music74 2.0

Most, hogy a nextgen2-vel küszöbön áll coach karrierem megkoronázása, tartok egy kis összefoglalót, ami a hazai póker szubkultúrának szánt köszönet is egyben.

2012. november 11., vasárnap 21:48 kor leütöttem az entert, és útjára indítottam akadémiás póker blogomat. Tettem ezt azért, mert fejembe vettem, hogy ráérős időmben póker mental tréner leszek.

Azidőtájt két dologról biztosan nem tudtam eleget: a pókerről, és a trénerkedésről. Ennek ellenére írásaimmal begyűjtöttem jó néhány elismerést és megkaptam azt a lendületet, amely nélkül a nagy ívű tervek maradnak a fiókban, vagy ami rosszabb, három pálinka után kerülnek elő, azonnali világmegváltásként.

Nem untatlak benneteket felesleges részletekkel, de ami kikívánkozik, vagy amiről úgy gondolom, hogy érdeklődésre tart(hat) számot annak feltétlenül szentelek pár sort. Vagyis szokásomhoz híven nem leszek rövid.

Volt egy elképzelésem, melynek lényege szerint én szeretnék lenni az egyik legjobb magyar póker mentáltréner.

Kellőképpen eltökélt voltam, és felépítettem egy tervet, aminek az volt a lényege, hogy ahhoz hogy tanítani tudjak, először nekem kell tanulnom.

Nos, jelentem a tanulás első körben idáig tartott! Függetlenül attól, hogy a külső szemlélő számára időnként éppen oktatásnak látszott.

Filozófiám szerint Ti, akik az évek során kapcsolatba kerültetek velem - pár százan - lényegében a tanítóim voltatok, függetlenül attól, hogy kezdetektől annak tekintettek engem, ami nem voltam: póker coachnak.

Volt ennek az érzéki csalódásnak alapja a részetekről, sőt magam is erősítettem és kommunikáltam ezt a képet. A két évvel ezelőtti akadémiás csoportomnál a maihoz mérten kezdetleges oktatási módszerek és tanítási tapasztat hiányában is képes voltam elemi szintű meglátásaim alapján átrendezni az ,,átlagos" gondolkodási sémákat, és képes voltam máig ható módon dinamizálni, hatékonyabb gondolkodásra bírni, modellálni arra fogékony embereket.

Mai eszemmel azt mondanám, hogy akkoriban inkább voltam motivátor, mint póker coach, minő csoda, hogy kezdetben pont úgy is hívtam magam.

Első körben megszerveztem pár skypos csoportot, de azt kell mondanom, hogy a kapcsolatépítésen túl az online szeánsz nem volt igazán hatékony. Mármint számomra. Ugyanis ezek a beszélgetések meglehetősen egyirányúra sikerültek. Vagy én nem definiáltam a magam szerepét elég körültekintően, azzal, hogy azt mondtam hogy coach vagyok.

Ebből tanulva a későbbiekben sikerült sokkal hatékonyabb formához nyúlnom, (élő oktatás 10-20 személy jelenlétében) mindenesetre a skypolás során viszonylag hamar ráuntam a tanítványra, ha kevés volt az interakció, a kapott impulzus. Paradox módon ez főleg az önmagukat profinak gondoló srácok esetében volt szembeötlően így.

De nem volt haszontalan a dolog, hiszen a következő lépcsőt már ennek tudatában alakíthattam ki. Amint az közismert a poker.hu szárnyai alatt szervezett országos élő oktatásokra már úgy kerestem érdeklődőket, hogy előzetes részvételi feltételként kitöltettem mindenkivel egy Jared Tendler - music74 féle kombó felvételi tesztet.

A turné állomásokon egyik barátom szavajárását kölcsönvéve ,,parádés" mezőnyök jöttek össze! Szegeden, a Cottonban de főleg Kecskeméten igen színvonalas beszélgetéseket tartottunk a kurzus 5 hetén keresztül. Sikerült összehozni, amit elterveztem!

