Nincs új a nap alatt...."Szélhámosok (I.)" (54.)
- 2014-04-15 11:35:22
- szintarto
Persze,
"egy újszülöttnek minden (történet)
vicc új"
Szélhámosok (I.)
Hamrák János, aki eladta a Rottenbiller utcát...
...
Persze, Hamrák nem kezdte mindjárt nagystílű szélhámosságokkal. Első fellépésekor még nem viselte a tiszti szalagrendet, de ötlete már vakmerően szellemes, a szemtelensége, magabiztossága, gyors felfogóképessége pedig már a későbbi szélhámos karrierje magasra ívelő pályáját ígéri. Mint erre jóval későbbi rendőri vallomásában visszaemlékezik, az első bűncselekménye a következőképpen játszódott le.
- Benn jártam a városházán egy alkalommal. Tétlenül sétáltam, nem lévén semmi dolgom, amikor észrevettem, hogy az egyik irodában egy nagyon szép, XVII. századbeli falióra függ a falon. Szemmel láthatóan valami nagy értékű műkincs lehetett, ezüst veretekkel, dallamos csilingeléssel negyedkor, félkor, háromnegyedkor és egészkor. Többször visszatértem az iroda ajtaja elé, amely egyik tanácsnok úrnak volt a szobája, s lévén nagy nyári hőség, az ajtaját nyitva tartotta. Ilyenkor megálltam a folyosón és hallgattam az óra csilingelését. Gondoltam ezt megszerzem magamnak, ha addig élek is...
Hamrák egy volt iskolatársát beöltöztette szerelőruhába, kezébe nyomott egy létrát, aztán felszólította, hogy kövesse. Mindketten bementek a városházára, s határozott léptekkel tartottak a tanácsnok úr szobája felé. Az ajtó ezúttal csukva volt, odabent ugyanis éppen tárgyalás folyt. Lehettek hatan-nyolcan a szobában, a tárgyalást a tanácsos úr vezette. Hamrák tétovázás nélkül belépett. Mögötte létrával a fiatalember. A tanácsos némi meglepetéssel fordult feléje, s nyomban kérdezte,
- Mit akar ? Itt tárgyalás folyik.
- Kérem, ezt a faliórát el kell vinni javítani... Ezt a megrendelést kaptam, ezért jöttem el a segédemmel személyesen, mert értesítettek, hogy az óra nagyobb értékű...
- Igen, igen... De miért éppen most ? Az órának különben sincs semmi baja...
- Az ilyen nagy értékű órákat időnként tisztítani kell, különben tönkremennek...
- Na hál istennek, hogy már itt tartunk... Tavaly elromlott... Két hónapig várhattam, amíg megjavították...
Hamrák intett a barátjának, a létrát a falhoz támasztották, az órát óvatosan leemelték, s szépen, csendben, nehogy megzavarják a tárgyalást, kijöttek a szobából. A tanácsos csak hetek múlva tudta meg, hogy az iparos külsejű ember nem órásmester volt, hanem ötletes tolvaj...
Hamrák lakásában évekkel később, első elfogatásakor megtalálták a műkincs értékű órát, a falon...
http://www.erdekessegek.hu/index13_8.htm