem véletlen, amíg ti a botlábú magyar srácok vergődését néztétek, addig én a botlábú ír srácok vergődését néztem.
Három másik sráccal vágtunk neki a nagy kalandnak, s utaztunk fel Dublinba. Egy órakor indult a vonatunk, én délben találkoztam kettejükkel természetesen egy pubban. Szörnyű másnaposságot gyógyítottak sörrel és jégerrel. Menten belém is diktáltak egyet-egyet. Egyiküknek igen jól sikerült a gyógyítgatás, mert a vonat indulása előtt 10 perccel tudtuk csak kikönyörögni a csehóból. És még sörért is be kellett ugranunk a tecskóba, mert azért három óra alatt meg tud szomjazni az ember. Kutya, a nagyonrészeg srác általában beszélgetősre issza magát, sajnos ezúttal is, így gyakran lemaradt tőlünk, mert hol egy idős nénivel, hol az internetkábelekkel matató szerelővel állt le csevegni. Azért valahogy sikerült elérni a vonatot, pedig Kutya fél perccel a vonat indulása előtt még sehol sem volt. Sőt, induláskor sem, kicsit meg is ijedtünk, de aztán kiderült, hogy csak rossz kocsiba szállt.
Na, a vonaton újra barátokra lelt, mögöttünk négyen ültek, egy apóka és két mamóka, együtt négyen legalább hatszázhúsz évesek voltak. Kutya meg is kérdezte a papót, hogy aztán volt-e valami gruppen a három öreglánnyal a nyaralás alatt. Nem volt, vallotta be a papó, de a szavaiból azt éreztem, hogy vérszemet kapott az öreg, és ha jövőre visszajönnek, annyi a három vénasszonynak.
Kutya közben arréb települt, és egy apácát próbált megfűzni ki tudja mire, de sajnos az pár perc után leszállt. Na ettől Kutya is megnyugodott, majd nagyon ideges lett, mikor kiderült, hogy nincs büfékocsi, ergó sör a vonaton. Így aztán nagyon hosszúnak tűnt a maradék két és fél óra.
Végre leszálltunk, végre lehetett inni. Még alig szippantottunk hármat a frissnek alig nevezhető dublini levegőből, de a sör és a Jameson már előttünk volt. Bevertük, aztán Kutya mondta, hogy most már jó lenne inni valamit. Villamosra pattantunk, ahol először találkoztunk svéd szurkolókkal, nagyon jó fejek voltak, és szőkék. Mind.
Dublin belvárosáról annyit kell tudni, hogy nem túl nagy, ellenben borzalmasan zsúfolt, rengeteg a fura arc és az indiai. van egy ír építészeti csoda, a tű, vagy inkább Tű, ami egy kb száz méter magas izé, tű. Funkcióját, jelentését tekintve semmit nem tudok mondani róla, szépnek nem szép, megtervezni se lehetett túl bonyolult, de a tövébe jól lehet találkozókat szervezni. Mi is ide beszéltünk meg egyet a negyedik sráccal, aki elment szotyiért a magyar boltba. Mi meg elindultunk inni. Betértünk egy pubba (nem volt nehéz találni) ahol annyi sört és jégert ittunk meg, hogy már nem akartak kiszolgálni. Pedig kulturáltan viselkedtünk, még egy kaliforniai párral is összespanoltunk. Azt elfelejtettem megkérdezni, hogy Kaliforniából mér a faszér akarna bárki is Dublinba jönni. Ettünk valamit, majd irány a stadion!
Itt már sok svéddel találkoztunk, barátságosak voltak, és szőkék. Mind egy szálig. A svéd csajok meg kurva jók. Mind egy szálig.
A bejutás teljesen okés volt, simán be tudtam volna vinni a testemre erősített bombát, de lehet azt se vették volna észre ha RPG van a hátamon. Naivak ezek az írek. Óriási hangulat volt az Avivában, persze telt ház, éneklés, Stand up for the boys in green, minden. Tényleg nagyon fasza volt.
Robbie Keane mázlis góljával megszerezték a vezetést az írek, hát szó szerint felrobbant a stadion, felállva tapsolás, minden. Aztán Elmander fejesével egyenlítettek a svédek, na akkor kurva gyorsan síri csend lett, majd jött a szünet.
Szünetben nagyon megpihent a közönség, mert a második félidőben nem volt se éneklés, se fieszta. Mondjuk örömre nem is volt okuk, ritka szarul játszottak. A svédek meg megint villantak egyet, és valamelyik -son megszerezte a vezetést. Na akkor az a 3-4 ezer svéd csinált baromi jó hangulatot, ezek az írek meg teljesen magukba roskadtak. Csak akkor élénkültek fel, amikor egy szürke kapucnis nem szomjas fiatalember beszaladt a pályára, minden kicselezett biztonságit ollézás követett. Sajnos csak háromig jutott, utána kicipelték, és szerintem még most is verik.
Ritka szar meccs volt egyébként, ha tévén nézem tuti elalszok rajta, de így azért élvezhető volt. Meg hát ott volt Ibra. Ibrára külön bekezdést kell szentelnem.
Ez a bosnyák faszi elképesztő figura. Egész meccsen nem túlzok 50 métert ha futott. Sétált, bámészkodott, elvolt. De rossz passza nem volt. Egy sem. Komolyan. Olyan labdákat adott a többieknek, hogy olyanokat még fifában sem könnyű. Olyan szeme és esze van a focihoz, hogy zseniális. Megnéztem volna a mezét a meccs után, vajon megizzadt-e egyáltalán.

Gyorsan kajáltunk egyet a stadionban (hat hotdog, négy krumpli, négy kóla = 50 euró, és a hot dogban csak a meztelen virsli volt, semmi más) majd hát elindultunk megint inni, meg megkeresni a buszmegállót, ahonnan eljutunk Galwaybe majd onnan haza. Még több svéddel találkoztunk, nem is értem honnan kerültek elő ennyien, de többen voltak mint az írek. És ige, mind szőke. Jó sokat gyalogoltunk valamerre a szakadó esőben, majd végül feladtuk, és kerestünk egy taxit. A taxival húsz percig mentünk arrafelé, ahonnan jöttünk, majd kirakott valahol, és azt mondta arrafelé húsz méterre van a buszmegálló. Hát nem volt. Az ellenkező irányba volt másfél kilométerre. Na, de így is maradt még fél óránk, a Temple-negyedbe mentünk, ami a buszmegállótól kb. 10 méterre volt. Ha valaha Dublinba jöttök, ide kell jönni bulizni. Itt vannak a nudibárok is amúgy. Tömve voltak az utcák persze.
Végre aztán felkászálódtunk a buszra, hely nem igen volt, kicsi is volt az ülés, én majdnem sírva fakadtam 10 perc után. És még hátra volt 170. Tudtam aludni kb. fél órát, kettőkor Galway, onnan még másfél óra kocsival, pont négyre zuhantam ágyba. De hát megérte, piszkosul megérte. Hatalmas élmény volt, és ez csak egy csóró ír-svéd volt, nem egy Roma-Lazio. Következő az ír-kazah meccs lesz, hát nagyon csábító.