Kismalac, kismalac, engedj... BEKK!

Avagy a "varázslatos" harmadik évad hangjai, immáron "emelt" hangminőségben. Persze a léc még mindig nem túl magas. :)

Utolsó kommentek

  • 46 : Lustaság
    traz - 2015-10-08 03:52:09
  • -->
  • 46 : Lustaság
    zeon - 2015-10-07 23:54:51
  • -->
  • 46 : Lustaság
    zeon - 2015-10-07 12:38:02
  • -->
  • 46 : Lustaság
    traz - 2015-10-07 09:50:21
  • -->
  • 46 : Lustaság
    _user_31373 - 2015-10-06 14:58:16
  • -->
  • 40 : Szomorú ez, kéremszépen!
    traz - 2014-12-25 22:24:34
  • -->
  • 40 : Szomorú ez, kéremszépen!
    zeon - 2014-12-25 16:44:06
  • -->
  • 35 : Kicsit elveszett
    traz - 2014-10-01 08:58:01
  • -->
  • 35 : Kicsit elveszett
    _user_31373 - 2014-09-28 11:11:51
  • -->
  • 35 : Kicsit elveszett
    zeon - 2014-09-28 08:01:35
  • -->
  • 33 : Na szép...
    traz - 2014-08-10 15:38:44
  • -->
  • 33 : Na szép...
    _user_31373 - 2014-08-10 15:32:03
  • -->
  • 33 : Na szép...
    traz - 2014-08-10 14:13:18
  • -->
  • 33 : Na szép...
    _user_31373 - 2014-08-09 21:12:18
  • -->
  • 32 : DUMDUDUM!
    traz - 2014-08-04 22:01:24
  • -->

10 : Akkor most egy picit komolyabban...

  • 2013-04-20 01:26:19
  • traz
... de azért nem viszem túlzásba természetesen.


A múltkori pörgésem után úgy éreztem hogy gyorsan nekiesek majd a következőnek, de végül nem így lett. Egyszerűen nem volt hangulatom zenélgetni. Kellett hozzá két hét hogy nekiduráljam magam...
Ezúttal határozott célkitűzésem volt : valami olyasmit akartam csinálni, aminek egyrészt alapvetően klasszikus hangzásvilága van, ugyanakkor stílusában cseppet sem régimódi.
A küldetést végül azt hiszem határozottan sikeresen abszolváltam, az már csak hab a tortán hogy mindemellett (szerintem) kifejezetten "FF"-es stílusú lett, mondhatni két legyet egy csapásra.
Mondjuk az is igaz, a klasszikus zenéhez a végproduktumnak kb annyi köze van mint a "Mága Zoltán és az Angyalok" formációnak (na jó : annál talán egy picit több :D), de hát végülis nem vagyok én egy Beethowen - meg nem is akarok az lenni. :)
A stílusból is adódóan ez a leghosszabb dalom, de úgy érzem hogy sikerült elég izgalmasra kreálnom ahhoz hogy ne legyen unalmas.

Önértékelés : Encounter with a mysterious boy

Közben : 7.5 - Úgy éreztem hogy határozottan klassz lesz
Utólag : 8.0 - Nem mondom hogy ez sikerült a legjobban, de az eddigiek közül tuti ott van az élbolyban, onnan meg ugye egyéni ízlés és hangulat kérdése...




Bónusz : egy klasszikus a FF7ből, orchestra verzióban, live




Köszönöm!
0
0
0
Nem tetszik!
0
Pontok: 5 (pontozók száma: 1)

Hozzászólások...

_user_9625 2013-04-20 22:22:11
A zenés rész nálam is így van. Fönököm állandóan Eros Rammazottit hallgat(tat) velünk és hiába nem az év világom, egy idő után már hiányzik, ha nincs. De azért kikapcsolom, ha nincs az iroda közelében.:D
A zeneszámhoz nem tudok hozzászólni, mert most nincs hangfalam.:D
zeon 2013-04-20 19:45:11
pl 0.15-től simán el tudom képzelni egy francia filmhez :)
van több is egyébként,ami számomra így hangzik.
ezt pozitívumként írom ám :))

egyébként mindenevő vagyok zeneileg, bár tény, hogy a rock (és ennek válfajai) közelebb áll hozzám.

ami a váltásokat illeti:
system of a down az egyik kedvencem, na ott elég beteg módon váltanak néha, egy pszichopata könnyebben kiismerhető, mégis harmonizál valahogy.