Hatalmas inspirációt jelentettek Totti vagy Kis Attila előadásnak beillő gondolatai, Troszt Marcell Brunó kérdéseire adott válaszokkal önmagamat is megleptem néha. Selmeci Jani kommentjei, Tompa Balázs megszólalásai nem egyszer segítettek eloszlatni a ködöt. Arról nem beszélve, hogy trénertársam a projekt meghatározó szakmai arca Gedei Tibi olyan tudást villantott, amiből minden résztvevő profitálhatott. Velem az élen!

A Fordanban szenzációs figurák jöttek össze, mai napig jó szívvel gondolok rájuk, és az ott töltött időkre akárcsak Vadkerti Bélára, vagy Lencsés Tomira, akit a barátomnnak tudhatok. Szeretnék köszönetet mondani Tóth Ádámnak is, nélküle semmi nem lett volna az amivé sikerült tenni...(Kis kóla kávé...)

A nextgeneration országos turné tapasztalatai alapján aztán 86 oldalasra fejlesztettem póker eBookomat, melynek egyes fejezeteivel megcéloztam a legendás Two plus Two-t.

A világ legnépszerűbb pókeres fórumán közzétett három cikkem fogadtatását egyértelmű sikernek könyvelem el, bár Matt Sklanskyval folytatott levelezésem alapján azért tudom, hogy amerikai mércével mérve még jócskán van fejlődni valóm. Ugyanebben az időben cikkeimmel jelen voltam a legjelentősebb horvát és szerb poker siteokon is.

Csináltam menetközben pár videóblog bejegyzést is, az egyes részekben a póker más más aspektusaira helyezve a hangsúlyt. Van videóm, amiben a gondolkodásom rendszerét vázolom fel:

https://www.youtube.com/watch?v=-xBw5hU_d74

másikban napi praktikákat sulykolok,

https://www.youtube.com/watch?v=GDw8h41jzCI

de van motivációs és filozofálgatós is.

https://www.youtube.com/watch?v=vHG7IEb9Si4

Meglepett, hogy Haseeb Qureshi nézeteit vagy Ed Miller gondolkodását (kis hibából lesz a nagy baj) interpretáló agymenések lettek a legkevésbé népszerűek.

Ezek itt:

https://www.youtube.com/watch?v=BgSFEZuqXuw

https://www.youtube.com/watch?v=FbKQ2EwKr4E

De egyáltalán nincsen min csodálkozni. A nagy átlag hozzáállást az jellemzi, hogy instant tudásra szeretnének szert tenni, egy mindent azonnal rendbe hozó receptre vágynak, hogy azzal elspórolhassák a fejlődés folyamatát.

Meggyőződésemmé vált, hogy le kell számolni azzal a sztereotípiával, hogy a pókeresnek mindenképpen számokban mérhető magasztos célokat kell kergetni, hogy aztán időt, és személyes létmódot kényszerítsünk korlátokba a megvalósításért.

Éppen fordítva! Értsük meg a pókert, lássuk át a rendszerét a lényegét, és rájövünk, hogy a limitünket, a bankrollt menedzsmentet nem önmagában, hanem komplex célrendszerként érdemes értelmezni.

Mire egy játékos tisztán látja a rendszert, olyan szinten fog tudni azonosulni a szabályaival, amivel alaposan meghaladja a szeparált célokhoz ragaszkodás tévútját.

Ha ez megtörtént, nem kell külön tréningeket venni a mentális erősödés érdekében, hanem bele lehet erősödni a pókerezésbe, úgy, átlátva rendszerdinamikákat, ezen belül a saját magunk és ellenfeleink szerepét.

