kiski naplója 722. bejegyzés

Van aki azzal kompenzálja csődtömeg- és tucatsenkiségét, hogy nem ad a koldusnak pénzt, van ki azzal, hogy dörgölőzik a hatalmasokhoz – s értsünk ez alatt már egy csoportvezető-helyettest is a ládagyárban -, s van aki addig kutakodik önmagán kívül álló okokat keresve, míg megleli azt, aki oka az ő sikertelenségének, a matek kettesének, és annak, hogy az A1-es fizetési osztályban ragadt. Naszóval, antiszemitának lenni nem tilos, egyszerű mentális kompenzáció. Sima orvosi eset, akasztással gyógyítható.

Rendőrnek állni viszont nem kötelező. Nem tudom, más országokban is ismert-e a hülye melléknév sajátosan magyar továbbfokozása, de az biztos, hogy a rendőrviccekben sehol sem cserélhető fel a rendőr az agysebésszel. Tehát a rendőr, az olyan buta fajtaságú valaki. Nem baj ez, a fegyveres testületek épp ezen ok miatt használnak szabályzatokat, szigorú parancsláncot. Mert akármilyen buta is az a sarki közeg, ha egyszer a szabályzatban az van, hogy például a kék neccharisnya viselése tilos, akkor ő szabályszerűen elő fogja állítani az ilyet viselőt, s megteszi a feljelentést ellene.

Ilyenkor – hogy klasszikust idézzek – kap egy ceruzás kisötöst zölddel. Egyszerű embernek egyszerű feladat. Amikor azonban a rendőr azt olvassa, hogy aki alakzatban masírozik lajbit és piros-fehér csíkos kendőt viselve, az szabályt sért, ergó őt be kell vinni, majd azt látja, hogy a szomszéd városban ezeknek a felvonulását rendőrileg biztosítják, összezavarodik a kicsi agya. Mi van???? – kérdi. Most akkor mit tegyen?

Hát ilyenkor kezd a rendőr gondolkodni, s mint megállapítottuk, ez semmiképpen sem az ő műfaja. Tehát amikor meglát egy csomó hangsúlyosan zsidó egyedet, akiknek védelmére – merthogy támadás érte őket – kivezényelték, hirtelen az tudja elhagyni az ő ajakát, hogy ne viselje már azt a kicsi tökfödőt, mert akkor a rosszfiúk messziről láthatják, hogy ő zsidó, és emiatt baja eshet.

A jószándék tagadhatatlan. Nem szeretné, ha bántódás érné csórikámat. S eközben felhívja a figyelmet arra, hogy ő, a rendőr képtelen arra, hogy megvédje az állampolgárt. Nem mondja persze így, mert fel se tűnik neki, hogy ezt mondta. De továbbvíve ezt a gondolatot, azt is mondta, hogy az állam nem képes arra, hogy fenntartsa a közrendet.

A buta zsidaja meg leveszi a kipát, kényszeredetten forgatja a kezében, és azon töpreng, hogy most ez az állam nem tudja, vagy netán nem is akarja őt megvédeni. Káros gondolatmenet, mert nem lehet belőle arra jutni, hogy ő és a gyermekei biztonságban vannak a saját hazájukban. Egyszerűen nem jön ki belőle ez a végkövetkeztetés. Tagadhatatlanul lost-lost szituáció.

Persze innen, Wisconsinból nem tűnik olyan jelentős problémának.

Illusztráció