20 : Valahogy másképp

A legutóbbi dal valahogy "élettelenre" sikeredett szerintem, el is határoztam rögtön hogy valami gyökeresen másfélét fogok csinálni.
Úgy is lett. :)
Nagyon hamar kialakult az alapja, és egyben bennem egy elképzelés, hogy mi is lehetne ez...
Mivel éjjel kezdtem el csinálni, csak néhány motívum, mondhatni a magja lett csak meg, azonban mivel nem tudtam aludni, a fejem járt. Érdekes dolog ez, ugyanis gyakorlatilag egy egész pixar féle animációs film forgatókönyve alakult ki bennem a hajnal folyamán, némileg Shrekes beütésekkel, enyhén Terry Pratchettes, bár annál talán kissé feketébb humorral. (mellékszereplőként pl feltűnne benne maga a Kaszás is) :)
Vicces, mert annyira megtetszett a dolog hogy utána napokon keresztül a sztorit építgettem, konkrét jelenetekkel és párbeszédekkel. Kár hogy nem írtam le. :D
A dolgot olyan szinten kell elképzelni hogy munka közben is az egyes jelenetek ill. párbeszédek jártak a fejemben, főnököm egyszer meg is kérdezte hogy min vigyorgok úgy?

A sztori valami ilyesmi volna :

"Mindenki" tudja, hogy haláluk után az emberek a hitük szerinti mennybe vagy pokolba jutnak, földi tevékenységük szerinti érdemeik szerint. Azonban mi van azokkal, akik bizonyos okokból kifolyólag - mint pl nem természetes okokból történő "idő előtti" elhalálozások, pl. öngyilkosság, gyilkosságok áldozatai - természetesen a munkakörből vagy életvitelszerűségből eredendő halálozási okok (pl rendőr-katona-bűnöző-politikus stb...) kivételek, hiszen az sorsszerű és előre elrendeltetett - nem juthatnak kapásból egyik nevezetes helyre sem, mert az ítélet a legfelsőbb szinten elhúzódik az ügyükben?

Nos, az ilyen illetők lelke szabadon kóborol a világon, ők azok akik egy-egy lehangolóbb estéjükön unalmukban úgy döntenek hogy csapnak egy görbe estet, és ők inkább összeszedik a halandó porhüvelyüket majd kikaparván magukat a sírjukból hogy az éjszaka leple alatt elinduljanak halálra rémisztgetni az istenfélő jónépet (bár menet közben gyakran elhagyják egy-egy jobban oszlásnak indult végtagjukat).
Na ezt megelőzendő létezik a Sötétség Úrnője (közvetlenül az Ő birodalma mellett helyezkedik el a Kaszás kis birtoka, így tulajdonképpen szomszédok, bár csak ritkán járnak össze diskurálni a halál birodalmának dolgairól), akinek a feladata begyűjteni az ilyen lelkeket hogy addig is míg ítélet nem születik az ügyükben, őt szolgálják a birodalmában (és hát tudjuk milyen a bürokrácia, pár százezer év ide vagy oda igazán nem idő ilyen szinten).

A történet nyitójelenetében a három királyfiból a legidősebbik herceg magányos vadászata közben éppen elhalálozik egy sajnálatos baleset következtében (miközben egy rókát űz, váratlanul megtámadja egy orrszarvú, majd miután leterítette, egy kardfogú tigris, végül egy jegesmedve, amikkel ügyes vadász lévén elbánik ugyan, azonban a lova váratlanul észrevesz egy egeret és annyira megrémül tőle hogy ijedtében ledobja magáról, ő pedig olyan szerencsétlenül esik hogy kitöri a nyakát, a háttérben elégedett kuncogás).

Hmm, most veszem észre hogy megint kész kisregényt kezdtem írni - ebben a tempóban reggelig nem fejezném be a postot :D -, így megpróbálok tömöríteni és dióhéjra váltani :

A Sötétség Úrnőjének egy szégyenletes fiatalkori megingás következtében van egy lánya, Darkie, aki az Úrnő nem kis bosszúságára tulságosan hasonlít a halandó apjára : túl kíváncsi, sokat foglalkozik az emberek dolgaival, állandóan álmodozik és nem koncentrál eléggé a munkájára, és ami a legsúlyosabb : a jelek szerint mindenféle érzelmei is vannak, amik köztudottan nagyon veszélyesek és mindenféle elkerülhető problémák okozói.
A történet elején éppen büntetésben van és ezért egyedül kell begyűjtenie a halott herceg lelkét. Persze ez nem megy olyan simán, elsősorban azért mert az akció közben meglátja a középső herceget akibe természetesen rögtön halálosan beleszeret (bár az ekkor még nem tud semmiről), ráadásul a munkaköri leírásában az is benne van hogy semmilyen módon nem szabad beleavatkozni az élők életébe. Ennek ellenére ködálcájában rejtőzve hosszú ideig követi a herceget, olyannyira hogy hazaérvén anyja rögtön számon is kéri rajta a professzionizmus hiányát, amin persze rögtön össze is vesznek.

