Isten keresése

[Jóváhagyásra vár !!!]

Hetednapon is dolgozni, egy élmény.
És főtt hurka volt ebédre, remek.
Ám hatkor már végre füstölt a kémény
otthon, fűtve romhalmaz testemet.
S mivel a zápor is fejemre szitált,
tudtam, egy választásom marad,
szárazra törlöm énem nyűtt korpuszát,
és iszom mi a pincében akad.

De mert egy koszvadt penésztér a gádor,
melybe tíz repedt lépcsőfok biceg,
és ott se biztos hogy piát találok,
úgy döntöttem, a kocsmáig sétálok,
és közben beszólok mindenkinek,
csak mert ott rohadjon meg a fél világ,
hogy pont nekem kelljen robotolni,
ezért vagy tíz nyelet vérerős piát
akarok rögvest magamba tolni.

Mikorra végre a kocsmába értem,
s a bömbölő rap a búrámba szakadt,
első blikkre három felest kértem,
és a bandából egy üvöltés fakadt:
- A gáréban jártál hét napig, haver,
és buktál el egy mekkora bulit?
- Dolgoztam bazmeg, mit gondoltál ember,
hogy lopom a piára való tutit?

Azután mindnyájan belerodeóztunk
a nagy büdös pesti éjszakába
egy kis sört és sok Kalinkát toltunk
és nem érdekelt hogy az eső lába
meztelen nyakunkban veri a ritmust,
s a reggeli fényben mi, kilenc barom
üvöltve éltettük a Jézus Krisztust,
s kerestük hol egy nyitott templom.

Aztán rohantunk a rendőrök elől,
s röhögve-félve az egyház ajtaját
csühölte-verte tizennyolc ököl:
- A picsában van egy pap vagy egy barát
hogy kinyitná ezt a kurva kaput?
Ekkor a rendőrök végül utolértek
és veszettül erős volt a karuk.

A cellában pedig addig ütöttek
míg mintha elhinnék, dehogyis akartunk
templomot és oltárt verni szétfele,
csak tökig mátósan hittük az Istent;
hogy legalább a csóró Krisztus
nem akar minket megbaszni, s vele
majd könnyebben viseljük a nincsent.

Egy darabig akkor értetlenül álltak
s vakarták pudvás seggükön a kelést
aztán a botokkal újra nekiláttak,
s míg mozogtunk, folytatták a verést.