kiski naplója 717. bejegyzés

A kisebbik fiam új életet kezdett. A régit nálunk élte a mi költségünkre. Az új úgy kezdődött, hogy beengedtük egy másik lakásunkba, amit amúgy nem használunk. Ezt követően bútort és további mindenféle miegymást vásároltunk neki. Amit nem vettünk, azt elvihette itthonról.
Felnőtt a gyerek, saját lábára állt, a maga becsületén él meg mostantól. És ez így van rendjén.

Azóta minden pénteken jön látogatni szeretetből kifolyólag. Diszkréten lehelyezi a szennyeskosarát a mosógép mellé, és felmegy a szobájába fürdeni. Ezt követően vacsorál. Majd megjön valamelyik barátja, aki nem hoz szennyest, viszont szintén vacsorál, míg én kiteregetek odalent. Szombat reggel az én tisztem teletankolni a kocsiját, mert hétvégén szeret kipihenten, későn kelni, nem lenne ideje ilyesmire, mielőtt haza kell indulnia. Akkurátusan megebédel, megissza a maradék tejemet, veszi a szatyrocskát a hazaival, búcsúcsókokkal halmoz el minket, s elpöfög a lenyugvó nap irányába.

Meghatottan lengetjük utána a gyolcsot, aztán lecuccoljuk a szobájából az edényeket, mert sajnálnánk, ha a hangyáknak ennyit kellene lépcsőzniük.


A múltkoriban rút csalászatot követtem el. Szépen pókerezgettem olyan 15 percig, így volt nekem a 3100-as átlagnál 17.000 zsetonom érdemeim elismeréseképpen. És akkor jöttek hozzám projektet tárgyalni. Nagyot. Hosszasan. Délután kettőkor! Hát mit tehettem, felhívtam Mjolnirt, hogy vegye át egy kicsinység.
Két óra múlva kérdem, kiesett-e már. De nem esett ki. 16.000 zsetonnal adta vissza. Merthogy 2 óra alatt írd és mondd, egyetlen használható lapot se kapott. És megnéztem jól a HH-t, és tényleg nem. Aztán mikor visszavettem a bulit, az elkövetkező háromnegyed órában 5 darab ászpárral jutalmazott engem a PS Mjolnir türelméért.
Az eset tanulsága, hogy Mjolnir nikkjére a PS nem tett flag-et. Azt személyesen Mjolnirra tette. Nem a PS. Az Úristen.