Ami a dolgok gyakorlati részét illeti: csomó tehetség "elszegődtetése azaz backercsoportokba irányítása mellett" ráakadtam egy jövőbeni világbajnokra és vagy Sunday Million győztesre PhilLaak3991 személyében, akivel azóta is kapcsolatban állok, és akit tudásomhoz mérten maximálisan támogatni szándékozok minden téren a jövőben is. Sokra viszed még Fish!

Ha valaki nem emlékezne:

http://poker.hu/poker-blog/profi-blogok/music74/a-big-22-es-gyozelem-es-ami-mogotte-van

Tehát összeraktam egy speciális tehetségkutató és tehetséggondozó rendszert, amiről azt merem mondani, hogy: minőségi. Ami pedig mindezt megalapozza és kiemelt elvárás a coach személyével szemben: a hitelességem.

Elemezzük ki ezt a kérdést, mert nagyon sokan elintézték a dolgot azzal, hogy aki aktuálisan nem játszik a legmagasabb szinteken, annak a coacholási képessége azaz hitelessége minimum megkérdőjelezhető.

Itt akkor két dolgot nagyon fontos azonnal különválasztani. Az egyik a ,,játék és a trénerkedés", a másik a ,,trénerkedés önmagában".

Játék és trénerkedés: ha ismered a magas limites játékot, emellett a magas limites játékról megfelelő csatornákon keresztül napi szintű információd vannak, akkor semmi szükség nincsen rá, hogy időt rabló módon te magad csináld, hiszen ami tudott és tudható azt tudni fogod. Meg aztán, aki legmagasabb szinten nyomja, annak ideje is kevesebb arra, hogy tudatosan felépítse magát mental trénerként, mert ,,ez" napi szinten több óra olvasást és videózást, szintetizálást jelent - leggyakrabban angolul, vagy mostanában oroszul.

Ma már sajnálom, hogy annak idején a kezdet kezdetén, jobb híján póker mental coachank neveztem magam, mert mai mércémmel mérve nem voltam az. Viszont másfél év alatt igenis azzá váltam!

Trénerkedés:

Srácok! Sokszor kérdeztétek, hogy a rátok szánt idő, energia, munka miért érte meg nekem? Hiszen tanítványtól sosem kértem pénzt, vagy előnyt. Nos ha nem volna világos, innen üzenem, hogy úgy álltam a dolgokhoz, hogy ameddig én is tanuló vagyok, addig nem kérek ellenszolgáltatást. Ezzel együtt van egynéhány dolog, amire kezdetektől büszke vagyok, és lehetek, és ezt nem is titkolom.

Az általam képviselt irányvonal szerint, ha póker mentál tréningről van szó, történjen az irásban, skypon vagy face to face keretek közt - mindig, konkrét és direkt vagyok. Vagyis első perctől az utolsóig póker nyelven és pókerről van szó. Nyilván szükséges, hogy felmérjem, hogy partnerem milyen mélységben van otthon a dolgokban - ha nincsen, képbe teszem - majd ezt követően térünk rá a játék lényegéből fakadó sajátságok megértésére és a lehetséges alkalmazkodás módjára.

Legfontosabb elvárás önmagammal szemben a felszínesség kiiktatása. Az elmúlt két év munkájának eredményeként létrejött anyag olyan tudássá formálódott bennem, amelynek felhasználásával szerencsére nem kényszerülök arra, hogy pszichológiai könyvekből vett szószedetekkel bombázom a coacheet. Ez nagyon fontos, hiszen a beszélgetéseink alkalmával nincsen szükség az elhangzottak külön értelmezésére, nem kell a párhuzamokat keresve erőltetetten a pókerhez kötni a mondandómat, mert amiről szó van az maga a póker, az adott szituációhoz kapcsolódó módon.

Tehát amikor pszichológiai problémákra bontjuk a dolgokat, akkor is a póker felől közelítünk, és kivétel nélkül a rendszeren belül maradunk. Ezért tudok érdekfeszítő lenni. (Többen fogalmaztak úgy, hogy velem repül az idő... hát nem tudom. Lehet.)

