OPHU - a legrégebbi magyar online póker közösség.

Ha olvastad nemrégiben az alkoholról írt cikkeimet, tudnod kell, hogy 2000-ben és 2001 jórészében nehézségekkel küzdöttem. Nem beszéltem azonban néhány dologról, melyek az iváshoz és az önpusztításhoz vezettek. A legnagyobb kárt egy boldogtalan párkapcsolat okozta.
Különböző emberekre különböző hatással vannak a párkapcsolatok. Közvetlenül azután, hogy találkoztam a nővel, akit itt Delilah-nak fogok hívni, a 13 alkalomból mikor leültem pókerezni, 12 alkalommal veszítettem, általában nem kevesebb, mint 20.000 dollárt. Mindent megpróbáltam, hogy kikerüljek ebből a hullámvölgyből. Kihagytam egy hetet, amint visszamentem újra veszítettem 20-30 ezret. Ahogy a történteken gondolkodtam, eszembe jutott egy barátom sztorija. Remek játékos aki igyekszik olyan játékokban részt venni, ahol nagy fölénnyel indul. Azonban közvetlenül miután megházasodott, 20 alkalommal veszített zsinórban. $150/$300-at játszva összesen $150.000-t bukott. Persze bizonyítani nem tudom az összefüggést, de azt hiszem a két történésnek lehet valaki köze egymáshoz.

Lehet, hogy hirtelen túl nagy lett a nyomás, hogy már nem csupán magára kellett gondot viselnie. Lehet, hogy a realizáció, hogy vége a gondtalan életének, negatív hatással volt a játékára. Persze, az is könnyen meglehet, hogy a két esemény között nem volt összefüggés, csak balszerencse. Nem tudom biztosan.
Amiben viszont biztos vagyok, hogy bármely esemény, ami gyökeresen megváltoztatja az életed hatással lehet és lesz a koncentrációs készségedre a pókerasztalnál. Némely változás pozitív lehet (sport, egészséges étkezés, ha boldog vagy és így tovább), mások pedig könnyen leszoríthatnak a helyes útról (halál a családban, a párod félrelép, rossz párkapcsolat stb).

Az én életem nagy változása, hosszú idő után először, egy fix kapcsolat volt, mely együttéléshez vezetett. Ez elméletileg pozitív változás, és egy darabig minden remekül alakult, a vesztő szériám ellenére. A párom nem pókerezett, sőt nem is igazán tudta mi az a póker míg nem találkoztunk. El sem akarta hinni, hogy én megélhetésért pókerezem. Nem szólva arról, hogy igen nehéz volt meggyőznöm erről, úgy hogy folyamatosan veszítettem.

Delilah előtt főleg olyanokkal randiztam, akiknek közük volt a szakmához. Játékosok, osztók, kaszinó pincérnők, akik mind értették (valamennyire) mivel keresem a kenyerem és elfogadták azt. Azt gondoltam pont arra van szükségem, hogy olyan valakivel éljek, aki nem ebben a közegben dolgozik, valakivel akihez hazamehetek, a munkámat a küszöbön hagyva elmeneküljek. Ezután találkoztam Delilahval. Korábban mindig sikerrel magyaráztam el családomnak és barátaimnak, hogy miből élek, hogy a póker is olyan üzlet vállalkozás mint bármi más. Delilah azonban minden eddiginél keményebb diónak bizonyult.

Szóval, mi történt? Miért volt rám ennyire negatív hatással valami, aminek pozitív változásnak kellett volna lenni? Talán igaz a régi mondás, "Szerencse a szerelemben, balszerencse a játékban" és fordítva? Valahogy így mondják legalábbis.
Az történt, hogy kénytelen voltam megváltoztatni azt a jól bevált rutint ami sikeres pókerjátékossá tett. Mielőtt Delilahval találkoztam, akkor pókereztem amikor csak akartam, ameddig csak akartam - senkinek nem tartoztam elszámolással. Delilahval a képben azonban valamennyire előre kellett terveznem, mikor játszom és mennyit. Lényegében olyan valaki befolyásolt a döntésekben, akinek fogalma nem volt róla, miként lehet a szerencsejátékból megélni. Ez garantált katasztrófához vezet.

Akkoriban velem élt Vegasban, ahol nem volt túl sok barátja. Miután L.A.-ből Vegasba költözött gyakorlatilag mást sem akart, csak velem lenni. Ez aranyos volt meg minden, én is élveztem a társaságát - de ember, valamikor dolgoznom is kellett! Az volt a gond, hogy nem értette, hogy dolgozni megyek. Ha játszani mentem, úgy érezte, hogy elhanyagolom. Amikor azt mondtam "játszani" ő azt gondolta szórakozni megyek, nélküle.
Szóval végül hetente már csak egy alkalommal játszottam, nagyritkán kétszer, ha beesett látogatóba egy régi barátja. Tudva, hogy csak heti egyszer játszhatok, milliónyi szabályt szegtem meg, amit hét évnyit hivatásos pályafutásom során felállítottam. Nem volt többé "időre játsz, ne eredményre". Beleestem abba a hibába, hogy két napig játszottam egyhuzamban, csak mert vesztésre álltam. Akkor úgy éreztem, nincs más választásom. Tudtam, hogy ha abbahagyom és hazamegyek, legalább egy hétig nem tudok újra leülni és pénzt keresni.

Legközelebb kicsit részletesebben írok majd min mentem keresztül ekkoriban, azt hiszem sokan átlátják majd a problémámat.

Fordította: Vega