még egyszer mondom,ez csak az én véleményem!
annak idején 2-3000 jelentkezőből kellett válogatnunk, hogy kik léphetnek fel a szigeten, ezért elég szigorú elbírálást alkalmaztunk, lehet, csak ez maradt bennem :)
traz 2013-04-20 18:40:15
Ez is egy vélemény. :)

Mondjuk az tény hogy elég "nehezen emészthető"re sikeredett, amivel tisztában vagyok.
Egy dolgot mondjuk nem értek, milyen részekre gondolsz ami "könnyed (kellemes filmzenének hangzó)"? Én ezen eléggé meglepődtem.

Az éles váltások egyébként szándékosak, a zene ugyanis egy történetet "mesél el" (vagy legalábbis próbál :D) ha szabad ilyen kifejezést használni egy zenével kapcsolatban, ami egy FF11 (online) storylinehoz ill. NPChez kapcsolódik - részben az emlékezetem alapján ill. (talán nagyobb) részben természetesen a képzelőerőm alapján. Ezért is lett ez a szám címe...
Egy titokzatos, zárkózott fiúról szól aki látszólag épp olyan mint bármelyik másik a világon, de aztán egyszercsak kiderül, valami titokzatok oknál fogva hatalmas ellenségei vannak akik megtámadják. Szerencséjére egy kalandozó csoport megmenti, de a történet és a hajsza folytatódik - és egy ponton különös képességeket fedez fel magában, majd idővel a megmentőkből megmentettek lesznek és már az sem egyértelmű hogy ki a jó, ki a rossz, és hogy a fiút kéne menteni a hatalmas ellenségtől, vagy a világot a fiútól... és a sztori végül nem zárul le sem így, sem úgy. Kb ezt a hangulatot próbáltam átadni, több vagy kevesebb sikerrel. A barátnőmnél a jelek szerint több sikerrel - érdekes módon pont a különös váltásokat emelte ki pozitívumként hogy milyen titokzatos lett tőle a szám -, míg nálad kevesebbel. És ez jól is van így, hiszen (szerencsére) nem te vagy a barátnőm. :D

Érdekes dolog egyébként, egy-két hónapja olvastam egy cikket, aminek a lényege az volt hogy tudósok (nem brit :D) azt vizsgálták, hogyan hat a zene az agyra, ill. mitől függ hogy adott zene tetszik-e valakinek vagy sem. Arra a (szerintem cseppet sem megdöbbentő) végkövetkeztetésre jutottak, hogy az embernek elsősorban az a zene, azok a hangok tetszenek, amik "ismerősek" számára, míg ellenben az ismeretlen, "idegen" hangokra, motívumokra lényegesen negatívabban reagál az agy. Magyarán, ha valaki sokat hallgat valamilyen zenét, idővel "hozzászokik" az agya, megtanulja "élvezni" azt.

Mondjuk számomra furcsa hogy erre csak most jöttek rá... Már csak azért is mert jó példa vagyok erre én is, emlékszem, amikor fiatal koromban előszőr hallgattam metallicat (osztálytársam adott kölcsön pár kazettát), baromira nem tetszett, mondhatni kis túlzással frászt kaptam tőle (ride the lightning és társai elég nagy váltás volt Abba meg ilyenek után :D).
Aztán amikor a harmadik kazettánál jártam, már nem zavart a nem kissé disszonáns, nyers hangzás. A vége meg az lett hogy villámgyorsan elég nagy metallica fan lettem. :)
Hogy hogy jön ez ide? Egyszerű - miközben a zenét csináltam, garantáltan minimum 100+ alkalommal hallgattam elejétől végig (persze nem a végleges verzióban, bár az is több tucat felett jár), így teljesen hozzászoktam az összhangzáshoz, számomra igazán élesnek nevezhető váltás csak 1-2 van benne de az sem zavaró, nekem tök magától értetődő. Ezért is fontosak számomra a visszajelzések.
zeon 2013-04-20 07:13:18
srry, de nekem inkább egyvelegnek tűnik.
könnyed (kellemes filmzenének hangzó) és komolyabb részek túl sokszor váltják egymást szerintem.
persze el lehet térni az alaptémától drasztikusan is szám közben, de itt túl élesek a váltások, átmenet nélküliek.
persze mindez csak az én véleményem:)