Ami a kommunikációt illeti, tizenpár év jogászkodással hátam mögött, rendelkezek annyi empátiás készséggel és kommunikációs repertoárral, hogy hatékonyan és egyszerűen fejezzem ki magam. (Pont fordítva, mint írásban, hiszen itt összetettségre és struktúráltságra törekszek - a közérthetőség határain belül persze.)

Véleményem az, hogy egy coach mindenekelőtt legyen autonóm! Én annak tartom magam. Ennek szellemében nem fogom elhallgatni azt sem, hogy a hitelességi témának van egy nem éppen kellemes oldala! Sok csapattal kerültem kapcsolatba, és ha úgy alakult el is váltam tőlük! Van egy alaptézis, amiben nem egyezik a nézetem a ,,tulajdonosi szemléletet képviselő backeri oldallal". Rájöttem, hogy nekem elsősorban coachnak kell lennem, és csak másodsorban poker coachnak!

Ez azt jelenti, hogy a hitelesség jegyében van, akinek azt kell inkább mondani, hogy pajtás ne erőltesd, nem neked való a kártya! Boldogabb leszel sofőrként, vagy cégvezetőként, mert Te ettől komolyabb, felelősségteljesebb ember vagy illetve lehetsz. Mert legyünk őszinték - és ezzel remélem nem sértek meg senkit - a póker - az átlag játékos számára - messze nem az élet csúcsa. De az is igaz, hogy - van, aki számára - egy a lehetséges kényelmes megélhetési módok közül.

A csapat tulajok - backerek - egy profitot termelni tudó, de nem kiugróan tehetséges srácot arra biztatnak, hogy tolja, magyarul szánja rá az ideje nagy részét a kártyázásra, amivel a piramis elv alapján a csapatnak gazdájának sokat segít, önmagának meg annyit, amennyit... És az ilyen fiúknál idővel több a küzdelem, és a befektetett energia, mint a személyes haszon. Hamar elmegy egy két év mire rájönnek, nincsen kolbászból a kerítés...

Őszinte leszek, a magam részéről ott látom a magam hitelességét, hogy ezeknek a srácoknak egytől egyig szokásom megmondani, hogy lehetőleg ne áltassák magukat sokáig... hanem, keressenek maguknak nyugalmat és civil szakmát! A mai póker nem pálya a gályázóknak!

Tehát ha úgy érzem, hogy lelkiismeretem szerint valamit ki kell mondani, akkor azt meg kell tenni, és meg is szoktam tenni. Viszont nem azért tanultam, tanulok, fordítotok annyit, hogy egy egyszemélyes lefejező osztag legyek, hanem van egy feljebbvaló célom is.

Összeraktam azt a tudást, - és ez a lényeg - hogy ha valakiről úgy gondolom, hogy képes lehet a legmagasabb szintig eljutni, akkor őt képes legyek vérbeli pókeressé nevelni, és az ehhez szükséges legszélesebb körű speciális tudást a lehető leghatékonyabban átadni. Mindenkiben keresem a potenciált, sok embert sarkalltam írásra, alkotásra, mert megéreztem rajtuk, hogy szeretnék kifejezni magukat, rálelni az útra. Nem mindig a póker az!

Miután olybá tűnhet, hogy agyon dicsértem magam, megvillantok pár témát, melyekhez hasonlóakat a bajai 3 napos tréningünk alkalmával fel fogunk dolgozni, remélve, hogy a felvetések fokozzák a nextgen2 és személyem iránti érdeklődést.

- - -

Minden szavam bejött! Gondolok itt arra, hogy két évvel ezelőtti blogbejegyzéseim arról szólnak, hogy a kiemelkedően sikeres pókeres jellemzően backing csoport tagjaként élni a mindennapjait, de minimum egy szűkebb szakmai stáb kötelékében.

Mit jelent mindez?

