kiski naplója 710. bejegyzés

Idegroncsolódom.

Voltam bíróságon. Egy régi barátomat akarja a mostohaanyja kiforgatni az örökségéből. Illetve már megtette, mert valahogy az örege halála után hirtelen eltűntek a falról a czóbel és a mednyánszky képek, meg pár nappal halála előtt a becsületes atya felvette az összes pénzt a bankszámlájáról és kifizette a rég esedékes tartozásait. Aktív tartozó volt az öreg, olyan százmillió körül sikerült neki kölcsönöket kérnie.
És olyan végtelenül becsületes, hogy bár akkor már két hónapja a Karalábréin szoftverrel futott, felkelt és banki intézkedett.

Naszóval perlés lett a dologból. És a régmúlt ügyekben kellett nekem emlékeznem a bíróság előtt tanúként. Megjelentem, odaadtam a személyimet a bírónőnek. Olyan negyvenesforma volt, és nem látszott alkoholistának, bár vannak technikák, melyekkel az alkesz képes eltitkolni a dolgot.
Aztán mondta hogy üljek le.
Leültem, s azon mozdulattal keresztbe vetettem a lábam, kényelmesen.
És jött a frusztra.

Rám szól a dajna, hogy ez itt egy bíróság, itt üljek tisztelettudóan.
És ekkor elkezdett bennem dagadni a gombóc. Meg akartam kérni a bírót, mutassa már meg nekem a polgári perrendtartásban azt a passzust, ahol a tanút a jog ereje kötelezi, hogy ne üljön keresztbe tett lábbal. Továbbá fel akartam hívni a figyelmét arra, hogy jó 15 évvel vagyok idősebb nála, tehát ha lehet, akkor kurvára ne nevelgessen engem, mert biztos van neki férje/kölke/kutyája, akiken az ilyen késztetésit kiélheti.

Nade. Ugye a barátom. Aki óvónő. Akinek most halt meg az apja. És mellesleg a második férje is nemrégen. Özv. özv. A második férj se sok anyagi jószágot hagyott maga után, illusztrálandó a statisztikát, mely szerint a világ 1000 leggazdagabb embere között levelespostás még mutatóban sem akad. És itt maradt a csaj egy egyetemista, egy jómunkásember és egy általános iskolás gyermekkel egymaga. Pillanatnyilag éppen kisemmizve. Szóval nem szóltam, nem pampogtam, hanem illedelmes tartásba kényelmetlenedtem és tanúskodtam.

Egyetlen pozitívum, hogy a bírónő képes volt elképesztő precízen azt mondani a magnóba, amit én válaszoltam. Hihetetlen. Az eddigi bírósági gyakorlatom azt mutatta, hogy ez egy olyan fícsör, amit csak a bírói kar 10%-ába installáltak, a többi még DOS alatt fut.
No, végzett a kikérdezésemmel, és akkor a tolvaj mostoha ügyvédje kérdezhetett.
Kérdezett valamit, amire én válaszoltam. Az ügyvéd következő kérdésében belémkötött. Hogy azt mondja: Ön azt mondta, hogy blablabla... Válaszomban felvilágosítottam, hogy nem azt mondtam. Én feltételes módban mondtam, ő meg kijelentőben idézett. Kértem, hogy amennyiben ilyen rövid a memóriája, a folytatásban inkább válasszuk a kommunikáció írásos formáját.

Erre megint nekem ugrott a pultoscsaj, hogy kérem ez itt nem lehet hangnem, itt nem ellenségek vannak, itt mindenki a munkáját végzi csak. Mire gyött volna belőlem a válasz, hogy egy eres lófaszt, én itt baromira nem munkát végzek, és ez a köcsög ne rajtam próbálja ki a nyilvános vita catói módszereit, de ha mégis, akkor engedtessék meg nekem is a használatuk.
De ezt is lenyeltem.

És az emberiség java része naponta tízszer kerül ilyen szituba, hogy be kell fogja a pofáját, nem állhat ki magáért, nyelheti a baszakodást szó nélkül, különben oda az állása, prémiuma, szabadsága, egészsége. Nem csoda, hogy annyi idegroncs van. Nekem idénre ez a kettő is elég volt.

Tegnap nem pókerzettem este, mert a háromnegyedes élménycsomag keretében színielőadásra menetm családostul. A Klébelsberg Kúnó Kultúrklub vagy mi a franc a neve. Na oda. Közvetlen a mellett az ökopiac mellett van, melynek termékeitől a múltkorjában a tout le család uniszónóban fosott egy hétig. Szóval kint a fészkes francban. A fiammal vezettettem, mert én alkoholizálni vágytam.

Időben érkezvén jutott rá mód, s kértem a büféstől fél deka balentájnszt. Odamormogta, hogy csak négy centest tud adni. Visszamorogtam, hogy akkor löttyintsen utána még egy centet. Aztán hozza az üveget, meg a vasmércét. És tölti. És 4 mm-el a mérce teteje alatt abbahagyja, átönti a pohárba és tolja elém. És akkor ott gondolkodtam, hogy most visszaméretem vele, mert a rohadt életbe, legalább fordulna el, amikor átbasz! De mögöttem a sor. És mellettem az asszony, akin látom, hogy elrontanám az estéjét, ha most nekiállnék balhézni. Nem szóltam, megittam a 3,5 cent piát, s elmentünk szórakozást vételezni. Háromnegyedes élmény No.1.

Először a Maksa Zoltán jött. Ő jó ember, évetizede támogatja az alapítványunkat, bár egyszer, mikor egy adatrögzítő srác (bölcsészhallgató, persze) a Maksa Bt. helyett a Macska Bt. nevére küldte neki ki az igazolást, kissé megorrolt. De azt is jó humorral, kedvesen tette.
Valami díjátadással kezdődött, szerzőket és előadókat díjaztak. Mivel az első és a második helyezett szerzeménye felolvasásra is került, azért rájöttem, hogy valami humorverseny érhetett ezzel véget.

Az első helyezett művét egy dagadt pofa interpretálásában ismerhettük meg. Felolvasta. Monológ volt a műfaj. Amit meg lehetett volna tanulni és elő lehetett volna adni. Mert felolvasva vérgyász volt. Pedig a szöveg maga, színész által előadva, valóban ütős lett volna, s dőlt vóna a röhögéstől a nép.
No.2.

Aztán jött a lárpurlár lársulat. Háromnegyede, mert a laárbébi gyengélkedik. De nem mondták le, mert rendesek. Csak épp nem szerették csinálni. Férces volt. Oké, elfogadom, baromi nehéz egy négy emberre komponált műsort hármasban megcsinálni. De ha igen, akkor igyekezzenek már a szereplők ne csak testben jelen lenni. Vagy ha erre nem képesek, akkor tényleg maradjon el az előadás.
Persze egy kabarét azért nagyon nehéz elbaszni, tehát voltak hatalmas röhögések, és általában kiváló hangulatban jöttünk el. De ez akkor is csak 3/4 volt.

Kifelé jövet meg is kérdeztem a pénztárosbácsitól a kalickájában, hogy itt tetszenek visszafizetni a pénz negyedét? Ő ottan ült, és értetlen arckifejezéssel (értsd: bárgyú képpel) bámult vissza, miközben az asszony a kabátujjamnál fogva ráncigált elfelé.
És ezek után elgurultunk egy közeli kocsmahivatalig, hogy beszélgetnénk, innánk, ennénk, dohányoznánk. De az meg zárva volt. Szombaton 10-kor.

Az Entrópia üli diadalát a világtörténelem Végenyészet szerzette drámájában.