A póker-robbanás és következményei

(science-fiction)

Kaló Dénes badeni második helyével tetőzött az, ami Korda György és a Sport TV áldásos tevékenységével kezdődött: Magyarországon a póker divattá, ilyeténképpen címlapos témává változott, bekerült a mainstream médiába, és hamarosan minden valamire való kereskedelmi hülye megszólal majd a témában, műsort készít, megpróbálja lehúzni a maga kis részesedését.

Mondhatnám: nagyszerű.

Milyen következményekkel jár ez a póker, a pókeresek számára?

A kereskedelmi televíziós univerzum lassan mozdul rá egy dologra, de ha már rajta van, akkor teljesen kibelezi, a póker sztárjait megpróbálja bevonni a parasztvakításba, reggeltől estig rángatja őket a különböző tampon-reklámok között, felkeresi őket pókerezés közben, megkérdezi, hogy szeretik-e Kelemen Annát, megkísérel elénekeltetni velük egy dalt, esetleg levetkőzteti őket a Hősök terén.

Ennek a népszerűségnek vannak pozitív következményei, rengeteg vidám vesztes áramlik be a pókertermekbe, de a kezdeti káoszban ebből nehéz profitálni, mert a mennyiség inkább zavaró az első időszakban, és csak a tényleg profik tudnak jól kijönni belőle (magamat nem sorolom a nagyon jó profik, sőt még a kicsit jó profik közé sem, mivel pontosan tudom, hogy a közepes játékosok alsó szegmensében tartózkodom, és még elég sok munkám lesz abban, ha ki akarom egészíteni a fizetésemet a pókerezéssel).

Nyílnak majd újabb pókertermek, és elkezdődik a szelekció, méghozzá két rendező elv mentén: a pénz és a minőség fog dönteni, azaz a nagyon rossz és a közepesen rossz helyeknek be kell majd zárniuk, hacsak politikai és egyéb gengszterek nem döntenek úgy, hogy üzletet látnak bennük.

A népszerűséggel természetesen az is jár, hogy hagyományos vendéglátós bűnözői körök beszállnak a versenybe, és már a politika sem dughatja sokáig homokba a fejét, mert lassan ideje lesz jogilag is rendezni a magyar pókeréletet. Ha nincs szerencsénk, a póker politikai kérdéssé válik, és az egyik oldal majd azt mondja, hogy ideje legalizálni (azaz részesedés akar), míg a másik kijelenti, hogy a póker az ördög műve, és szétzilálja a tisztességes magyar családokat, ezért üldözendő.

Az elkövetkező időszakban rengeteg hülyeség fog elhangzani a pókerről, és egyre több ember fogja azt gondolni, hogy meg kell szólalnia a témában, amin ugyan sokat lehet röhögni, de egy idő után rendkívül fárasztóvá válik.

A megnyíló klubok minősége már most is változó, de - akárcsak a plázák és wellness szalonok esetében - a telítettség senkit sem fog megakadályozni abban, hogy nyisson még kettőt az utcában. Mókás zűrzavar lesz és kegyetlen leszámolások.

A profik - akárcsak minden sportban - elszivárognak külföldre, akik pedig itthon maradnak, feltűnnek a befektetési alapok és nyugdíjpénztárak reklámjaiban, esetleg megnyitják saját klubjukat, szalonjukat, és oktató DVD-ket adnak ki, nem beszélve a könyvekről.

Mondhatnám, amerikanizálódik a póker, és ez végső soron jó lesz mindenkinek, aki gyakorolja, aki szereti, mint például én is, mert a szabályok az asztalnál nem változhatnak meg annak hatására, hogy éppen divat-e vagy sem. Ez a meghatározó és szerethető különbség például az üzleti élettel és politikával szemben, ami minden körülmények között a póker mellett szól: a QQ mindig és minden körülmények között leveri a JJ-t, még akkor is, ha államtitkár kezében van.

Amíg ez fenn áll, addig érdemes lesz leülni az asztalhoz.

Para-Kovács Imre