Az átlagember hétfőtől péntekig éli az életét, legtöbbször öntudatlanul, a sportoló versenytől versenyig - testtudatosan, na és egy pókeres? Leginkább a legszűkebb környezete által felépített önkép csapdájában.

Egy csoportos mental tréninget követően könnyen lelkesedik, euforizálódik, hogy aztán az eredmények tükrében - pláne ha azok nem a tervek szerint alakulnak - elkeseredik vagy összeomlik. Holott itt sem történik más, minthogy kialakul egyfajta egyensúly, vannak jók, átlagosak, és átlag alattiak. A frusztrációt az okozza, hogy a csoportdinamika a legjobbakat, az általuk elért eredményeket állítja mértékül, és a coachok valamint backerek úgy gondolják, ha mindenkinek ugyanazt a szintű oktatást és háttérmunkát adják, akkor elvárható (lenne) az azonos eredmény. Persze, hogy nem.

Én a differenciálásban hiszek, vagyis abban, hogy már a célok meghatározásánál el kell térni a ,,csúcson levők"-höz való igazodástól, mert a teljesítménykényszer a teljes csoport vonatkozásában leértékelődést és feszültséget okoz. De az is, amikor valakit látványosan leírunk, negligálunk, és tesszük mindezt a háta mögött.

Azért lettem a facet o face térning híve, mert olyankor szinte pillanatok alatt kirajzolódik a csoport dinamikája. Vannak hangadók - valódi eredmények nélkül is - belőlük leginkább a kompenzálás és a frusztráció beszél, de ugyanígy csendes menők is, akik viszont jól időzítenek, a kritikus pillanatokra tartogatják mondandójukat a lényeget - akárcsak a kártyában.

Amikor skypon veszek át egy csoportot, akkor az első és az utolsó szeánszunk közös, közte, pedig egyenként dolgozunk, lehetőség szerint edzés - pihenőnap - edzés felosztással.

Nem mondom, hogy mindenkinek egyszerű feldolgozni, amit mondok, de a tudásanyag eredeti gondolatokra épül, könnyen elsajátítható, hatását tekintve, pedig hatékonyság nővelő, és energiakímélő. Kell-e ennél több?

Ne a levegőben lógjon amit mondok, hozok egy egyszerű példát.

Bizonyos srácoknál pusztán az a tény, hogy backelik, (stabil a rollja) vagyis a versenyből való kiesés esetén zavartalanul nevezhet a következő versenybe, sokszor vezet oda, hogy egy adott szituáció leértékelődik. A játékos nem keresi a legjobb megoldást, hanem kihátrál, elkezd nagy számokban gondolkodni. Elkerüli a szembesülést, elodázza a konfrontációt. ,,Tudom, hogy dobni kéne, de majd beülök egy másik versenybe. Tehát, lesz ami lesz megadom, aztán ha kiesek, újra regelek.

Ugyanez a játékos, szűkebb rollból kockázatkerülő üzemmódban kártyázik - egyszerűen azért, mert nincsen tisztában a lényeggel, és érzületek majd megszokások irányítják statisztikai szabályok ellenében.

Akik ismerik a véleményemet tudják, hogy mennyire elhibázottnak tartom a fenti ,,logikát"!

Konkrét példánál maradva, miután újabb esélyt csak egy következő buy-in lefizetésével lehet megteremteni, a hozzáállás nem csak a parti kimenetelét befolyásolja negatívan, de a session se lesz különb, és ez a hozzáállás végül képes szanálni a bankrollt, negatívba taszítva a ROI-t.

Így hat minden mindenre, ennyire könnyen lehet egy hibából végzetes szokás. Kis hiba nagy baj, és a mindösszesen 75 ször megtekintett Ed Miller interpretációs videó!

https://www.youtube.com/watch?v=1TwhO73bAZk

Nagy kérdések:

Miért így alakítottam a módszeremet, és honnan a radikalizmus, már ami látszólag a kártyásokkal szemben, valójában az emberekért szólal meg bennem? Mint utaltam rá két évvel ezelőtt felvázoltam egy lehetséges képet, ami mára beigazolódott a backercsoportok térhódításáról.

