kiski naplója 720. bejegyzés

Hogy mert igény merült fel bírt képességeim közösségtámogató fitogtatására, ma a Doyle Brunsonról nevezett illegális pókerpincében tettem látogatást. Csapatversenyt tartottak ott a médiákok. Engem a DigiTV csapata igazolt le, gondolom azért, mert én sem vagyok egy média, s így illettem a brandbe.
Hogy pontos legyek, tulajdonképpen én igazoltam le a DigiTV csapatát. Na ez kicsit zavaros. Szóval, van nekem egy társam, aki Istentől eredeztetett médiaguru, és közölte velem, hogy egyfelől részt veszek ezen a versenyen, másfelől én fizetem a teljes csapat beugrójának a felét.

Mikor ilyen határozottan intézkednek a nevemben, felettem s egyben rólam, jobbak tartom úgy tenni, mintha érteném miről van szó. Azt értettem, hogy valakik helyett valamiért nekem kell fizetnem, mert a társam szerint ez jó. És ki vagyok én, hogy ellenkezzem? Azt is értettem, hogy négyre meg kell jelennem, és élőszóban beszélgetnem kell vadidegenekkel, pofavizitálási és kapcsolatépítési célzattal.

Jeleztem, hogy erre én alkalmatlan vagyok, ha valaki a pofámat akarja vizitálni, az kérjen időpontot, amikor éppen nem alszom és 200 forint bedobása ellenében 3 perces szemlélést jussolhat. Újabb kétszáz forintért jelzésértékűen megriszálom neki a seggemet és kis amplitúdójú, alacsony frekvenciás szempillamozgással jutalmazom. Továbbmenet nincs.

Életbő társam abbéli reményeit, hogy én kapcsolatokat építek, azzal törtem le, hogy a magam részéről az ilyesmit a nősüléssel befejeztem, azóta nem beszélgettem senkivel úgy, hogy ne lett volna valami konkrét téma, tehát vagy szellemileg jelentős figurákkal hoz össze, akik úgy is képesek párbeszélni, hogy az én részvételem a puszta jelenlétben is kimerülhet, vagy csúfos kudarc fog minket érni.

Na, ezek előrebocsátásával fél négyre leparkoltam a Szemere utcában, s elindultam a csődület iránt. A klub előtt lebzselő népek külalaki jellemzőiket tekintve átlagosan húsz mázsa letöltendőt kóstáltak, és itt emelem meg a kalapom a média előtt, hogy ennek ellenére mind szabadlábon védekezhetett. Megérkeztemet követően szert tettem egy DigiTV-s pólóra, mint egyenruhára. Megismerkedtem a csapat tagjaival, akik egytől egyig szimpatikus személyek voltak, ellentétben a több 70-nel.

A fiesztát maga Para Kovács Imre vezette fel, és jelentette be hogy valamely, a nyilvánosság kizárásával megjelenő médának sikerült Tóth Richárdot leigazolni erre a versenyre. És megjelene maga Tóth Richárd, talpig profinak öltözve, és leült. Mellém. A balomra. Köszöntöttem, bemutatkoztam. Ricsi egy úr. Nem köpött le, nem ugrott fel rémülten, s orvosért sikoltozva, hanem teljesen úgy tett, mint aki örül, hogy megismerhet.

Aztán pókereztünk. Én dobtam, Ricsi dobott. Ezt állandó programként vettük a repertoárunkba. Aztán unalmamban gombról emeltem egy 3BB-t J10-zel, és kaptam hozzá 789 lopot. A nagyvak beledonkolt egy egészségeset, mire én természetesen visszaemeltem. Aztán a nagyvak emelt az ászt hozó törnön is. Megadtam, mert én egy úr vagyok, nem szeretem embertársaim szórakozását tönkretenni. A riverre hetes érkezett, Amit már az ellenfél elcsekkelt, s magam is eképpen tettem, tudván, hogy két párra emelgetett. Hát nem. 8Q volt nála.

