A vámpírok farmja

A video indításához kattints a képre.

A vámpírok farmja

Most hogy túl vagytok a szeretetteljes köszöntőn és az első közös áhítaton, fel kell fedjem előttetek az igazságot. Ez itt tulajdonképpen nem megszentelt föld, nem a spirituális megtisztulás kapuja. Ez nem templom. Ez egy ültetvény, amin ti fogtok dolgozni. Helyettünk. Mi vagyunk az egyház vezetői. És ahogy látom a tekinteteteken, kezditek kapiskálni, hogy vámpír vagyok. Immáron harmadik alkalommal beszélhetek az újoncokkal, és higgyétek el, négyezer év alatt igencsak kiöblösödött a vágyam arra, hogy beszéljek. Mert hát mit is mondhat egymásnak kétszáz halott, ha mindig egymással vannak összezárva? Olyan kétszáz évig tormával és petrezselyemmel még elment, de utána? De hála a tudomány és technika fejlődésének, most már lehetőségem van emberekkel beszélgetni. Jó, jó, nyugi. Majd beszélhettek ti is. De most én, jó? Hadd öntsem ki nektek a szívemet.

A sok eszement marha, aki azt hiszi, akkora buli vámpírnak lenni, talán egyszer végiggondolhatná, mennyi strapával jár a dolog. Ugye az életciklusunk pontosan ellentétes kellett legyen az emberekével. Mondjuk a táplálékunk se teljesen kompatibilis, bár sokkal inkább az, mint a közvélekedés szerint. Aztán meg a sok baromság a szuper-erőnkről. Tessenek már mondani, mi a franctól lennénk olyan csoda erősek, ha élő állapotunkban sem voltunk? Nézzetek rám! Százhatvanöt vagyok, harmincöt kiló, ha összesen. Nem kell összenézegetnetek. Nem lehet széttépni.

Fizika, gyermekeim! Fizika! Vámpír ide, vámpír oda, a gyomrunk maximum 2,5 liter vért tud befogadni. Mert kicsikék vagyunk. Mind.

Gyermekem, ne oldalazz a szerszámok felé! Engemet szétvágni se lehet. Hol is hagytam abba? Ja igen, a 2,5 liter vér. Ami azt jelenti, hogy egy rendes felnőtt ember teljes vérmennyiségét be se tudnánk fogadni. Ugyanakkor nem lehet szárazra szívni senkit. A test egyszerűen nem így működik. Bármilyen kóser vágással dolgozunk, vér marad az emberben. És amúgy gondoljátok meg! Mondjuk kiszívok egy emberből minden vért egy cseppig. Hát arról az emberről elmondhatjuk, hogy meghalt. Mert mire a java kifogyna belőle, már rég nem kap az agya oxigént, és elpatkol. És akkor jönnék én, hogy a saját véremből csepegtetek a szájába, hogy vámpírrá tegyem. Amikor már halott az istenadta! Mégis mi a frász tud egy halottal történni, ha vért öntenek a szájába? Egyetlen dolog: sokkal alaposabb boncolás, mert a kórboncnok a saját vérrel nem, de idegennel annál inkább rendelkező hulláktól állati érdeklődővé tud válni. De a tudomány mai állása szerint ember feltámadni nem tud.

Most itt vetnék közbe egy érdekes kérdést. Ha egyszer egy csóri figurából minden vért kiszívtam és aztán vámpírrá tettem, ő honnan szerez "saját" vért, amit csepegtethet a következő nemzedék szájába? Őszinte sajnálatomra, nekünk nincsen vérünk. Repülni se tudunk. Persze létezünk, mert az ugye kétségtelen, hogy itt állok előttetek és tényleg vámpír vagyok. És végre valami, ami a hülye könyveitekben igaz: ősöreg vagyok. Nemzetiségemet tekintve asszír volnék, és a többiek is azok. Azért elég sokan vagyunk, tehát ne növesszen szomorú lelketekben csalfa vágyat, hogy nem vagyok erősebb nálatok, mert nagyon úgy tűnik, a dolog halhatatlanság része igaz. És hogy ezt tisztáztuk, elképzelhetitek, milyen komolyan lehet venni, hogy nekünk a szenteltvíz, a kereszt meg hasonló babonaságok bántani tudnának. Az igaz, az ezüstöt nem szeretjük. És tudjátok miért? Mert az arany értékesebb. Jaj, neee! Told vissza barátom; ha fakaróval lehetséges volna, gondolod túléltek volna négyezer évet olyan hülyék, akik felkarózzák a veteményt?

És itt térek ki arra, hogy miért is vagytok ti itt. Mint azt, amikor vegontárrá szentelésetek alkalmából már megtudhattátok, és a helikopterről is láthattátok, ez egy sziget. Mi itt élünk. Vagyis, szóval itt lakunk. A női kiválasztottak másik szigeten élnek, mert azt nem szeretnénk, ha nekiállnátok teleszaporodni a szigetet. És igen, amint látjátok, ez egy ültetvény. Hittel telt vegetáriánusokként biztosan örültök, hogy nem akarunk benneteket húsevésre kényszeríteni. Sok finom saláta, káposzta, spenót és egyéb, kedvetekre való növény terem itt. Ti fogjátok ezeket termelni, halálotok napjáig. És nem, nem fogunk benneteket megölni, nem fogjuk a véreteket venni. Na jó, persze ha szökni akarnátok, akkor lehet hogy vadászunk kicsit rátok. De lehet hogy nem. Az utóbbi háromezer év tapasztalata szerint még senki nem jutott messzebb a parttól 3-400 méternél. Ott laknak a cápák, amelyek komolyan oda vannak a véretekért. De minek is búsítalak benneteket ezzel? Dolgozzatok, hadd teremjen az éltető élet kezeitek szorgos munkája nyomán!

Ja, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem. A napfény se árt. Egyszerűen csak nem szeretjük. És azért nem szeretjük, mert nyűglődős dolog annyi kenceficét magunkra kenni, hogy valamennyire élőnek nézzünk ki. Gyermekeim, száz éve a legjobb cuccokkal se tudtuk volna magunkat csak közel élőnek is eladni. Tehát csak éjszaka bukkantunk fel, már ha egyáltalán vettük a fáradságot, hogy átússzunk a szárazföldre. Fél év oda, fél meg vissza, és elhihetitek, az unalomig ismert társaknál is unalmasabb kivárni, míg a Golf-áramlat körbeér. Unalmas az íze a hal vérének, és a skandinávokénak is. És aztán éjnek évadján keresztülcaplatni a vadon Európán. Na, az utóbbi háromszáz év már jobb volt, megérte a kaland a fáradságot. És ma már, hála a kozmetikai iparnak, nappal is egészen pofás teremtmények tudunk lenni. Ennek köszönhetően olyan hetven éve megalapíthattuk az első igazán profi marketinggel működő vegetáriánus közösséget, és mint jól tudjátok, a jövő hónapban lesz kilenc éve, hogy megalakult az első vallási közösségünk, szenteltessék meg az én nevem, kedves híveim. Na, azóta nem kell lopkodnunk az embereket mindenhonnan, hogy legyen aki dolgozik itt helyettünk, mert köztünk szólván, míg éltünk, foglalkozásunk szerint mind örömtanya tulajdonosok voltunk, s a földet túrni háromezer év alatt se szerettük meg.

Utolsóként még annyit. Igazából mi vámpírok nem szeretjük a vért. Vért csak akkor iszunk, amikor elkerülhetetlen. Tudjátok ti mi a vér és a klorofill közötti egyetlen különbség? A vérben a klorofill magnéziumja helyett vas van. De azt nehezen emésztjük.