Ha figyelembe vesszük a jogi környezet, és a lehetséges progressziókat, akkor két irányba gondolkozhatunk:

Az egyik, hogy minden marad így, ebben az esetben a meglévő modellek működőképesek lesznek, csordogál szépen a folyó a maga medrében.

Viszont mi fog történni abban a nem várt esetben, ha a közeljövőben pókert is utoléri a blokkolás? Alapjaitól rendeződnek át a jelenlegi viszonyok.

Az online póker korlátozásának realitása és lehetséges következményei:

Olyan új kihívásokkal kényszerülünk majd szembenézni, amelyek a jelenlegi rendszerben marginálisan jelentkeznek. Mire gondolok?

Jelenleg rengeteg semi pro státuszú gyerek játszik a csapatokban, aki kényelmesen össze tudja egyeztetni a civil életét a játékkal. Vagy mert még szüleikkel laknak, vagy mert barátnőjük, feleségük gondoskodik róluk. Adott minden, hogy csak a pókerre figyelhessen. Rengetegen egyetemet főiskolát csinálnak a póker mellett, így élik az életüket.

Ezeknek a srácoknak egy része a blokkolást követően ki fog esni a pókerből, egyszerűen mert nem fognak utánamenni a műszaki dolgoknak, illetve eszük ágában sem lesz kiköltözni emiatt külföldre. Jobb híján majd eljárnak kártyázni valamelyik közeli nemzeti kártyaterembe...

Viszont csomó gyerek lesz, aki ott fog mozogni a határon, hogy menne, mert jó pénzeket keres, és mert nem ért máshoz, viszont nyaralni is úgy megy el, hogy viszi magával haverjait, nehogy véletlen leszólítsa az utcán egy csaj.

Ez nyilván túlzás, de az nem, hogy az új helyzetben, egészen speciális problémákkal lesznek kénytelenek szembesülni azok, akiknek egyébként kisujjukban vannak a push fold táblázatok.

Ha az egészből semmi nem lesz, akkor vészmadárkodtam egy kicsit, de ha nem, akkor lesz jelentősége, hogy ki képes, és mi alapján jó százalékkal megmondani, hogy ki alkalmas tartós külföldi robotmunkára, és ki nem.

Nyilván tűnhet eltúlzottnak az aggodalmam, de ne felejtsünk el még valamit! Éspedig, hogy ha mindez bekövetkezik, akkor meglehetősen hamar elfogy az utánpótlás, és akkora egy alkalmas figura igencsak felértékelődik. A maihoz mérten az egy játékosra eső fajlagos költségek megemelkednek, nem lesz mindegy, milyen ajánlólevéllel érkezik a delikvens, mint ahogy az sem, hogy ki nyeli be a plusz költségeket. Lehet, hogy lesz akinek éppen a hasznát viszi majd el a ,,külföld".

Az érem másik oldalán - amint arra utaltam is - megerősödnek a hazai élőtermek, ezzel pedig visszaáll az egyensúly, hiszen az online ügyfelek eltűnését jócskán fogja kompenzálni az élő játék felé terelődő játékosállomány, arról nem beszélve, hogy ez a jelenség egy további érvet jelent majd azoknak akik, mégsem szeretnének itt hagyni csapot papot.

Elmondhatom tehát, hogy mind módszereimet, mint tematikámat, mind a képzések dinamikáját és módszereit illetően készültem és készülök tehát egy új helyzetre, mert tudom, hogy semmi sem tart örökké!

A nextgen2 ig valószínűleg nem jelentkezek hasonló írással, viszont az eseményeket videóra rögzítjük, hogy majd szerkesztett formában tárjuk az érdeklődők elé.

Szép nyarat, sok potot kívánok Nektek.

m74