Olyannyira hogy ifjonti lendülettel rögtön sztrájkot hirdet, halandó álcát ölt és szolgálólányként elszegődik a királyi udvarba hogy megismerkedjen a herceggel. Apróbb problémát jelent hogy az álcája nappal nem tökéletes, amennyiben kiesik a koncentrációból lebukik - így nagyon vigyáznia kell az érzelmei kordábantartásával.
Tovább nem is részletezném, gondolom mindenki el tudja képzelni a szokásos félklisék alapján - így csak címszavakban néhány apróság a karakteresebb szereplőkről: természetesen lebukik, ráadásul pont az

A, A pszichopata legkisebb királyfi előtt, akinek a fő célja természetesen a korona megszerzése azáltal hogy elteszi láb alól az öröködési ranglétrán előtte állókat (ki lehet találni ki van még hátra), illetve azt elérvén beteljesítse régi álmát, hogy gond nélkül fejét vetethesse mindenkinek aki bármilyen jellegű mondanivalóját nem dalban mondja el.

B, A nyugdíjba menni készülő hipochonder király, aki szeret mindent elfelejteni (persze szándékosan)

C, A középső királyfi, aki szép, kedves, nemes lelkű, okoserősbátorjószagú (mindaddig amíg ténylegesen nem kell valamit csinálni), ráadásul igen hamar felfigyel az új szolgálólányra.

D, A Sötétség Úrnője, aki úgy dönt hogy megleckézteti Darkiet és leveszi róla a kezét, történjék ami történik, az állandó álcán kívül elveszi tőle a hatalmát, ha annyira tetszik neki akkor éljen halandóként amíg ki nem veri a fejéből ezt a butaságot.

E, A Kaszás (comeo szerepben), Darkie keresztapja, az egyetlen akivel meg tudja beszélni a problémáit (annak ellenére hogy az nemigen érti azokat).

F, Martino, aki neve ellenére Igorabb a Legigorabb Igornál (újabb Pratchettes áthallás) és már évmilliók óta szolgálja a Sötétség Úrnőjét időn túli birodalmában, beosztására nézve Darkie személyi szolgálója így követnie kell mindenhova - azonban élőhalott lévén meglehetős problémát okoz neki az emberek világába való beilleszkedés és az álcázás (főleg hogy állandóan elveszíti egy-egy testrészét, amit igen nehéz megmagyarázni még egy nagyon részeg, náthás orrú városi őrnek is), így legnagyobb vágya a mielőbb hazatérés, de legfőképpen a Maggietől való mielőbbi szabadulás, lehetőleg az összes testrészével.

G, Maggie, a 120 kilós, némileg (nem kissé) rövidlátó vénkisasszony aki úgy érzi, annyi elvesztegetett év és egy friss csalódás után Martino személyében végre megtalálta álmai férfiúját.

H, Henrik, a tériszonyos yeti aki úgy döntött hogy inkább az erdőben éli le remeteként az életét, az ex-környékenlakók (már elköltöztek) legnagyobb bánatára.

I, "Ő", a senki által nem ismert (aki valaha ismerte, mind meghalt), de halálosan rettegett orgyilkos, akit a legkisebb herceg felbérel a bátyja elrablására.

J, A Dadus, aki a királyné korai halála után Anyjuk helyett is Anyjuk volt a kis hercegeknek és ezt a szerepet még mindig képtelen levetkőzni, sőt, olyan Mama szintre fejlesztette hogy még maga a király sem mer beleszólni a zsarnoki elnyomásba ("igenMama!"), és fő feladatának a hercegfik mindenáron mindentől való megóvását tartja, különös tekintettel és első helyen kiemelve a királyi udvarban szorgoskodó fehérnépekre.

