kiski naplója 543. bejegyzés

Szeretem az átlátszó dolgokat. Ilyen például a barackpálinka. De most két nem ilyen finomról. Vagy háromról.

Azt mondja a valamelyik nagy hitelminősítő, hogy Ausztria még mindig AAA besorolású. Ez például muránói üveg. Mert egy ország, melynek nemzeti jövedelme 80%-a kiemelten magas kockázatú kölcsönökben üldögél, az kristálytisztán látható, hogy minimum olyan stabil, mint a kontinentális talapzat. Nem létezik, hogy a kockázati besorolást azért erősítették meg, hogy a butább befektetőkkel elhitessék, a biliborulás megáll Hegyeshalomnál.
Pedig ők se igazán agyturbinák, hogy az amerikai jelzálogleveleket immárom 30 éve minősítik försztklássznak. Amennyiben mégis okosok voltak ezügyben, talán egy vesszőfutást kellene szervezni számukra az éhenveszejtett párszázezer amerikai nyugdíjas sorfala között a Pennszilvánia Evenyún.

A másik ez a jópofa amerikai elnök. Aki hogyaszongyahogy, meg kell gátolni, hogy azoknak a problémáknak, amelyek a feltörekvő országokban, mint például Magyarországon vagy Ukrajnában jelentkeznek, legyen olyan nagy tovagyűrűző hatása, amely eléri a mi partjainkat . Rendes csákó, kár hogy nem szorult keresztbe az anyja picsájában; hát honnan jött ide ez a válság, hogy basznál sünt gumi nélkül! Burundiból?

Nameg a Veresjani, aki most válságkezel. Aki az ő Fletó barátjával közösen most "határozott lépéseket" tervez. Gondolom megmentenek két eltévedt kislányt, vagy Daróczi Dávid szóvivőt is ölben viszi ki a benneszakadt szókkal együtt. Hogy három lépésben kilábolunk a válságból (július, szeptember, január), és ráadásul megerősödve kerülünk ki belőle. És akkor jön a Zorbán, hogy itt már csak a kormányváltás segít. Mert ha ő kerül hatalomra, halk csengettyűszó kíséretében megrázza szakállát Szent Péter, s aranyeső hullik belőle Mária országára.
Na ez a három is részt vehetne a százméteres menekülés oroszlán elől szakágban kiírt versenyen.

Én meg pókerezem. Jól. Nyerek. Keveset. Ilyenkor nem gondolok a külvilágra, elmerülök a megadjam-e KJ-vel, vagy visszaemeljek problémahalmazban. És nem baszakszom az Apehhel, amely aprópénzeket is akar tőlem. Tudod mit? Nem kap. Egy huncut fillért se azon felül, ami jár neki. És válságkezelésből kifolyólag három "határozott lépésben" (július, szeptember, január) a magam hatáskörébe vonom a járandóság mértékének meghatározását.
Isten látja lelkemet, hasznosabban el tudom költeni, mint hogy a bankoknak adjam, melyek a legújabb kormányzati elképzelések szerint megkapják az állami költségvetésből, amit az adósaik nem tudnak visszafizetni.

Inkább a vacogós fogú krokodil perforálja a vakbelemet, minthogy erre pénzt adjak. Harminc éve vagyok kisebb-nagyobb vállalkozó, 53 éve vagyok itten állampolgár, és még hitelt egy huncut fillért fel nem vettem, már a bringámat is abból vette anyám, amit az OTP takarékbélyegben összespóroltam. És most fizessem ki ahelyett a sok féleszű faszfej helyett, aki teleplazmatévézte a kéróját az alkalmazotti béréből? És annak a banknak, aki ennek a maki félmajomnak adott is hitelt?

Az egyetlen embert, aki meg elég rossz politikus ahhoz, hogy képes legyen éhendögleszteni a felesleget, ki akarják küldeni bohócnak Brüsszelbe. De meg is érdemeljük. Azt mondja a barátom is, hogy ő bizony venné a hányózacskóját, de a fideszre szavazna, ha a szocik elvennék a 13. havi tanári fizetését. Pedig konkrétan tudom, hogy ő is csak 12 hónapot dolgozik.

Amúgy sok dologra rá fog itt világulni, először is arra, hogy remekül el lehet lenni negyedannyi formatervezett ketyerével is. Persze ez a fentebb magasztalt három lószopó: a lópofájú, a lókupec meg a balkáni lókupec képtelen arra, hogy a sorozatos visszautasításokra válaszul törvényben tiltsa meg az állampolgárainak és a vállalatainak bármilyen hitel visszafizetését, melyet nem az OTP-től vettek fel. És ha képes is lenne erre, tutra elfelejtenék előtte felvásároltatni az OTP-t az állammal. Meg hogy ezzel egyidőben felmondjuk az államkölcsöneinket, hogy majd valamikor, ha úgy gondoljuk, talán fogunk fizetni valamennyit esetleg. Egy ilyen lépést követően hirtelen akkorára nyúlna az EU szája, hogy elbotlana benne. Amit enni kell, megtermeljük magunknak, fedél jószerivel mindenkinek a feje felett van, ruhát tudunk varrni, fűteni lehet fával is, barnaszénnel is. Aztán hátradőlni és nézni, hogy rohad szét a többi marha, amelyik az egyéni kilábalási trükkökkel szórakozik - ellenünk.

Abban a pillanatban, amint a szükségleteink szintjét a szükségletek szó értelme szerintire csökkentjük, kiderül ám, hogy milyen fasza gazdag kis ország vagyunk. Mint ahogy valamennyi másik is.
Ahányszor elromlik valami cucc itthon, mindigt üvöltözöm a feleségemmel. Hogy én eredeti szovjet öntöttvas billentyűzetet akarok, ami 30 évig működik. Igenis, hajlandó vagyok megemelni az ötkilósat, inkább, mint évente kétszer venni újat.

De nekünk fejlődni kell. Baromira nem tudunk nem fejlődni. A fejlődés szerintem azt jelentené, hogy egyre többet tudunk szórakozni. De az általános trend szerint azt jelenti, hogy öt év alatt mindent le kell cserélnünk, amink van. Nem azért mert elavult, hanem mert nincs hozzá alkatrész, ha a kétéves szavatosság utolsó napját követő 48 órán belül elromlik. Mert úgy tervezték, hogy elromoljék. Fejlődés, ha meg tudjuk gyógyítani a rákot. Ha gyorsabban jutunk el Vámosgyörkre Balástyáról. Ha tisztább levegőt szívhatunk. Ha processzor helyett nanobuborékokkal adatjuk össze a 0-t és az 1-et.

És ha lerivereljük az AA-t.
Jóccakát.

*** 87055 ***