Ha már akkora mákom van, hogy egy űberprofi ül mellettem, sebtiben meg is kérdeztem, hogy valjúznom kellett-e volna. Sajnos azt mondta, hogy igen. Meg hogy flopolt nuccal kevesen emelnének vissza rögtön. Na de én ismertem az emberemet, aki eladdig minden potban részt vett és lapot river előtt még el nem dobott. Na, és persze nyert is minden tressel, mint állat. Szóval a flop visszaemelésben nem volt kockázat, hogy eldobja.

Aztán jött, hogy megint dobáltunk, beszélgettünk csendesen azokban a három másodperces szünetekben, amikor Ricsi éppen nem telekommunikált a varázskészülékén. Aztán elültették mellőlem.

Az előző leosztásbéli ellenfelem meg elemében volt. Kritizálta a megadáspkat, emeléseket. Csak a dobásokat nem kritizálta. A mellettem ülő olléga mentegetőzött is, mikor egy termetesebb potot húzott be előle, hog hát ő először játszik, ne haragudjék rá a fiatalember, mindenkinek el kell kezdeni valahogy. Mire egkapta a teljesen jogos feddést, hogy nade nem itt kellene tanulni.
Mire véget ért a ribáj szakasz, már mindannyian tisztában voltiunk a hiányosságainkkal, s szerintem nem én voltam az egyedüli, aki szentül fogadta, hogy a szünetben továbbképezzi magát.

Aztán eljöve a második etap. Gondoltam,hogy a frízaut kezdetét kicsit megnyomom, s az első öt leosztásban le is arattam az asztal esze sztekkjének a háromnegyedét. Embert én még ekkora tilten nem láttam. Pedig nagyon egyetértően bólogattam, amikor elemezte, hogy mivel nem szabadott volna emelnem, és hogy hátulról az AJo-val emelnem kellett volna, hogy ő tudhassa, ász van nálam. És hogy tehettem ezt, ugye én is most tanulok pókerezni. Mondtam neki, hogy igen. És hogy az AJ esetében nem a lapomat, hanem őt játszottam. Hátde mi az hogy őt? Hogy értetem ezt? Ez hülyeség. Megint egyetértettem vele, majd flopoltam ellene egy kellemes két párt, amit szintén nem hitt el, de nem volt hajlandó kifejteni, hogy miért idiótaság csekkrézt játszani a flop megadás után, pedig igen faggattam.
Majd egy sort ellen összeszerveztem magamnak riverre egy nut flösst, és beleemeltem. Mire kérdezte, hogy ez legitim emelés volt-e részemről. Mondtam hogy nem értem a kérdést, mit takar ez a kifejezés. Elmagyarázta, hogy amikor ketten adjuk a sort olléját, akkor végig kell csekkelni, nehogy kizárjuk a rosszabb lapunkkal másikat, aki esetleg kiejtené. Mondtam, hogy ebből a szempontból nem vizsgáltam a kérdést, én csak emeltem, mert riverig senki sem emelt, és ha nem kell a pot senkinek, akkor én szívesen elviszem. Ezen eltöprengett, aztán igen pipa mozdulattal elhajította sajnos a lapját. A mutatást követően elvonult az asztaltól. Miután visszatért, még kiejtettem valakit, mire elmormogta a bajsza alatt, hogy "ennek mekkora mákja van", majd megadta a 4bet ollémat és szépen hazament. Meg kell mondjam, nagyon jólesett, ahogy az asztal testületileg tapsolt meg.

Ekkor már csak a mi csapatunk játszott teljes létszámban. Míg aztán a kapitányunka AK-ját lemákolta egy dáma pár. Aztán elültettek. Már jó késő volt. És akkor kiestem. Ezek a dáma párok kifejezetten jól teljesítenek a DigiTV-sek ellen. Hát hazajöttem töltött káposztát enni, meg L. Ron Hubbardot olvasni, s kifogásokat kiagyalni az asszonynak, hogy miért pozitív az a családi kassza tekintetében, hogy vasárnap reggel ötvenezer forinttal kevesebbünk van, mint szombat este. És akkor telefonált a társam, hogy megnyertük a csapatversenyt.
Vannak napok, amik tudnak jól befejeződni.