A történet természetesen nagyjából a várható, a komplikációk ellenére végül a herceg is beleszeret Darkieba, azonban mielőtt jöhetne a happy end, a legkisebb királyfi megsejtvén valamit abból hogy kivel áll szemben személyében, elraboltatja a bátyját és megzsarolja Darkiet hogy a királyfi életéért cserébe földöntúli hatalma segítségével a nagy udvari vadászaton ölje meg a királyt, természetes halálnak álcázva a dolgot.

Persze nem ez történik, a félős Henrik segítségével (véletlenül ráül "Ő"-re, amitől nagyon megijed, Ő pedig nagyon kilapul) végül kiszabadítják a herceget és közös erővel (ami abból áll hogy Darkie tervez, Darkie végez, a herceg meg sűrűn bólogat, hogy "ahh,ez az!" megmentik a királyt az ekkorra már hisztérikus röhögések és danolások közepette örjöngő, magából teljesen kivetkőző legkisebb fiú elől aki a vadászaton ágyúval akar verebet - pontosabban királyt lőni -, azonban a baj nem marad el mert utolsó húzásaként még tőrrel a kezében túszul ejti a leendő trónörököst aki ennek hatására előbb hősiesen elájul, majd miután két pofontól magához tér, a fenyegetés hatására töredelmesen és részletesen bevallja mindenki füle hallatára az összes kalandját a kastély környékén élő kb összes fehérnéppel (beleértve Maggiet is).
Darkie keserűségében és bánatában habozás nélkül elhajítja a kezében lévő tőrt, ami súrolja volt kedvese arcát és egyenesen beleáll a megdöbbent nyakigláb legkisebb herceg nyakába aki felkiált és szinpadiasan meghal, azonban Darkieról lehullt az álca, minek következtében a rémült király ijedtében kiadja az parancsot a megölésére. Ekkor érkezik Martino, aki csak úgy tudott elmenekülni Maggie szerelmi hevülete elől hogy megszabadult az álruhájától, ami már sok a jónépnek - egy vörösen izzó szemű csontvázlányt még csak-csak feldolgoznának, de egy meztelen zombi (aki ráadásul éppen a kezében hordozza a fejét mert leesett menekülés közben) már sok, N+1 felé szaladnak, Darkie pedig szomorúan hazaindul.
A végső jelenetben kiderül, azért a Sötétség Úrnőjének is van szíve még ha jól titkolja is, Darkie pedig (az anyja legnagyobb bánatára) leszűri a tanulságot, miszerint az emberek érzelmei és tettei bonyolultabbak mint azt elsőre gondolta volna, és több idő kell a tanulmányozásukra...

Hát, ennyi lenne a történet dióhéjban amit félálomban összehoztam (összeálmodtam), azt hiszem elég hülyén hangzik így leírva, viszont álmomban filmszerűen látva igen komolyan jókat röhögtem rajta. :D
A zenét magát amolyan trailerszerű betétdalként képzeltem el. Annyiban különleges lett volna tőlem hogy elméletileg a végéhez (angol) szöveget is írtam így vokál is lett volna (egyfajta gyermekmondóka szerűség, mint pl a Karib-tenger Kalózai elején amikor a kiscsaj énekel), azonban a haverom aki elméletileg felénekelte volna, elsunnyogta a dolgot, aztán inkább hagytam.

Önértékelés (Darkie the little mistress) :

Közben : 8.0 - úgy éreztem nagyon jól sikerült, elég különleges hangulata van, és véletlenül sem lehet ráfogni hogy élettelen volna. A célt maximálisan sikerült elérnem, ráadásul azt hozzá kell tennem hogy az előzővel ellentétben ezt a projectet nagyon szerettem (és az átlagnál sokkal több munka volt benne, remélem hogy ez hallatszik is rajta más számára is).

Utólag : 7.0 - így utólag mégis picit másképp hangszereltem volna, kicsit olyan "hatásvadász", bár nem vészesen - tulajdonképpen valószínűleg emiatt is alakult ki bennem az animációs film érzés (még ha annyira talán nem is az a stílus), ettől függetlenül még most is tetszik.



Bónusz :

Abban az időszakban amikor ez készült, nagyon sokat hallgattam Rammsteint (korábban kb talán ha egy számukat ismertem) ami azt hiszem nagy hatással volt rám - bár nem tudom hogy ez mennyire hallatszik vissza ebben a számban. :)
A bónusz tehát egy egészen különleges hangulatú Rammstein szám.